Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Amerikai mesterlövész
- Viasat3, 23:25

A merész
- Filmbox Premium, 23:45

A következő három nap
- Film4, 23:50

A barlang
- AMC, 00:20

Túszjátszma
- Film Café, 00:45

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Giancarlo Esposito (66)

Bálint András (81)

Channing Tatum (44)

Jet Li (61)

Nagy Zsolt (48)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Fogadóóra

Fejvadászok (2011) - Vélemények

Szólánc

A méhész (2024) - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Sisu: Bosszú az aranyért

Austin Butler

Fórum - A program - Egy legenda bukása - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

9. somliv (2021-01-18 20:35.10)

- (válasz Gabroca 2. hozzászólására)

Jóindulatból elárulok neked/nektek valamit. Lecsukhatták volna, azért ha bevallja azt, hogy 2009-ben is doppingolt, mikor újra visszamászott a kerékpársportba. Mivelhogy akkor azok a minták még nem évültek el, frissek voltak, ezért vád alá lehetett volna helyezni őt. Ám letagadta, hogy szedett bármiféle tiltott szert- OKOSAN csinálta, abban a helyzetben ezt kellett tennie.
Kétezer-kilencben 3. lett Lance a Tour De France-on, 37-évesen, igaz, nyerni akart, de ilyen idősen ez a helyezés sem akármi. Akkoriban az Astanában versenyzett, egy Kazak csapatban, megérkezett az újabb generáció, jöttek a fiatalok feljövőben. Említenék egy olyan kerékpáros nevet, hogy Alberto Contador Velasco. Nem voltak annyira jóban egymással, közös csapatban tekertek, erősen rivalizáltak egymással, számos konfliktus alakult ki köztük, de ezeket úgy-ahogy meg tudták egymással beszélni. A spanyol nyerte a francia körversenyt, Armnak szintén segített az utolsó hegyi etapon, beállt tempót menni neki. Alberto az egyik legmegszállottabb kerekes volt az Armstrong korszak után, nem volt szüksége motivációra, mivelhogy egyszerűen BENNE VOLT. Stílussal, szinte táncolva pedálozott, pörgetve tekert, ám a lebukása után megannyiszor nem ment a kerékpározás és szenvedett. Tudnék róla mesélni temérdek érdekes sztorit.. Christopher Froome - Contador érát végig láttam képernyőn keresztül. Virtuálisan olykor több száz oldalon át filóztunk ezeken a dolgokon. Mikor hol kell támadni, mennyit jelent szélárnyékban tekerni, ki milyen erőben lehet, mennyit tartalékolt valaki előző nap, stb.
Volt úgy, hogy bukás következtében eltört Contadornak a sípcsontja a Touron, aztán még utána tekert 30 percen keresztül- kegyetlen kemény legény volt (a teljes személyiségképletében is ez azért megmutatkozik). Hazautazott a versenyről és megműtötték, ám nem henyélt, hanem otthon görgőn 1 lábbal hajtott, oly módon készült a közelgő Vueltára. Mindig támadott, szinte irreális helyzetekben is, síkon szembeszélben 100 kilométerrel a szakasz vége előtt, nem ismerte azt a szót, hogy lehetetlen, izgett- mozgott nyughatatlanul, ez a nézők számára volt remek, mivelhogy vitt izgalmat egy unalmas szakaszba. A segítői alig tudtak neki menni pár száz métert, mert rögvest ki is fáradtak, világverő brigádja az Astanán kívül sosem volt. Oleg Tinkov orosz multimilliomos főtámogatóval dolgozott együtt a Tinkoffban, még kerekeztek is együtt, folyton ráfogadott, hogy ha megnyered a versenyt, akkor veszek neked valami értékes luxus ajándékot. Totál őrült fazon Tinkov Úr az életben-finoman szólva szeret bohócot csinálni magából. Contadoros névvel felcímkézett borosüveget hordott magánál- iszonyatosan hitt a kerékpárosában, szinte agyament módon, ami megsüvegelendő dolog, ám csapatot sosem tudott elé rakni valamilyen oknál fogva..
El Pistolero 2017-ben képes volt megnyerni az utolsó hegyi szakaszt Spanyolországban, a legendás Anglirun, vannak 22-25%-os meredekségű részei is a hegynek- brutális felmászni rá! Előtte azon a körversenyen kb. 20-szor támadott, mire sikerült nyernie. Reggel feltett egy képet a szakasz előtt, egymagában ült, a bukósisakját fogta, maga elé meredt és azt mondta: The Last Battle, azaz Harcolni fogok a Végsőkig! És olykor a képzelet csodákat produkál, mivelhogy meg tudta nyerni élete utolsó hegyi szakaszát, ám közel sem a képzeletről vagy a tehetségről szólt ez ott és akkor, hanem AZ AKARAT diadaláról. Akik követték azok tudják, érzik, hogy miről beszélek.
Lance Armstrong színvonalú totális komolysággal vett, profin kivitelezett hegyi támadásokat napjainkban már nem sűrűn fogsz látni. Ő nem tili-tolizott, csomószor a kaptató alján betámadta az egész brigádot, és végig tudta vinni az akciót. Akadt, hogy majdnem két percet adott az emelkedőn például Ullrichnak- teljesen más mércéjű időszak volt a sportágban. A későbbi években a különbségek leredukálódtak, szorosabbá váltak a versenyek, mikor nagyobb súlyt fektettek a versenyen kívüli többszöri doppingellenőrzésekre.

8. somliv (2021-01-16 20:16.28)

- (válasz Gabroca 2. hozzászólására)

Hidd el nekem, hogy sokkal többről szólt, mint a dopping… Az álmok, az inspirációk, a folytonos küzdelem, kitartás, visszatérés, visszakapaszkodás az ő nevéhez köthető. Rengeteg embert hozott lázba, mozgatott meg, a történtek fényében ezt ma már elképzelni nehezebb. Luz Ardiden 2003-as bámulatos mászása az egyik leghíresebb. Mikor elesett egy nézőnek a siltes sapkája miatt, utána, ahogy visszatekerte magát, pedig a pedálból is kicsúszott a lába, ám nem állt meg, hanem ottan lila ködben kezdte el nyomni, mintha átépítené az egész Földet, olyan energiával, adrenalinnal, feszültséggel, INTENZITÁSSAL kerékpározott, ahogyan zárkózott felfelé, helikopterkamerából föntről még durvábban lehetett volna érzékelni. Az forgott benne, hogy oké padlóra küldtetek, ám jövök felfelé, egyre JOBBAN és JOBBAN- (az Agykontrollnak ez a jelmondata) Másik példa: 2001-es Alpe d’Huez hegyén zajlott- (21 hajtűkanyar van benne), The Look- visszanézés riválisára, segítőivel szétszedték a mezőnyt az emelkedő alján, ránézett Ullrich-ra, és azt mondta: „Most fogok felülkerekedni rajtad”. Ottan az egy nem akármilyen taktikai húzás volt tőle, főleg ami a szakasz közbeni eseményeket illeti.
Ha szeretnél, akkor nyugodtan mélyedj bele, hogy kicsoda Lance Armstrong. Még ma is benne van a kerékpársportban, podcaston szokott megszólalni, rádióbeszélgetéseket tart a hallgatóknak- mondanom sem kell, hogy vannak pazar meglátásai. Fénykorában körülbelül 500 millió dollárt jótékonykodott a Livestrong alapítványával együtt, több mint 3 millió emberen segített- Ő TÉNYLEG nagyban utazott minden téren. Jó barátjával, George Bushsal az akkori Amerikai Egyesült Államok elnökével cangázott szabadidejében, meg a Texasi születésű színésszel Matthew McConaughey-vel, és Arnold Schwarzenegger szintén elismerte. Gondolj bele, hogy milyen emberekkel állt közeli viszonyban. Makulátlannak tűnt látszatra a személye, hasonlóan, mint John Gottinak, mikor megúszott egy ítéletet, akkor egyre csak nőtt és nőtt a hatalma, befolyása a maffiában.
Lance tizenéves korában triatlonozott, akkor még nem doppingolt, majd utána kezdett mikor profivá vált a kerékpársportban, kezdetben egynapos versenyeken indult, inkább sprinternek nézett ki a testfelépítése miatt, ami 80 kg fölött volt, egyáltalán nem a hegyekre specializálódott, ez elhangzik ebben a filmben is, amikor az olasz doppingbárójával, Michele Ferrarival beszél, mondja neki, hogy nem vagy alkalmas hegyimenőnek. A betegsége közrejátszott, hogy lesoványodott, ám a vékony hegyi zergékhez képest mégis jó erőben létezett, 74-75 kg körül. Koránt sem egy vékony fickó súlyában mozgott, hanem úgy, mint egy mindenre elszánt, sikeréhes, IGAZI ATLÉTA. Nem akarom folyton hadarni unalmasan azt a szót, hogy tökéletes, ám a mozgásműveltsége minden bizonnyal közelítette a tökéletest, jó volt nézni, hogy mennyire csúcsra volt járatva! Semmilyen más verseny nem érdekelte, csakis a Tourra edzett egész évben, hihetetlenül fókuszált arra a három hétre, mikor megmutathatta a világnak, hogy mire képes. A Hautacam hegyet egy nap kétszer is megmászta esőben- rengeteget tréningezett. Személyiségét olykor a végletesség és a szenvedély keverékével tudnám jól leírni. Fent van videón magyarul a 2000-res Mount Ventoux, oldalszembeszél fújt a hegytetőn, a síkszakaszokon is borzasztóan kellemetlen, nemhogy ezen az izzasztó emelkedőn, több százezren voltak fent, Marco Pantanival meccselt ottan. A legnagyobb riválisa Jan Ullrich volt, a német egy hibába esett bele, hogy tempót, ritmust nem tudott váltani sosem. Egy tempóban kerékpározott, gyűrte a nagy áttételt, elment a világ végére is, de ritmusosság nem volt a mozgásában, ezért Arm általában eltekert előle és ezzel számtalanszor jobbnak bizonyult nála, ám Lancenek is voltak krízisei, volt úgy hogy időfutamon kiült a só a szájára annyira széthajtotta magát, és kikapott vetélytársától, vagy krízisben maga alatt tekert, ám ezen felül tudott emelkedni, aztán kihozott éles helyzetben mindent magából. Fékezhetetlen, könyörtelen tulajdonságokkal bírt a Touron, az érzelmeit egyszerűen elfojtotta, csak a győzelem számított neki- óriási a tét az ilyen versenyen, ő erre tett fel MINDENT, ebben akart lenni a BEST. Ám akik láttak Tourokat, azok tudhatják, hogy nem hunyt ki belőle az emberség, akadt, amikor odaadta a szakaszt méltányosságból ellenfelének.. Kiemelkedő segítőkkel dolgozott a U.S. Postal Service-ben, Tyler Hamilton, Hincapie, Beloki, Heras, Beltrán, Landis- mind- mind neki vitték a tempót, érte dolgoztak. Tour De France-t csapat nélkül szinte lehetetlenség nyerni, ezt ő tudta, így kutya kemény feltételeket szabott csapattársainak.
Csűrhetem-csavarhatom a szavaimat, mondandóimat, ám a LÉNYEG az, hogy csillapíthatatlan motivációval rendelkezett.

7. Delpiero (2017-04-06 22:27.51)

Máskor az amcsik az életrajzi jellegű filmeket valahogy jobban tálalják.
Talán nem pont John Hodgét kellett volna felkérni írónak hozzá. No nem mintha bajon lenne vele, sőt! roppant jónak tartom a szakmájában, csak ő másmilyen filmekhez ért igazán, hogy mást ne mondjak nem véletlenül számít Danny Boyle kvázi "házi írójának".
Itt valahogy az a SHOW hiányzik, amit általában az amcsik nagyon jó érzékkel szoktak adagolni, és amit mi európaik néha túl könnyen kritizálunk és lám...néha bizony nagyon tud hiányozni.
Ettől függetlenül nem rossz film ez. Ben Foster erős, mint mindig, a sztori pedig kellően gyors tempóban száguldja végig az aszfaltcsíkokat.
Maga az Armstrong kultusz ledöntése önmagában is érdekes, így adta magát a megfilmesítése, ami vállalhatóra sikerült, de valami plusz hiányzott belőle, hogy igazán erős alkotás legyen.

6. Anitabagwell (2017-03-16 20:12.02)

- (válasz Anitabagwell 5. hozzászólására)

*FosterreL

:D
(Tudom, az iras... xD)

5. Anitabagwell (2017-03-16 20:11.24)

Jo volt!! Ben Foster-rol mar jo ideje tudom, hogy nagyszeru szinesz, de itt meg engem is meglepett. En pl nem untam egyaltalan, nem volt ez a jatekido veszett hosszu, amit vallalt azt teljesitette. Meg erdekes is volt, meg persze durva, hogy ez tenyleg megtortent raadasul nem is olyan regen.... A maganeletre en is kicsit nagyobb hangsulyt fektettem volna, meg ha kicsivel tobb jatekido kellett volna, akkoris... Gondolom azert Armstrong nem epp ilyen eletrajzi filmet kepzelt el... Annyira nem astam bele magam, tudja valaki, hogy mit szolt ehhez a filmhez?
Erdekes volt moge latni a dolgoknak. Jol osszerakott mozi, egy fantasztikusan jo Ben Fosterre.

4. Dzsuppi (2016-10-18 22:51.20)

Lett volna még egy pár dolog, amin lehetett volna simítani, Armstrong magánélete valóban háttérben és a végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, illetve azt a tényt - a Festina-botrányt leszámítva - elhallgatja a film, hogy az Armstronggal egy időben tekerő ászok bizony sorra buktak le doppinggal az évek során, így nem filmünk főszereplője és csapata az egyetlen ludas a történtek alakulásában. Ennek ellenére hiteles képet kapunk arról az emberről, aki a sporttörténelem egyik leghíresebb csalójaként fog megmaradni a sportalmanachokban, Ben Foster hiteles alakítást nyújt és helyenként egészen hasonlít is Armstrongra, bár ez mellékes. Jó film ez mindenkinek, akit érdekel az eset, kerékpárrajongók meg úgyis meg fogják nézni.

3. Dobsony (2016-08-28 22:53.02)

Miért is?
Mi az, hogy anti sportoló?
Láttad a filmet, ismered a bringások doppinglavináját az elmúlt évekből?
Arnold szerinted nem doppingolt, vagy a testépítőknél belefér, sőt elfogadott?
Félre ne érts, elítélem a doppingolást, de ne legyünk véresszájúak. Armstrong akkor is egy nagyon jó bringás lett volna, ha nem doppingol, de mivel a mezőny szinte minden résztvevője csinálta, csinálja, ezek után csak az különbözteti meg őket, hogy lebukott vagy nem.
De attól ők még sportolók, csak a teljesítmény fokozás és a sikeresség miatt használnak időnként tiltott szereket.

2. Gabroca (2016-08-14 22:29.30)

Antisportoló, én börtönbe zárnám pár évre.

1. Dobsony (2016-06-29 14:23.20)

SPOILERES RENDESEN!!!!

Nagyon korrekt életrajzi drámát, mondhatjuk dokumentumfilmet rakott le elénk Frears, a rendező.
Talán ez az egyetlen hibája az alkotásnak, hogy inkább dokumentum alapú életrajzi dráma, mint sportfilm. Az eredeti filmbejátszások is erősítik ezt az érzést.
Foster hitelesen alakítja az ezredforduló egyik legjobb sportólóját és egyben legnagyobb csalóját. Lance Armstrong, kerékpáros aki felépült a rákból és sorban nyerte a Tour de Francokat. Hatalmas sportoló volt, ugyanakkora egoval, győzniakarással. Csak éppen a sportág amit választott, mindig is a dopping melegágya volt, ő is belemerült, mert tudta, akármekkora tehetség is, anélkül esélytelen lenne egy Balaton körüli családi bicikliversenynek is, nemhogy egy Tournak. A lebukás őt se kerülte el, pedig neki volt a legnagyobb háttere, a legmenőbb ügynökei, dokijai. De hát a versenybringázás csapatsportág, bármennyire is egyedül ülsz a nyeregbe. A film is ki van hegyezve az irigységre, a hiúságra, a sértődöttségre ami Armstrong bukását is jelentették. Minél többen tudnak róla, minél többen vesznek részt benne annál nagyobb az esély a buktára. Egyéni sportágaknál ezért kevesebb, atlétika, súlyemelés stb.., pedig ott is a fél mezőny doppingol, vagy doppingolt. Ahol ki vannak hegyezve az emberi teljesítmény plafonjának elérésére, ott nagyon nagy a kisértés az illegális teljesítmény fokozására.
A film nagyszerűen látatja ezeket a próbálkozásokat, és mind ezek eltusolásának lehetőségét. Armstrong magánéletéről meglepően keveset mutat a rendező, valószínűleg nem akarta hogy Lance őt is beperelje. :)
Azért a filmből az is kiderül, hogy Armstrong nem egy sátán, hanem érzőszívű ember, példás családi élettel, milliókkal(dollárban) segítve a rákkutatást és mellette egy hatalmas sportoló, aki nem tudott ellenállni a kisértésnek.