Fórum - Pszichoszingli - Vélemények (3. oldal)

1 2 3 4

45. Törölt felhasználó (2012-06-27 16:02.07) - (válasz Csernakakos 42. hozzászólására)

ha nem sikerül megszeretni a főkaraktert és nem sodródsz az eseményekkel, akkor hiába az eredeti hang, mert az olyan apró részleteket mint pl. amit kiemeltél, csak azok tudják értékelni, akiket megfogott a hölgy története. máskülönben tényleg csak szimplán unalmas.

44. MU No1. (2012-06-27 15:50.26) - (válasz GyusziG 37. hozzászólására)

"Elhatározza, visszamegy szülővárosába, hol gyerekkori szerelme is lakik, és megpróbálja visszaszerezni" Nem is tudom.Nekem inkább úgy tűnik,mint aki a szerelemtől kapott boldogságba szerelmes.Mavis akkor tudatosult igazából hogy mit is dobott el magától,amikor meglátta a baba fényképét.Leesett neki,hogy a baba,a családi ház,a férj,a barátok mind az övé is lehetne-ha nincs a tinéként megélt trauma.De a tragédia megtörtént,amiről senkinek soha nem beszélt.

43. MU No1. (2012-06-26 23:27.07)

Hú azta mindenit. Délután kalózkodtam kicsit,úgy voltam keresek valami vígjátékot.Az nCore egyből ezt dobta.A filmről semmit nem tudtam,de tényleg semmit, még a tartalmát sem.Gondoltam röhögjünk egy jó.Na hát itt minden volt, csak vihorászás nem. Olyan részletességgel figyelhetünk meg fiatal nő testi-lelki pusztulását,ahogyan filmben nagyon ritkán.Egy nő aki a nagyvárosban egyszer csak rádöbben,hogy nincs senkije és semmije.Egyedül a nemlétező karrierjének él.Amikor pedig hazautazik őrült módjára üldözi azt a valakit,aki szerinte minden probléma megoldása.A befejezés pedig zseniális.Nincs happy-end,nincs mindent elsöprő lélektani dráma. Jason Reitman fiatal kora ellenére nagyon komoly témákat dolgoz fel-nem is akárhogy.Filmjei már-már annyira ütnek,mint Sam Mendes drámái.Mind a ketten azokat a témákat vesézik ki,amikről a hétköznapokon tudomást sem veszünk, vagy csak nem akarunk.Az akadémia erőszeretettel próbál bennünket valamilyen irányba terelni,valami tanító módjára.Hát én belőlük nem kérnék,de a fent említett két rendező filmjeiből jöhet akár mikor!

42. Csernakakos (2012-06-25 09:14.26) - (válasz Thejoker 41. hozzászólására)

Szinkronosan neztetek? Nekem az a benyomasom, hogy ennel a filmnel kifejezetten lenyeges az eredeti hang, meg nemi ismerete az angolnak, foleg ami az intonaciot illeti. Theron es a tobbiek hanghordozasa olyan tobbletet ad a szajukba adott szavakhoz, hogy az valami elkepeszto. Gondolok itt pl. arra, amikor az anyjaekkal beszelget, es ravagja az anyja mondandojara, hogy "aha." Olyan lesujto kritika van a hangjaban, hogy az arcpirito.

41. Thejoker (2012-06-25 07:39.48)

Úgy látszik az én ízlésem más mint a hozzászólók többségének,ugyanis nekem ez a film minden volt,csak vígjáték nem.A feleségemmel néztük meg,és még ő is azt mondta,hogy mennyire unalmas volt!A tartalom alapján jobbra számítottam,de hát nem lehet mindenkinek egyforma az ízlése.

40. GyusziG (2012-06-23 03:07.03) - (válasz Csernakakos 39. hozzászólására)

Köszönet!:)

39. Csernakakos (2012-06-22 13:00.43) - (válasz GyusziG 37. hozzászólására)

Jó vélemény! ;)

38. GyusziG (2012-06-19 20:46.02)

*...annyira azért nem nehezen észrevehető gesztusokkal...

37. GyusziG (2012-06-19 20:42.48)

Ez biza tetszett! Előzetesen annyit tudtam a filmről, hogy a címe-magyar fordításban...-, Pszichoszingli, na meg azt, Charlize Theron a főszereplő benne, az igazság, ez volt az igazi ok, mi miatt megnéztem... Nem tápláltam túl nagy elvárásokat, ám annál többet kaptam, nagyon jó hangulatú kis filmecske. Már a film elején kiderül, Mavis Gary nem a legegyszerűbb eset, gyönyörű, mondhatni sikeres tini-regényei okán, mégsem boldog. Új könyvének írása közben megnyit egy e-mailt, miben egy nemrég megszületett kislány képe van, aki nem másé, mint volt gimnáziumi szerelméé. Elhatározza, visszamegy szülővárosába, hol gyerekkori szerelme is lakik, és megpróbálja visszaszerezni. Mint azt mondtam, nagyon jó hangulatú film, komor, lehangoló, amire rátesz a folytonos rossz időjárás. Érdekes témát boncolgat Jason Reitman nagyon jól sikerült drámája: képtelenek vagyunk észrevenni, mi mindent birtoklunk, és hogy ezáltal igen boldog életet élhetnénk. Vannak, kiknek az sem adatik meg, ami nekünk, értékelnünk kell azt, mi mienk! A folytonos vágyakozás, sóvárgás valami elérhetetlen után-egyik kedvenc jelenetem, mikor Mavis volt szerelmének felesége fellép zenekarával, és Mavisék (Mavis, Buddy) volt kedvenc dalát adják elő. Mavis észreveszi, mennyire szeretik egymást, mármint Buddy és felesége, azonban ez sem tántorítja el tervétől, miszerint visszaszerzi szerelmét...-elfelejteti velünk a jelent, ezen kell valahogy túllépnünk. Mert bizony úgy vélem, ez a Föld lakosságának 99.7%-ra igaz...sajnos. El kell választanunk a pozitív hatású ambíciókat azoktól, mik teljesen értelmetlenek, elérhetetlenek. Tele van a film kis finom, annyira azért nem nehezen észrevehető-hála gesztusokkal, amik szerintem kiemelik az átlagos drámák rangsorából. Ezeket az apró mozzanatokat többnyire Charlize Theron szolgáltatja, ilyen erős alakítást tőle utoljára talán a Rém c. filmben láttam, de szerintem e filmbéli produkciója azt is űbereli, ez a nő nem egyszerűen csodaszép, hanem még e mellé remek színészi adottságok is párosulnak. Tökéletesen viszi vászonra karakterét, érezzük züllését, sajnálatot érzünk iránta, mikor sír, mi is érzünk valami kellemetlen érzést torkunkban, apró kis finomságok, de ezek miatt ennyire jó ez a film! Egyetlen egy kivetni valóm van a filmmel kapcsolatban: a magyar cím! A fiatal felnőtt teljesen passzolt volna, mert valóban Charlize karaktere egy tinédzser tulajdonságait viseli magán, valahol megrekedt abban a korban: képtelen helyét megtalálni, célt állítani maga elé-ez a volt szerelme után történő kajtatás nekem inkább tűnik egyfajta mentőövnek, kényszernek, mintsem valódi célnak... Tehát szó, mi szó nagyon jó dráma ez, egy még jobb Charlize Theronnal, aki a volt szerelme feleségével való ordibálást a legkisebb részletig tökéletesen eljátszotta, zseniális! Ki egy kis gondolkodásra, fantasztikus színészi játékra vágyik, bátran nézze meg, sejtésem szerint nem fog csalódni! 5 csillag!

36. Csernakakos (2012-06-14 00:24.38)

Hihetetlen, mire kepes ez a film, ahanyszor nezem, annyiszor tobb erteket fedezem fel. A babaszobas jelenet meg mindig a csucs, de most az akasztott ki, amilyen modon a szulokkel folytatott csevejkor Mavis kinyogi az anyja altal elkezdett gondolatra, hogy "uhum." Abban ott van az a pusztito szemrehanyas, vad, keseruseg, megbanas.... Elkepeszto.

35. Ninilss (2012-06-13 07:27.37)

Theron ismét hozta a formát!Ez a nő az,aki a szépségével is profin játsza el a rosszat,a gonoszt,az ellenszenvest,és a jót is. Ebben a filmben azt szerettem,hogy igazán meg tudták mutatni Mavis személyiségét,teljesen ki lehetett ismerni,és megérteni.

34. HMáté33 (2012-05-13 20:54.04) - (válasz HMáté33 33. hozzászólására)

az írásom spoileres

33. HMáté33 (2012-05-13 20:47.10)

Jason Reitman manapság Hollywood egyik legizgalmasabb arca. Okos filmjeiben hatalmas energiák tombolnak, stílusának fő erőssége az, hogy komoly mondanivalóját könnyed stílussal, intelligens humorral vegyíti, de olyan pontos érzékkel, hogy az még nagyobb pusztítást végez a nézőben, miközben mégis befogadható marad. Kifejezőereje rendkívül egyedi, és a Reitman-moziknak megvan az a sajátosságuk, hogy első nézésre leterítenek, és padlóra küldenek, második alkalommal viszont örökre az ember szívéhez nőnek. Nagyon fontos, és minden egyes filmjénél megfigyelhető jelenség, hogy a jellegzetes, kreatív, fiatalos energia a mozi minden szintjét, rétegét áthatja. Az okos szkript, a kamerakezelés, a történet felépítése, szerkezete, vizuális és akusztikus szinten is nagyfordulatszámon pörgő filmélményt teremt. Ebben nyilván nagy szerepet játszik, hogy Reitman mögött egy nagyjából állandó stáb dolgozik, akivel közös hangot beszélnek. Ott van például az operatőr, Eric Steelberg, vagy a vágó, Dana E. Glauberman, de tulajdonképpen egy csapat kreatív emberről van itt szó, akiknek köszönhetően még a zenék összeválogatása, vagy a bevezető stáblista is aprólékosan tökéletes szokott lenni, az eredmény pedig egy igazi, koherens módon működő, kerek egészet alkotó, mozgalmas, újító hangulatú élményt ad. A Reitman-film legfontosabb ismérve viszont alighanem a nem hétköznapi főszereplője. Ez az, ami először megragadja a tekintetünket, felkelti az érdeklődésünket. A központi karakter extrém alaphelyzete miatt a mozi már akkor izgalmas tud lenni, amikor tulajdonképpen még alig tudunk róla valamit. A dohányvállalatok érdekeit képviselő kampányember, a tizenévesen teherbe esett, lázadó kamaszlány, és az elbocsátásokat végrehajtó cég otthontalanul, igazi kapcsolatok nélkül bolyongó férfija mind-mind azonnal érdekesek tudnak lenni, Reitman előadásában pedig nagyon értő módon bontakozik ki rendkívüli történetük. Ebbe a sorba állt most be Mavis Gary, az örökké tizenéves gimidíva, lányregények szellemírója, aki saját világában bár remekül érzi magát, az élet csúnyán elsuhan mellette, és valójában nem más, mint a társadalom egy alkoholista, lezüllött csonkja. Mavis előtt nincsenek erkölcsi normák, hiszen a világ közepébe saját magát helyezi, fizikai és lelki romokat hagyva maga után. Jóllehet az alapállás most nyomasztóbbnak hat a megszokottnál, és a fogadtatás is azt mutatja, hogy jelen művet nehezebben emésztette meg a világ, mint Reitman korábbi filmjeit, az igazság az, hogy minden mozijában kibontakozik előbb-utóbb ez a destruktív hatás, és ha nem felületes szemlélőként viselkedünk, akkor mindegyikben észre kell, hogy vegyük a tragikus helyzetet. Hiszen a hangsúly mindig a fentebb tárgyalt, nem hétköznapi karakterek nem hétköznapi életén van, és a könnyed hangulat mögött feszülő sorsdrámák komoly gondolkodásra sarkallnak minket, a filmek közönségét. A megszokottól eltérő módon a Reitman-főszereplők nem kerülnek gödörbe, hanem már eleve abból indulnak, ezt viszont nem veszik észre, illetve nem akarják észrevenni. Életstílusukat/helyzetüket ideálisnak fogják fel, a változtatás lehetőségét pedig kizárják. A tökéletes Charlize Theron alakításában nyomasztó módon elevenedik meg ez a (ezúttal) morális válság, a film egyszerre provokatív és keserű, megbotránkoztató és önreflexióra indító. Ha már azt állítottam, hogy az alaphelyzet ellentéte a megszokottnak, akkor ebből következik, hogy valahol a konfliktusnak is annak kell lennie. Ez így is van, hiszen a bonyodalom abból adódik, hogy a főszereplő valamilyen személy vagy esemény hatására egy alternatívával találja magát szemben, ami eddigi életével ellentétes, és mi, nézők is azt látjuk, hogy a dolgok pozitívan alakulnak, és a különc karakter személyes megváltásának vagyunk tanúi. A helyzetek átértékelődnek, és egyáltalán, minden pozitívan alakul. Reitman filmjeitől viszont távol áll a megváltás. Amikor a dolgok a legjobban állnak, akkor jön valami, ami mindent elront, mindent eltöröl, mindenkit pofára ejt (legjobban persze a főszereplőt, és ugye a nézőt), minden fejlődést megakaszt, és az annyira várt megváltás helyett minden az eredeti kerékvágásba tér vissza. Ez a megüresedő érzéssel vegyített tragikus történet, amely látszólag könnyed felhanggal van elmesélve, mégis rútul pofon vág, ez szüli azt a katarzist, amely Reitman munkáit jellemzi. A forgatókönyvet a Juno után ezúttal is a zseniális Diablo Cody írta, akinek stílusa tökéletesen illik a rendezőhöz. Charlize Theron ihletett alakítását már említettem, ehhez társul még Patton Oswalt meglepően érett és erős játéka, na meg a Reitman-stáb eszköztárának minden ügyes húzása, az eredmény pedig egy igazi, fajsúlyos, őszinte film, ami talán valamivel direktebb, mint a korábbi mozik, de tökéletesen illeszkedik a Reitman-életműbe. A közönség ezúttal ugyan nem volt elragadtatva, de én azt mondom, erre a stílusra, az ilyen moralizálásra érdemes odafigyelni, jó lenne, ha az ilyen energikus, intelligens, életszagú filmeké lenne a jövő, és Jason Reitman egyelőre biztos kézzel szállítja az ilyen mozikat.

32. VAL P (2012-04-13 12:38.08)

Szent ég! Hogy milyen ellenszenves volt ez a szcientológusmosolyú pózházaspár...!!! El nem mondhatom, le nem írhatom. Ettől még belefértek volna a történetbe, de hogy épp ez az orránál messzebbre nem látó feleség bírt olyan empatikus képességekkel, amik Theron agya-eldobásakor derülnek ki... Eléggé ütközött az addig látottakkal! A film végére azért mindenki visszajut oda, ahonnan elindult, döglött halakként szemlélik az algásodó állóvíz kásás hullámain megcsillanó fények tükörképét.

31. Törölt felhasználó (2012-04-06 13:09.45)

http://www.youtube.com/watch?v=6zXDo4dL7SU

30. Evile-Elvis- (2012-04-06 13:02.31) - (válasz Törölt felhasználó 29. hozzászólására)

szánalmas

29. Törölt felhasználó (2012-04-06 12:43.31) - (válasz Evile-Elvis- 28. hozzászólására)

patetikus

28. Evile-Elvis- (2012-04-06 12:26.27) - (válasz Törölt felhasználó 27. hozzászólására)

A te helyedben a "Beszélnünk kell Kevinről" topikban lettem volna ilyen kis figyelmes.

27. Törölt felhasználó (2012-04-06 12:16.42)

konkrétan a "a sérült srác testileg roncsolódott valójához" után RÖGTÖN ott van a 'személyiségéhez' szó. abba is belekötsz, amibe nem kéne, csakhogy mondj te is valami okosat.

26. Evile-Elvis- (2012-04-06 09:30.18) - (válasz City225 24. hozzászólására)

De nem vonzódik a "testileg roncsolódott valójához" max a személyiséghez. Azonban ezt sem nevezném vonzódásnak, inkább a trauma szerű felismerés okozta csalódottságból fakadó totális kiürülés utáni nyomasztó szeretet hiány viszi rá, hogy lefeküdjön a sráccal (gyönyörű körmondat:) persze a srác vonzódik hozzá, ez nem kérdés. Ha te is úgy gondolod ahogy én akkor nem csak a te véleményed, hanem az enyém is! Jaj City öröm veled csevegni. :D

25. Csernakakos (2012-04-05 19:33.55)

SPOILER Huha, ezek nagyon érdekes felvetések.. Nekem a film közben az maradt meg nagyon, hogy a két "roncs" testileg egymásra talál. Ami közös bennük, hogy mindketten a periférián vannak. Magányosak ÉS tehetetlenek. És ne feledjük, Mavis szépsége is fakul, elég a kitépett hajára, a parókára stb. gondolni. Aztán ott van az alkohol, aminek nem volt híján aznap este sem. És másnap szerintem egy az egyben megbánta. Az csak illúzió volt, hogy egymásra találtak volna az elveszettségükben. Az pedig, hogy miért lógtak annyit együtt, szerintem annak tudható be, hogy Mavis-nek nyilván jól jött egy lelki szemeteskosár, amit soha senki nem ürít ki, úgyhogy gond nélkül beszámolhatott a tervéről. Meg ugye előszeretettel hangoztatta, mennyire utálja a kisvárost a közösségével együtt, és azzal, hogy a sráchoz fordult, csak nyilvánosan és látványosan elhatárolódott a többiektől. KIRAKATembernek kellett neki ez a férfi.

24. City225 (2012-04-05 16:42.15) - (válasz Evile-Elvis- 23. hozzászólására)

"Charlize lelki torzója tudatalatt vonzódik a sérült srác testileg roncsolódott valójához személyiségéhez" Én testi vonzódásról nem írtam. És amit most írtál azzal pont az én véleményemet támasztod alá. "egyfajta lelki társat fedezett fel benne" A lelkileg kiürült - vagy inkább csonka - lány a testileg csonka srácban fedezi fel a lelki társát. Ez tudatalatti dolog... És a régi boldogságát jön vissza megkeresni, igen ott keresi ahol még utoljára boldog volt..

23. Evile-Elvis- (2012-04-05 16:30.03) - (válasz City225 22. hozzászólására)

Tuti nem a testi vonzódás miatt. Azért tölt vele ennyi időt, mert egyfajta lelki társat fedezett fel benne mikor visszatért idegenként egykori otthonába. Korábban azért nem, mert nem volt szüksége rá, hiszen ott volt neki a jóképű hapsija, bárkivel beszélgethetett, soha nem fanyalodott volna rá, hogy egy nem népszerű sráccal foglalkozzon, akire csak a buzi fiút nyomorékká tették sztori miatt emlékezett. Theron testileg lelkileg is a toppon volt anno a sulijában (a legmenőbb csaj a környéken) viszont amikor visszatért egy lelkileg kiürült, de magabiztos valakiként tért vissza, aki a régi boldogságát jött visszaszerezni, de csak csalódást kapott.

22. City225 (2012-04-05 16:08.56) - (válasz Evile-Elvis- 21. hozzászólására)

A végére mire tudatosul benne lehet, de mit gondolsz hogy miért tölt vele annyi időt a fizikai kontaktot megelőzően, miközben jópár évvel korábban a létezéséről sem tudott

21. Evile-Elvis- (2012-04-05 16:01.42) - (válasz City225 20. hozzászólására)

Charlize tudatalatt sem vonzódik testileg a nyomorék srác testi valójához. Inkább csak a srácban megtalált lelki támasz ébreszti benne a fizikális vonzalmat - még talán a szánalom és a kiábrándultság meg a csalódás.

20. City225 (2012-04-05 15:52.38)

Vagy egy hónapja láttam - talán régebben is - több gondolatot is szült, mindössze egy párhuzamot ragadnék ki, amelyet az idő roncsoló hatása maradéktalanul megőrzött. Charlize lelki torzója tudatalatt vonzódik a sérült srác testileg roncsolódott valójához személyiségéhez, a múlthoz való ragaszkodás pedig leginkább a görcsös visszatérésnek a jelképe ahhoz a ponthoz, ahol még mindenki azonos állapotban tetszelgett és a romlás még nem vette kezdetét. Elképesztő ez a tudatosan romkom formába csomagolt tömény mondanivaló, amely a felszínesebb élményeket hajszolókat, és a mélyben keresőket is egyaránt lebilincseli.

19. Atzel (2012-03-21 09:47.29) - (válasz Csernakakos 17. hozzászólására)

Te neeem láttaaad méég Az egek urááát? :D

18. HMáté33 (2012-03-21 09:23.34) - (válasz Csernakakos 17. hozzászólására)

Tuti tetszeni fog, amint lesz rá lehetőségem, első dolgom lesz, hogy megnézem! :)

17. Csernakakos (2012-03-20 23:44.21) - (válasz HMáté33 16. hozzászólására)

Na jól van, most már tényleg meg fogom nézni az előző filmjeit... :) Neked pedig ajánlom ezt, Anitabagwell véleményéből kiindulva ha azok bejöttek, ez is be fog. :D

16. HMáté33 (2012-03-20 23:30.03) - (válasz Csernakakos 10. hozzászólására)

Klassz írás! Egyébként a magyar cím tényleg nagyon túlzás, az eredeti azért jóval árnyaltabb... Az utolsó bekezdésedben említett dolgok szerintem Reitman mozijainak egyik legnagyobb erősségei, könnyedd hangulatból csapnak át fokozatosan kőkemény moralizálásba, így bontva ki a fajsúlyos témákat. Van bennük hangulatingadozás, de a jó értelemben. Ezt a filmjét még nem láttam, de az eddigieknél szerintem ez az "átolvadás" egyre jobban kivitelezve jelent meg, az Egek ura már gyönyörű, letisztult módon szállította a néző letaglózását.

1 2 3 4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Ava Gardner, 2021-03-31 16:22	105 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Pszichoszingli adatlap

Eredeti cím: Young Adult

Évszám: 2011

Rendezte: Jason Reitman

Szereplők: Charlize Theron, Patrick Wilson, J. K. Simmons, Elizabeth Reaser, Patton Oswalt...

További információk

Szereplők fórumai

- John Malkovich - Vélemények

- Patrick Wilson - Vélemények

- Charlize Theron - Vélemények

- J. K. Simmons - Vélemények

- Elizabeth Reaser - Vélemények

- Jason Reitman - Vélemények

- Diablo Cody - Vélemények