Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Manhattan-i tündérmese
- Izaura TV, 11:10

A szív hídjai
- Viasat Film, 11:55

Összetörve
- Film Mánia, 12:10

Érvek és életek
- Filmbox Plus, 12:30

Csillagpor
- Film Café, 12:35

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Penélope Cruz (50)

Ann-Margret (83)

Paul Guilfoyle (75)

Jessica Alba (43)

Elisabeth Röhm (51)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

2022-es választás

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

Penélope Cruz - Vélemények

97 Minutes - Vélemények

Állati mészárlás - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Hullaadás

Kristen Connolly

Fórum - Cserepek - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

1. Cziki (2008-12-14 00:03.50)

Cserepek (1981)

87 perc

Író, vágó Gaál István, írói konzultáns: Csurka István, operatőr: Lőrincz József

A Cserepekkel Gaál István visszatér a modernizmushoz és az elidegenedett egyén állapotának ábrázolásához. Ehhez legfőbb eszköze azonban már nem a természeti, hanem a modern, nagyvárosi környezet geometrikus, szigorú formáival. A film városban bolyongó, megfáradt értelmiségi főalakja, akár egy Antonioni-hős is lehetne (hasonló kalandokba is keveredik, például idegenekkel ismerkedik vagy zajos házibuliba látogat). A film főhőse ismét egy Lengyel színész Zygmunt Malanowicz, részben Polanski ajánlása. A férfi énkeresését jellegzetesen vidéki és jellegzetesen városi képsorok tagolják, majd egy szimbolikus záró jelenetben a másik emberrel és magával a természettel való találkozása során válik ismét önmagává.
Gaál István, a cannes-i filmfesztivál válogató bizottsága a Cserepeket ítélte méltónak arra, hogy a magyar filmművészetet reprezentálja az idén (81) ezen a legjelentősebbnek tartott nemzetközi filmszemlén. Ennek érdekessége, hogy a film címét Cannesban Quarantine címmel szerepeltették. Jelentése negyvenesek, Másik jelentése karantén, ami magyarra visszafordítva vesztegzár. Telitalálat, mondta erre Gaál István. A trilógia melynek két változata is életképes netán ismét folytatódhat?

Gaál István kétségkívül a szerzői film képviselője kezdettől fogva. Ezt a benyomást erősíti a megfigyelőben az is, hogy szinte minden filmjében akadnak önéletrajzi ihletésű jelenetek, történések, szálak, s természetesen figurák, akik ha nem is „egy az egyben”, de gyaníthatólag a szerzőt magát helyettesítik (önarckép). Ennél fogva az is megfigyelhető, hogy a Gaál István filmjei csaknem mindig az értelmiség szembenézése saját magával, többnyire valamilyen válsághelyzetben.

Csala Károly: „Ám jelentékeny változást látok a rendező pályáján. Egyrészt a kezdeti kisfilmek és a Sodrásban, valamint az utánuk következő művek között, másrészt pedig az utolsó két film, a Legato és a Cserepek, valamint az előzők között. Úgy mondhatnám, hogy a kezdeti „képi dramaturgia” törekvéseit egyfajta „irodalmias dramaturgia” váltotta föl; az utóbbi két film viszont – eltérő eredménnyel, mert eltérő módon – megkérdőjelezni látszik ezt a dramaturgiát. (A Legato azáltal, hogy végsőkig letisztított formában próbálja képviselni; a Cserepek pedig úgy, hogy már eltávolodni igyekszik tőle.”) ( [link] )
Gaál István többször is kikelt az irodalmias filmkészítés ellen, és erre megvan minden alapja: művei a film nyelvén szólnak, képei, kompozíciói, képírói tehetsége segítségével teszi örök érvényűvé történeteit. Általában személyes élményekből táplálkozó munkái mindig túlmutatnak magukon, és valami egyetemeset fejeznek ki, az emlékezetes képek, hangok, motívumok pedig végigkísérik életművét az első etűdöktől kezdve a legújabb városfilmekig. Gaál nem nevezhető sokműves alkotónak ha nem is mindig csinálhatta azt, amit akart, de csak azt csinálta, amit akart (Pintér Judit: „Ember, ne gyűlöld a halált!” Metropolis. 2005/3.).