Lehet így kell Búcsúzni.(Nagybetűvel!!!)
John Boorman az a rendező,akinek egy magára valamit is adó filmismerő -francokat,kiírom amit gondolok,mert rohadt sznob vagyok!!-szóval,a filmek terén műveltnek magát érző valaki ismeri a nevét-és el tud mondani munkásságából pár alkotást.Boorman persze beleszállt néhány fájó pofonba,de akkor is legenda,igen erős korral háta mögött-talán ez utolsó munkája,mely gyanút erősíti a film végén forgó kamera mely lassan...leáll.
A Queen and... a 27 évvel ezelőtti Remény és dicsőség folytatása:kár vádolni az urat azzal,elkapkodta volna az önéletrajzi ihletésekkel teletűzdelt történet elbeszélésének továbbgördülését.Visszatér hát Bill Rowan,az ő szemén keresztül figyeljük az eseményeket,ő időközben felnőtt már,katona és a világ meg ott tart éppen,hogy Korea.(Gyengébbek kedvéért,háborúztak arrafelé.No)
Az angol filmek jól működnek a kaszárnyákban,van belőlük komolyabb-Domb-és viccesebb is,Boorman alkotása inkább ezekhez igazodik.Számomra a két főszereplő játéka közepes volt,viszont van nekünk David Thewlis-ünk,aki megint akkorát játszik-itt egy szabályokhoz hű seggfejet-hogy még,valamint Richard E. Grant,akit mostanság ritkán látunk,ami nagy kár,:nos a tapasztaltabb színészek brillírozása bőven kárpotólhat és számtalan jófajta percet adhat az amúgy inkább az igényesebb filmek kedvelőinek.
Mert ez hiába lenne háborús?? film,nem lőnek,probléma abból adódik hogy ellopnak egy órát és szó szerint semmi látványelem nincs benne:csak egyszerűen arról beszél,hogy a háborús szolgálat se terror meg szörnyű dolog amúgy,(a hátországban meg pláne ugye...)Van szerelem férfi és egy jégkirálynő közt,van egy hihetetlen család benne meg egy köpcösebb faszi szájából néhány tényleg jól eltalált bölcsesség,úgy,hogy ahogy halad előre a történet,nehéz megkedvelni,mert tényleg egy önző szemétláda,aki csak a saját sorsának jobbrafordulásán fáradozik,bárkit elárulva azért.Mégis,mint az életben oly sokszor,pont az ilyen emberek jutnak előre,és verhetem én is a mellemet hogy becsület meg lovagiasság meg barátság,de lehet hogy ezek a mocskok mégis többet tudnak az életről??? mint én(Vagy többre viszik...hej,azok a politikusok meg a talpnyalóik,megint hova a ferde náthába kanyarodok.)
A Királynőért és a hazáért egy feel good mozi,jó színészekkel ,jó humorral értő rendezéssel meg sok háborúellenes gondolattal.Ugyanakkor,azok az elémedett korú emberek,mint például vénségem,azt is észrevehetik benne-mert ők még voltak katonák-hogy igen,ott az embert az esetleges szenvedés,közös sors,gondok igenis közelebb hozzák egymáshoz,barátságok születnek,kötelékek szövődnek és igen...valahogy,komolyabb emberekké is váltunk,a felelősségtudatot és néhány dolgot azért sikerült belénkverniük.Ki az,aki ne tudna számtalan adomát,történetet együtt megélt pillanatokról,piálásokról ahol örök barátságot fogadtunk,házak mögött megdugott nőkről,rossz kajáról,az otthon meghitt felemlegetéséről...és erre nem rossz visszaemlékezni.