Szabadság és korlátok, szeretet és kirekesztettség, elvhűség és sznobizmus, felelősség a felelőtlenségben és fordítva, érzéketlen értékütköztetések és értékes érzékeltetések, vidéki isteni gondviselés és városi önrendelkezés, idegenekből szőtt közösségi háló és szerettekre támaszkodó családközpontúság, a munkába vetett hitet és a robotnak az értelmetlenségét, parkban, fagyban LSD-zve és szobában, biztonságban füvezve, New Yorkban partiban szmokingban és Vietnámban, fegyverben, egyenruhában, egy falakkal körbevett parkban és a végtelen úton a sivatagban.
Jönnek a szavak és az ellentétek, a pro és kontra érvek, és emiatt annyira független, rétegelt és mély ez a film. Nem foglal állást, bemutat, felvet, aláás és ránk bízza, hogy döntést, hogy mit szűrünk le belőle. Felületesen megnézve idealizál, de mélyre ásva erősen kritizál. Kritizálja a hippiséget, a szürke kispolgáriságot, a sznob nagypolgáriságot.
Ez egy hippi alapmű, pedig egyidős velem, ez egy 1979-es film, amikor már a hippiket bekebelezte a fogyasztói társadalom kényelmes, de nedves mocsara megteremtve a yuppie-kat. Ez egy hippi alapmű, pedig cseh a rendező és az operatőr, emiatt erősen európai film. Ez egy hippi alapmű, pedig a zenék egyáltalán nem Woodstock hangzását adják vissza.
Javítom magam, mert ez egy háborúellenes alapmű, amely bemutatja az USA több arcát, amely egy olyan világba húz bele minket, amit a vasfüggönyön innen nem élhetünk meg. Idealizálja az amerikai álmot, de le is omlasztja róla a vakolatot.
A vakolatot, ami a hippiknél a szabadság és élvezetek a spiritualitásba csomagolása és eladása ideológiaként, miközben elveti mindenfajta felelősségvállalást a család irányába (pl: Lafayette) olyan indokkal, aminek nincs valódi értéke és alapja. Amikor a Hare Krisnát egy templomban éneklik és beállva táncolnak olyan kevert értékrenddel, ami értelmetlen, de az alapja a mindennek a szabad értelmezése. A vakolatot, ami a szürke kispolgároknál a szűklátókörűség. Amikor értéknek tekintenek olyan manipulatív ideológiákat, amely egy kis társadalmi csoport érdekeit szolgálják és eladják követendő mintaként. A vakolatot a nagypolgárságról, ami a sznobizmusuk csillogó felületessége, a felsőbbrendűségükbe, kultúráltságukba, de leginkább a pénzükbe és a hatalmukba vetett hitük hitványsága.
Nagyon erős társadalomkritika ez a film olyan erős kijelentésekkel, minthogy fehérek elküldik a feketéket gyilkolászni a sárgákat, hogy megvédjék a rézbőrűektől ellopott földet. Ezek az egysorosok fel vannak építve, bele vannak helyezve a történetbe, van relevanciájuk és nagyon ütnek. Mindezt úgy, hogy közben hihetetlenül szórakoztató a film.
A zenék lehet nem a hippi korszakból vannak, de gyönyörűek, a ruhák, a díszletek tele vannak szimbolikával, a karakterek összetettek, a fényképezés és a vizuál effektek lebilincselőek. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni erről a profi munkáról.

Woodstock a kertemben - Vélemények

2023-01-12 09:32.22

Egy könnyed film.
A karakterek tetszetősek voltak, egyszerűen jó ezt a filmet nézni, ebben egyetértek. Ettől függetlenül nehezen kötött le. Sokszor néztem rá a telefonomra, tekingettem ki a kijelző mögül, leginkább a film elején. A közepétől meg egy kicsit olyan volt, mint egy nagyon elnyújtott videóklip.
Felszínes a film. Nem nagyon húzott be a történet, a szereplőket mélységében nem ismertem meg, nem volt karakterfejlődés azon kívül, hogy a srác rájött, hogy a szüleinek van pénze és mehet az útjára, meg az apuka, aki megtelt élettel. Kapargatták a szülők hátterét, de nem bontották ki. A konzervatív nyugis és a laza arcok is tipizáltak, pont mint egy videóklipben. Vannak jeleneteik, odaadott egysorosok, úgy, mint a lovas jelenet kis kritikával, vagy amikor bemegy a srác a helyre, kéri a szokásost és persze nincs. Ezek mind-mind annyira klisék, de jó nézni őket. Schreiber, mint nő, Emile Hirsch, mint vietnámi veterán, aki be van kattanva, de alig pelyhedzik az arca, Jonathan
Groff, aki Michael Lang bőrébe bújt, a leszarom kirakat srác, a tökéletes hajtincsekkel és jól összepasszolt ruhákkal, aki nem mocskolja be magát, hanem vagy helikopterrel jön, vagy limuzinnal, vagy egy lovon emelkedik minden felé. Tetszetős és vonzó karakter. Sokak szerint ő személye testesíti meg a hippiket. Annyira nem ismerem, csak tavaly, amikor meghalt olvastam róla sokat. Egy tehetős egyetemista értelmiségi, aki az üzleti világban igyekezett sok kreditet szerezni, de az már később volt. A hippik sokak szerint értelmiségi rétegkultúra volt, aminek az ellenforradalmi pólusa a proletarizmus, kommunizmus volt. Érdekes, hogy mindkettő a kommunára törekedett, csak az egyik tudott menni fesztiválról-fesztiválra, megélve, autót tankolva, drogot szerezve, stb. Míg a másik azért akart önfenntartó lenni, hogy ne zsákmányolják ki és ne kelljen 16 órákat robotolnia a megélhetésért, hanem megtermelte azt, amit kell maga egy közösség részeként.
De visszatérve a filmre, Paul Dano karaktere a be-LSD-zett csóka a furgonnal, óriási volt. A legtöbb színészt olyan figuraként látni, amit addig soha, ez a film legnagyobb erénye.
A történetszállal pedig csak az volt a gondom, hogy sokezerszer láttam. A fiú, aki önmagára talál, leveti béklyóit és elindul a maga útján. Ha kivesszük Woodstock-ot, akkor van kb 40-50 hasonló filmem.
Összegezve: Ang Lee-t szeretem, de a Túl a barátságon után már kevés igazán jó filmet rendezett. Ez olyan kicsit tőle, mint egy elnyújtott videóklip unalmas jelenetekkel. A közepétől az utolsó negyedóra előttig jól szórakoztam, az tetszett. A karakterek klisések, nincsenek elmélyítve, de tetszetősek és vonzóak. Mint például a lány a Michael Lang mögött, aki a végén is feltűnik a filmben. Mit lehet róla tudni a nevén kívül? Miért volt a filmben?
Szóval kb ennyi.

A kommuna - Vélemények

2023-01-11 09:19.46

The Crash. Az individuum ütközése egy kollektív közösségben. Létezik a modern közösségekben olyan megtartó erő, ami segít az egyénnek krízisek átélésében? Hol van a határ a magánszféra és a kommuna között? A mindenki egyenlő gondolata mennyire jó az embernek? Nincs szükségünk egy szűkebb körre, akikre jobban tudunk figyelni és akik jobban figyelnek ránk? Egyáltalán mennyire lehet értő figyelemmel lenni egy kommunában egy mai modern társadalomban?
Rengeteg kérdés és ambivalens érzések kavarognak bennem.
Az rendkívül vonzó, hogy van egy fogadott családod, akiket te választasz, Amikor a család kötelesség, akkor elveszíti boldogságjellegét a kapcsolatunk megélése. Egy fogadott családban kevesebb az elvárás, kisebb a biztonságérzet is emiatt. Aki rendben van önmagával, az önértékelésével, az önbecsülésével, a magabiztosságával, annak kevésbé van szüksége a kapcsolati elvárásokból fakadó biztonságérzetre, de nem ismerek sok olyan lelkileg kiegyensúlyozott embert, aki teljesen el tudja ezt vetni.
A kommuna másik erősége a vagyoni különbségek kiiktatása. Ez egy fantasztikusan szép gondolat és elv. Ez addig van így, amíg mindenki egyenlően rak bele időt, energiát a létfenntartásba. Ez mihelyt felborul előjönnek a feszültségek, hiszen valakinek többet kell belerakni, ha valaki kevesebbet tud.
A film több oldalról jól vezette fel a jelenleg kivitelezhető kommunák jellemzőit.
Az első, ami szexuális forradalom belecsepegtetése volt, a főszereplőnk új párjának a beköltöztetése volt. Egy kommunában, a szabad szerelem elve mentén ez nem lehetne probléma. De megőrjítheti az embert az emberi gyengeség, a féltékenység. Pedig itt ez csak egy párral jött elő. Alapból a párkapcsolat szétesésének első foka az volt, hogy nem kapta meg a társától azt a figyelmet, amit igényelt volna.
A második a lányuk életének felborítása. Ez volt a legdurvább. Egyrészről mennyire vagány egy kommunában felnőni úgy, hogy a szüleid hippik. De ki figyelt valóban arra a lányra? Ki hallgatta meg, vagy ki kérdezett tőle fontos, nem a közösség elé tárandó dolgokat?
Harmadsorban a kinek a háza kérdés, hogy ki a vezető. Én tartom azt a gondolatot, hogy vezetőre szükség van, ami itt is kirajzolódott.
A film megvalósítása, a szereplők mind jók voltak, de semmi kiemelkedő, de az érzelmi hatása a filmnek lehengerlő volt.

Diploma előtt - Vélemények

2023-01-10 10:55.28

Remélem jól körül tudom írni, hogy nekem miért kiemelkedően jó ez a film.
Először is tematika: ez szerintem egy prehippi film. Nekem anno ez magyarázta meg azt a társadalmi közeget, ahonnan kiindult a hippi mozgalom. Szerintem tökéletesen megmutatja azt a ‘60-as évekbeli protestáns közeget, amiből ki akartak szakadni a fiatalok. A katalizátor természetesen a vietnámi háború volt, illetve a párizsi diáklázadások, de a magja szerintem tetten érhető ebben a filmben.
A második világháború után vagyunk, amikor a fiatal értelmiségnek már nem a kognitív szükségletei kielégítéséért kell dolgozniuk, hanem a lehetőségek széles spektrumából válogathatnak. A szülők még olyan generáció tagjai, akik minden eszközzel kontrol alatt akarják tudni gyerekeiket, de most már nem szíjjal, inkább anyagi zsarolással. Természetesen mindezt olyan kultúráltan, amennyire az elmúlt pár évtized kemény munkájának köszönhető társadalmi rang megkívánja. De ez egy nagyon megjátszott kultúrmáz, ami alatt zsarnokság és felszínesség van. Ezekben a körökben minden otthon egy nagy “tiszta szoba”, a közösségek és azon belül a társalgások nyomasztóan felszínesek, de még a családon belül sem tudják önmagukat adni annyira elhiszik, hogy ahogyan élnek az a minta és foggal-körömmel ragaszkodnak a társadalmi elvárásokhoz. Annyira kiéreztem ezt ebben a filmben. Amikor ünneplik Benjamint és már írtózik egyáltalán kimenni a szobájából, mert mindenki megmondja neki, hogy neki hogy lesz jó, de senki nem fogadja el, ha azt mondja, hogy még nem tudom, mit akarok. Csacsogások, műmosolyok, önmaguk egóját fényesítő ünneplések, mindez annyira “műanyag” (ahogy azt ki is mondják a filmben). Vagy amikor belekényszerítik a búvárruhába, passzívan agresszíven, annyira tipikus és jól érezted, szimbolikus.
Karakterek: Benjamin egy tipikus lázadó hippi a külsőségek nélkül. Minden fronton lázad, minden ellen lázad és a szüleitől tanult erőszakossággal és a kialakult fogyasztói társadalom célorientáltságával veti bele magát ebbe a lázadásba.
Mrs. Robinson a tipikus példája a bekényelmesedett, az önérvényesítésre képtelen modern nőnek, aki már emancipált, azt hiszem művészettörténetet tanult, de mindezt feladta a kultúrmáznak behódolva, mert még a régi minták hatottak rá. Igyekszik a maga kis eszközeivel kitörni ebből, de ezek az eszközök is hihetetlen zsarnokiak és férfiasak.
Elaine karaktere összetett és szomorú. A szüleivel szemben lojális, amit ők ki is használnak. Erőteljes hatalomgyakorlással manipulálják a jókislányt, akinek orvos férjet szánnak, aki vélelmezhetően ugyanazt a mérgező, felszínes, ámde biztonságos és kényelmes életet biztosítja neki, mint a szüleinek. Ezzel szemben ott van Benjamin, aki lázad, aki ki akar ebből szakadni, de egyben erőszakosan közelítő, az akaratát ugyanúgy ráerőltető személy. Valójában itt még nincs jó választás, ő így lázad. Amikor a film végén mennek a buszon látszik az arcán, hogy elégedett, mert végre lépett, de egyben azt is érezheti, hogy nem biztos, hogy Benjamin az igazi, de jelenleg Ő volt az élethelyzetére a válasz. Benjamin azzal, hogy megkapta a lányt újra visszaesett a céltalanságába, fogalma sincs hogyan tovább, mert nincsenek akkor még erre vonatkozó kulturális minták, hogy miként kell önmegvalósítani önállóan, a lehetőségek közül szelektáltan.
A megvalósítás: ez a film a nagybetűs film számomra. A zene hihetetlenül jól alátámasztja a történetet. A forgatókönyv sok abszurd párbeszédet tartalmaz és sok vígjátéki elem brutálisan drámai. A kamera beállítások pedig korszakalkotóak. A képek önállóan beszélni tudnak. Volt régebben, hogy azzal játszottam, hogy kimerevítettem részleteket és önállóan elmentek volna egy kiállításon, mert olyan perspektívákat mutat meg, amit nem látni mindennap, nagyon kreatív és nagyon jól érzékelteti a jelenetek drámaiságát, szimbolizmusát.
A színész játékok pedig szerintem kitűnőnek.

Még egy kört mindenkinek - Vélemények

2021-10-17 09:48.29

Én pár napos eltéréssel néztem meg ezt a filmet és a Toxikomát. Mindkettő egy diszkrét, intim hangulatú, a függőségről szóló film, de megtapasztaltam azokat a mérföldnyi különbségeket, amiket a két film minősége mutat. Herendi filmje nagyon direkt, mellőzi a szimbólumokat, a lélek meggyötörtsége mögött húzódó okokat, ő csak bemutat. Ezzel nem is lenne gond, ha használná azokat a filmnyelvi lehetőségeket, mint a Requiem, vagy a Transpotting, de így felszínes marad. Ez a film minimalista manipuláló eszközhasználattal (a zene, a különleges kamerabeállítások, a szimbólumok direkt mutatásának nélkülözésével), rétegelt és mély betekintést mutat.

Ex Machina - Vélemények

2015-07-28 21:30.47

Megnéztem és annyit írtam ki Twitteren: "Ex Machina, eddig a legjobb 2015-ös movie! Úr Isten, de kivoltam éhezve valami egyedien kiválóra!" Egyedien kiváló, intelligens, elgondolkoztató, érzelmes, gyönyörű, tökéletesen felépített. A látvány, a kameramunka, és a design elsőosztályú. A történetvezetés nyugodt, de a megfelelő pillanatokban rendkívüli feszültséget képes létrehozni indirekt módon, a lelkünkre, az érzéseinkre hatva. Nem tolakodó, de nem is unalmas, logikailag rendben van, hihetően megmagyarazható a történet. Úgy magával ragadott, annyira elvitt magával, mintha már nem is egy utópikus történetről lenne szó, hanem a tényleges valóságról, és szerintem ebben van a film legnagyobb erőssége. Kezdjük az elején. Spoilerveszély!
Számomra egy mindentől távoli, vadregényes táj egyszerre hihetetlenül szép, és eszméletlenül nyomasztó. Ennek a bemutatásával már adott egy jó alapot az érzékeléseim fokozásához. Majd az épület a föld alatt, ahol nincsenek ablakok, de áramszünet előfordul, és már éreztem is azt a fojtogató érzést, hogy mi lesz, ha elfogy a levegő. Nagyon szépen, finomhangolással fel van építve a feszültségkeltés egy nyugodt történetvezetésen, ahol nincsenek akciók, csak leginkább csend, vagy dialógusok. A formatervezés minimál, a táj elvileg megnyugtatóan gyönyörű, de mindez kavarog az emberben. Majd megismejük Ava-t. Végig tudjuk, hogy egy mesterséges gép, számítógép által vezérelt intelligenciával, de mégis egy szexis alak, egy szép arc, egy kellemes hang. Többször kapunk figyelmeztetést, hogy hiszen ez csak egy gép, de mégis kezdünk együttérezni vele, sajnálni őt, sajnálni a többi prototípust, kezdünk emberként gondolni rá. Tökéletes gondolat, hogy egy nő legyen a mesterséges intelligencia hordozója, hiszen egy nőt hamarabb befogadunk, segíteni akarunk rajta, védelmezni. Ösztönös, ahogy a hentalos pornóra maszturbálás. Ava személyiségének kidolgozottsága, filmbeli bemutatása részletes. Egy nő, aki a környezetét tökéletesen tudja manipulálni, aki kis léptékben halad az önérdek érvényesítés felé. Meg tudjuk érteni, el tudjuk fogadni. Egy férfi mesterséges intelligencia nukleáris támadást intéz az emberiség ellen, átveszi a hatalmat, és uralkodik, egy női mesterséges intelligencia, hat az érzelmekre, a gondolatokra, és a férfit alkalmazza tervei megvalósításához. Ismerős? ;)

Apró titkok - Vélemények

2015-03-02 00:10.32

Megjátszás, felületesség, általánosítás, megbélyegzés, másodperc pontos egyenszürkeség. Emberek élnek egymás mellett látszatboldogságban, és itt nem a szomszédokra gondolok, hanem a családokra, akik elfelejtenek odafigyelni a másikra, és fáradtak megérteni belső lényüket és szükségleteiket. Ez az alkotás betekintést nyújtott az esténként fényes ablakok mögött megbúvó családok életébe, amit kicsit meg is fűszerezett egy kis szerelemmel, és szélsőséges esetekkel, hogy folyamatosan fenttartsa a feszültséget, és a történetvezetés csúcsra járatását. Betekintést kapunk, de mindezt olyan érzékletességgel, hogy szinte a családok tagja lettem.
Hogy mi a helyes megoldás? Maradni, és a látszatnak élni tovább biztonságban, vagy belevágni a nagy ismeretlenbe, vállalni a boldogságért a kockázatot? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie,

A legszebb dolog - Vélemények

2015-02-27 15:37.08

Sokféleképpen lehet el lehet mesélni egy történetet. Van, mikor egy izgalmas, akciódús történetet unalmasan, sablonosan készítenek el, és elalszok a nézése közben, de olyan is van, mikor egy teljesen hétköznapi élethelyzetet bemutató alkotás lélekemelő, tiszta, és átérezhető, és így feszülten várom a történéseket.
Hogy miről szól ez a film? Konkrétan semmi különösről, mindennapi jelenetek, problémák, gondolatok, érzések, de mégis, ahogy átadja az magas színvonalú, és jelentőséget ad az életünk legfelemelőbb élethelyzetének, mert a gyermekvállalás igenis felemelő, és az életünk egyik legjelentősebb eseménye, folyamata. A rendező hihetetlen érzékkel nyúl hozzá a témához, sok szempontot vizsgál, és objektíven, tabuk nélkül beszél róla. A karakterfejlődések tökéletesen kidolgozottak, a képi világ nagyon élvezhető, engem teljesen lenyűgözött!

A szégyentelen - Vélemények

2015-02-23 15:48.47

S. M. és M. F. nagyon egymásra éreztek, legalábbis ezt bizonyítják az eddigi munkásságaik, amelyeket együtt alkottak. Ez a film is jóval túlmutat azon a témán, amit boncolgat, és még napokig agyalok rajta.
Ennyire előítéletmentesen, letisztultan, átérezhetően, sallangmentesen, és tabumentesen nem is láttam még bemutatni, egy szexuálisan aberrált férfiról szóló törtènetet. Kényes téma, és nehéz a maga valóságában így megfilmesíteni. Hihetetlen, hogy a társadalmi korlátok, elvárások, milyen hatással vannak emberek életére. Annyira meg akarunk felelni a külvilágnak, hogy elfelejtünk önmagunk lenni, félünk devianciánkat megmutatni, saját magunkat rombolva ezzel. Frusztráció, depresszió, szorongás mindez azért, mert az általánostól eltérő nemi szükségletei vannak. Az elfogadás szabadíthatja fel a belénknevelt görcsöket. Természetesen számomra is csak addig elfogadott, amig nem sértünk más embereket, de a legtöbb esetben erről szó sincs. Inkább csak egyházi, és különböző hatalmi érdekek kiszolgálásának eszközéről beszélünk, ami megnyomorít embereket.
Visszatérve a filmre, (spoiler) a szexmánia minden létező rombolása megmutatkozik. A család esetén a húgnak, akit egyértelműen iszonyatosan kíván, az eltaszítása, a munkahely esetén a pornóoldalak a gépen, illetve a magánéletben pedig az, hogy képtelen a normàl, megszokott szexuális kapcsolatra. A hideg képek jó alapot adnak, a karakterfejlődés fokozatos, és a történet csúcspontjáig tart, minden a helyén van. Nincs igazán lezázás, kicsit olyan, mintha bemutattak volna egy ember életéből pár hetet, és a végén minden folytatódik tovább.

Piszkos pénz - Vélemények

2015-02-22 23:31.25

James Gandolfini utolsó nagymozis alakítása, mely azért rányomta a filmre a bélyegét, nekem pozitívan. Mikor egy általam tisztelt művésznek megnézem az utolsó munkáját, egyértelműen minden mozdulatáta, mondatára, játékára fokozottan figyelek. Nyugodjék békében!
Maga a film egy különleges alkotás. Amikor a bemutatóját megnéztem, nem vártam tőle túl sokat, csak egy unalmas, vontatott krimit, de tévedtem. Igen, a tempója lassú, és néha talán vontatottnak tűnik, pedig mindez egy jól kidolgozott koncepció része. A történet szépen fel van építve, a feszültségkeltés fokozatos, de így is hatásos, a karakterfejlődéseknek is kellett idő, és a környezet hideg sivársága is tett az egészre egy lapáttal. Tom Hardy a csendes, retardáltnak tűnő kemény gyerek, igazán ijesztő tud lenni. Ki tudja kinek szólok be az utcán és ki fog ezután fejbevágni egy csákánnyal, és csomagol be szépen hidegvérrel tesco-s szatyrokba. A tetovált lány itt most gyámoltalan támaszt, és védelmet kereső nő, akit megviselt az utca. Sorolhatnám, de a színészi játékok szépek voltak. Méltó befejezés Mr.

Gázt! - Vélemények

2015-02-22 00:24.53

Ki ez a Nicolas Winding Refn? Hihetetlen mit tett le elém ez az ember. A Drive az utóbbi pár év egyik legjobb akció drámája. Első körben stílusos, ami nálam nagyon üt. Másodszor az egész filmet gyönyörűen megkomponálták, szinte mérnöki pontossággal figyeltek a részletekre. A feszültségkeltés folyamatos, de nem szál el, mindig kicsit visszavesz, hogy aztán adagolhassa a következő adagot. Én függője lettem. Az akciók a megfelelő helyen, éppen kellő menyiségben fordulnak elő, figyel arra, hogy ne menjen a történet rovására. Az erőszak megfelelően brutális, vérengzős, de hihetető, ezért olyan átérezhető. Sokszor egy-egy filmnél már olyan tömegessé válik a vérengzés, hogy immunis leszek rá. Itt viszont úgy adagolják és mutatják be, a különböző küzdéseket, elintézéseket, és olyan eszközökkel, sokszor csak puszta ököllel, hogy jobban hatnak, mint egy Kill Bill-es fejlevágás. A romantikus szál finoman szővi körbe a történetet, nem nyáladzó, nincsenek óriás jelenetek, inkább életszerű, és sokatmondó, amiben sokat segítettek a játékok. Harmadszor pedig a színészi alakítások. Ryan Gosling nagy meglepetés. Feszültséget hordoz magában a hallgatása. Ez iszonyat nehéz, hogy mindig szinte robbanásig feszíti a jelenetet, és a csendjátékkal hatásvadászat folyik. Carey Mulligan adta meg az alapot annak, hogy az érzelmi szál ne telepedjen rá a filmre. Ahogy tudta nézni Goslingot, mindent vitt.
Természetesen szépen fotózták, és a gyilkolászásokat is stílusossá tették, így az összhatás nálam csillagos ötös!

Az Argo-akció - Vélemények

2015-02-22 00:24.07

Minden tiszteletem Ben Afflecknek, mert képes volt arra, ami keveseknek sikerül ebben a műfajban. Pártatlanul hozzányúlni egy ilyen kényes témához, és ezt úgy adagolni, hogy az senki számára ne legyen sértő, de mindezek ellenére állást is foglal. Sokszor humorosan, de mégis izgalmasan tálalja ezt a nézőknek, korhűen, odafigyelve a részletekre. Hihetetlen időutazás volt, érdemes megnézni ezt az alkotást!

Kingsman - A titkos szolgálat - Vélemények

2015-02-15 03:13.09

Ez ütött! Annyira vágytam már egy stílusos, tökös, poénokkal teletűzdelt titkosügynökös, akciódús vígjátékra. Szeretem a brit, vagy a bittekről szóló filmeket, mert hihetetlen érzékkel egyesítik a megújulást, a kezdeményezőkészséget, a hagyományokkal, a hagyományos emberi értékekkel és a stílussal. Matthew Vaughn-nak van már ebben tapasztalata, most kiélvezhette az alkotókeszségét.
A történet szépen felépített, az akciók gyönyörűen kidolgozottak, a CGI jelenléte egyértelmű, de kevésbé észrevehető, az operatőri munka fantasztikus, a harci jelenetek megfelelően brutálisak, a karakterek finoman, folyamatában bontakoznak ki, a poénok szinte mindig ütnek, a felnagyolt parodizálás nem fárasztó, és ami a legjobban hatott, hogy a dráma is helyet kapott.
Kicsit a 007-es, és a Kémkölykök egyvelege.

A szürke ötven árnyalata - Vélemények

2015-02-15 02:47.38

Egy könyv, amelyről mindenki mesélt, egy film, melyről minden médium folyamatosan cikkezett, és sikerült, igen sikerült felcsigázni a kíváncsiságomat. Tény alapból távolságtartó vagyok az olyan filmekkel, amelyek túl vannak hypeolva, de itt elérték a hatást, adtam pénzt ezért a valamiért. De mennyire fogtam a fejem a moziszékben ülve, miközben a szememet erősen kimerevítettem, hogy ne aludjak el. A könyvet nem olvastam el, a filmtől tettem függővé, így összehasonlítani nem tudom, és nagy valószínűséggel ez nem is fog már sikerülni. A félelmem kiterjedt arra is, hogy a sokak által a könyvből elmesélt vad szexjeleneteket totál le fogják butítani, és álszent amcsi módon, élvezhetetlen erotikus jelenetekkel fogják helyettesíteni. Spoiler lehet a véleményemben!
Akkor kezdjük az elején. A történetvezetés iszonyat lassú, nehézkes, és elvileg a hatásokra van kiélezve, csak az a gond, hogy nincs a hatáskeltésnek eszköze és tartalma. A bemutatás felületes, mintha egy "b" kategóriás filmet néznék. Belevágják a szereplőket a saját környezetükbe, és kész. Ezzel még alapvetően nem lenne gond, ha lenne karakterfejlődés, de ez kimaradt. Végig felületesen lettek kezelve a szereplők múltbéli drámái és azoknak a jelenlegi énükre gyakorolt hatásai, pedig lett volna benne potenciál. Igen, az egész film arról szól, hogy próbálja a pasi megfűzni a lányt perverz kis játékához, de nehezen akar összejönni és nyújtják, csak nyújtják, áhhhhhh.
A szereplők végig egysíkúan játszanak, fárasztóan, és semmitmondóan. A szex, ami köré fel van építve a sztori kellemes, megfelelően kultúrált, ez komoly, baszásról beszél, de kultúrált, és olyan erotikus jelenetekkel van teletűzdelve, hogy azt az én pornóval áztatott agyam egy gyenge pehelynek gondolta. Hogy írjak valami pozitívumot is, azért mégsem lett annyira prűd, néha egész élvezhető, de csak egy-egy villanásra, és ez is bőven elég lett volna, ha kibontják a drámai vonalat, de pornóhoz kevés volt, drámához detto. Visszatérve, a luxus bemutatása szépen kidolgozott volt, mintha egy luxus-termék újságot lapozgattam volna, gyönyörűen kivitelezett, kár, hogy ez édeskevés egy filmhez, max egy reklámfilmhez elég. A végét mindenki szidja, pedig az volt szerintem a tökéletes, végre volt ott más is, mint pihegés.

Exek és szeretők - Vélemények

2015-02-15 02:07.25

Félelmek, óvatosság, elmélkedés, elfogadás, kapcsolatok, vágyak, fellángolások, csalódások, beletörődések, és újtakezdések. Egyszerűsége, hétköznapisága ellénére sok mindent rejt magában ez az alkotás. Tény, nincsenek benne nagy fordulatok, óriás érzelemkitörések, nem tapsolnak meg senkit egy kávézóban csak azért, mert csókolóznak, de mégis szépen, sallangmentesen volt felépítve a forgatókönyv, és intenzíven hatott a bemutatás és a karakterek. Érdekes érzés kerített hatalmába, mintha Woody Allen és Richard Linklater közös rendezését látnám, és a Mielőtt trilógia negyedik részét tárták volna elém. Nicole Holofcener mindent tud közvetíteni, érzelmeket, bölcsességet, és mindezt úgy, hogy kihagyja a hatásvadász jeleneteket. Respect, ahogy tisztelet a színészeknek is.
Érdemes megnézni, még én is tanultam belőle. Számomra első körben ez a film azt mutatta be, hogy lehet a másikat elfogadni és szeretni olyannak, amilyen, hiszen ha megváltoztatjuk akkor nem Őt szeretjük, hanem az általunk elképzelt férfit, nőt.

A séf - Vélemények

2015-02-12 00:21.12

Üdítő alkotás, egyszerűen jó volt nézni ezt a filmet! Szeretem a road movie-kat, az érzésfilmeket, szeretem az ételeket, a gasztronómiát, nekem mindez egyenlő az élettel. Ez a film az életet mutatja be, a szabadságot mindezt finoman tálalva. Nincsenek benne nagy történések, de egy család jelentős eseményeit taglalja, egy apa és fia újratalálkozását, egy szerelem újbóli fellángolását, ez a mű az újrakezdésről szól. Van, mikor egy élet összeomlása esély arra, hogy valami jobbat hozzunk ki belőle, hogy adjunk hozzá egy kis fűszert. Jól esett megnézni!

Szerelemre hangszerelve - Vélemények

2015-02-10 19:11.26

Leginkább, mert sokszor az ember a filmcím alapján kategorizál. Egyetértek, ez olyan alkotások egyike, amit egymás után kétszer megnéztem, és tegnap óta kétszer meghallgattam az albumot is a youtube-on. :)

2015-02-09 22:55.15

Úr Isten, de jól esett ez a film. Akartam valami lélekemelőt, valami olyat, ami megragad, beszív, és magával visz. Teljesen véletlenül találtam rá, és igaz a magyar címe nem volt túl bíztató, de Keira Knightley-t mindig szívesen nézem a vásznon, vagy a kijelzőn, és mikor a Maroon 5-os Adam Levine, és az őrült Cee Lo Green is feltűnt a bemutatójában Mark Ruffalo mellett, akkor adtam neki egy esélyt, és de megérte. Örömmel utaztam a történésekkel, olyan hihetetlenül finoman megkomponált alkotás, olyan érzéki, hangulatos, giccsmentes, átérezhető, egyedi. Nincsenek benne erőltetett nagy jelenetek, de amit bemutatnak, annak érezhetően van jelentősége. Szinte hétköznapi, de mégis különleges, és figyelemre méltó. Le a kalappal az egész előtt, és köszönöm. Huhhh.

Rád vagyok kattanva - Vélemények

2015-02-09 01:08.58

Lesújtó tucatfilm. Megígértem, hogy véleményezem ezt a filmet, de a legrosszabb benne, hogy egyszerűen képtelen vagyok leírni azt a zsibbadtságot, amit most a fejemben érzek.
Kezdjük a szereplőkkel: Freddie szereplő, de nem színész. A bánatos kutya szemeivel, ahogy ránéz a lányra, vigyorog, komoly arcot vág, majd megint vigyorog. ÚR ISTEN, semmi természetes nincs ebben a ficsúrban. Egy nyeszlett hülyegyerek, aki még azt sem tudja eljátszani, amilyen a való életben lehet. Rettenetesen idegesített, és fel nem foghatom, hogy lehetett tini csajok kedvence, mert valamiért foglalkoztatták szerencsétlent. Julia Stiles helyes pofijával próbál érvényesülni, és tény, sokkal jobb volt, mint szereplőtársa, de kevés, ehhez a témához, ehhez a történetfelépítéshez nagyon kevés. Eljutottunk a történethez. Furcsa kettőség munkálkodott bennem, mert egyrészről próbál egy komoly témát megfogni és szétboncolni, ami nem is lenne rossz, hiszen a szerelmi fellángolás, majd a hétköznapok fásultsága, a fiatalok félelmeinek bemutatása jó alap, és nem követi az átlagos tinivígjátékok történetvezetését, de ettől függetlenül ugyanolyan kiszámítható, és egyértelmű a végkifejlet. Iszonyatosan csöpögős, tele van klisékkel, és a témával igazából nem tud kezdeni semmit. Semmit! A fejem megfájdult tőle. Aki azt gondolja, hogy ez a film bemutatja a fiatal korosztály kapcsolatainak nehézségeit, az könyörgöm nézzen meg egy igazán jó alkotást, mint a Sráckor, vagy a tegnap általam megnézett Egy különc srác feljegyzéseit. Ez egy agybutító tinipornó, áhhhh, be is fejeztem.

Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Vélemények

2015-02-08 22:44.18

Egy igazán izgalmas, intellektuális, elgondolkodtató, az emberi szellemet, lelket boncolgató, a régmúlt erkölcsét bemutató hihetetlen látványvilággal és hangzással operáló igazi kalandfilm, amelyet manapság ritkán látok. Valahogy elveszett ez a műfaj, pedig általa olyan időbeli és térbeli utazásokon vehetünk részt, amelyet nem nagyon tud megadni semmi más műfaj, maximum a kalandregények, ahol a saját képzeletünkre hagyatkozhatunk.
Nagyon élveztem minden pillanatát, leginkább mert vagy hihetetlenül gyönyörű csatajelenetek kápráztattak el, vagy érdekes dialógusokon gondolkozhattam el, vagy kultúrális időutazásban vehettem részt. Crowe és Bettany páros adta meg a lelkét a filmnek, és a köré felépített történetvezetés, karakterek, és csatajelenetek a erős, hatásos testet.
Érdemes nekiállni!

Egy különc srác feljegyzései - Vélemények

2015-02-07 23:26.12

Középiskola, srácok, csajok, barátok, buli, stb...
Gondoltam egy újabb tiniegyenamcsifilmegyveleg lesz, és már fejben fel is építettem az egész sztorit. Írtóztam tőle, nehezen álltam neki, de a címe, és szamuráj öt csillaga felkeltette az érdeklődésem. A Sráckor után csak reménykedtem, de ezután az alkotás után visszatért a hitem, hogy lehet a 21. században is értékes, generációhű, minőségi és élvezhetű fiatalokról szóló filmet csinálni.
Ez az alkotás elvarázsolt, mert film nézése közben teljesen elszakadtam a valóságtól, és hihetelen módon átéreztem a történéseket, miközben folyton járt az agyam. Járt az agyam, mert hiába tinikről szól a film, az én felnőtt környezetem gondolatai, érzésvilága, félelmei köszöntöttek rám vissza. A környezet és a karakterek hűek voltak korukhoz, mégis arra jöttem rá, hogy az évek múlásával, és rengeteg élettapasztalattal a hátunk mögött még mindig ugyanazokkal a démonokkal küzdünk meg, és lehet más terepen, más környezetben, de folyamatosan megvívjuk ugyanazokat a csatákat, mint a fiatalkori énünk x évvel ezelőtt. Jó volt nézni, mert amellett, hogy szembe kell néznünk önmagunkkal, nem szabad elfelejtenünk milyen kis örömökből áll össze az élet. Természetesen írhatnám, hogy tökéletes a történet felépítése, jól felépítettek, és kidolgozottak a karakterek, sok gyönyörködtető képsorral ajándékozott meg minket az operatőr, de számomra ezt jelentette ez a film, és nagyon jól esett. Köszönöm!

Sírok között - Vélemények

2014-12-06 01:23.31

Ez a film nosztalgikus utazás volt a rég elfelejtett egyszerűen, szépen felépített krimik világában, ahol nem a csavarok, a trükközések, a kreatív vérengzések a mérvadóak, hanem a karakterek, erős jellemek, a tiszta, vagy mocskos, de egyszerű és letisztult érzések, sorsok, és az események tragédiájának pontos levezetésének a bemutatása. A történetvezetés lassú, de mégis a feszültség fenntartja a figyelmet. A szereplők, motivációik, háttérinformációik bemutatása nincs az elejére bezsúfolva, szépen, fokozatosan a végkifejlet kezdetéig terjed, ami segít, hogy mindent, és mindenkit a helyére tudjunk tenni. A fotózás klasszikus elemeket használ, rendkívül hatásos, és talán épp ezért, és a történetvezetés miatt emlegetik ennél az alkotásnál a Film noir kifejezést. A szereplők kitettek magukért, de tény, Liam Neeson vitte a vállán az egész filmet. Örültem neki, hogy visszatért A nyomorultakban látott, sokrétű karakter egyszerű bemutatásához, így sokkal átérezhetőbb, és kevésbé hálivúdi lett. A befogadást, és a feszültségkeltést segítette a nyomasztó környezet realisztikus ábrázolása, és az erőteljes hanghatás is, ez is a 40-es, 50-es évekbeli noir filmekre volt jellemző.
Összességében egy élmény volt nézni ezt az alkotást, visszatérhetnénk ehhez a műfajhoz.

Az ismeretlen Drakula - Vélemények

2014-12-06 00:37.02

Az elmúlt években úrrá lett rajtam egy téves elképzelés, méghozzá, hogy a látványfilmekre akarok leginkább beülni moziba, hiszen egy dráma vetítése nem ad olyan plusz élményt, hogy ne otthon nézzem meg. Kihangsúlyozom téves elképzelés, mert beleesek olyan csapdákba, hogy már vadászom a moziba nézhető látványra, hanghatásokra CGI-ra építkező filmekre, és sokszor nagyot csalódok, de nem is a filmben, hanem saját magamban, hogy mire is számítottam, hiszen azt hozta, amit előre tudni lehetett. Akkor most jöjjön Az ismeretlen Drakula. Az előzeteséből az jött le, hogy el fognak kápráztatni bennünket a témában rejtőző látványlehetőségekkel, és kellő öldökléssel alátámasztott történelmi akciófilmet lehet majd látni, kiemelve a gonosz eluralkodása elleni erős belső harcot, belecsempészve a drámát, az érzelmi, és értelmi szálat a filmbe. Minden téren csalódás volt, mert elöszőr is nincs több, jobb, kreatívabb látványmegoldás, mint amit az előzetesben bemutattak, tehát ezért kát volt megnézni teljes filmet. Az akció és csatajelenetek véresek, monumentálisak, de mintha egy csocsó asztal bábuit néztem volna. A forgatókönyv eléggé lapos, semmi extra csavar, lebilincselő karakterépítés, gondolkodnivaló, átérezhető dialógus, semmi, még a drámát is elpocsékolták a nyálas, szerelmi tragédia előtérbe helyezésével, és a sötéttel való vívódás elég felületesre sikeredett, pedig láttunk már nagyon jó megoldásokat. Az akció, csatajeleneteknél emlékezzünk csak A Gyűrük Urára, de akár még a Hobbit-ra is, ami elsöprő és látványos, a drámánál pedig a Nolan-féle Batman szériára, és ha ezeket átültetjük a Drakula mondavilágába, akkor valami hihetetlen hatású alkotást kaptunk volna.
..., de ott van az a volna

Nagyítás - Vélemények

2014-11-09 18:21.27

Érdekes élmény volt ez az alkotást. A díszletek (anyagok, színek, tárgyak, berendezések, ruhák) kreatívak, a kultúra bemutatása fantasztikusra sikeredett, a szereplők játéka magával ragadó, és átérezhető, az operatőri munka is kiváló, sok gyönyörű képet kaphatunk nem megszokott beállításokból. A rendezés viszont rendkívül szokatlan. Eredeti, egyéni, de nehezebben befogadható. Érzésfilm, melyben a highlight nem a történéseken van, hanem a jellem, karakterfejlődésen, és a szubkultúra bemutatásán. Ezért nem is fektet nagy hangsúlyt a központi téma kidolgozottságára, inkább csak szimbólumként használja a történéseket, és ebben a főáramban logikátlan, észszerűtlen döntések sorozatával találkozunk addig, amig rá nem jövünk a valódi központi elemekre. Onnantól már teljesen át tudtam magam adni az élménynek, átéreztem a főhősünk felismeréseit, végig tudott vezetni a világképének módosulásán! Erről nehezen tudok írni, inkább csak annyit, aki bírja a hosszan kitartott hatásszüneteket, a szokatlan történetvezetési megoldásokat, és a történetvezetés dinamikájának folytonos változását, annak mindenképpen látni kell.

Az ember gyermeke - Vélemények

2014-11-09 14:04.05

Egy gyermeksírás, amely elcsendesíti a fegyvereket!
Négy év után is hihetetlen hatással van rám ez az alkotás!

Az útvesztő (2014) - Vélemények

2014-10-22 00:28.38

Előre leszögezem, hogy ez egy nagyon harmatgyenge négy csillag.
Mi tetszett. Tetszett a látványvilág, a CGI, és néha a feszültségkeltés. Ez egy olyan film, amit moziban érdemes megnézni, mert ott tud élvezhetővé válni. Alapvetően szerethető karaktereket vonultattak fel, de izgulhattunk is volna értük.
..., és mi nem tetszett? A történetvezetés dinamikája úgy ugrált, mint a szívrohamosnak az EKG-ja. Egyszer tiszta nyugalom, majd érthetetlen okokból hirtelen felpörögnek az események, majd megint visszalanyhul, majd megint kezdődött előlről. Engem folyamatosan kizökkentettek, nem tudtam beleélni magam a történésekbe. Mintha hiányzott volna a történetfelépítés, a folyamatos feszültségkeltés koncepciója, A környezet és a karakterek bemutatása is amatőr volt, Próbálták szépen lassan adagolni az infót, ami gyerekfilmes meséléshez hasonlított. Történik valami, elmagyarázzuk mi történt, aztán megint történik, és megint magyarázunk. Odamegyünk a mesterhez, Mester, most mi történt, és a Mester leül, magába roskad, és elmeséli a frankót. Karakterfejlődésnek nyomát sem láttam, az egész történet zűrzavaros, és kiszámítható. Annyira gyönyörűen ki lehetett volna használni az elszigeteltség szociológiai hatásait, a jellemző szerepek bemutatását, és a feszültséget egy ilyen minitársadalomban. A vége lett a legrosszabb. Mi ez a magyarázat? Mi ez a pár másodpercnyi infódömping amit fel sem lehet fogni? Ezt ki értette ott meg? Áhhhh, feladom. Lehet visszajavítom három csillagra.

Holtodiglan (2014) - Vélemények

2014-10-21 23:36.20

Igen, sokat olvastam róluk, és a független filmes felfutásról is, és egyetértek, Matt Damonnak óriási segítsége volt Affleck, de ez nem azt jelenti, hogy nem nőtt túl rajta. Mindentől függetlenül ez csak az én véleményem, és hozzáteszem, most kinőtte magát a szememben, mert nagyot alaktott. Respect neki!

Szkafander és pillangó - Vélemények

2014-10-21 14:26.25

Beleborzongtam! Annyira átérezhető, nyomasztó, tanulságos, érzelmes, bravúros, hogy az már fáj. Miért? Jean-Dominique Bauby karakterében magamra ismertem, ezért 100%-osan bele tudtam magam élni a helyzetébe. Ez egyrészről kétségbeejtett, másrészről erőt adott.
Adott egy életvidám, sikeres középkorú férfi, aki habzsolja az életet, és mivel középpontban van, nem kell foglalkoznia mással, csak saját magával. Ezért talán sokak szerint felszínes, önző, szánalmas, de ez így kényelmes a számára, nem is akar megváltozni. Szárnyal, kihasználja élete minden pillanatát, egészen addig, amíg a stroke le nem töri a szárnyait, és rabságba nem kényszeríti. Lát és hall, az input megvan, az output megszűnik. Eddig nem figyelt oda másra, Ő diktálta az ütemet, most nem tehet mást, csak figyel. Figyel és feldolgoz. Feldolgozni a kétségbeesést, a kiszolgáltatottságot, azt, hogy amit addig megszoktunk végérvényesen megszűnik, átengedni az irányítást a környezetünk, de ami a legrosszabb, magunk felett, mindez nagyon lélekdaráló lehet, és nem marad más, csak a gondolatok, érzések, és az emlékek. Hirtelen rájövünk, hogy kik az igazán fontosak, és már csak reménykedünk, hogy ez igaz legyen viszont is. Egy használhatatlan test, egy megtört lélek, és egy ép, tiszta agy, nyomasztó kombináció.
..., és az agy, a szellem elkezd uralkodni a személy felett, és átveszi az irányítást. Milyen hihetetlen erő kell mindehez? Erőt ad a testnek, reményt a léleknek, tréninget a szellemnek. Példaértékű.
Egy megható történet, amelyből hiányoznak a klisék, nincsenek túlhúzva az érzelmek, tökéletesen kivitelezett rendezés jellemzi, a történetvezetés dinamikája kitünő, a párhuzamok vezetése nem zavaró, az idősíkokban is eligazodtam, és beköltözni Bauby fejébe, huhhh, hihetetlenül hatásos, Julian Schnabel
nagyon jól megoldotta. Mathieu Amalric-ot máig felületesen ismertem, A Quatum csendje főgonosza (amit szerintem megintcsak hátborzongatóan alakított, ami jó egy antihősnél) most felejthetetlen lett. Úgy játszani, hogy még az arca is le van bénulva, Úr Isten, ezt szerintem kevesen tudják. Emmanuelle Seigner kisugárzása még mindig hihetetlenül erotikus, vagy csak a Keserű méz Mimijének vonzását éreztem? Max von Sydow, pedig zseniális volt, erős, férfias, de mégis érzékeny, és érzelemdús.
Ez az alkotás hihetetlen élmény volt, kihagyhatatlan!

Holtodiglan (2014) - Vélemények

2014-10-18 22:18.24

Köszönöm, vettem :)! Örülök, hogy tetszett! :)

2014-10-15 19:14.17

Az idei év legjobbja. Ezt a filmet fel kell dolgozni, elmélkedni rajta, megemészteni, mert annyi inger, csavar, fejlemény, történés jön egymás után, hogy megtámadja az agyat, és teljesen lesokkol. Azt eddig is tudtam, hogy David Fincher ért a rendezéshez, Hetedik, Harcosok klubja, és még sorolhatnám, de hogy ennyire passzivan tud sokkolni, arról eddig fogalmam sem volt. A Zodiákusban már kostolgatta, hogy miként tud erőszakos, brutális jelenetek elhagyásával is írtózatos erővel hatni a pszichére, de most ezt tökélyre fejlesztette. Konkrétan játszik az agyunkkal, szimpátiajáték, szélsőséges érzelmeket vált ki egyes szereplők iránt, majd hirtelen vált, és felborul minden, amit eddig gondoltál és éreztél, és kezded előlről. Ehhez természetesen teret kellett hagynia a karakterfejlődéseknek, vigyáz arra, hogy ne legyen semmi, ami elvonja a figyelmet a főhőseinkről. Nincsenek különleges operatőri beállítások, különleges helyszínek, látványelemek, semmi olyan, ami kizökkentene, szinte mondhatni natúr lett, hétköznapi. Tény, maga az alaptörténetet, ami egy párkapcsolat, egy házasság szétdarabolása, nem is kell CIG-val bemutatni, de ez akkor is kitünő megoldás. Mindent bevet a hatás fokozására, mindent, amit egyben bírál is, és kőkemény társadalomkritikát is megfogalmaz a sorok között, csak legyen ott az ember ott fejben, hogy mindezt fel is fogja, értelmezi, és már lép is tovább a következő utalásra. Majdnem sok, de csak majdnem, mert annyira lebilincselő a történetvezetés, hogy minden idegszállal a vászonra tapadtam, és így nem annyira megerőltető ezeknek a szelektálása. Mitől lebilincselő? A feszültség végig tapintható, éberen tart, sokkol. Nyugodt hangvétellel megyünk végig a szálakon, néha-néha jön be erőszak, vagy hangos szó, de nem jellemző, mintha csak elmesélnének valamit, de a történések, a karakterek fokozatos jellembemutatása generálja bennünk a feszültséget. Az igazságérzetünk, a bosszúvágyunk, a feleszmélésünk, hogy a film sokszor a saját életünk egyes szegmenseit tárja fel, és még sok minden mást, egyéntől függően. A történetvezetés azért is mesteri, mert az első kb egy órában csak lassan vezeti fel a ezt a totális berobbanást, majd hirtelen minden a nyakunkba szakad, ezzel is mélyitve a végkifejlet tragédiáját. Nem akarok spoilert belerakni a véleményembe, de a legutolsó pár képkockát szenvedtem meg a legjobban. Masszívan passzív befejezés, ami megőrjít, leginkább azért, mert azt érzem, nem lehet más befejezése ennek az őrületnek.
Kicsit a szereplőkről. Fincher csodákra képes. Eddig úgy gondoltam, hogy Ben Affleck, Matt Damon nélkül, egy nagyon középszerű színész, de itt odarakta magát. Nem tudom mi van ebben a két évben, de eddig általam leírt színészek olyanokat hoznak (lsd: Matthew McConaughey, mit csinált az az ember a Mielőtt meghaltam-ban?) Úr Isten! Hihetetlen, de tudott játszani az arcával, valódi érzelmeket mutatott, hihetően, hitelesen. A sztori engedi neki, hogy megmutassa, hogy lesz áldozatból, bűnős, majd újból áldozat. Szereplőből antihős, majd hős. Rosamund Pike-ra mindez ugyancsak igaz. Erre a különleges szépségre eddig szinte csak kosztümös filmekből emlékeztem, de itt szerintem beírta magát a filmtörténelembe. A színészet szivárványának összes árnyalatát megmutatta nekünk, kétségkívül Ő vitte a prímet. Meg kell még említenem két mellékszereplőt, akik hol a francban voltak eddig? Az Így jártam anyátokkal-ból Neil Patrick Harris, aki egyben volt zárkózott, és mégis uralkodó, arisztokratikus, és egyértelmű áldozat, és a számomra totál ismeretlen Tyler Perry, aki pénzéhes, egoista, de mégis megértő, egyetlen reményt keltő ügyvéd.
Összegezve kihagyhatatlan alkotás, és még elmélkedhetünk a média tömegmanipuláló hatásáról, a házasság csapdáiról, társadalmi, és egyén változásairól a modern korban, nemekre vonatkozóan kultúrálisan, és pszichésen, de mára ennyi, egyszerűen csak nézzétek meg.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk