Fórum - Elpusztíthatatlanok (1988) - Vélemények (3. oldal)

1 2 3 4

40. Hopkins (2009-07-30 16:01.40)

A tartalmának elolvasása után nem sok jó vártam, én nem is vettem komolyan a filmet, és így jártam jól, ugyanis jól szórakoztam. Horrornak semmiképp nem nevezném, inkább sci-fi/vígjáték, aminek azért üzenete is van. Manapság megnézve fokozottan érdekes az a társadalom- és politikakritika ami ebben a több mint 20 éves moziban felütötte a fejét. Alapvetően szerintem szórakoztatásra szánt film, de a mondanivaló mellett sem kell elsiklani! A főhős Roddy Piper-ről nem tudtam hogy pankrátor (bár elnézve nem lepődtem meg), viszont teljesen rendben volt az alakítása. Életszerű volt. Nyilván nem Oscar-díjas a játéka de a karakterét tökéletesen hozta. Keith David is szimpi volt, kettejük verekedésénél feltűnt nekem is hogy nem épp fél perces szösszenet, de nem is tűnt soknak, mivel nagyon látványos volt. B-filmes hangulata van valóban, viszont engem totálisan kikapcsolt és szórakoztattott, az olyan beszólások mint "Tudja, a feje úgy néz ki mintha 57-ben sósavba mártotta volna" vagy "I've come here to chev bubble gum and kick ass! And i'm all out of bubble gum" (eredeti nyelven viccesebb)..., ezeken beszartam. Ahogy a film utolsó pár másodpercén is. Pillanatig sem kell a filmet komolyan venni (de a kritikát azért észrevenni) és garantált szórakozás. :)

39. Lyak (2009-03-01 17:56.06)

Különös, horrorisztikus sci-fi remekmű egyfajta vígjátéki beütéssel, ami a kedvenc ilyen témájú filmem a "Támad a Mars!" mellett. A társadalmi szatíraként is felfogható történet mai csúnya, fogyasztói világunk által kialakult apokaliptikus "világok harca" - vagy éppen az űrlények az okai a mai világnak? Ki tudja, mióta vannak itt? A történet felépítése néhol bizarr, egyébként meg izgalmas és akciódús, ahol a szellemi korlátokat félretéve arra gondolunk, hogy mi is ugyanazt cselekednénk minden adott helyzetben, mint a főhős - aki tökéletesen adja a szerepét, bár ennél az egysíkú karakternél ez talán nem olyan nehéz. A többi szereplővel sincs gond, de a hangsúly itt inkább a mai szemmel talán régies, de mindenképpen ütős effektusokon van, ami egyszerre idéz sci-fit és sci-fi paródiát. A "sósavval lepörkölt arcok", melyek leginkább koponyákra emlékeztetnek, kitűnő undort ébresztenek e lények iránt. A napszemüveges szórakozgatás vicces, a film tartalmazza még a jó öreg 13-as rendőrörsre emlékeztető pusztító terrorelemeket, de ez mégsem megrázó, mintsem szórakoztató. A film fura happy enddel zárul, de hát így is kell lezárni ezt a történetet - az említett "Támad a Marssal" együtt az alkotás kitűnően ráébreszt minket, mennyire felkészületlenek vagyunk mi, emberek a földönkívüliek támadása ellen - mindezt megspékelve egy kitűnő alaphangulatot megadó elemekkel. A bunyó, amit ketten lenyomnak, nagyon jó lett és ritka hosszú - nem mindennap látni ilyet filmben. Mindent összevetve nagyon jó. Aki szereti Carpentert, vagy csak jól akar szórakozni, nézze meg.

38. Mtta (2008-12-12 14:17.08)

Kár, hogy készül belőle remake. Ez is el lesz qrva...

37. Variocsana (2008-12-12 13:12.11)

Nekem nagyon bejött.

36. Jugendlich (2008-08-27 11:49.32)

Gagyi, gagyi, gagyi...

35. Jerryco (2008-07-23 17:33.37)

fárasztó

34. Jerryco (2008-07-23 17:33.21) - (válasz Kormoran 33. hozzászólására)

Ha trükközik, akkor is felvilágosítja a másikat. Tény, hogy dramaturgiailag fáraztó a tíz perces bunyó, ugyanakkor, a rendező akarata szent! :)

33. Kormoran (2008-07-23 17:21.05) - (válasz Jerryco 32. hozzászólására)

A főszereplő nem átvágni akarta a másikat, hanem felvilágosítani, nem trükközött elsőre, én sem tenném, csak sokadikra esne le a tantusz, hogyan is kell felvilágosítnai a hitetleneket, pl meséket írnék nekik...

32. Jerryco (2008-07-23 12:48.49)

Néhány megjegyzés a filmhez: A főszereplő karakterének már a neve is beszédes: Nada, azaz spanyolul, semmi. Talán a nyolcvanas években oly sok spanyol ajkú bevándorlónak köszönhető a névválasztás? :) A film megjelenet a "Lgendák klubja" sorozatban. Ajánlom olvasásra a rendezői kommentárt. Tanulságos. A verekedős rész pedig a rendező kivánságára történt. Egy jó hosszú bunyót akart, amelynek dramaturgiailag még csak szerepe sem lenne indokolt, hiszen mi a lényeg: Felvenni egy szemüveget... Mit tennék én? - Hé, haver, nesze egy ajcsi napszemcsi! Vedd fől, hogy áll? És ezzel megelőztünk minden dumát. :)))

31. Mtta (2008-07-23 11:13.59)

Carpenter elég sok klasszikust adott már a világnak, ez a filmje azonban kicsit nehezebben emészthető. A költségvetés ismét alacsony volt de ez soha nem zavart minket Carpenternél. Azt már az elején szögezzük le, hogy ez egy B film. A megoldások, a hangulat, a kevés pénz mind, mind B filmes elem. Ellenben olyan politikai üzenetet, társadalomkritikát tartalmaz, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Mert ez a film bizony bírálja Amerikát, a globalizációt, a fogyasztói társadalmat, a manipulációt és teszi ezt profin kivitelezve. Hiszen valljuk csak be: ez a fogyasztói, globalizálódó társadalom tényleg ilyen. Arról szól az egész, hogy vásároljunk, hogy mindenki ugyanazt a szemetet vegye, egye, nézze stb. És ezért sokan bármit megtesznek. Manipulálva vagyunk, nekünk is felvillan a sok felirat, vegyél, aludjál, szaporodj. És ez tényleg erről szól. A dolgok mögött álló mozgatóerőt ebben a moziban az idegenek jelentették, ők a valóságban is megtalálhatók, ott ülnek a házukban, döntéseket hoznak, mindent learartnak, miattuk pusztul a környezet, tévideológiákat terjesztenek, azt akarják, hogy egymást marjuk/öljük és közben ők még a földet is kilopják alólunk. A pénz az istenük és azt akarják, hogy a miénk is az legyen. Szóval a film sajnos az igazságot mutatja be, mókás, sci-fi-s, horroros köntösben, de nem, egyszerűen nem lehet elmenni a mellett a politikai üzenet mellett ami ebből a movieból sugárzik. Carpenter is azt akarta, hogy észrevegyük és jól beintett a globális kapitalizmusnak. Na kicsit elkalandoztam szóval vissza a filmre. Ács János szokásához híven remek kis filmet hozott össze, azonban ezúttal a történet nem teljesen átlagos, hanem kicsit több. Nem unalmas, nem ül le, remek tempóban megy végig, bemutatja a munkás/középosztály életét, a kilátástalanságot, hogy aztán politikába menjen át, végül egy akciódús végkifejletben a főhős, eléri célját, megmenti a világot. Áhh és itt van ismét a lezárás, ami ezúttal eszméletlen humorosra és frappánsra sikerült, Carpenter önkritikája és az álca leleplezése, hát ez tényleg zseniális, még most is mosolyog az ember ha rágondol. A zene a szokásos Ács Jani féle munka de ő mindig eltalálja a filmhez illő, hangulatos zenét. A szereplők jók, bár alakításuk kissé B filmes, de ide jók, nem kell semmi extrára számítani. Jelen mozi üzenete és kivitelezése folytán Carpenter egyik legzseniálisabb munkája, egyszerűen remek és ha az üzenetére gondolok (amivel egyet is értek) akkor nem tudok mit mondani csak annyit, hogy: Gratulálok. Örök film.

30. MrMojoRisin1 (2008-07-21 14:31.05)

Carpenter egy évvel a szenzációs A sötétség fejedelme után ácsolta össze ezt a szociohorrort, ami számomra a legkedvesebb filmje, mind közül. Ez az alacsony költségvetésű szösszenet ékes példája annak, hogy a kevés pénz csak még jobban motiválja a készítőket, és ellensúlyozás képpen sokkal kreatívabbá válnak. Ebben a moziban megtalálható a kellemes B filmes hangulat (főleg a nyolc perces pankrátoros verekedésre gondolok), de közben olyan kritikával is illeti a kizsákmányoló tőkés Amerikát, amit a politikai filmek is megirigyelhetnek. A középosztályból kikerült hős elkezdi alapból sikertelenségre ítéltetett harcát az elnyomók ellen, és a végén mikor a kitűzött célt teljesíti, csak reménykedhet, hogy a küzdelme nem volt hiába való (persze mivel az álca lehullott, így a film szempontjából siker koronázza tettét) Külön tetszett, ahogy a mindenféle hirdetések, újságok mögött, a szemüvegen keresztül egy-egy szó, utasítás mosolygott vissza hősünkre. Ezek engem az ötvenes években alkalmazott felvillanó reklámokra emlékeztetett, amit be is tiltottak, tudatbefolyásoló hatása miatt. A végén Carpenter szokásához híven önmagát is megemlíti, ami most is mosolyt csalt az arcomra. A zene ismét kitűnő, a színészek is maximálisan teljesítenek. Bár a maszkok mára elavultnak hatnak azért ez még mindig üt akkorát mint újkorában. Akárhányszor nézi vissza az ember, mindig tud valami újdonsággal, új nézettel szolgálni. Nagy erény.

29. Hunhouse (2008-06-02 01:34.27)

A film korara meg mindeenre tekintettel nezve is nagyon szuper :D:) ... velem egyidos :D:) ejha :D:)) Jo kis mozi

28. István 1 (2008-03-28 18:37.28)

Legnagyobb dumák: Az élet egy ribanc és veled nem k*r! :D A másik: Már nem vagyok anyuci kisfia(és aztán a zene: Tádádádá) :D Egyébként ahoz képest, hogy mikor készült jól megvannak csinálva a maszkok. De ezt Carpentertől már megszokhattuk.

27. Kormoran (2007-12-09 08:41.08) - (válasz Az utolso szamuráj 26. hozzászólására)

Ja ...a nagy talányok... Viszont van összecsengés a beszéd tartalma és a film tartalma között. Szerintem ugyanaz az életérzés ihlette mindkettőt.

26. Az utolso szamuráj (2007-12-08 21:54.49) - (válasz Kormoran 25. hozzászólására)

Talán.Ellenben:Oswald??Ugyan kérem....

25. Kormoran (2007-12-08 21:26.26)

Amerika ... az igen. J. F. Kennedy egyik beszéde jut eszembe a film lényegéről: ...A "titkos" szó ellenszenves egy szabad és nyitott társadalomban. Népünk örökletesen és történelmileg ellenzi a titkos eskükkel létrejött titkos tarsaságokat és titkos eljárásokat. Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapszik, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, felforgatással, megfélemlítéssel a szabad választások helyett. Ez egy rendszer, amit megterveztek, óriási emberi és anyagi forrásokkal, egy igen hatékony gépezetben, mely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak. Hibáit eltemetik, nem reklámozzák, ellenzőit elhallgattatják, nem dicsőitik. Kiadásaikat, titkaikat nem kérdőjelezik meg... Szegény J.F.K-t annyira kínozta már a paranoia, hogy Oswald nem bírta tovább nézni, és megszabadította szenvedéseitől. Talán az ilyen környezetben válik ez a téma kultfilmmé.

24. The Duke (2007-12-07 21:10.37)

Egyébként csak egy Panavision Camera-t használtak mert a film 4.000.000 dollárba került.

23. Az utolso szamuráj (2007-12-04 19:06.42) - (válasz Jade 22. hozzászólására)

Talán inkább jellegzetesebb amcsi témára reflektál.Itt is sokan amúgy annak veszik......Ugye nálunk lassan kultfilm az Üvegtigris,vagy vitathatatlanul az a Csapd le csacsi.SEHOL máshol,hisz a mi nyomorunkról szól.Nem rossz dolog ez,a kultfilm státuszt amúgy is sokan úgy dobálják,mint politikusok az igéreteik.És hogy kinek van több esze?Ebbe ne menjünk bele,sokmindent tudnék róla mondani,pro és kontra,de előbb a Győzikén,Pacon,Kiszel Tündén szocializálodott,Barátok Közttel butitott népünket kéne gatyába rázni,utána cimmogni meg teljesen eltérő kulturális háttérrel rendelkező országot.

22. Jade (2007-12-04 18:22.44) - (válasz Az utolso szamuráj 21. hozzászólására)

Hú, jó sokat írtál! De mindebből is csak az derült ki, hogy Amerikában lett kultfilm belőle. Lehet, hogy a magyaroknak több eszük van... :)

21. Az utolso szamuráj (2007-12-03 23:19.22)

Jut eszembe,de hülye vagyok:még a dvd-n is nagybetűvel felirva:kultfilm.Persze,ettől még azért nem kell tetszenie.

20. Az utolso szamuráj (2007-12-03 22:18.00)

De amúgy "Ács János" kultrendező státuszt élvez,tulajdonképp minden mozija,amit 1990 előtt gyártott,kultfilm lett.90-től talán csak az Őrület torkábant illik megemliteni.

19. Az utolso szamuráj (2007-12-03 21:56.20)

Ehhez itt alul....van közöm.

18. Az utolso szamuráj (2007-12-03 21:55.02)

Nem tudom, mi késztette John Carpentert a film elkészítésére (saját maga erről úgy nyilatkozik, hogy csupán egy jó kis sci-fi akciófilmre vágyott), de úgy vélem, több szempontból is kiemelkedőt alkotott. Emlékezetes a film azért is, mivel ezt követően sokáig nem került ki semmi maradandó a keze közül (a „Láthatatlan ember naplója” és a „Vámpírok helye” az életműben enyhén szólva is vitatható, míg a „Menekülés Los Angelesből” egyenesen borzasztó). Az idáig vezető út („Menekülés New Yorkból”, „A dolog”, „Csillagember”, „Halloween”, „A sötétség fejedelme”, stb.) alapján úgy tűnt, mindig érdemes beülni a következő mozijára is - egyszóval ezek után fájó fejlemény volt a színvonalcsökkenés. De ne szaladjunk előre, foglalkozzunk inkább ezzel az 1988-as alkotással, ami így utólag szemlélve, kimondottan érdekes, formabontó darab. A minimális költségvetés (négymillió dollár már akkor is kimondottan kis költségvetésnek számított) nem csupán viszonylag ismeretlen színészgárda felvonultatását tette szükségessé, hanem a különleges effektusok csekély számát is - ami sci-fi alkotásról lévén szó, a valós jelenetek túlsúlyát eredményezte. A forgatókönyvnek hála, ez azonban inkább előnye, mint hátránya a történetnek. A trükkfelvételek közül egyedül a repülő kémműhold megvalósítása bántja a szemet, egyáltalán nem látszik hitelesnek. Visszatérve a színészekre - a viszonylag kevés rutinnal rendelkező szereplők kimondottan életszagúvá változtatják a filmet, ez alól talán Meg Foster a kivétel, bár esetében is inkább a rá osztott szerep megformálása eredményezi a merevséget, mintsem a tehetségtelenség. Zöld szemeiben annyi együttérzés van, mint nyugdíjas a „Pitch Black”-ben (amiben egyéként a fekete bőrű másodfőszereplő, Keith David is játszott), és egyébként is hideg távolságtartás jellemzi. Vele ellentétben Roddy Piper hajléktalan munkanélküliként, majd kíváncsi építőmunkásként természetesen mozog a kamera előtt - legtöbbször egyedül (a mosoly viszont nagyon jól áll neki). Birkózó múltja ellenére csak elvétve láthatjuk izmos felsőtestét, és ugyanilyen kevés lehetőséget kap a puszta kezes verekedésre is. Bár az is igaz, hogy olyan pofozkodást, mint amikor feltuszkolja Keith David fejére a napszemüveget, nem igazán látni (már a hossza is tekintélyes, majd tíz percig ütik egymást). A mai akciófilmeken nevelkedett nézőt óva intem a türelmetlenségtől, mivel Carpenter (kivételesen) nem kapkodja el, az első húsz percben nem történik semmi „látványosság”, csupán a lappangó feszültség fokozódik, ahogy Piper kíváncsiságának köszönhetően egyre több furcsasággal találkozunk. Addig akár még társadalmi dráma is lehetne, a nyolcvanas évek Amerikájáról, ahol egyre többen szegényednek el, és kerülnek a mindennapi létbizonytalanság közelébe. A feszültség fokozásában nagy szerepe van a jellegzetes, nehezen eltéveszthető elektronikus zenének, amit maga Carpenter jegyez (ebben Alan Howarth segít neki, aki már a Halloween stáblistáján is szerepelt). Amikor aztán úgymond „beindul” a sztori, akkor sem kell féktelen ámokfutásra gondolnunk, ez nem olyan film. A maga saját tempójában, hol lassan, hol gyorsan halad a végkifejlet felé. Mindazonáltal érdekes, hogy évekkel a „Mátrix” előtt Carpenter már eljátszik a valódi és látszólagos világ keveredésével. De nála mindez még sokkolóbb, hiszen a két közeg nem különül el élesen egymástól, miként az idegenek sem különböznek az emberektől számottevően (úgy tűnik, az univerzum kedveli a kétlábú, kétkezű, fejjel rendelkező, felegyenesedve közlekedő létformákat). Carpenterről lévén szó, ne várjon senki a „Harmadik típusú találkozások”, vagy az „E. T.” bájosságával bíró történetet, mint ahogy az optimizmus is legfeljebb nyomokban fordul elő a másfél óra alatt. Ez azonban sokkal jobban illik a munka után kajtató prolikhoz, és a külvárosok szegénynegyedeihez. A komorságot enyhítik azok a beszólások, kijelentések, amelyekben szerencsére bővelkedik a film, gondolok itt a bankos jelenet nyitómondatára, vagy Piper frappáns összegzésére, miután Keith David végre felveszi a szemüveget és rácsodálkozik… - amire rá kell csodálkoznia. Mondjuk az is mókás, amikor egy tévés beszélgető műsorban Romero és Carpenter nevét emlegetik, mint elrettentő példát a filmrendezők közül. Az 1988-ban forgatott „Elpusztíthatatlanok” kényelmes tempóban induló sci-fi, ami nem látványos trükkjeivel, vagy a társadalomra érvényes eszmei mondanivalójával hódítja meg a nézőt, hanem hangulatával és az alapötletével, ami más kezében nem vinné többre B vagy még gagyibb mozinál, az ő rendezésében azonban jobb sorsra érdemes, érdemtelenül mellőzött, egyszer majd kultikussá váló alkotássá nemesül. Addig azonban: They live…

17. Az utolso szamuráj (2007-12-03 21:52.07)

Többek közt.De van az USA-ban külön forumai,sőt rajongói klubbja,hisz a reklámmal való manipulást már a 60-as években finoman beilesztették néhány moziba,Carpenter az ötletet magát onnan is kölcsönözte.(Filmekbe villantottak fél néhány ezredmásodpercig vásárlásra ösztönző mondatokat,és mérték a hatását.)A Carpenter fan klubb néhány tengerentúli tagjával volt szerencsém találkozni,nagy élmény volt....DDDD

16. Az utolso szamuráj (2007-12-03 21:47.56)

Volt az emberiség történetének egy korszaka, amikor John Carpenter gyártotta a legfélelmetesebb, legfenyegetőbb amerikai filmeket, ezt a két nyomasztó darabot is például. A sötétség fejedelme a rendező talán legismertebb filmje nálunk. A végre teljes szélességükben megcsodálható képeket a régi, jól bevált szinkron kíséri. Már a végtelen hosszúságú főcímjelenet beszippant az okkult világvége-hangulatba, és onnan nincs megállás: Carpenter kábító zenéjére feltartóztathatatlanul megy előre a cselekmény, a templom pincéjében egyre hevesebben fortyog az üveghengerből kirobbanni készülő, zöld színű, gonosz erő. A Carpenternél kötelező ostromban az öreg Victor Wong (Nagy zűr Kis-Kínában) és az örök Donald Pleseance (Halloween) vezette jók csapatát rusnya bogarak támadják. Az emberevő poloskák és nyálkás gilisztakupacok hipnotizált szövetségese a horror-showman Alice Cooper, aki egyik saját, biciklivázra felnyársaló mutatványával segíti a sátáni terv megvalósítását. A titokzatos film legnagyobb rejtélye a jövőből érkezett szemcsés videóüzenet. Olyan, mintha valamelyik mai japán horrorfilmből küldték volna. **** Az Elpusztíthatatlanok mostanáig a magyar forgalmazás súlyos adóssága volt. A sötétség fejedelme után készült és annak manipulációs motívumát kibontó, inváziós sci-fi Carpenter talán legszórakoztatóbb másfél órája. Tévés nosztalgiaműsorokba kívánkozó tudósítás a nyolcvanas évek paranoiás, reageni Amerikájából egy focistafrizurás izomkolosszussal a főszerepben, aki a Los Angeles-i verőfényben elmaradhatatlan napszemüvegével levetkőzteti az emberjelmezbe bújt űrlényeket. Carpenter bemutat a gazdagoknak, akik pénzért az erőszakos idegen civilizáció kiszolgálói lettek, és hősként ünnepli a tisztaszívű prolik lázadó lázadó csapatát, de a karhatalomra és a médiára támaszkodó terrorral szemben nem lát kiutat. A sötét oldalon felbukkan a Marilyn Manson-tekintetű, szépséges Meg Foster, akire régen elfelejtett filmekből mindenki emlékszik, a csúcspont pedig a két haver mosolygós, de kőkemény verekedése: a történet szempontjából tök felesleges, hosszúra nyújtott véres bunyó kéjes gyönyör a számítógéppel rajzolt harcjelentekhez szoktatott szem számára. Nem lepne meg, ha a filmére rímelő mai közhangulatban már készülne is a remake, esetleg a Sziklával a főszerepben. ****Extrák: A sötétség fejedelmének magyar feliratos kommentárjában Carpenter állandó színészével, a most csak nyúlfarknyi szerepet játszó Peter Jasonnel viccelődik többek között a film írójának gallyra ment karrierjén, aki persze nem más, mint Carpenter álnéven. Ezen kívül azonban csak előzetest és olvasható életrajzokat találni. Az Elpusztíthatatlanok kevésbé érdekes kommentárjában Roddy Piper, a film ex-pankrátor főszereplője a rendező partnere. Viszont itt van még egy 8 perces, korabeli werkfilm is, felirattal, valamint Carpenter, Piper és Foster rövidke bemutatkozása, felirat nélkül. Továbbá előzetes és az elpusztíthatatlan életrajzok.***/*** The Prince Of Darkness/They Live 1987/1988 amerikai terrorfilmek Hossz: 98/91 perc Forgalmazó: InterCom

15. Jade (2007-12-03 18:41.14) - (válasz Az utolso szamuráj 14. hozzászólására)

Keresgéltem, de nem találtam se fórumot, se cikket, ami erről szólna, adnál egy tippet, hol keressem. :)

14. Az utolso szamuráj (2007-12-02 22:19.14) - (válasz Jade 13. hozzászólására)

Ettől független....az lett.Nézz utána nyugodtan.

13. Jade (2007-12-02 20:28.15)

Szerény véleményem szerint ez a film fényévekre van attól, hogy kultuszfilm legyen. Ekkora marhaságot már régen láttam, az első húsz perc után azt hittem, valami elfuserált sci-fi paródiát látok, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy röhögjek. Nevetséges a sztori is, a kivitelezés meg még röhejesebb.

12. The Duke (2007-11-28 19:05.26)

Hát igen ez a film volt Carpenternek az utolsó igazán nagy filmje mig a a Vámpirók elött.

11. Az utolso szamuráj (2007-11-26 17:41.08) - (válasz Kormoran 10. hozzászólására)

Bevallom,most én kérek elnézést Tőled,mert úgy hitem,előbbi hozzászólásodban a zsidókra céloztál....Hogy pedig miért kötik az eseményeket személyekhez?Praktikusági okokból:az emberek tudnak időpontot kötni személy nevéhez,talán még néhány szót,és ennyi.Finanszirozás?Mögé nézése a dolognak?Hol van az igazi hatalom?Mi van a piramis csúcsán?Néhányan gondolkodunk rajta,van aki tudja,mert közel vagy épp ott áll rajta,de a legtöbb személynek fogalma sincs róla.Ez pedig pont a fent csücsülő személyeknek megfelelő.

1 2 3 4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Vincenzo, 2022-09-28 14:40	100 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Elpusztíthatatlanok adatlap

Eredeti cím: They Live

Évszám: 1988

Rendezte: John Carpenter

Szereplők: Roddy Piper, Keith David, Meg Foster, George "Buck" Flower, Peter Jason...

További információk

Szereplők fórumai

- John Carpenter - Vélemények

- Keith David - Vélemények

- Roddy Piper - Vélemények