De a te elemzésed már megint köröket ver az enyémre:)) Á, nekem ilyenek sosem jutnának eszembe, pedig mennyi igazság van bennük, főleg a Rómeó és Júlia hasonlat tetszett nagyon.

119. Kovbojka (2011-11-14 15:50.56)

No, ez a film, amit még meg kéne néznem...

118. Angelika58 (2011-11-14 15:10.35)

Falusi Romeó és Júlia a film, ahol a Capuletek az önállóságot választó, szakadásig dolgozó szegényparasztok, a Montague-k pedig a termelőszövetkezetet választó, szakadásig dolgozó szegényparasztok.

Az ellentét azonban épp akkora, mint az eredeti darab ősi viszályában. Még Júlia-Mari sorsa is hasonlít, csak éppen a kijelölt vőlegényt nem Párisnak hívják és nem gazdag világfi, hanem olyan bunkó, akivel szöget is lehetne a falba verni.

Romeó és Júlia bálja a falusi vásár , az igazi szerelmet és vágyat jelképező, a lehúzó sárból messzire , távol repítő körhintával. Ám ahogy a körhinta lassul, a szédülést , a kék eget felváltja a lent feketéllő mosolytalan család. De Júlia-Mari már tudja, mi a lázadás és a rémséges lakodalmon az életbe táncol a kábító forgásban.

Még annak árán is, hogy tudja, apja indulata akár gyilkosságig mehet, megölheti őt is, szerelmét is. De ahogy a zene elhallgat , a forgást még viszi a lendület, ám ahogy megállnak, Mari már dacosan, felemelt fejjel állja apja tekintetét, az arcok döbbenetét. „Akkor elő a petróleumot és neki az eresznek, édesapám!”- olvasható a lány arcán és az apa tudja, innentől már tudja, hogy vesztett. És amikor Mari később ki is mondja ezt , ölni tudna miatta.

A néző érzi, hogy nincs olyan erő, amely a két fiatalt elszakíthatná egymástól. Nem szakíthatja el a sár, a megszokások parancsa, a gyűlölet. Mert szerelmük olyan hatalmas, amivel nem lehet szembeszállni. A balta a fába vág, a kiömlött tejet nyom nélkül felszívja a föld, a körhinta pedig egészen az égig repíti a szerelemtől bódult, egymásba kapaszkodó két fiatalt.

Fábri Zoltán tökéletes filmet rendezett, a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb alkotását. A táncjelenetet a mai napig oktatják nemzetközi filmfőiskolákon, mint a XX. századi filmművészet egyik csúcsát. Az ábrázolás képi pontossága olyan hiteles, hogy a néző érezni véli a kis szobák áporodott levegőjét is.

A két főszereplő , Törőcsik Mari és Soós Imre maga a csoda, de minden színész úgy van a helyén, mintha a szerepet egyenesen ráálmodta volna a rendező. Számomra Kiss Manyi volt még külön szenzáció, ahogyan az agyonhajszolt és megfélemlített igavonó asszony-barmot játszotta. Amilyenné Mari is vált volna olyan 37 éves korára, hiszen az „öreg” parasztasszony körülbelül annyi lehetett…

És a zene, Ránki Györgynek a filmmel együtt halhatatlanná lett zenéje a tökéletest különlegessé teszi. Romeó és Júlia nem édes menüettre repül, hanem kemény kromatikus akkordokra. Hiszen az ő harcuk nem végződik halállal, hanem csak kezdődik . Amikor a körhinta másodszor is megáll.

117. Angelika58 (2011-11-13 16:37.55)

- (válasz Vbacs 116. hozzászólására)

De jó ez az elemzés! És úgy örülök, hogy ennyire tetszett a film.Akartam én is írni róla, de gondoltam, megvárom, neked mi a véleményed. Ha nem kéne most rohannom, azonnal reagálnék az észrevételeidre.De ami késik, nem múlik, az biztos! :))

116. Vbacs (2011-11-13 14:35.46)

Már megint egy olyan Fábri film, amitől a néző megnyalja mind a tíz ujját.
Bár itt a téma jóval komolyabb, mint például a Két félidő a pokolban esetében, ami még szórakoztató is volt, sokszor meg lehet nézni.
Ez egy kőkemény dráma, még akkor is, ha egy nem is ritka eseményről szól : Falu, és összeházasítás. Tipikusan az életből ellesett téma, amit már sokan feldolgoztak, de egyik sem volt olyan, mint a Körhinta.
De ez nem is igazán a történetből jön le, hanem inkább a kivitelezésből. Fábrit azért is szeretem annyira, mert a korához képest (mármint az a kor, amiben alkotott) nagyon-nagyon modern meglátással bírt, modern eszközökkel és beállításokkal. Mintha nyugatról jött volna, de komolyan. Nagyon kevés ilyen ember lehetett hazánkban, még a színészei is úgy játszottak, mint a maiak. A szereplők is nagyon jól ki voltak dolgozva, a felvételek és maguk a jelenetek is mind megállnák a helyüket még manapság is. Emiatt élvezetes egy ilyen fiatal lánynak is, mint én, csodálni a munkáit.

És ez a film is tökéletesen megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Nagyon jó és egyedi jelenetek, például a tánc, amikor forgás közben egymást nézik....mintha a Titanic is ebből leste volna el. Vagy azok a zseniális színészi játékok, a jó karakterek. Ezekre legjobb példa Soós Imre, aki talán élete szerepét nyújtotta ebben (sajnos a nagyon rövid életének szerepét), vagy ott van Törőcsik Mari, ki ezzel vált híressé....mégis, szerintem az egyik legjobb karakter (és ezzel lehet, hogy egyedül leszek) az "apuka". Nagyon jól adta az előbb dühös és szigorú majd beletörődős apukát Barsi Béla, kit egyébként nem ismerek, de itt majdhogynem az ő játéka tetszett legjobban. És ott van még Szirtes Ádám, akinek megint nem volt valami szerencsés karaktere, de hogy briliáns színész volt, azt ez a film is alátámasztja.
A fényképezés és a hangulat ismét csak csillagos ötös, ez a falusi feeling nagyon jól be lett mutatva, a néző teljesen át tudott szellemülni, még az ilyen kisvárosiak is, mint én, aki sok dolgot ítél el az ilyen életben.
Egy a baj, hogy ez nem olyan film, amit sokszor meg tud nézni az ember, legalábbis én nem tudnék...kissé lehangoló. De ezen kívül alapfilm, egyértelműen.

115. Angelika58 (2011-09-23 13:53.41)

- (válasz Golyalab 114. hozzászólására)

Nem is annyira, mert az irodalmi alapnak meg a filmnek kevés köze van egymáshoz. (Az irodalmi forgatókönyvnek van egy testvér-novellája, a Kútban c. is, az még csak nem is hasonlít a filmre.)

A Leányvásár központi témája a tsz-esítés, a Körhintáé pedig egy mindent elsöprő hatalmas szerelem.

Bár az nem kétséges, hogy a Körhinta nagyon nagy mű, az irodalmi forgatókönyv meg, hááát....

114. Golyalab (2011-09-23 13:30.30)

- (válasz Vajó Peti 113. hozzászólására)

Mekkora mázli.

113. Vajó Peti (2011-01-20 11:27.01)

Megnéztem egy régimódi filmet csak úgy kíváncsiságból,de azért csak megérhette valahogy,mert így már nem kell elolvasnom a Sarkadi Imre művét...

112. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-11-02 05:07.21)

- (válasz D.V. 111. hozzászólására)

köszönöm, hogy említed Balázs Bélát. A komolyzene fórumban 4B-ként említem Bartók + Balázs 2 Bélát, hosszan méltatva munkásságukat, amiket Te is említettél.

111. D.V. (2010-11-01 20:44.48)

Kedves politizáló forumozók!

Igen szomorú, hogy az egyik legminőségibb magyar film fórumján a kommunizmusról vitatkoztok, és arról, hogy a film a rendszert pártolta - e, vagy sem. Azt tanácsolom, hogy ilyenkor zárjárok ki a politikát az életetekből, és próbáljátok meg reálisan megítélni a film mondanivalóját. Például, hogy milyen szörnyűség valakit érdekházasságba kényszeríteni, milyen sérült lelkű az az ember, aki a saját hasznára anyagiak alapján pecsételi meg a lánya sorsát. A TSZ pedig azért van benne, hogy megfeleljen az akkori rendszernek, hisz ne felejtsük el, hogy Rákosi diktatúrája alatt készült.

Különösen elborzadtam mikor láttam, hogy milyen sokat szidtátok Balázs Bélát, akinek voltaképpen semmi köze a filmhez, DE egyébként is teljesen mindegy, hogy vadkommunista-e vagy sem, a 20. századi kultúra egyik jeles egyénisége, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lukács György barátja volt ő. Az ő nevéhez fűződik Bartók Béla "A kékszakállú herceg vára" c. opera és "A fából faragott királyfi" c. balett szövegkönyve, amik a mai napig a magyar kultúra jelentős darabjai.

Tanulságként egy valamit akarok ebből leszűrni, ennek később hasznát vehetitek: SOHA EGYETLEN MŰVÉSZT SEM A POLITIKAI HOVATARTOZÁSA, hanem A TELJESÍTMÉNYE ALAPJÁN KELL MEGÍTÉLNI.
Ne feledjük, hogy a kommunista rendszer pártolói között is akadt néhány jó ember, pl: Gobbi Hilda, aki kollégiumot, nyugdíjasotthonokat nyittatott, minden pénzét a Nemzeti Színházra hagyta, mellesleg kiváló színésznő volt, akit csak tisztelni lehet a jó szívéért és a munkásságáért.

110. Pulber (2010-07-28 13:47.26)

- (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 107. hozzászólására)

Bergman azért nagyon ritkán alkalmazta az erőszak olyasfajta ábrázolását, amit obszcénnek vagy tényleg sokkolónak lehetne nevezni. A Szűzforrásban talán, de nagyon rég láttam azt a filmet. Emellett az általam példának hozott Sweet Movie és Taxidermia lényegesen másképp működik, mint egy Bergman-film: Bergman kidolgozott, életszerű karakterek történeteit mondja el pszichológiai realizmussal, míg a Sweet Movie és a Taxidermia szereplői inkább allegóriák, a cselekményüket pedig tudattalan mintájára létrehozott "szürrealitás" szervezi (persze Bergman-filmekben is vannak szürreális elemek, jelenetek, de ezek vagy az elmebetegséget [pl. Farkasok órája], vagy az álmodást, visszaemlékezést, stb. [pl. A nap vége] szemléltetik.
És a Ryan közlegény-féle filmekben is van pszichés előzménye az erőszaknak, az öldöklésnek, nem sztori nélküli torture-pornt látunk: van két oldal, mindkettő megsemmisítendő emberférgeknek tekinti a másikat, mert a vezéreik azt mondták nekik.

109. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-07-27 20:49.18)

- (válasz Pulber 108. hozzászólására)

" Én úgy gondolom, hogy a brutális erőszak stb... -re válaszoltam a 107-esben.

108. Pulber (2010-07-27 18:56.13)

"Persze, csak azért a fejlett pszichológiai ismereteink ne gátoljanak meg abban, hogy személyiség és jellemfejlődésre törekedjünk. (a linket köszönöm, de ilyen szinten nem megy az angol, sajnos)"

A cikk nagyjából annyiról szólt, hogy minden emberszabásúnak (még az embernek is) van egy korlát a fejében, hogy mennyi fajtársát tudja ténylegesen személyekként érzékelni és elraktározni. Ez az embernél 150. Ezért vagyunk előzékenyek a család szegény barátjával, míg különösebb gondolkodás nélkül belerakunk egy törött üvegekkel teli szatyrot a szemétledobóba, nem gondolva arra, hogy a szemétszállító, aki ugyanolyan csóró, mint a barátunk, esetleg megvághatja vele a kezét. Ezért nem lop a legtöbb ember a szomszéd öreg nénitől, miközben nagyobb lelkifurdalás nélkül hackelnek maguknak ingyen kábeltévét, nem gondolva arra, hogy a kábeltársaságot is hús-vér emberek alkotják, akik között esetleg dolgozhat egy öreg néni mondjuk takarítónőként, akit esetleg pont az általuk okozott bevételcsökkenés miatt fognak kirúgni.
De messzebb is el lehet ezt a gondolatmenetet vinni, társadalmi konfliktusokig, rasszizmusig, háborúkig (a cikk meg is teszi). A monoteista vallások épp ezt igyekeznek ellensúlyozni azzal, hogy az ember fejébe ültetnek egy személyes istent, aki úgymond az "ismerősöd" lesz, és azt mondja, hogy "akárkit bántasz, azzal engem bántasz."

"Apropó, az előző hozzászólásom rendszerváltó leírásához tartozhatna még egy külön fejezet, amely a nyugatról bejött töménytelen sok kulturális mocsok és szemét leírását tartalmazná."

Minden nemzet, műfaj és korstílus alkotásainak nagy része hulladék, felejthető vagy gyenge, csak azok nem kerülnek be a kánonba. Így Hollywoodban se csak remekművek készülnek. Én azért örülnék, ha a Magyarországon manapság készített filmek minőségi átlaga a feléig eljutna a hollywoodiaknak, és nem kellene beérnünk ilyen Európa expressz-álom.net-Kis Vuk szerű szarokkal. És ez nem pénz kérdése, hanem a forgatókönyvíró és a rendező akaratáé és tehetségéé. A Ford Farlaine kalandjai szerintem roppant vicces, és a trágárságával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magyar szinkron egy jókora lapáttal rárakott az eredeti szövegkönyv szókimondására.

"Az előítéletességről (pl. a rasszizmus vonatkozásában) pedig azért sok film szól (főleg ugye USA filmek) A témával őszintén foglalkozó, amerikai alkotások megtekintése után egyre inkább az a véleményem, hogy semmivel sem jobb ott a helyzet mint nálunk, sőt, bizonyos szempontból még mindig jobb itt, ott pedig nagyon súlyos problémák vannak ezen a téren (területileg változó a helyzet)."

Rasszizmus terén iszonyú sok változott akár a hatvanas évek óta is, ezt bizonyítja az is, hogy színesbőrű elnökük van. A rasszizmussal foglalkozó filmek közül most az Amerikai história X ugrik be, ami tényleg durva, de azt nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos szubkultúrák körében játszódik, akik enyhén szólva nem a legjobb helyen nőttek fel.

"...azért egy háborús filmben is inkább akkor elviselhetőbb az öldöklés látványa, ha teszemazt a tankról géppuskázó katona sortüzében a katonák jó látványos esésekkel csak távol elesnek és úgy halnak meg, és nem úgy, hogy minden másodpercben kinyomott szemek, repülő agyvelődarabok a ruhán és a földön fetrengő végtagok látványa SOKKOLJA a nézőt. Az első esetben az ellenfél halála csak számbeli esemény (Nézd, öt katona ott elesett!), utóbbinál viszont mindenképpen egy durván érzelemre (negatívan) ható (vagy hatni akaró) filmes trükk, rendezői fogás. Kétségtelen, hogy ha a cél az, hogy ki akarja domborítani az ütközet vérességét, durvaságát, erőszakosságát, a kegyetlenkedést, akkor élni fog ezekkel az eszközökkel. Kellhet is, ilyen esetben nyilván ez egy lehetőség, bár azt kell mondjam, hogy szerintem így a dolog könnyebb végét fogja meg a rendező. Nehezebb a dolga, ha mindezt a néző fantáziájára hagyja és nem eteti meg a szemével."

Hát igen, viszont a néző fantáziája az általában a könnyebb és elviselhetőbb utat keresi, menekül a sokkolás elől, és szereti azt hinni, hogy a távolról érkező sortűztől eleső emberek csak névtelen ólomkatonák. Ha az arcába tolják, hogy ezek emberek, húsból és vérből, sokkal intenzívebb a hatás.

"...a Hitchkock féle Pszicho filmben a zuhanyzós jelenetben nem, (vagy csak a másodperc töredékrészéig) mutatja a kamera nő összeszabdalt, át- meg átvágott nő testét, csak képi és a hanghatásokkal éri el a vérfagyasztó hatást, mutatja a csempén - széttárt ujjakkal - lecsúszó kezet, a zuhanyrózsából ömlő vizet, és ahogy összegyűlik a vér és a lefolyóba, meg a halott nő kidülledt, meredt szemét, mégis így rettenetesebb és ijesztőbb a gyilkosság ténye és folyamat, mint ha naturisztikusan a kibelezést mutatták volna."

Azért azt vegyük figyelembe, hogy valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy ez mennyire volt Hitchcock saját intenciója, és mennyire egy kompromisszum, amit az érvényben lévő cenzúra miatt hozott. Későbbi filmjében, a Madarakban például már folyik a vér rendesen, vannak kivájt szemű emberek meg minden efféle.

"Nem tudom, ha erre a gondolatomra céloztál "De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak.", amit a ledorongoló, megszégyenítő , káromkodó lehordással szemben igyekeztem ellentétbe állítani, akkor nagyon félrecsúszott valahol az értelmezés."

Nem erre a gondolatra jutottam, egyszerűen arra gondoltam, hogy zéró trágár szó használatával is porig lehet alázni és az őrületbe lehet kergetni egy rendes embert, anélkül ráadásul, hogy az agresszor felfedné agresszor mivoltát. Ez szerintem sokkal gusztustalanabb, mint a szimpla trágár anyázás. Az - egyébként általam borzasztó gyengének tartott - Hídemberből egy jelenet maradt meg számomra: amikor - azt hiszem a dunai nagyárvíz idején, de nem biztos - egy nemes azzal vádolja a maga elegáns modorában Széchenyit, hogy ő a nemzet ellensége és romlásba taszítója. Szerintem ez sokkal irritálóbb, mint azt mondani, "te kis faszkalap". A történelmet meg ismerjük: Széchenyi debil, korrupt és ellenséges kortársai miatt végül elmegyógyintézetben végezte - kötve hiszem, hogy bármelyik kortárs túl sokat bazmegelt volna a jelenlétében.

"Én úgy gondolom, hogy a brutális erőszak ("folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek") megjelenítése egy felszínesebb módja a művészeti információközlésnek."

Távolodjunk el kicsit a Ryan közlegény-féle hollywoodi kvázi-realizmustól, és vizsgáljunk meg olyan filmeket, mint Makavejev Sweet Movie-ja vagy Pálffi Taxidermiája. Itt jön be a képbe az a sokat szivarozó ausztriai zsidó fazon, akit Sigmund Freudnak hívtak. Megalkotta a pszichoanalízis elméletét, rámutatott, hogy a kisgyerekeknek milyen sok "csúnya" gondolat jár a fejében, és milyen sok szar, húgy, hányás, erőszak és perverzió van az emberek tudatalattijában. Persze - csöppet antiszemita - átlagos kortársai legyintettek, hogy ha ez a zsidó ilyen elméleteket alkot, akkor biztos ilyen gondolatai lehetnek EZEKNEK.
De Freud elméletének alapvetései - pár kivételtől eltekintve - ma tudományos ténynek számítanak. És bizony ez kivetíthető a történelemre is: a tudatalatti-tudatosság kettőssége a történelem, és főképp a diktatúrák során nagyon nagy jelentőséget játszott/játszik. Ott van a náci birodalom, a zászlójuk - valljuk be - egész esztétikus, szép nagy giccses épületeket emelnek, a vezérek hazafiasságról meg felemelkedésről szónokolnak a tömegnek, és máris kevésbé fetűnő, hova tűnik az a sok millió zsidó. A szovjet diktatúra nagyvonalakban ugyanez: giccses, életvidám munkásindulók, vezérek vigyorgó arcképei és szobrai, és az egész fátyol alatt szar, vér, korrupció és több mint százmillió hulla. Makavejev Sweet Movie-ja egy iszonyúan obszcén film, ami pont azért jó, mert allegorikusan megmutatja, mit csinálnak egyes birodalmak (a szovjetek és az amerikai kapitalisták) az emberrel, hogyan értelmezik az emberi testet. A Taxidermia is hasonló módon értlmezhető: megmutatja a II. vh. alatti frusztrációt (és annak tudatalatti, szexuális dimenzióit), és feltárja a szovjet rendszer felszíne mögötti véres hányást. Ezek azok az esetek, amikor a vizuális obszcenitás semmiképp sem nevezhető öncélúnak, hiszen épp olyan dolgokról szól a film, amiket az arcunkba tol: az emberi tudattalan mocskait. Ezt pedig nem igazán lehetne másképp, utalásokkal, stb., mert a tudattalan épp arról szól, hogy ez az a részünk, amit letagadunk magunk elől.

107. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-07-25 19:01.23)

- (válasz Gyorkos 106. hozzászólására)

Bergmani mélységekig egyetértek. Suttogások, sikolyokban Ingrid Thulin üvegpohárdarabbal sebzi meg magát, hogy undorodjon a vérzésétől a férje, mert Ő undorodik tőle. Ezt a rendező pszichésen alátámasztja. Personaban szintén üvegcserepet leszór Bibi, hogy Liv sértse meg a lábát, a fizikai szadi mély pszichéssel aláducolt. A te példádra visszatérve, csak a poén kedvéért, nem használok zuhanyfüggönyt, meg már nem is zuhanyozok. Ennek annyi köze van a Körhinta c. filmhez, hogy egyik kedvenc színdarabom Molnár: Liliomja, aki hintáslegény Muskátné körhintájában.

106. Gyorkos (2010-07-25 15:12.45)

"Az ember agya az egyszerűen így van bedrótozva,..."
Persze, csak azért a fejlett pszichológiai ismereteink ne gátoljanak meg abban, hogy személyiség és jellemfejlődésre törekedjünk. (a linket köszönöm, de ilyen szinten nem megy az angol, sajnos)

"De én nem konktétan Magyarországra gondoltam,... - és közben káromkodnak, mint a gép."
Én - sajnos, vagy szerencsére - azon kevesek/sokak közé tartozom, akiknek nem volt szerencséjük odakint a "szabad világban" élni, így nem tudom összehasonlítani a kettőt. Csak a hazai állapotokról van főleg szubjektív, kisebb részben objektív tapasztalatom és ismeretem. Viszont ha a "szabad világ" valóban ennyire káromkodó, ahogy állítod, akkor ebben nekünk nem kellett volna és nem kell a jövőben sem követnünk őket. Apropó, az előző hozzászólásom rendszerváltó leírásához tartozhatna még egy külön fejezet, amely a nyugatról bejött töménytelen sok kulturális mocsok és szemét leírását tartalmazná. (Mielőtt bárki egyoldalúsággal vádolna, nem tagadom az előnyöket és pozitívumokat sem, de most a káromkodásról és általában az értékvesztésekről beszélgetünk) A kádár korban a nyugati kulturát kicsit túlértékelték az emberek (indokolta ezt a zártság), ez 1990 után, a nyugattal való kereskedelem és az utazás szabaddá vált. Ezek után évtizedes pangás után megélénkültek a kapcsolatok a két - korábban ellenséges viszonyban álló - rendszer között, és minden kontroll (és cenzúra) nélkül bejött ide a nyugati kultura alja, válogatás nélkül szinte sokkot okozva. (Egy emblematikus film ebből a korból a Ford Fairlane kalandjai. A főszereplő kedvenc szavajárása az "Eszem-faszom megáll" :-( ) Ma már sokan rájöttünk, milyen is igazából a nyugati világ, és tudjuk, hogy mit kaptunk (ma is kapunk), ki is ábrándult az ország jó része rendesen, vannak akik újra keresik a saját utunkat. A másik része meg jól - bocsánat -, de beszopta, amit a nyugati kulturából itt kaphat - itt tartunk most. Az értékes, színvonalas művek mára már csak szűk rétegek számára fontosak, kevesek érdeklődnek utána, részben mert meg is van nehezítve a hozzájutás, pl. a széles tömegek által nézett kereskedelmi csatornákon a szinvonalasabb filmeket az éjfél körüli sávban sugározzák ugyanakkor a móunika és joshi barat show hosszasan, sokak által nézhető sávban kerül vetítésre.
Mindenesetre a nyugati világról (főleg az USA-ról) széles körben elterjedt nézet az volt, hogy nagyon anyagias egy társadalom. A társas kapcsolatok éppenhogy elég felszínesek, és a pénz ott is túl nagy szerepet kap. Nyilván ez túlzás, de egész biztosan nem alaptalan megállapítás, mert az akkori emberi kapcsolatokról való beszélgetésekben gyakran előkerült ez a vélekedés. Tehát ott csak addig, és csak addig tart a barátság, haverság, jó kapcsolat, addig törődnek egymással, amíg az anyagi helyzetben a társadalmi státuszban nem kövekezik be törés. Ez nálunk jellemzően nem így volt akkoriban. Az előítéletességről (pl. a rasszizmus vonatkozásában) pedig azért sok film szól (főleg ugye USA filmek) A témával őszintén foglalkozó, amerikai alkotások megtekintése után egyre inkább az a véleményem, hogy semmivel sem jobb ott a helyzet mint nálunk, sőt, bizonyos szempontból még mindig jobb itt, ott pedig nagyon súlyos problémák vannak ezen a téren (területileg változó a helyzet). Az más kérdés, hogy az államok sokszínű lakossága miatt erős a megkülönböztetés, a rasszizmus, az egyenlőtlen bánásmód, stb. ellen propagáló lobbi és civil mozgalom, szervezet mozgósító ereje és érdekérvényesítő hatása, így árnyaltabb azért a kép.

"Meg a befogadó szempontjából is sok múlik azon, hogy... akkor számára lehet, hogy a részvétkeltés helyett inkább az lép működésbe, hogy ez tabu, ez obszcén, nem emberi szemnek való, nem akarom látni."
Természetes, de a filmkészítők is tisztában vannak ezekkel a szempontokkal, és tudják jól, hogy viszonylag kevés ember lát emberek által emberek ellen elkövetett öldöklést, azaz alacsony az ingerküszöbük ezzel kapcsolatban. Pontosan nem tudhatjuk, hogy milyen érzések és indulatok keletkeznek ilyen jelenetek megtekintése után az emberekben, de szerintem a legtöbb jóérzésű ember azért nem kedveli az ilyesmit (persze ezt sok tényező befolyásolja). Nyilván ez hangulat- és emberfüggő dolog, de azért egy háborús filmben is inkább akkor elviselhetőbb az öldöklés látványa, ha teszemazt a tankról géppuskázó katona sortüzében a katonák jó látványos esésekkel csak távol elesnek és úgy halnak meg, és nem úgy, hogy minden másodpercben kinyomott szemek, repülő agyvelődarabok a ruhán és a földön fetrengő végtagok látványa SOKKOLJA a nézőt. Az első esetben az ellenfél halála csak számbeli esemény (Nézd, öt katona ott elesett!), utóbbinál viszont mindenképpen egy durván érzelemre (negatívan) ható (vagy hatni akaró) filmes trükk, rendezői fogás. Kétségtelen, hogy ha a cél az, hogy ki akarja domborítani az ütközet vérességét, durvaságát, erőszakosságát, a kegyetlenkedést, akkor élni fog ezekkel az eszközökkel. Kellhet is, ilyen esetben nyilván ez egy lehetőség, bár azt kell mondjam, hogy szerintem így a dolog könnyebb végét fogja meg a rendező. Nehezebb a dolga, ha mindezt a néző fantáziájára hagyja és nem eteti meg a szemével. A hatás mindkét módon ugyanolyan erős lehet, de a kiváltás módja nagyon más. Kicsit sántít a példa, amit most mondok (mint minden példa), de a Hitchkock féle Pszicho filmben a zuhanyzós jelenetben nem, (vagy csak a másodperc töredékrészéig) mutatja a kamera nő összeszabdalt, át- meg átvágott nő testét, csak képi és a hanghatásokkal éri el a vérfagyasztó hatást, mutatja a csempén - széttárt ujjakkal - lecsúszó kezet, a zuhanyrózsából ömlő vizet, és ahogy összegyűlik a vér és a lefolyóba, meg a halott nő kidülledt, meredt szemét, mégis így rettenetesebb és ijesztőbb a gyilkosság ténye és folyamat, mint ha naturisztikusan a kibelezést mutatták volna. Itt minden századmásodpercnek szerepe van, a mesterien beállított jelenetek, a mozdulatok, a kamera mozgása (itt pl a végén lassan elfordul és távolodik), a zörejek és a zene, ill. aláfestő hangok, ezeket mind jól működnek, hogy a jelenet üssön, ilyen alkotás bizony csak kevesek adottsága.

"Megjegyzem, nyájasan és képmutatóan is méltánytalanul a földbe lehet döngölni valakit, a trágársággal legalább nem akar az agresszor másnak látszani, mint ami."
Nem tudom, ha erre a gondolatomra céloztál "De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak.", amit a ledorongoló, megszégyenítő , káromkodó lehordással szemben igyekeztem ellentétbe állítani, akkor nagyon félrecsúszott valahol az értelmezés. Én egy zűrös helyzetben, (pl viták hevében) egy olyan rövid, csattanós, esetleg kérdő módban feltett, velős, lényegre tapintó mondatra gondoltam, ami elsőre túl ütősnek tűnik, de jobban átgondolva megdolgoztatja az agytekervényeket, rögtön más megvilágításba teszi a kérdést és ezzel ki tud mozdulni a vita a holtpontról. Ugyanakkor sajnos számtalanszor láttam a szokásos menetében folydogálni heves vitákat, egyre durvuló hangnemben, a másikat megalázóan és aztán káromkodásba, végül már anyázásba, fenyegetőzésbe (ritkán még fizikai erőszakba is) átcsapva. Jobb a mérséklet és a káromkodásmentes beszéd.

"Ez tévhit szerintem: a zsigeri erőszak-ábrázoláshoz legalább akkora tehetség kell, akkor sokkal inkább a penge élén táncol az alkotó, fennáll a lehetősége, hogy átcsúszik öncélúságba vagy hogy félreérthető lesz - az ilyesmik elkerüléséhez bizony kell a tehetség."
Szerintem nem tévhit. Én itt érzem a leginkább úgy hogy mi két teljesen más malomban őrölünk ennek a kérdésnek a feszegetésével. Kicsit erősen fogok fogalmazni, amúgy zsigerileg. :) A "zsigeri erőszak-ábrázolás"-hoz szerintem elsősorban jó trükkmesterek kellenek, akik a bábukat, művégtagokat és a félelmetes maszkokat, meg a legkülönbözőbb daraboló, kaszaboló rémséges eszközöket megcsinálják. Ez egy külön műfajt is életrehívott, a horrort. Ez egy kiváló területe a filmművészetnek, amit sokan kedvelnek, még többen nem annyira kedvelnek, de tény, hogy technikailag rengeteg újítást és fejlesztést hozott a filmművészetnek. Én úgy gondolom, hogy a brutális erőszak ("folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek") megjelenítése egy felszínesebb módja a művészeti információközlésnek. Ekkor közvetlenül, kimondottan, határozottan és egyértelműen minden arra mutat, amit a rendező meg akar velünk értetni (legtöbbször a horrorfilmek esetében sajnos semmi különös mondandó nincs, csak a félelemkeltés), minél erősebb negatív lelki hatást kiváltani. Az már csak pusztán részletkérdés, ha még ezt sem tudja rendesen megcsinálni, és a vérengzés túl hosszú lesz, - unalmassá is válhat így egy jelenet(sor) - (pl. szerintem ez a leggyakoribb hiba az öncélúságra), vagy már hihetetlen (csonkolt kezek és lábak és még sokáig él, spriccelő vér negyed órája), irracionalitás. Ezek a filmes szakma alapjaihoz tartoznak, de leginkább azon belül is egy szakterületé. Egy rendező igazi nagysága abban mutatkozik meg, amikor utalásokkal, elgondolkodtatásokkal, a kedves néző fantáziájára bízásokkal sikerül elérni ugyanazt a hatást (pl egy ember erőszakos megölését), mint amit zsigeri erőszak bemutatásával. Persze az a legjobb eshetőség, ha mindkettőt tudja egy rendező, mint ahogy az említett példám ban is szerepelt, de ehhez a széles szakmai látókörűség mellett már talán kicsi zsenialitás is kell.

105. Pulber (2010-07-24 18:13.23)

"Tudom én, de nem az lenne a feladatunk itt a földön, hogy mindannyian azon munkálkodjunk, hogy Savonarolák, Assisi Szent Ferencek és ha kell Jeanne d'Arc-ok legyünk? Vagy inkább Szent Pálok, Szent Péterek, Mária Magdolnák, stb?"

Jeanne d'Arc-ot inkább hagyjuk, skizofrén semmiképp sem akarok lenni :) Asszem pont Teréz anya mondott egyszer valami ilyesmit, hogy ő mindig arra az emberre gondol, akin éppen segít, ha az egész emberiségre gondolna, egyszerűen nem tudná folytatni, amit csinál. Az ember agya az egyszerűen így van bedrótozva, a barátaival, közvetlen ismerőseivel szemben mindenki máshogy viselkedik, mint idegenekkel szemben, még ha azok a barátok hasonló jellemhibákkal is bírnak, mint az idegenek (noha én erősen igyekszem szűrni bizonyos jellemhibákkal bíró egyedeket a barátaim közül). Egyébként minden bizonnyal a szentek életében is előfordultak erkölcsileg kifogásolható dolgok, persze ezeket nem örökítették meg a szentek által képviselt gondolkodásmód terjesztésében érdekelt történetítók. Érdekes adalék a témához: [link]

"Nekem személy szerint is meggyőződésem és a környezetem számára is egyértelmű, hogy óriásit romlott a közerkölcs a rendszerváltás körüli években és utána."

Ebben nagyon nagy valószínűséggel igazad van, huszonnégy év nacionalista rendőrállam, egy év nyilas terror és kb. negyvenöt év szovjet rémuralom után egy ország nem is lehet más, mint egy kígyófészek. De én nem konktétan Magyarországra gondoltam, a szabad világban sokkal inkább az figyelhető meg, hogy az emberek kicsit többet foglalkoznak egymással, kicsit kevésbé előítéletesek - és közben káromkodnak, mint a gép.

"Lehet, hogy ez sokaknak tetszik és ettől aztán rendkívül át fogják élni a háború borzalmait (bár én kétlem ezt), de lehet, hogy csak egy jó, brutális, horrorrisztikus jelenetekkel tűzdelt filmre ültek be. (A negatív érzelmek elvárt hatása miatt)"

Nagyon sok múlik azon, milyen kontextusban jelenik meg az erőszak, az adott film külső narrátora milyen mértékben határolódik el tőle vagy épp teszi lehetővé az azonosulást az erőszaktevőben, stb. Egy slasher-film, amiben a maszkos szociopata feldarabolja az idegesítő nőszemélyt, nyilván máshogy kezd el működni az ember agyában, mint A zongorista vagy a Ryan közlegény. Meg a befogadó szempontjából is sok múlik azon, hogy áll úgy a húsos-véres dolgokhoz a való életben. Én pl. falun nőttem fel, láttam rahedli sok disznóvágást meg hasonlót, maga a vér meg az agydarabok látványa nem kelt bennem visszatetszést, viszont az, hogy ez emberekkel történik, megteszi rám az érzelmi hatást. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy kevesebb belet meg májat meg efféléket volt alkalma látni, akkor számára lehet, hogy a részvétkeltés helyett inkább az lép működésbe, hogy ez tabu, ez obszcén, nem emberi szemnek való, nem akarom látni.

"A trágárság... Egy másik emberrel szemben használni - szerintem - a türelem és finomság, a megértés és a méltánylás ellensége."

Igen, de kötetlenül és bizalmasan beszélni komoly témákról (ahogy én tettem kb. húsz hsz.-szel ezelőtt) nem ez a kategória. Meg persze más azt mondani egy élő emberre, hogy "te egy szar vagy", és rámondani valamire, ami szar, hogy szar. Megjegyzem, nyájasan és képmutatóan is méltánytalanul a földbe lehet döngölni valakit, a trágársággal legalább nem akar az agresszor másnak látszani, mint ami."

"Viszont a párbajban a mesterien ábrázolt rettegés, a fenyegetettség érzése, a küzdelem, ezeket nehéz igazán jól ábrázolni, ehhez kell a tudás, a nagy tehetség..."

Ez tévhit szerintem: a zsigeri erőszak-ábrázoláshoz legalább akkora tehetség kell, akkor sokkal inkább a penge élén táncol az alkotó, fennáll a lehetősége, hogy átcsúszik öncélúságba vagy hogy félreérthető lesz - az ilyesmik elkerüléséhez bizony kell a tehetség.

104. Gyorkos (2010-07-23 21:47.31)

- (válasz Pulber 103. hozzászólására)

"Nem hat és félmilliárd Kalkuttai Teréz anya rohangál a világban, ez teljesen természetes emberi reakció."

Tudom én, de nem az lenne a feladatunk itt a földön, hogy mindannyian azon munkálkodjunk, hogy Savonarolák, Assisi Szent Ferencek és ha kell Jeanne d'Arc-ok legyünk? Vagy inkább Szent Pálok, Szent Péterek, Mária Magdolnák, stb?

"Nem hinném, hogy a trágárság terjedése és az általános erkölcs romlása közt bármilyen összefüggés lenne. Sőt, erősen kétlem, hogy az erkölcs romlana. (...) A történelmi múlt misztifikálása hihetetlenül kártékony."

A trágárság térnyerésében tehát nincs vita köztünk.
Az erkölcs romlásával kapcsolatban csak viszonylag rövid időre visszatekintve gondoltam, nem a XIX. századra, ismereteim ilyen szempontból hiányosak a korról. Most kis politikai összefoglaó következik, akit zavar kérem ugorjon!
Sajnos széleskörű ismereteim nincsenek erről a korrról, de a fiatal(abb) koromról és az azt megelőző évtizedekről pedig közvetetten van. Nekem személy szerint is meggyőződésem és a környezetem számára is egyértelmű, hogy óriásit romlott a közerkölcs a rendszerváltás körüli években és utána. Lényegében a politikai átrendeződés, hatalomátmentés, módszerváltás, gengszterváltás és a múlttal való szembenézés, elszámoltatás, számonkérés elmaradása létrehozott egy borzalmas ideológiai, morális katyvaszt. Az emberek túlnyomó többsége a változások vesztese lett, de gyeplő és korlátok nélkül beindult a szabadrablás, a régi elvtársakból hirtelen demokraták lettek, vagy felelősségre vonás nélkül elsunnyogtak külföldre, míg az addig szegények még szegényebbé és nyomorultabbá váltak, a gazdagok (az addigi elnyomók jó része) pedig a privatizációval - magyar viszonyok között - pofátlanul gazdagok. Az egekbe szökött az infláció és a munkanélküliség, a szegénység berobbant a mindennapkba és helyet követelt magának az utcákon, tereken, kiéleződtek a társadalmi feszültségek a különböző osztályok és rétegek között (sokszor közvetlenül pont a politika által gerjesztve). A bűnözés megerősödött, a közbiztonság leromlott. A kádár rendszer által fenntartott gulyáskommunnista (részben ál)rend felbomolott, a rendőrnek alig volt valami megbecsültsége, megjelentek a fehérgalléros bűnözők.
Az emberek - miután megszabadultak a szocialista ideológia védelméből és elnyomásából - egy rövid ideig fellélegezhettek, de aztán látva, hogy vezetőik leginkább csak a saját meggazdagodásukra használják ki az új rendszert és a régi új ideológia, a katolikus (vagy úgy általában a keresztény) vallás nem elégíti ki őket, illetve sok kötöttséggel jár - mindenből (politikából, közéletből, vallásból) kiábrándultak. Ebben az időben és ezen körülmények hatására következett be az általam emlegetett züllés, mely az élet majd' minden területére kihatott, nem csak a közbeszédre. Elnézést a rendkívül zanzásított összefoglalásért az indexen milliónyi fórumon lehet erről a témáról csevegni, nem is szándékom itt ezt tenni, de a jobb megértés kedvéért próbáltam rávilágítani a kérdésre, ahogy én értettem.

"Itt van például a vizuális erőszak. A második világháború borzalmairól... Ehhez pedig néha bizony kell a trágárság, noha nem mértéktelenül vagy a tartalom rovására."

Szerintem nem ennyire egyszerű a dolog. A trágárság, a káromkodás elsődleges célja "Felrázni az agyat
Steven Pinker szerint először meg kell értenünk, hogy milyen hatással van az a folyamat az agyunkra. Röviden fogalmazva, a káromkodás célja – érzelmeket felébreszteni. Márpedig a legerősebbek a negatív érzelmek.
Éppen ezért szitokszavak általában fenyegető vagy irtóztató dolgokra hajaznak: természetfeletti erőkre (Isten, ördög, pokol), szexuális erőszakra, kegyetlenségekre, betegségre (fene), fekáliára, ellenszenvet keltő ember- ill. állatcsoportokra (disznó, buzi)."
[link]
Egy rendező ezek szerint akkor azzal csalja ki a kellő hatást a közönségből, hogy tocsogjon a mozivászon a vértől? Lehet, hogy ez sokaknak tetszik és ettől aztán rendkívül át fogják élni a háború borzalmait (bár én kétlem ezt), de lehet, hogy csak egy jó, brutális, horrorrisztikus jelenetekkel tűzdelt filmre ültek be. (A negatív érzelmek elvárt hatása miatt) Számomra - és remélem sokan vagyunk így - a háború (ha már szóba került a téma, konkrétan a holocaust) borzalmait pontosan azok a filmek, illetve azok a jelenetek teszik feledhetetlenné és azokat tudom igazán mélyen átélni, amelyek nem erőszakossággal és a vérességgel operálnak, hanem inkább az elnyomás, a teljes kiszolgáltatottság, a félelem problémáit feszegetik. Eltérve a holokauszttól pl. én ezért nem igazán tudtam értékelni a Ryen közlegény megmentésének elejét (a továbbiakat pedig más okból), ugyanakkor óriási az A párbaj c. alkotás, mindkettő ugyanattól a rendezőtől, de más koncepcióval. A túlélés a cél, de az elsőben folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek, de ez engem nem tud érdekelni, sőt... Ezek sok esetben nem elgondolkodtatnak, hanem undort keltenek bennem és hatásvadászatot érzek az öncélú erőszakos ábrázolással. (általában) Viszont a párbajban a mesterien ábrázolt rettegés, a fenyegetettség érzése, a küzdelem, ezeket nehéz igazán jól ábrázolni, ehhez kell a tudás, a nagy tehetség és engem inkább ezek inspirálnak és ezeket jegyzem meg.
A trágárságra visszatérve szerintem ugyanígy van ezzel is. Én már utálom a trágárságot, mert a hétköznapi beszédben már annyira elterjedt és nyomasztó, lehúzó, negatív, fárasztó ostoba szokás és intellektuálisan gyengeségnek vélem. Egy másik emberrel szemben használni - szerintem - a türelem és finomság, a megértés és a méltánylás ellensége. Még akkor is, ha mosolyogva mondja valaki. Megfigyelésem szerint egy beszélgetésben nem vezet semmi jóra, csak közönségességhez és a viták színvonalának romlásához. De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak. Nekem volt szerencsém néhány ilyen igényes és kiváló emberrel beszélgetnem, vagy megfigyelni a beszédtechnikájukat, stílusukat és hát sohasem felejtem el.

103. Pulber (2010-07-23 10:16.45)

- (válasz Gyorkos 87. hozzászólására)

A példám csak teoretikus volt, nem történt meg konkrétan, pár hete olvastam valamelyik blogon, hogy reggel egy zebrán, kikapcsolt közlekedési lámpák mellett lapítottak ki egy pórázon vezetett kutyát, arról jutott eszembe. Szerintem ember nincs, aki a kutyája kifordult beleit látva nem anyázna.

"Bevallom őszintén, hogy minden ilyen esetben átkozódtam, tehát én sem vagyok jobb a deákné vásznánál, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek így kell tennie, vagy hogy ez a helyes."

Nem hat és félmilliárd Kalkuttai Teréz anya rohangál a világban, ez teljesen természetes emberi reakció.

"Silányul a nyelvünk, borgőzös, kocsmai beszélgetések szintjére züll a hétköznapi emberek kommunikációja, általános értékvesztés tapasztalható itt is, mint szinte minden területén az életnek (a siker és a boldogság mérője egyedül a pénz, a ház, az autó (dzsipó)) és ez nem jó irány!"

Nem hinném, hogy a trágárság terjedése és az általános erkölcs romlása közt bármilyen összefüggés lenne. Sőt, erősen kétlem, hogy az erkölcs romlana. Gondolom, egy tizenkilencedik századi nemesnek is többet számított az imídzsében, hogy milyen drága barokk köcsögök (sic!) sorakoznak a polcán, mint az, hogy hány árva gyereket etetett meg. A történelmi múlt misztifikálása hihetetlenül kártékony.

"A művészvilág egy része is egyre inkább behódol ennek a tendenciának (azt hiszem erre utaltál), ennek én személy szerint nem nagyon örülök és aggasztónak tartom."

Itt van például a vizuális erőszak. A második világháború borzalmairól megnézhetsz mondjuk egy olyan már-már gyerekbarát filmet, mint a Sorstalanság, meghatódsz kicsit, kisétálsz a moziból és pár héten belül elfelejted. Oké, booorzalmas dolgok történtek, ez van. Viszont ha megnézel mondjuk egy olyan filmet, mint az orosz Philosophy of a Knife, amiben tételesen és naturalistán bemutatják a japánok által a második világháborúban végzett emberkísérleteket, akkor az beleég a fejedbe, és egy életre lesz róla képed, hogy mi is az a borzalom valójában.
A trágárság véleményem szerint a vizuális erőszak bemutatásának verbális megfelelője. Lehet úgy fogalmazni bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy politikailag korrekt legyen, ne sértődjön meg senki, de akkor nem is döbben meg és nem is gondol bele _komolyan_ senki. Viszont ha úgy fogalmazunk, hogy érezni lehessen, hogy basszameg, itt mennyire súlyos és húsbavágó dologról van szó, azzal erősebb hatást lehet elérni. Ehhez pedig néha bizony kell a trágárság, noha nem mértéktelenül vagy a tartalom rovására.

102. Cziki (2010-07-22 23:11.07)

- (válasz Városi vadász 101. hozzászólására)

További jó vadászatot!
A belekötésnél valamelyikünk rosszul értelmezett!
Lehet, hogy én?
:):(

101. Városi vadász (2010-07-22 23:06.59)

- (válasz Cziki 100. hozzászólására)

Nekem se szomorúság hidd el, hisz belekötni valakibe akivel nem beszéltél, nem az én szégyenem. Ha meg az zavar, hogy off van, akkor van itt eléggé sok olyan ember, aki 10-20 hsz-ást intézett ide, nem 2-3-at mint én. Szóval őket korhold, ha van hozzá jogod, hisz te sem vagy itt több, mint más.
Na további jó "szórakozást", és tényleg írj már a többieknek is, hogy fair legyen.

100. Cziki (2010-07-22 23:00.13)

- (válasz Városi vadász 99. hozzászólására)

Amennyiben hozzáteszel egy LOL-t igen.
Tudod magam kettő hónapja vidéken vadászom és számomra ez nem ciki...:)
Mégegyszer! A filmhez fogok írni (valahol 90 környékén súvasztottam) és nem szeretném e topicot szét offolni. Ez egy film amit látom te is négy tapsival értékeltél...
Lehet, hogy mi még soha nem beszéltünk ittenség, ám ez számomra nem nagy szomorúság...:)

99. Városi vadász (2010-07-22 22:48.42)

- (válasz Cziki 98. hozzászólására)

Értem. Soha nem beszéltünk egymással, és te nosztalgikus dolgokat írtál nekem (nem tudni miért), melyekről nekem fogalmam sincs (hogyan is lenne), és én ezt nem vágtam le.

Világos.

98. Cziki (2010-07-22 22:44.27)

- (válasz Városi vadász 97. hozzászólására)

Most kijelentettél valamit, amit én nem!
Kérdésedre válaszom semmi!
Magyarul nincs bajom!
A filmhez kapcsolódó kilencven hozzászólás kapcsán valami eszembe ötlött, fáradtan!
Erre reagálltam! (leírtam alább)
Randallal való, némely eddigi konszenzusos vitám kapcsán gondolatilag felidéztem Őt!
Mert, miért ne?

1 2 3 4 5 6 7