Tegnap este én is felültem. Most is átjött a komoly feszültség a képernyőn. Úgy látom, mostanában több Sarkadi Imre alapú filmet is vetítenek. Épp a Dúvad megy.

185. Vbacs (2021-04-22 10:33.52)

- (válasz Lector 184. hozzászólására)

Azért, mert egyes helyeken - nálunk különösen - erős hagyománya van a színházi játéknak. Ez nem véletlen, egész egyszerűen azért, mert a színészeink idejük nagy részét a színházban töltik. Kevés a filmlehetőség. Így aztán amikor filmre kerülnek, sokan nem tudják levedleni magukról ezeket a manírokat.

Nálunk a 60-as, 70-es években lehetett egyedül azt mondani, hogy a színészek arányában sokkal több mozgóképpel találkoztak (film, sorozat, műsorok, szinkronszínészet...), és talán ki tudták magukban alakítani, hogy egyszer színpadra, egyszer pedig vászonra játszanak, de persze ezt sem lehetett nagyon tartósnak nevezni. A 80-as években már csökkent, a 90-es években meg egyenesen visszájára fordult a tendencia.

184. Lector (2021-04-22 09:43.08) - (válasz Vbacs 183. hozzászólására)

Talán maga a teremtett közeg , ami a magyar színészvilágot
egyfajta buborékban hordozza....:)
Érdekes, és valahogyan ez az igazság.
A maiakban is “örökségként” él a manír, a ripacsos hajlam!
A “ forgatok” nimbusza ma is körbeveszi egy egy “sztárunkat”!
A mai korszellem, a fiatalok rálátása minderre ... ad megoldást.

183. Vbacs (2021-04-21 12:13.59)

- (válasz Convar 174. hozzászólására)

Én abszolút megértem az álláspontodat, noha szerintem pont ez az a film, aminél ez kevésbé észrevehető. Akik temérdek magyar filmet néztek már különböző korokból, annak a szeme hozzáedződik ehhez a teátrális játékstílushoz. És állítom neked, hogy a Körhinta a korszakban még ebből a szempontból is kicsit haladóbb film, mint kortársai.

Én nekem is szívügyem a kérdés, mert valóban zavaró ezt látni sokszor. Én is a naturalizmus, a természetesség, a manírnélküliség híve vagyok. De lássuk be, ez egy nyugati, azon belül is inkább germán hagyomány. Gondolok itt a németekre, skandinávokra, angolokra. Ők valóban a színpadiasságukat el tudják hagyni, amikor kamera elé kerülnek.
De sajnos a világ többi területén - köztük hazánkban is - hagyományosan van valami sajátosság a színészi játékokban, ami teátrálisnak, sőt, sokszor ripacsnak tűnhet. De ez nemcsak ránk jellemző. Ez övezi a teljes francia, olasz, jugoszláv, cseh és még sorolhatnám hány filmkultúrát. Ennek gondolom számos oka van, és én kevés vagyok ahhoz, hogy ezt elkezdjem kifejteni hitelesen.

És ez nálunk a mai napig jelen van a filmekben. Nem változott semmi. Erős, nyugati szemléletű rendezők szerintem ki tudják ezt szedni a színészekből 1-1 film erejéig, de tartósan szerintem ez még nem tűnik el. Mindig lesz olyan mai magyar film, amiben visszaköszön.

182. Lifeisamovie (2020-01-20 13:50.18)

- (válasz Convar 181. hozzászólására)

Az aktuálisan számomra érdekes topikokban végig szoktam szaladni a neveken, nekem nem fáj, érdekelnek mások, s elszoktam olvasni, azt akit érdemesnek tartok rá, mert szimpatizálok vele, kedvelem esetleg egyenesen szeretem az agyműködését, mert 'rokonÉrtelmű' :D Mondjuk én téged idősebbnek gondoltalak :P

181. Convar (2020-01-20 02:30.47)

- (válasz Lifeisamovie 177. hozzászólására)

Látom vki figyelt abban a topikban is :)

180. Convar (2020-01-20 02:25.51)

- (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 176. hozzászólására)

OFF

"számomra az élő színház az igazi értékmérő"

Nekem azért nem feltétlen. Én inkább úgy fogalmaznék hogy egészen más nehézségei vannak egy színdarab és egy filmszerep eljátszásának. Más képességeket kívánnak, más követelményeket támasztanak. Magyarán mindkettő nehéz, csak máshogy, mindkettő a maga módján.

Persze a színpadon pl. biztos hogy - legalábbis ha már "élesben megy" - nem lehet csak úgy bakizgatni mint egy filmforgatáson, meg szöveget csak úgy elfelejtgetni, hiszen a színpadon nincs olyan hogy "nem gond, újra felvesszük" :) Ez mindenképp egy komoly nehézségi faktor lehet a filmes színjátszáshoz képest. Viszont egy forgatáson meg mondjuk az is lehet egyfajta nehézség (legalábbis sok színész számára, gondolom), hogy felvesznek veled mondjuk egy 5 mp-es snittet - belebújsz a karakter bőrébe, aztán lehet több óráig nem is kerülsz kamera elé, majd megint felvesznek veled egy snittet, stb. tehát hogy folyamatosan kvázi ki-beugrálnod kell a szerepbe. (És ezen kettős, "meghasadt tudat"állapot hetekig, sőt hónapokig fennállhat, amíg csak tart a forgatás, magyarán amíg csak el nem készül az utolsó tekercs is.) Míg egy színdarab során még ha ott is eltünhetsz akár hosszabb időre is, azért ha a te jeleneted jön akkor tuti hogy az ki is tart egy ideig, tehát sokkal inkább folytonosan a szerepedben tudsz maradni, tehát mondhatni sokkal inkább tudod "egy lendülettel", "üzemmelegen", egyfajta folyamatosan fennálló alkotói lázban alakítani a karaktert, hiszen nincs annyi leállás. + egy színházban maga a közönség ((vélt) (szeretete) is egy olyan tényező amely egy színészt komolyan inspirál, hiszen ott vannak előtte, nekik játszik, ergo közvetlen a kontakt. Míg egy filmforgatáson meg csak a kamerának játszol, így ott ez a fajta motiváló tényező amelyről az előbb beszéltem nincs meg, abból kell erőt merítened, abban kell hinned hogy majd x hónap múlva a moziban az emberek szeretni fogják a filmet.

Meg eleve ugye, a két műfaj egyébként is elég eltérő stílusú színjátszást kíván, ill. más színészi eszköztárat is igényel. Pl. ami színházban kell is (hogy jól láthassa az is a színészt, hogy mit csinál ill. hogy jól is hallhassa aki vmelyik hátsó sorban ül), az a bizonyos színpadias játék, az kamera előtt kifejezetten zavaró, mondhatni nem életszerű hatású is lehet. És a magyar színészeknek meggyőződésem hogy ez is az egyik fő gondja a filmezés kapcsán (ugye itt is, ezen film kapcsán is én erről panaszkodtam), tehát hogy ezeket a színházban felvett, berögződött, betanult reflexeket, manírokat aztán a kamera előtt sem tudják csak úgy "levetkőzni". Amúgy ebben nyilván bennevan az is hogy Mo a mai napig nem éppen egy filmes hatalom, tehát viszonylagosan kevés film születik nálunk, legalábbis ahhoz képest amennyi színdarab viszont él és virul minden adott pillanatban ebben az országban. Magyarán, egész egyszerűen a magyar színészek ezért inkább a színpadi színjátszáshoz vannak hozzászokva, a filmezéshez nincs meg a kellő rutinjuk, a "megfelelő óraszám". (Nameg talán a magyar rendezők jórésze se épp akkora instruktor mint egynéhány külföldi kollegájuk. Vagyis mindebben, ebben a magyar filmes helyzetben talán kis hazánk rendezői is bennevannak vastagon azáltal, hogy nem képesek/vagy vmiért nem is akarják annyira megfelelően instruálni, irányítani a színészeket.)

Amúgy lehet hogy egy pl. egy Johnny Depp vagy egy Robert Downey Jr. - akik ugye legyenek akármilyen nagy filmes arcok is, tehát filmes húzónevek - meg pont hogy egy színházi előadás kapcsán szenvednének (bár sztem azért idővel megoldanák azt is, más kérdés hogy addigra a színésztársaik ki tudja hány agyvérzést vagy infarktust hordanának ki a próbák alatt, tehát a velük való közös munka során :D), de persze ide tetszőlegesen valszeg még egy csomó más filmsztár nevét is be lehetne helyettesíteni.

Na mindegy. Szóval a kisesszém lényege, ill. ami ebből nálam adódna az az, hogy én mindazok miatt amikről fentebb hosszasan eszmefuttattam, hogy én uúgy tudom értékelni, tisztelni azokat is akik filmekben képesek jó alakításokat nyújtani (ill. hát még ha ott IS, mint pl. Rudolf Péter vagy Szabó Győző), és azokat is, akik meg színházban. Két külön világ. (Amik között persze van, lehet átjárás, más kérdés hogy ki az akinek ez előnyére is válik :) )

(Volt még egy gondolatom de azt közben elfelejtettem :D)

179. Lifeisamovie (2020-01-19 17:36.24)

[link]

178. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2020-01-19 17:19.32)

- (válasz Lifeisamovie 177. hozzászólására)

Matekoztam..

177. Lifeisamovie (2020-01-19 15:20.08)

- (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 176. hozzászólására)

Akkor született, amikor elkezdtek másfél milliót lépni Magyarországon..:P

176. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2020-01-19 12:27.24)

Egyetértés Convarral, én külföldi színészeket nem szívesen értékelek, mert számomra az élő színház az igazi értékmérő. Sok színházat láttam, és a magyar színészeket- a Színész királyt - is e szerint véleményeztem. Nem tudom , személyes adataidat- mikor születtél- az is befolyásolja- legalábbis az én körhintámat.

175. Convar (2020-01-18 01:23.52)

- (válasz Convar 174. hozzászólására)

Hogy mennyire nem a levegőbe beszéltem: épp nemrég, "mategnap" érkeztem haza a Király Színház Anconai Szerelmesek c. darabjáról Szirtes Gábor, Balog Tímea, Petróczi Gábor, Szegő Adrienn, Kováts Kriszta, Sövegjártó Áron, Pánczél Klaudia és Kovács Szilárd szereplésével. Mindannyian remekek voltak. Mit remekek, fenomenálisak, egytől egyig. Pompás előadás volt.

Szóval higgyétek el, nincs nekem bajom a magyar színészekkel, sőt, épp ellenkezőleg, imádom őket - színházban.

Vmiért a magyar színészeknek a színház, és csak a színház az "igazi", természetes közegük (term. néhány, tényleg ritka kivételtől eltekintve). De hogy ez miért van így, az egy nagyon érdekes kérdés (lehetne).

174. Convar (2020-01-12 20:51.10)

Számomra ez nem túlzok: egyenesen egy borzasztó élmény volt. És elsősorban a színészek miatt. Mindegyik vmi annyira színpadiasan játszik benne hogy azt már szinte fájt nézni. (Még talán Törőcsik a legkevésbé, de azért ő is.) Azt mondjuk hozzátenném hogy a magyar színészekre amúgy is jellemző az hogy nem igazán tudnak a kamerának dolgozni (ami amúgy nem tudom miért van, de tény, elég sok más magyar film élvezeti értékét is jelentősen lerontja ez a jelenség), igaz, mára azért már sokat javult a helyzet. Na de itt, az 50-es években még aztán...... ááá de tényleg, sztem borzadály amit előadnak.

Kár hogy már nem él egyetlen nagyszülőm sem, annyira megmutatnám nekik is ezt a filmet hogy megtudjam ők mit gondolnak erről, hiszen ők éltek is ebben az 50-es években. Mert én amúgy egész 1xűen nem akarom elhinni hogy akkoriban az emberek még ennyire ne tudták volna az érzelmeiket kifejezni, ill. megértetni magukat a másikkal, ill. egyáltalán kommunikálni, mint ahogy az ebben a filmben látható. Merthát nem az őskorban volt ez, hanem csak 60-70 éve........

Jó, az a körhintás/táncos összevágott jelenet tényleg ügyes volt azért, meg amúgy Törőcsik Mari fiatalon nagyon szép nő volt, de...... kb. ennyi is, amit pozitívumként fel tudok hozni a film mellett.

És kérlek ne haragudjatok rám ezért, az enyém is csak egy vélemény a sok közül. Én szívből örülök ha vki élvezte ezt a filmet. Nekem sajnos nem sikerült.

173. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2019-12-21 15:02.23)

Többször felültem a csodálatos stáblistás ringlisspielre!

172. Nyomozo1 (2019-12-19 22:44.43)

Most néztem meg! Csodálatos ez a Magyar film! A Magyar filmgyártás kiemelkedő alkotása!!Soós Imre egy nagyon nagy Magyar szinész volt, elintézték a
rohadt kommunisták!! Aki tudja nézze meg a filmet!!

171. Orgona (2019-08-25 21:14.16)

- (válasz Lifeisamovie 170. hozzászólására)

Fogalmam sincs, mi lehetett a valóság.

170. Lifeisamovie (2019-08-25 16:35.11)

- (válasz Orgona 169. hozzászólására)

Amúgy te melyik verziónak adsz hitelt? öngyilkos lett a feleségével együtt, vagy elintézték őket? Mert abból kiindulva, hogy amikor Ferrari diszidált, Soós megpróbált önkezével véget vetni az életének (ha igaz) így van alapja az A verziónak, vagy pont ezt akarták, hogy gondoljuk?

169. Orgona (2019-08-25 11:59.22)

- (válasz Lifeisamovie 168. hozzászólására)

Mint ahogy Rófusz Frencet sem engedték ki az Oscar díj átvételére, Koncz Gábor sem mehetett ki szerepet játszani Karel Reis filmjében.

168. Lifeisamovie (2019-08-25 08:45.02)

- (válasz Orgona 167. hozzászólására)

Azért elég aljas húzás volt, hogy Soós Imrét baszták kivinni Cannes-ba...

167. Orgona (2019-08-24 22:39.01)

- (válasz Lifeisamovie 165. hozzászólására)

Francois Mitterand egykori francia elnök erre a jelenetre mondta, hogy számára ez a nagybetűs film.

166. Lifeisamovie (2019-08-24 13:40.39)

[link]

165. Lifeisamovie (2019-08-24 13:35.33)

- (válasz Orgona 164. hozzászólására)

Ez az összeerőltetés nincs már talán jelen, max. felsőbb körökben hogy kiválasztják a jövendőbelit...Szerencsére itt sem sikerült.
Az a tánc mekkora volt már :D

164. Orgona (2019-08-24 13:30.00)

- (válasz Lifeisamovie 163. hozzászólására)

Azért burkoltan, kisebb léptékben meg van ma is, csak nem holdakban mérik. Suba a subához, guba a gubához.

163. Lifeisamovie (2019-08-24 11:01.53)

A főd a főddel házasodik....de jó hogy ez már nincs...

162. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2017-10-22 07:04.46)

- (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 161. hozzászólására)

a felhőtlen boldogságot éli át.

161. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2017-10-22 06:54.49)

Fábri Zoltán emlékműsorában ismét a csodálatos jelenet: Töröcsik a körhintán ég és föld között, lufi a csuklójára kötve, 2 vastag copfja, ünnepi paraszt ruhája cipőjével, hátravetett fejjel gyöngyfogaival a boldogságot szimbolizálja. Ránki zenéje ezt alá- fölé festi!Egyre gyönyörűségesebb "kép"!

160. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2017-10-20 16:07.28)

Ismét felültem a Körhintára, nem kellett löködni, nem tudtam leszállni. Az egész stáblista!Már el is felejtettem, hogy az utolsó kép- mint a régi magyar filmeknél általában- a 2 fiatal hosszú, forró csókban forr össze. Ennél jobb befejezést vártam vóna..Ma Tüzet viszek- amelyben Soós Imre =Cserhalmi= Máté.

159. Eszalai (2016-12-10 10:55.10)

Nekem is a legjobb magyar film! :) Tàn a magyar fimtörtènelemben a legjobb romantikus film! Azok a szinèszi jàtèkok a dràmai jàtszàs hàt lenyügözö, csodàlatos!! :)

158. Cassano71 (2015-09-11 01:14.44)

- (válasz Vbacs 146. hozzászólására)

Én is nagyon sokszor láttam. Minden idők legjobb magyar filmjének tartom. Lehet túlzás, de én így érzem. "Azt hiszed te annyi az csak, hozzámegyek, nem megyek hozzá.." :-) Azok az arcok, nézések. Vannak filmek amelyekben valahogy minden és mindenki tökéletesen a helyén van, nem sok ilyen van, de ez az egyik.
Még talán az Eldorádót imádom hasonlóképpen Eperjessel.

1 2 3 4 5 6 7