Ha Sztálin hatalomra kerülésétől számoljuk akkor több mint a 2világ háboruban.A nagy vezér a magyarokat sem kímélte 18-40 év közötti férfiakkal kezdte és mint mondotta A magyar kérdés csak vagon kérdés.Ma már nagyon jo orosz filmek vannak a gulágrol és sok dokumentum film csak alig van magyar forditásban valami.

624. Ottóó (2009-03-18 12:55.16) - (válasz KicsiRéka 623. hozzászólására)

Azért elég elgondolkodtató,hogy az emberek miféle parancsokat képesek végrehajtani egy eszme érdekében. Az a durva,hogy mindazok akik ezt csinálták,még azt is gondolták,hogy ettől jobb lesz a népének,adott esetben az oroszoknak.

623. KicsiRéka (2009-03-18 12:52.11) - (válasz Legisfalk 617. hozzászólására)

fúj ez nagyon durva. kint lógott a méhük?!

622. Ottóó (2009-03-18 12:51.06) - (válasz Legisfalk 621. hozzászólására)

Köszi ezt a rövid ismertetőt.:)
Tulajdonképpen,akkor az állam ellenségének számított minden olyan ember,aki a nem bolsevista elveket vallott. Köztük voltak írók is,például Dosztojevszkij. Arról esetleg tudsz valamit,hogy mekkora volt azok aránya,akik túlélték a tábort,vagy hazaengedték őket?

621. Legisfalk (2009-03-18 12:43.35) - (válasz Ottóó 620. hozzászólására)

Már a bolsevik hatalomátvétel előtt is bevett szokás volt Szibériába száműzni az állam ellenségeit, ez Lenin alatt sem változott, sőt... Tulajdonképpen a kezdetektől (1917-től) voltak kommunista koncentrációs táborok. Sztálin alatt futott föl a dolog, maga a táborok főigazgatósága 1930-ban jött létre. Sztálin halála után javult a helyzet, de a GULAG hivatalosan csak 1960-ban szűnt meg.

620. Ottóó (2009-03-18 12:38.06) - (válasz Legisfalk 619. hozzászólására)

Még egy kérdésem lenne. Hogy ezeket mikor építették,és mikor lett vége ennek a dolognak?

619. Legisfalk (2009-03-18 12:34.49) - (válasz Ottóó 618. hozzászólására)

Nehéz, ha nem lehetetlen ennek kiszámolása. Az nyilvánvaló, hogy milliókról van szó. Majd utánanézek.

618. Ottóó (2009-03-18 12:28.59) - (válasz Legisfalk 617. hozzászólására)

Körülbelül hány ember halt meg ilyen lágerekben? Gondolom ez felbecsülhetetlen.

617. Legisfalk (2009-03-18 10:08.29)

"Mint gyöngyök a nyakláncon..."
http://www.youtube.com/watch?v=lNhDeW7-i7Q

616. PeterCs (2008-12-24 18:14.15) - (válasz Legisfalk 612. hozzászólására)

A Ceauşescu-fivérek esetén a magyarázat sokkal prózaibb: Nicolae, a későbbi diktátor már hat éves körüli volt, mikor megszületett hozzá hasonló nevű öccse. A szokása szerint tajrészeg apjuk, Andruţă ugyanis az öcsre is a Nicolae nevet jelentette be, hiába figyelmeztették, hogy már van egy Nicolae nevű fia, tovább erősködött, végül bejegyezték az apa keresztnevével kiegészítve, az öccse így hivatalosan Nicolae Andruţă Ceauşescu (a Securitate főnöke is volt) lett.

615. Kormoran (2008-12-19 09:32.55)

[link]

Egy cikk a mai magyar sámánjelenségről. Táltosokról beszélnek többnyire, de itt sámánokról van szó, mert a táltos nem ugyanaz, mint amit itt tárgyalnak. A táltos a szkíta népek Gandalfja, nem drogozik és a hagyomány szerint már-már jézus-szintű hatalma van az anyagvilág felett.

614. Városi vadász (2008-12-18 19:43.15) - (válasz B. Szabó János 613. hozzászólására)

Te minden ilyen hozzászólásodnál levél formátumban írsz? Illemtudó vagy. XD

613. B. Szabó János (2008-12-18 19:05.24) - (válasz Legisfalk 611. hozzászólására)

Kedves Legisfalk!

"Ami meg a két Jánost illeti, én ugyan még soha sehol nem hallottam arról, hogy egy apa (anya) második gyermekének is ugyanazt a nevet adta volna, amit első, még élő fiára is aggatott, ezért nem is gondolom, hogy ennek kirívó szokatlanságát bizonyítani kellene."

Tartok tőle, hogy nincs ezzel egyedül, pedig nem párját ritkító gyakorlat – azaz nem csak Havasalföldön találtak rá példákat.

Ajánlom figyelmébe erről Arthur E. Imhof német történész könyvét (Elveszített világok. Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat – és miért boldogulunk mi ezzel olyan nehezen ... Akadémiai Kiadó, 1992.), amiben német példák alapján egyfajta magyarázatot is lelhet erre a szokásra.
(Ha rajtam múlna ez a könyv már minden felsőoktatási intézmény történelem szakán kötelező irodalom lenne.)

Üdvözlettel:
B. Szabó János

612. Legisfalk (2008-12-18 14:47.19) - (válasz B. Szabó János 610. hozzászólására)

Hjaj, hát ha szélsőségesen sovén (és talán elmebeteg) Ceausescu esete eme kedves román szokás példája, akkor elmémben máris kigyúl a gyanakvás lángja, hogy vajon a Kárpátok Géniusza nem azért keresztelte-e testvérét saját nevével, hogy ezzel mutasson rá utólag, hogy bizony a két János is lehetett testvér, hiszen náluk, dákoknál ez így szokás. :)

(Egyébiránt egy szélsőséges politikai nézeteket valló szakember kutatási eredményeit sem tartom kevesebbre, mint egy polkorrekt illető munkásságát, amennyiben azok tényekre alapulnak. Előző hozzászólásomból már úgyis kiviláglik, hogy meglehetősen távolságtartó és óvatos vagyok vitatható kérdésekben. :))

611. Legisfalk (2008-12-18 14:35.39) - (válasz Lizzie42 609. hozzászólására)

Van annak már vagy 300 hozzászólásnyi ideje, de igen, az a tanulmány alapos, korrekt munka, beleolvastam futólag. (És mellesleg szólva csak utólag, midőn már arról a bizonyos blogbejegyzésről vitatkoztunk.)

Ami engem illet, szintén sokkal jobban kedvelem és többre értékelem azokat a szakmai munkákat, amelyek egyrészt minden fellelhető adatot és tényt a lehető legrészletesebben felvonultatnak egy adott témában, másrészt mindezt bőséges forráshely megjelölésével teszik. Az olvashatóság szempontja nálam bizony lecsúszott a harmadik helyre.
Na igen, az Internet, és a megbízhatóság... Nem is tartom érdemesnek, hogy belemerüljünk a kérdés taglalásába. Ellenben azt már nagyon is, hogy szót ejtsünk más információforrások megbízhatóságáról. Nem titok, hogy manapság az ír könyvet, aki akar, akár történelmi jellegűt is, és bizony utóbbiak -enyhén fogalmazva- nem éppen egy kaptafára készültek, nem ugyanazt tartalmazzák és nem ugyanolyan értékűek. Na de honnan tudhatná az egyszeri olvasó, hogy melyiket használhatja az igazság kútfőjeként és melyiket kezelje fenntartásokkal? Itt van például Zachar professzor lentebb idézett munkája, amiben még kifejezetten amellett érvel, hogy Hunyadi János nem volt román eredetű. Zachar József szakmai hitelességéhez a szememben nem fér kétség, ellenben -mondjuk úgy, hogy "a legújabb kutatások fényében" már olybá tűnik, hogy téved a kérdés megítélésében. Mindenesetre kíváncsi lennék arra, hogy az alábbiak után milyen véleményt fogalmazna meg e kérdésben.

Az ember nem foghat bele minden vitás ponton az eltérő véleményeket megalapozó források értékének vizsgálatába, ez még a legnagyobb tudású történészek számára is merő képtelenség. (Gondolok itt arra, hogy például egy, a középkori magyar történelem kutatásában szaktekintélynak számító tudósnak sincs vélhetőleg igazán rálátása mondjuk arra, hogy milyen hatással volt a Manilában élő japán kisebbségre a második világháború.)
Ráadásul előfordul, hogy neves történész is leír olyan valótlanságot, amelytől már egy közepesen kiművelt emberfőn is homlokig ugrik a szemöldök, ellenben történészi végzettség nélkül is megjelennek olyan szerzők, akiknek munkái egyszeriben megkerülhetetlenné válnak egy-egy témában.
Innentől kezdve az ember jól teszi, ha minden olyan állítást, aminek megalapozottsága a saját fogalmai szerint nem egyértelmű, távolságtartással kezel.

Ami meg a két Jánost illeti, én ugyan még soha sehol nem hallottam arról, hogy egy apa (anya) második gyermekének is ugyanazt a nevet adta volna, amit első, még élő fiára is aggatott, ezért nem is gondolom, hogy ennek kirívó szokatlanságát bizonyítani kellene.

610. B. Szabó János (2008-12-18 09:30.22) - (válasz Legisfalk 605. hozzászólására)

Kedves Legisfalk!

Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet a Mohács postban a Wikipédiára történt hivatkozásra - a jelenlegi - Ön által idézett - megfogalmazásban én aligha tenném a hivatkozásaim közé. De ezt majd megbeszélem a szerkesztőkkel.

"Hunyadi János királyi származását azonban a szóbeszéden, szájhagyományon túl bizonyos konkrét adatok is erősítik, egy legalábbis biztosan, mely szerint atyjának volt egy másik János nevű fiai is. Erre gondoltam, amikor az idézett mondatot megfogalmaztam."

Én ugyan nem nagyon értem, hogy ez mivel és mit bizonyítana ez esetben, de felhívom a figyelmét arra, hogy ezt mások szerint ez éppenséggel egy kedves havasalföldi szokás volt:)
(Nem tudom, hogy igaz-e, de állítólag még a nagy Conducatornak is volt egy Nicolai nevű testvére.:)

Remélem a Radunak Századokban megjelent tanulmánya kellőképen meggyőző a tekintetben, hogy nem egy román soviniszta munkáját ajánlottam a figyelmébe.

További jó diskurálást!
B. Szabó János

609. Lizzie42 (2008-12-18 08:20.04) - (válasz Legisfalk 608. hozzászólására)

"B. Szabó János: A mohácsi csata és a "hadügyi forradalom" - II. rész - A magyar hadsereg a mohácsi csatában - in: Hadtörténelmi közlemények 2005. szeptember)" - in 250. hozzászólás!

Kicsit felrántom a leplet: én ezzel a kommenttel indítottam, erre pár hozzászólás múlva jött az általad említett blog. Amire én utaltam, az bizony tele van forrásmegjelöléssel; és amint azt később elő is adtam, e kiadvány bizonyára kevés figyelmet kap, stílusának szárazsága, fogalmazásának módja miatt. Szemben általában a blogokkal (sejtésem szerint a fent nevezettel is), amelyek azért befogadhatóbban adják elő mondandójukat. Mivelhogy én viszont a perverzebbik fajtája vagyok a társadalomnak, kifejezetten élvezem a HK-s, gyomornak/agynak felettébb nehezen megemészthető, aprólékos dolgait; szemben a blogok/fórumhozzászólások (lásd pl. az én általam megjelentetettek :D) "népszerűbb", ám, talán épp ezért, kissé felületes adatkezeléseit. Az internet, sajnos, megenged ilyesmiket; mivelhogy semmiféle cenzúra nem működik ilyen szempontból, pl. én is beírhatok minden marhaságot (írok is :D), aztán ha a körmömre koppintanak, egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatom a negatív hangokat és hihetem továbbra is, amit akarok. Ráadásul eladhatom az egész mondandómat úgy, mintha a hólibájböl-ből eredeztetném tudásom; mivel nem adom ki forrásaim (sokszor nincsenek ugyanis), nem adok valós esélyt megalapozott, konstruktív vitákra... Ezt mondjuk én azért igyekszem elkerülni; ennek esett "áldozatául" anno B. Szabó kollega.
Az általad beírt idézet hemzseg a "légből kapott" állításoktól (pl. "[...] Az mindenesetre feltűnő és [...]" jellegű dolgok), amelyek csak le vannak írva és kész. Hogy a cikk szerzője honnan szedte, hogy a második fiú nem szokott János lenni (lehet, hogy igaza van; de hát ezt kérem indokolja meg), számomra nem derül ki (Példa: Hitler van Gogh szintű festő volt - állítás. Van Gogh vitatkozna, de nincs jelen, sőt, azt sem írtam le, honnan szedem ezt; így ha Hitler két szobát meszelt is csak ki életében, akkor is állíthatom ezt magamtól, cáfolat esélyét meg sem adom). A wikipédia mindig is "megbízhatóságáról" volt híres; olvastam pár olyan dolgot sorai közt, amin mosolyogtam, fejemet fogtam, kérdőjellé merevedtem! Mostanában indult egy kezdeményezés arra, hogy valami elinduljon jó irányban, egy fajta "lektorizálási" (nem tudok most jobb szót) rendszerrel próbálkoznak; jellemzően azért most is gyakorlatilag laikus "szavazókon" múlik egy adott tény igazságtartalma.

Amúgy meg lehet, hogy illúzióromboló leszek, de egyetértek napkeletre szakadt hazánkfiával (hajrá Szamu): kérdés lehet, hogy ki milyen származású; még akár vitázni is érdemes a témáról. Ám sok esetben vérre menő "háborúk" (szerencsére csak verbális) alakulnak ki lényegében irreveláns kérdésekről. Hunyadi, akár román, kun, szamojéd vagy maori származású volt, lényeges tetteit, mint (saját nézete szerint is - legalábbis feltételezem, hogy ő így gondolkodott magáról) MAGYAR nemes vitte véghez. És amikor a harang szól, bizony akkor is, és most is (mondjuk manapság már csak maroknyian) tudják/tudták, hogy kiért (Hunyadi) illetve kikért (magyarok) szól/szólt (újabb példa <és hihetetlen mennyiségű vitára okot adó személy említése :D>: ki tudja, hogy Görgey Artúr életének 96 és fél éve alatt mit csinált [pl. hogy elismert kémikus volt?]; a "maradék" 18 hónap miatt ismeri mindenki...)

608. Legisfalk (2008-12-18 07:27.26) - (válasz Lizzie42 607. hozzászólására)

Nos, a blogok nem feltétlenül a hitelességükről híresek, s az, amely e szakmai vitát eredményezte speciel nem közli a vonatkozó forrásokat, tehát ilyen formán éppenséggel nem is felel meg az általad lentebb felállított kritériumoknak. (Ez nem gond persze, egy blog természetesen nem vethető össze egy doktori disszertációval.)

További érdekes fintora a dolognak, hogy a Mohács bejegyzés mégiscsak tartalmaz hivatkozásokat, mégpedig a Wikipédiára, ahol Hunyadi János származásáról ez olvasható:
"Hunyadi János a feltételezhetően kun származású [1][2] Vajk, havaselvi kenéz és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fia volt. Egy másik elképzelés szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal. Ő csak a nevelőapja volt, akit ezért a tettéért és hallgatásáért a Hunyadi birtokkal jutalmazta a király, és az egyik legtehetősebb földesúrrá tette a szinte a semmiből felemelkedő havasalföldi bojárt egyik pillanatról a másikra. Az mindenesetre feltűnő és érdekes, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ami csak akkor volt szokás, ha más apától származik a két testvér. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta Zsigmond az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére is őt és nem feleségét és leányát viszi magával, nevezetesen a császári koronázására Rómába, ahol Hunyadi feltűnő jelenség volt. Ha Zsigmond az apa, érthetővé válik I. Mátyásnak, az unokának a kitartó és fanatikus igyekezete a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére: egy Luxemburgi-házi leszármazottat illet meg elsősorban egy Habsburggal szemben. Ugyanakkor főleg a román nacionalista történetírás az, ami az ő és Mátyás király származását románnak állítja. Akkoriban a román nemesség döntő többsége idegen (besenyő, tatár, kun) származású volt."

A szöveg második hivatkozása bizonyos Balassa Zoltánnak "A Hunyadiaktól karácsonyig" című írására mutat, mely nem túl nagy terjedelme ellenére is 101 további hivatkozással érvel a mellett, hogy a Hunyadiak nem lehettek román származásúak...

607. Lizzie42 (2008-12-18 06:58.30)

"... ami tovább árnyalhatja az összképet, mint például, hogy ki szerint volt Hunyadi anyja katolikus, illetve ortodox vallású..."

Ki szerint? Szerintem itt van az a két szó, amely miatt ajánlottam anno a mohácsi csata kapcsán B. Szabó úr tanulmányát. Egy magát történésznek nevező illető (illetve olyan személy, aki történetírással foglalkozik) NE határozza meg, hogy mit gondoljak; sorolja fel a forrásokat, adjon alapot, mi alapján és mely forrásokra támaszkodik, és jusson el bizonyos következtetésekre. Így megad(hat)ja az olvasó/érdeklődő számára a lehetőséget saját gondolatai kibontakoztatására.
Említett tanulmányában B. Szabó úr pontosan így tesz; ezért mertem ajánlani!

(megj.: ismerünk pár olyan "történetírót", aki nem ilyen jellegű írásokat tesz közzé; pl. krónikáinkban [melyekben?] le írták, hogy ez meg az igenis ezt vagy azt csinálta/ennek vagy annak leszármazottja volt, etc. Sokszor több tucat forrással szemben fogalmaz meg ellentétes véleményt, ám alátámasztására nem hoz fel érveket; illetve csak közvetet bizonyítékokat tálal...)

606. Lizzie42 (2008-12-18 06:49.16) - (válasz Legisfalk 600. hozzászólására)

Ez jó volt!!!!
Én azt hittem, horvát-kínai (Gjour-Chan) származású, de ezek szerint spanyol (El Quro :DDD) vér is cseregedez ereiben??? :)

605. Legisfalk (2008-12-18 01:49.47) - (válasz B. Szabó János 602. hozzászólására)

Kedves Kolléga! :)

Különösebb alap nélkül is számos szóbeszéd tartja magát történelmi igazságként a köztudatban. Például arról, hogy Árpád vezérnek fehér lova volt, vagy hogy a kolozsvári bírót álruhában tanította móresre Mátyás király. A költészet, monda, legenda, a hagyomány és a mesék birodalmába tartoznak ezek az emlékek, valóságos alappal, de rendre bármiféle konkrét történelmi adat nélkül.
Hunyadi János királyi származását azonban a szóbeszéden, szájhagyományon túl bizonyos konkrét adatok is erősítik, egy legalábbis biztosan, mely szerint atyjának volt egy másik János nevű fiai is. Erre gondoltam, amikor az idézett mondatot megfogalmaztam.

Egyébként Lupescu Radu nevének említése máris meghozta az áttörést, a Google az első helyen hozza tanulmányát, "Hunyadi János alakja a magyar és román történetírásban" címmel. Ha nem is ez szerepel a lentebb említett kiadványban, azért érdekes olvasmánynak ígérkezik, némi formázás után.

604. Legisfalk (2008-12-18 01:17.22) - (válasz Jose 601. hozzászólására)

Kollégiumban vagyok még mindig, és van itt mindenféle diák, 15-től 22 éves korig, szakmunkások, szakközepesek, érettségire készülők vegyesen. De jelenlegi munkámnak csak nagyon kis szeletét teszi ki a történelem oktatása.

603. Shikaka (2008-12-17 22:14.48) - (válasz Jose 601. hozzászólására)

>>>A ködös Albionban van két suli amelyeknek
>>>tudomásom szerint nem írják elő a tananyagot.
>>>Oxford meg Cambridge. Mindkét suli azt állítja a
>>>másikról, hogy az ő kibukott diákjaik
>>>alapították! :)

Az USA-ban rengeteg iskola van, ahol nincs meghatározott tananyag, ugyanis nagyon elterjedt az alapitványi iskola. Megbeszélik az alapitók mi legyen a tananyag, és azt tanitják.

Ebből volt is tavaly valami per, hogy a szinötös srác azt hitte, jól áll államközi szinten, aztán nem vették fel sehova.
Miért?
Abban az iskolában ahol ő tanult, nem volt tananyag darwin elmélete, ellenben úgy tanulta, hogy Isten megteremté az embert.
Igy nehezen lesz valakiből állatorvos...

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk