Daylight’s End egy tipikusan kis költségvetésű, posztapokaliptikus horror–akciófilm. ami szerintem kellemesen elszórakoztat, még akkor is ha nem is találja fel újra a műfajt. A történet ezerszer látott klisé, sablonos ugyan (civilizáció összeomlása, maroknyi túlélő, vándorlás, és sok fegyverropogás) de a film nem is nagyon tesz úgy, mintha ennél többre vállalkozna. Inkább egy hangulatos B-movie, amely a tempóra és az atmoszférára épít. Itt sem találunk választ arra, hogy miért lett a világvége, engedjük is el, ne sokat agyaljunk rajta. A film talán annyiban jelent újat, hogy itt a lények valamiféle zombi–vámpír lények keveréke akik nem bírják a fényt, de azért szeretik magukat az emberekre vetni és falatozni belőlük. Nem túl mélyen kidolgozott koncepció, de pont annyira eltér a klasszikus zombiktól, hogy frissebbnek hasson: gyorsabbak, agresszívebbek, kevésbé „agyatlanok”. Ez ad egy kis pluszt a filmnek. A színészi játék pont annyira jó amennyire egy horrorfilmbe kell. Az akciójelenetek egyszerűek, de tisztességesen vannak kivitelezve, és nem válnak unalmassá. Összességében nem emlékezetes mestermű, de nem is akar az lenni. Ha az ember egy könnyen fogyasztható, sötét hangulatú apokaliptikus horrorra vágyik, egy kicsit kreatív szörnyekkel, akkor ez a film teljesen rendben van. Pont olyan amit az ember megnéz, jól érzi magát közben, majd nyugodtan továbblép. William Kaufman rendezőtől általam eddig látott filmek teljesen rendben vannak, ez sem okozott amúgy csalódást. Mivel kellemesen szórakoztam a 100 perc alatt ezért adok rá négy csillagot.
|