Filmek Főoldal TV műsor DVD / Blu-ray Filmek Színészek Rendezők Fórumok Képek Díjak Mozi
film
 
Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Regisztrálj és nyerj
DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress

Részletes keresés

Mozibemutatók
2024-04-04
27
A kiméra
A Majomember
Az első ómen
Hogyan szexeljünk
Kék Pelikan
Nemkívánatos személyek

2024-03-28
Belu - A legbátrabb bálna
Cabrini - A szent
Godzilla x Kong: Az Új Birodalom
Ki hitte volna?
Pókok

2024-03-21
Artúr, a király
Bonnard - Egy festő szerelme
Exhibition: Cézanne - Egy élet portréi
Kung Fu Panda 4.
Őszi sanzon
Szeplőtlen
Vaskarom

További mozibemutatók

DVD / Blu-ray premierek
Wonka (4K UHD + Blu-ray) limitált, fémdobozos *Import-Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz*
Aquaman és az Elveszett Királyság (Blu-ray + DVD) limitált, fémdobozos *Import-Angol hangot és Angol

További DVD premierek
További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben
Rumlis vakáció
- Film+, 15:00
Pofa be!
- Moziverzum, 15:00
A bűn árfolyama
- HBO, 16:10
M.A.S.H.
- Film Mánia, 16:20
Hat hét
- Cinemax, 16:30

Teljes tévéműsor

Szülinaposok
Reviczky Gábor (75)
Dianne Wiest (76)
Vince Vaughn (54)
Brett Ratner (55)
Max Perlich (56)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok
Elfogy a levegő - Vélemények
Mire gondolsz most?
2022-es választás
Verseny a győzelemért - Vélemények
szólánc tudósokkal

További fórumok

Utoljára értékeltétek
Imádlak utálni aaaaa
Mike Henry aaaaa

 

Fórum - I Wanna Dance with Somebody - Whitney Houston története - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

17. Miss Angel (2023-11-01 16:03.15) aaaaa
Óriási csalódás sajnos,minden szempontból,pedig vártam.Itt még a színészi teljesítmény is alulmúlta magát,a színésznő játéka abszolut nem hiteles,nem is értem,miért rá esett a választás.A történetről ,cselekményről már beszélni se érdemes,nem is tudnék rá jelzőt,olyan semmilyen...nem tartja ébren az ember figyelmét.
Hasonlíthatnám A Szöszihez-az is egy nagy csalódás volt számomra-mégse teszem,mert abban legalább Ana De Armas tényleg nagyot alakított és nézhetővé tette a filmet!
Kár érte,nem nézném meg még egyszer....


16. Jenci111 (2023-09-16 23:14.19)  
Hihetetlen,hogy már több mint 10 éve elment,és pedig még mindig,"csak" 60 éves lenne...



15. Clairette (2023-06-04 14:36.37) aaaaa
Hatalmas csalódás, pedig mennyire vártam! Whitney Houston gyönyörű nő volt, hát ebben a filmben a főszereplőnek enyhén szólva sem sikerült azt elérni hogy olyannak lássuk, már ez elrontotta az élményt a legelején. Aztán a tizedik percben jött a hidegzuhany a nem is bizonyitott melegségéről, ami ha igaz volt ha nem, akkor is illúzió romboló. Túl nagy hangsúlyt fektettek rá az egész film alatt, amit utáltam benne, fontosabb dolgokkal meg nem foglalkoztak. Róla, persze a hangján és csodás dalain túl mindenkinek a Film, a Több mint testőr jut eszébe. Itt megemlítették kb három mondatban. Hosszú és unalmas volt. Mint megtudtam a dalok eredetiek voltak, tehát ha nem a csaj énekelt akkor tényleg kereshettek volna egy jobb kinézetűt is aki szebb mint ez a színésznő. Aztán persze a másik főszereplő is buzi lett, nem is tudom miért is lepődöm meg rajta. Csak azért nem egy csillag mert azért végignéztem, de így utólag azt mondom kár volt, jobban jártam volna ha inkább kihagyom.


14. Riffraff (2023-04-30 02:34.18)  
Kivágott jelenetek tárháza: ez jutott eszembe többször is a film során. Nehéz úgy összetenni a teljes történetet, ha nem vagy Whitney-rajongó. Hol vannak az apró párkapcsolati és házasságbeli nüanszok az amúgy kiskorúként megismert ("I'm old enough") Bobby Brown és Whitney Houston életében? Hogyan kezdődtek az énekesnő drogproblémái, milyen közbeeső hatások érték őt az énekhangja deformálódásában? Milyen volt Brown és Houston toxikus kapcsolata apró léptékekben, ami válásra és sajtószenzációvá való elválásra késztette az énekesnőt? Művészileg miért döntött többször is úgy, hogy stílust vált? ("I like it" - nyilatkozik egy-egy új dalnál, de Istenem, ez mekkora lazy writing!) Hol vannak az évtized- és stílusváltások árnyalt zenei környezetrajzai? Miért ugrunk át az utolsó felvonásban 2009-re, aztán az utolsó khm... értékelhető performanszra?
Ezek a problémák mind csak fel vannak skiccelve. Ha láttál már biopicet, akkor talán össze tudod rakni, de engem pont azért érdekelt W.H. élettörténete, mert nem tudtam róla semmit. Fogalmam sem volt róla, miért érdemes feldolgozni az élettörténetének egy részét azon kívül, hogy ő volt "A Hang". Rohamtempóban haladt a mozi, és sajnos túl illedelmes volt. Nem mert beszélni bizonyos korszakfestő problémákról, amilyen pl. Az Idol vonzalma egy kiskorú felé.
Egyedül az énekesnő biszexuális vonzalma volt új információ, és volt jól kibontva számomra. De azon kívül mintha a woke-mozgalom cséphadarója kiszemelte volna mindazokat a darabkákat, amelyekkel éppen szabad foglalkozni. (Gondolom, jogilag. Mert Bobby még él.)

Talán jobb lett volna, ha nem az Elvisnél, hanem ennél a filmnél sütik el azt az alapdramaturgiai fogást, hogy a zenei producer nézőpontjából ismerjük meg a művész életútját. Stanley Tucci amúgy is a legerősebb színészi munkát hozza, még csípőből is érdekesebb karakterrajzot ad, mint Tom Hanks Colonelként az Elvis-moziban.
Vagy a női partnere szemszögéből, de akkor zeneileg még annyit sem tudtam volna meg az évtizedfordulók és populáriszenei korszakhatárok közízléséről.


13. Baryll (2023-04-24 20:06.25) aaaaa - (válasz Angelsoul 10. hozzászólására)
Sajnos szerintem kellhetett az "elszegődési szándék" is a kábítószerek nyújtotta csalóka élvezetek irányába. Túlzottan törékeny lehetett pszichésen. Vannak azért szerencsésebb pszichés állóképességű művészek is, akik nem adták be a derekukat semmilyen ördögi csábításnak sem, pl. ilyen Gloria Estefan. Micsoda köröket fut be még így 60 felett is. Neki mondjuk a magánélete is sokkal szerencsésebben alakult mint Whitney-nek.

Nem egy túl hálás feladat lehet leutánozni egy világhírű előadóművészt. Ezekben a mostanában divatos TV-s tehetségkutató műsorokban is sokszor kemény küzdelmeknek lehetünk fül- és szemtanúi.

Egyébként az említett másik Whitney-ről készült film az jobban sikerült?


12. Sakamaru (2023-04-24 17:59.22) aaaaa
Az biztos ehhez a filmhez is hangulat kell. Mint a zenéjéhez.


11. Bertó!!! (2023-04-24 11:06.18)   - (válasz Angelsoul 10. hozzászólására)
Netán a kedves barátnője szoktatta rá?!

Természetesen, hiszen leszbi volt, ki más?
Egyébként a kedves férje nekem gyanúsabb.


10. Angelsoul (2023-04-24 09:14.54) aaaaa - (válasz Baryll 8. hozzászólására)
A hangzást tudják módosítani. Azért néztem utána, mert zavart éreztem az Erőben. Az elején hallatszott a különbség, de volt, hogy nem. (minden frazír, levegővétel, Whitney-s rekesztés, minden apró nüansz stimmelt) Persze a mai hangtechnikával bármire képesek, tudom. De muszáj volt lecsekkolni. A rendező és a színésznő is elmondta a People magazinnak, Empire-nek, hogy többségében Whitney hangját halljuk.

Lehet, hogy a színésznő fizimiskája csak engem zavart ennyire, de a Whitney - jelenséghez hozzátartozik az is, hogy ő a csodás hangján túl az arcával is ragyogott a színpadon. Nekem ez nem jött át.

Ez amúgy már nem az első Whitney-film. Még 2018-ban néztem NY-ból hazafelé a repülőn egyet. Talán HBO-n játszották, már nem emlékszem. De mai napig nem derült ki egyikből sem, hogy jutott droghoz legelőször. Netán a kedves barátnője szoktatta rá?!


9. Bertó!!! (2023-04-21 22:14.05)  
Megkövetem magam.
Egyszerű ember vagyok, nekem ez a hang és színészi teljesítmény eladta a filmet. Naomi Ackie, mint Whiteney, tökéletes választás.
A film elején alig vártam, hogy bele tudjak kötni, de nem sikerült. Kiválóan alakította a dívát, sőt. Manírmentesen a legapróbb rezzenést, részletet is át tudta adni.

Maga a film nem volt hibátlan, de elfogult vagyok, így nem is érdekel.

Hatalmas pozitív csalódás.


8. Baryll (2023-04-20 10:16.22) aaaaa - (válasz Angelsoul 6. hozzászólására)
Hát akkor valamelyik potmétert nagyon eltolták a hangok felkeverésénél a hangmérnökök, mert nálam, a CD albumokon totál másmilyen tónusban szólal meg Whitney.
Mondjuk nem lepődök már meg az ilyesmin sem, ismerve pl. a mai modern D/A konverterek hulladék hangját, a legelső CD lejátszókban használt 14 bites D/A konverterekhez képest. Borzalmasan sterillé vált a "modern" digitális hang az eltelt évtizedek során. Azt az egyébként is csekély mértékű analógosságát is sikerült teljesen leradírozni mára, ami régen még hellyel-közzel megtalálható volt a felvételeken. Széles hangszínpad, nagy hangerő, dinamika az van dögivel, de az érzelmeket átadó finom részletek már réges-régen eltűntek a süllyesztőben.

Ami a film drámaiságát illeti, az azért még így is átjött nekem, hogy választhatott volna sokkal szerencsésebben is párt magának az énekesnő.
Meg producert, menedzsert is. A 80-as években több albumot kellett volna összehozni, kisajtolni a művésznőből, mert igazán a csúcson szerintem akkor volt énekhangilag. Jobb dalszerzőkkel többet is ki lehetett volna hozni belőle. Mondjuk így is dőlt a lé bőven hozzájuk akkoriban. Magángépezés, stb. Ilyen környezetben könnyen el tud szaladni az a bizonyos lovacska az emberrel.

(Egy pl. Alitás digitális fej jobb lett volna az eredeti színésznői arc helyett?:-P Nagyon durvák ezek a számítógépes retusok is. Akkor inkább már húzzanak a fejükre maszkot, vagy horganyzott acélvedret. Előbbi lesz a fantomissz, utóbbi a pléhbarbi.)


7. Bertó!!! (2023-04-20 04:49.03)  
Ide Zendaya kellett volna.


6. Angelsoul (2023-04-20 00:56.15) aaaaa - (válasz Baryll 5. hozzászólására)
A dalok 97,9%-át Whitney énekli a filmben. Ezt maga a színésznő mondta.
"I just sing for the dramatic beats, so I sing in one of the office scenes, when she's choosing a track. But I don't do it too much. 97.9% of it is Whitney!"

Tehát a színésznő a drámai jeleneteknél énekelte a foszlányokat, illetve a dalkiválasztásoknál. Valamint az első dalt.

Talán pont ez zavart meg (engem mindenképp) - bocsánat a színésznőtől - de valami orbitálisan ronda Whitneyhez képest, és képtelen voltam elvontkoztatni tőle,a csúnya arccal a hangját nem tudtam összehozni. Hiába voltak tökéletesek a gesztusok, az éneklés energiái, a tátogások, (plusz a fények, jelmez) minden,de azt a sugárzást, ragyogást nem tudta visszaadni a tökéletes alakítással sem. Emiatt halogattam a film megnézését is.

Egyébként maga a film borzadály, sajnos. Csak most vettem rá magam, részben mert túl fájdalmas számomra, másrészt mert már láttam az előzetesből, hogy nem fog menni a színésznőtől való elvonatkoztatás. Ugyan sok zsebkendőt használtam, de nem a drámaisága, sztorija miatt, mert az semennyire nem érintett meg. Loholtak az eseményekben, a fontos dolgokat nem részletezték, a jelentéktelent felnagyították, de ami a legbosszantóbb volt, hogy a film ráment egy pletykára, ami vagy igaz vagy nem (gondolok itt a fiatalkori leszbizésre).
Ez számomra túl sok volt (prioritásban, mennyiségben is), más események (a Bobby Brownnal való kapcsolat, a csalódásai) túl felszínesen voltak tálalva, semmi szívfacsarást nem éreztem, pedig kellett volna. A lejtmenetet (annak okait) egyszerűen nem fejtette ki. Vagyis szar volt a rendezés.
A fellépés részeknél viszonylag odatették magukat, ott látszott a belefektetett energia (még akkor is, ha nekem nem tetszett a színésznő miatt), de mégsem tudták istennőként ábrázolni, illetve kevés szakmai dolgot kaptunk a fellépések közötti Whitneyből. (stúdiómunka pl.)
Nekem nagy csalódás a film, igaz, sejtettem is, de ez még a negatív jóslatomat is alulmúlta.
Annyira száraz Whitneyt kaptam, mint a sivatag, miközben ha megnézzük az első tv-s fellépését, Istenem, maga a csoda! (egyszerre sugárzott szerénységet és erőt is)
Olyan filmet érdemelt volna, amitől szétszakad a szív. De abszolút nem volt katarzis.
Csak ő maga miatt itattam az egereket. Még mindig nehéz elfogadni, hogy az a csodás hang nem hallatszik többé.


5. Baryll (2023-02-13 18:12.52) aaaaa
Whitney volt A HANG.
De akkor miért nem az Ő hangján csendültek fel a dalok a filmben?! Legalább ennyit megtehettek volna értünk, no és persze a rajongókért. Félreértés ne essék, szépen, sőt, inkább gyönyörűen lettek felénekelve a slágerei, de ez így végtére is "csak" egy leutánzása lett az Ő művészetének, amitől pedig nekem folyamatos "karikatúrabámulás" élményem keletkezett. Szóval szerintem pont a lényeget, a csodaszép, örökbecsű, halhatatlan és megismételhetetlen énekhangot "herélték ki" az egészből.
Én inkább csak azoknak ajánlom ezt az alkotást, akik a drámai életútra kíváncsiak, majd - amennyiben tehetik - inkább az eredeti hangfelvételeken élvezzék Whitney Houston hangját, mert Ő úgy azért jóval több tudott lenni.


4. Akirave (2023-01-08 00:21.04) aaaaa - (válasz Balazs033 3. hozzászólására)
Nekem is kellemes csalódás lett! :)


3. Balazs033 (2023-01-01 17:46.15) aaaaa
5 pontot adtam. Minden percét élveztem a filmnek. Zseniális munka.



2. Wilhelm (2023-01-01 15:36.18) aaaaa
Maximumot adtam.
Minden idők legnagyobb énekesnőjének betekintéséről szóló életrajzára, ami Whitney Houstonról szól. Kasi Lemmons kapta meg a lehetőséget, akihez kisebb színészi alakítások, rendezések párosíthatók. Most esélyt adtak neki, hogy zenés filmet csináljon a valaha volt egyik legnépszerűbb énekesnővel, a huszadik század koronázatlan királynőjével.
Valami irtó nehéz feladattal bízták meg rendezőnőnket. Olyan súlyt tettek a vállára, ami bárki számára kihívás lenne. Magam azért lehetséges, hogy egy nevesebb, tapasztaltabb rendezővel zongoráztam volna le ezt az alkotást. De fátylat rá, mivelhogy Kasi színészeivel együtt közel sem vallott szégyent, sőt, olykor komoly hangulattal, zenei élményekkel ruházta fel a látottakat.
Mely abból a szempontból ügyes, hogy nem cizellálja szét információk hadával, száraz, elcsépelt párbeszédekkel alkotását, sőt, az énekesnő pályáját se vesézi annyira ki nekünk, hanem sok mindent feláldoz a koncerthangulat javára.
Többen fanyaloghatnak, hogy nem megyünk bele a részletekbe, a pontosításokba, csak felületesen érintjük az eseményeket. Valahol joggal, de kérem, két és fél órában egy ekkora sztár életútjába nem fér bele minden. Így hát a hangi élmények teszik ki az egésznek javarészét, ami tényleg szuper atmoszférájú. Sőt, moziban, nagyvásznon, hangerőre kapcsolva, ez olykor BOMBASZTIKUSAN szólt! Olyan átvezetésekkel, hogy erre azt mondtam: Most azért történt valami.
E mellet fő színésznőnkre rögvest ildomos kitérni, a harmincegy éves, Naomi Ackiere, aki nem zuhant össze ettől a próbatételtől, a helyzethez képest egész jól megoldotta bizony ezt az embert próbáló feladatot.
Na, de ne ugorjunk ennyire bele a közepébe. Hanem kezdjük el az elején az egészet. Egy fiatal lány első ízben csak gospeleket énekel templomokban, már akkor felfülelünk hangi adottságaira, mellesleg, mint meséltem Elvis Presley is e műfajjal kezdte húszas évei elején. Szóval, ennek a leányzónak az édesanyja a zenetanára, mentora, akit Cissy Houstonnak nevezünk, aki nem éppen kesztyűs kézzel bánik vele. Fegyelemre, önmérsékletre, kitartásra neveli, ami ugyebár nemcsak a zenében, hanem az élet különböző színterein is elengedhetetlenek. Lemmons filmje a szereplőkben lejátszódó folyamatokat szintén finoman, nőies módon körvonalazza már az első kockákban.
Telnek-múlnak az idők, aztán egyszer csak a New York-i Sweetwater's klubban megkapja a lehetőséget Elizabeth, hogy kiálljon a színpadra, és valami olyat mutasson énektudásával, ami megragadja nézőit, hallgatóit. A Greatest Love Of All című számot énekli, ami amúgy George Benson dala, 1977-ből. De a másik lényeges tudnivaló, hogy a „zenei alkimista”, Michael Masser volt a dalszövegírója, komponálója ennek a számnak, akiről ebben a moziban egy árva kukkot se hallottunk. Aki olyan szárnyaló dallamokat, mesterdarabokat komponált, írt neki, mint például: Saving All My Love for You, After We Make Love, Didn’t We Almost Have It All. Igaz, szerintem se bocsátkozzunk részletekbe vele kapcsán, mert húzós lapszámot tenne ki. De az tény, hogy ő volt az egyike azoknak, aki sokat tett hozzá dalainak minőségéhez, a másik névről még írok majd lejjebb.
Persze, ehhez a csúcshoz vezető úthoz kell valaki, aki felfigyeljen erre a talentumra, majd utat mutasson neki. Tehát a klubba invitálják azt a producert, akit méltán lehet nevezni az egyik legjobbnak ebben a szakmában. Aki olyan zenészeket fedezett fel régebben, mint Janis Joplin, Bruce Springsteen, Simon and Garfunkel, vagy a gitárvirtuóz, Carlos Santana, az utóbbit hullámvölgyekből lendítette fel. Hadd ne menjünk most bele Carlos kapcsán az 1999-es Supernatural albumba. Ez a producer nem más, mint az élő legenda, Clive Davis. És akkor innen gördüljünk rá arra a megállapításra, hogy Stanley Tucci egy az egyben Clive volt. Mintha az igaz Clivot láttad volna magad előtt- remek átalakulás a részéről, de jó volt ezt látni tőle. Az, meg amit megoldott színészileg, egyszerűen neki sima ügy. Ebből a brigádból nálam vitte a prímet, hátán cipelte ezt a filmet az összes apró mozzanatával együtt.
Az élettörténet lavírozik előre, Davis a szárnyai alá veszi tehetségét. Elbeszélget vele és szüleivel az ő birodalmában. Megállapodnak, hogy az akkori uralkodó lemezkiadó vevő rá, amit úgy hívunk: Arista. A mozi belecsöppen a stúdiómunkákba, felvételekbe, megláthatjuk, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Nyolcvanas években járunk, hifik, kazettás magnók korában- korrajz pontosan ezt vázolja fel számunka. Beindul a karrier, Whitney elkezd szárnyalni, olyan híres dalokkal, mint például: I Wanna Dance With Somebody, How Will I Know, So Emotional, I’m Your Baby Tonight- és ez csak pár darab a popnak szánt műfajból.
Nyilván, ha róla beszélünk, akkor mindenki elsőre rávághatja, hogy ő volt a balladák istennője. Vitathatatlanul a bolygó egyik emocionális gyöngyszeme ő általa vált ismerté: I Will Always Love You. Amiről beszéltem évekkel ezelőtt, hogy Dolly Partoné az eredeti szerzemény. De nem ez az érdekes, hanem, hogy az 1992-es Bodyguard forgatásán, az egykori jó barát, Kevin Costner, aki ebben a romantikusban egy hős testőrt játszott, és nem volt rest arra sem, hogyha szükséges, akkor az életét áldozza másokért.
Tehát, Kevin volt az az ember, aki megmutatta először ezt az általa favorizált country számot csak úgy suttyomban Clive-nak. Hogy mi lenne, ha ezt elénekeltetnéd az amerikaiak első számú csillagával. Whit meghallgatta először Walkmanen keresztül. Tetszett neki, és rábólintott, szabad utat adott a dalnak. Mit is mondjak ezek után: máig az egyik legistenibb lírai a földön. Egyszóval kifejezve: ÉRZÉS!
Az angyali hang keresztül-kasul világkörüli turnéi alkalmával az egész univerzumon, kockára teszi teljesítőképességét, hangszálait is, hogy valami gigantikusat alkosson. Már beszél róla a világ, neve van a show businessben, szinte mindenki rá kíváncsi. Eladott lemezeket tekintve is veri többi vetélytársát. Címlapokon, újságokban, hirdetéseken, díjátadókon szerepel.
Néha azért becsúszik pár kisebb kudarc részéről, például az 1987-es Soul Train Music Awards-on, Janet Jackson elhappolja a díjat előle. Pici csüggedés, de oda se neki, mert ő A HANG még mindig, ezzel illő mindenkinek tisztában lennie. Ezen az összejövetelen ismeri meg Bobby Brownt, akivel később összeházasodnak és születik egy lányuk. Csak hát Brown a fiús álarca mögött, azért elég elvetemült fazon, így hát a közös jövő egy ponton megbicsaklik számukra- ebben a zenésben ennek drámaibb kivitelét szintén fókuszba teszi rendezőnőnk.
Megállíthatatlanul dübörögnek a percek előrefelé. Újból az előadásokba, klipekbe csöppenünk bele, ami erősíti bennünk azt az élményt, hogy ez az élettörténeti kitekintés valahogy mégsem rossz. Sőt, éteri, nem e világi magasságokba visznek el minket a dallamok, amiket hallunk. Énekesnőnk hol amerikai Himnuszt énekel a Super Bowl nézőserege előtt, hol Nelson Mandelának szánt Dél-afrikai koncerten dalol, csillogó aranyszínű estélyiben, hol pedig olyan kihívásra is kapható, ami hangi adottságok terén már-már Guinness Rekordnak számít. Gondolok most az I Have Nothingra, melynek szövegét a másik kiemelkedő szövegírója, David Foster írta. Ezt a számot kiénekelni pedig csak pár ember tudja ezen a planétán, úgy ahogy ő tette, vagy éppen akkor sem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy lehet rajta kívül más nem is rendelkezik ezzel a képességgel, mint amivel ő rendelkezett.
Higanygyorsasággal pörögnek a zenék. Híresebb klipjei a kilencvenes évek végéről. Szól a Grammy díjas, It's Not Right but It's Okay. Közben halljuk, hogy iszonyatosan jól át vannak vezetve a zenék különböző párbeszédeken, jeleneteken keresztül- erre Kasi bizony ráérzett.
A vége felé érkezik a lejtő, mint ahogy a legtöbb csillagnál ez be szokott következni. Sajnos ezt ő sem ússza meg. Houston életében ott voltak a fekete felhők, ezer ördög lakozhatott szívében, annak ellenére, hogy Istentől milyen kivételes ajándékot kapott. Élete utolsó periódusaiban szembesülhetünk drogproblémáival, megzuhanásaival, elvonókúráival, amik összessége későbbi halálához is vezettek.
Figyeltem Stanley alakítását, ahogy ellátja atyai jó tanácsokkal szupercsillagát, aki akkor sem hagyta lent a mocsárban, mikor már minden kezdett összedőlni körülötte, hanem simogatta és szerette őt, és igyekezett minden követ megmozgatni azért, hogy valamivel jobb legyen neki.
Aztán a családi dráma szintén felütötte fejét, a házsártos apjának az eltávozása, aki szigorral bánt vele pályája alatt, és csak a haszonszerzés érdekelte.
Fináléként pedig titkon, mi nézők azért egy ekkora kaliberű, két lábon járó, dollármilliókat érő aranyhangnál vártunk valami extrára, magára a kicsúcsosodásra.
Ezt örömünkre megkaptuk. Visszautazhattunk 1994-be, a Los Angeles-i, csillogó Shrine Auditoriumba, az American Music Awardsra. A helyszín úgy nézett ki belülről, mint egy színház. Arra a felemelő tíz percre nincs világ, nincsenek gondok, tüskék, csak valami bizsergető magasztosságot érezhetünk. Kapunk egy nem akármilyen egyveleget, mely méltó búcsút adott ennek a műnek. Jól megkomponált dalokkal, igényes zenekarral. Azzal a dzsesszes felvezetővel, azokkal a hajlítgatásokkal, nyújtásokkal, magas hangokkal, azzal az élvezettel, ami kiült Houston arcára, - hátborzongatóan jó volt ezt elnézegetni.
Éreztük, hogy ez még az igazi Whitney, az a páratlan hangú énekesnő, akire mindig is emlékezni fogunk.


1. Villeo (2022-12-28 19:31.13) aaaaa
Nem tudom ki énekelte a filmben a dalokat,de számomra koncertélmény volt!A sztori egy kissé gyenguska volt,de azt elnyomta nálam a zene!



Kapcsolódó fórumok

VéleményekMiss Angel, 2023-11-01 16:0317 hsz
Kérdések téma megnyitása0 hsz
Keresem téma megnyitása0 hsz
 
I Wanna Dance with Somebody - Whitney Houston története adatlap
Eredeti cím: I Wanna Dance with Somebody
Évszám: 2022
Rendezte: Kasi Lemmons
Szereplők: Stanley Tucci, Naomi Ackie, Tamara Tunie, Clarke Peters, Ashton Sanders...

További információk

Szereplők fórumai
- Stanley Tucci - Vélemények


 

Filmkatalógus alsó
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk