Tegnap este véget ért az újévkor indult kosztümös magyar telenovella-sorozat, mely az értékeléseket látva eléggé megosztó lett. Jómagam a pozitív tábort erősítem, pedig általában véve nem szeretem a sorozatokat, ilyen hosszú szériát pedig a 80-as évekbeli Klinika óta csak egyszer néztem végig, és az a Trónok harca volt. Ezt azonban az első résztől kezdve követtem, és estéről estére odeszegezett a képernyő elé, amikor pedig nem tudtam valami miatt megnézni, hazaérve első dolgom volt az "RTL most"-oldalon bepótolni.
Mindebből az következik, hogy nekem kimondottan tetszett ez a sorozat, és ezzel még keveset mondtam, a hazai gyártású sorozatok közül igen előkelő helyre tenném, legalábbis dobogós helyre. Nem akarok nagy szavakat használni, nem volt hibátlan ez sem természetesen, de egy romantikus kosztümös, napi rendszerességgel jelentkező tévés széria esetében indokoltabbnak látom inkább az erényekre fókuszálni.
Mindenekelőtt a szereposztás. Remek gárdát sikerült összeválogatni, szinte minden fontosabb szerepre olyan embert sikerült találni, akit színházi szakzsargonnal élve "pofán csapott a szerep", vagyis úgy illett rájuk a karakter, mint egy nagyon passzentos, méretre készült ruha. Romantikus jellegénél fogva a legtöbb figura nagyon fekete vagy nagyon fehér, végletesek, archetipikusak, egy-két esetben már-már a karkatúráig elmenve. Ennyi részt végignézve természetesen lettek nekem is kedvenceim, és ha valamilyen sorrendet próbálnék felállítani, első helyen a két ifjú színésznőt kell említenem, akik a két női főszerepet játszották. Közülük is Litauszkí Lilláé az első hely, aki valami elképesztő természetességgel, utánozhatatlan naiv bájjal alakította a csupaszív cselédlányt, Katicát. Azt mondtam, nem akarok nagy szavakat használni, de már ezért az egyetlen alakításért megérte leforgatni a sorozatot, kezdő színésznőtől ilyen magával ragadó alakítást még sosem láttam, azt kell mondanom, hogy nálam abszolút ő vitte a prímet, ő lopta el a show-t, miatta volt elsősorban érdemes nézni estéről estére. Elsősorban, de nem kizárólag. Szász Júliát is telibe találta a bárókisasszony szerepe, bár még a főiskolát végzi, máris lefegyverző természetességgel játszik, szereti a kamera, és hozzá is nagyon passzolt a figura. Harmadik helyen a cselekményből sajnos elég korán kiírt boltosnét, azaz Hőrich Nóra Lilit említeném, aki már-már valószerűtlen angyalalakja lett a szorozatnak, ennyire idealizált figura tényleg csak egy ízig-vérig romantikus filmben fordulhat elő. A férfiszereplők közül a legnagyobb név kétségteneül Csőre Gábor volt, akit rengeteg szinkronszerepben hallunk nap mint nap, de itt most teljes valójával volt jelen, és telitalálatnak bizonyult ő is. Bárnai Péter a grállovag-mentalitású csendőrhadnagy szerepében a fiatal Balázsovits Lajosra emlékeztetett, jól állt neki a szerep, és megfelelő ellenpólusa volt Kenderes Csaba is a vasútrobbantó rebellis lázadó csábító szerepében, bár őt kevésbé tudtam megkedvelni. A negatív póluson már nem volt ennyire rózsás a helyzet. Fodor Annamária érzésem szerint túlzottan karikatúrára vette a gonosz báróné szerepét, és valahogy nem volt az igazi a két idősebb férfi főszereplő sem, a bárót alakító Illyés Róbert illetve szolgabíróként Salat Lehel. A tenyérbemászó Móricot meggyőzően adta Jaskó Bálint, de neki a figurája már annyira negatívra lett írva, hogy az önmagában is zavaró volt. Őket eddig nem láttam másban, így nem akarok messzemenő következetéseket levonni, de sokkal kevésbé tetszettek, mint a fiatalok. Ismert nevek viszont Tóth Ildikó, Spolarics Andrea, Radnay Csilla illetve Dér Denissa, őket láttam már több más szerepben is és ezúttal sem okoztak csalódást. Spolarics Andrea különösen telitalálat volt a harsány vajákos asszony szerepében, bár helyenként mintha a kelleténél kicsivel teátrálisabban játszott volna, de ebbe a karakterbe ez még éppen belefért.
Nyolcvan rész, egyenként kb 50 perces játékidővel, ez nem kevés, és nehéz kitölteni ennyit sztorival, ha az nem kelően fordulatos, nem köti le a nézőt, akkor megette a fene az egészet. Nos, engem a székhez szögezett, estéről estére vártam az újabb epizódot, próbáltam kitalálni, merre fog kanyarodni a sztori, és nem mindig sikerült, voltak benne jócskán meglepetések. A végkifejlet azért persze az lett, amit kb a közepe óta sejtettem: a két fiatal pár kicserélődött. A legfőbb bajom a sztorival az volt, hogy a rosszak nem bűnhődtek meg, vagy legalábbis messze nem eléggé. A hídrobbantó parasztfiú a bárókisasszonyt kapta meg jutalmul, a gonosz bárónét ugyan kiebrudalták a kastélyból, de Bécsben tovább élte világát Gréti tantinál, az antipatikus báróval meg megvolt a nagy családegyesítő összeborulás a legvégén, és még a teljesen jó tulajdonságok nélküli, galád ripők Móric is vissza lett fogadva. Ez kicsit már sok volt a jóból, legalább egyikük azt kaphatta volna amit megérdemel.
Mindent összevetve nekem tetszett a sorozat, egyáltalán nem bántam meg, hogy végignéztem, és remélem, lesz még hasonló a magyar televízióbasn. Ha igen, én mindenképp vevő leszek rá.
7,5/10
|
