Igen, le lehetne forgatni, de talán érdekesebb, figyelemfelkeltőbb, és még inkább felkapósabb, felkapottabb és a nézők sokaságának számára motiválóbb az, ha a bolygónkon kívül zajlanak az események. Eladva a filmet, mint sci-fi, dráma, miegymás ismert színészekkel. Mondjuk azért nagyon-nagy szerepe volt a történetben D. Sutherland karakterének, ott volt, no meg a hölgy, Liv Tyler a csillagokat is lejátszotta azzal a néhány másodperccel, hogy láttuk őt is, aszta, meg a héccencségit, hasra esés, fú, de jó volt! :) A körítésért sem kár, inkább úgy, az egészért, mert a körítés is harmat gyenge volt, a drámai, lélektani oldal meg azonkívül, hogy szájbarágós, olyan, mint mélysége az apa és fia kapcsolatának rendkívül felszínes ábrázolása az emberi kapcsolatoknak. Ez egy kimondottan olyan semmiféle mozi szerintem, inkább egy tipikus hollywoodi katyvasz, amelynek nincs igazán erőssége se itt, sem ott. Minden oldalról felszínes, silány legyen az történet, műfaj, mint sci-fi, dráma, vagy a karakterek, színészek, a látvány... véleményem szerint fantáziátlan, ötlettelen film, ami rendkívül giccses, sablonos. A sztorija a bugyuta űrutazásnál a Naprendszerünkön kívül annyi, hogy az apa és a fia felszínes kapcsolatát követhettük végig számtalan megválaszolatlan kérdés nyomán. Olyan, mint színészek, Pitt szerintem még Samu (Sean Austin) által is lekörözött a tévés Vonnegut Junior filmben látottak alapján, valódi drámás arcokat meg már fel sem idéznék, például a Csillagközi Romboló karakterei folytán (Edward James Olmos, vagy James Callis és Michael Hogan). Kár inkább a mozijegyért, de ez nyilván nézőpont kérdése. :)

53. Bertó!!! (2019-10-04 09:09.39) - (válasz Jason13 51. hozzászólására)

Ritkán lehet ilyen összeszedett és jól megindokolt véleményt olvasni.(legalábbis itt a fórumon,sajnos nem ez a megszokott)

52. Kiskeszi (2019-10-03 21:11.34)

- (válasz Chris Co 50. hozzászólására)

Igazad lehet. Valójában a film nem ad választ a kérdésre, nem erről szól.. De akkor miről szól? Egy elhagyott fiú-apa kapcsolatot egy nappaliban is le lehetne forgatni😐
Kár a körítésért...

51. Jason13 (2019-10-03 20:52.04)

Az idei év egyik ambiciózus sci-fijének ígérkezett az Ad Astra, melyet az a James Gray rendezett, aki eddig még nem alkotott ebben a műfajban, de korábbi munkái alapján egy kellőképpen érdekes és sokoldalú filmesként ismerhettünk meg. Nem mellékesen pedig igencsak remek színészeket nyert meg alkotásához, név szerint Brad Pitt-et, Tommy Lee Jones-t, Donald Sutherland-et és Liv Tylert.
Lássuk is, vajon a végeredménynek sikerült e felnőnie a magas elvárásokhoz.
Valahol a jövőben járunk, ahol az emberiség épp azon ügyködik, hogy értelmes élet jelét fedezze fel a világűrben. Főszereplőnk egy rendkívül tehetséges asztronauta, aki miután sikeresen túlél egy balesetet, új feladatot kap a feletteseitől. Rég eltűnt apja után kell erednie, akiről eddig mindenki azt hitte, hogy halott. Most azonban életjelet adott magáról és kulcsfontosságú felvenni vele a kapcsolatot, ugyanis egy olyan technológia birtokában van, ami akár az emberiséget is elpusztíthatja.
Amit először is érdemes megjegyezni a filmmel kapcsolatban az az, hogy ez nem egy agyatlan látványmoziként funkcionáló darab. Hiába akadnak benne nagyszerűen prezentált, akciódús jelenetek, a hangsúly nem ezeken van, hanem a történetbe ágyazott kérdéseken, melyek egyrészt a műfajból fakadnak, másrészt pedig az alapvető emberi érzelmeken.
Ilyen téren az Ad Astra elég sokat markol és végül emiatt nem is tud igazán kibontakozni. Egyrészt a cselekmény során a film sci-fi vonulata egyre jobban a háttérbe szorul, hogy a történet végül egy filozofikus tanmesévé avanzsáljon, ami olyan témákba kanyarodik el, mint például a főhős identitáskeresése, melynek során egy apa-fiú kapcsolat kerül kibontásra. Így önmagában ezzel nincs baj, hiszen ebben a műfajban már számtalanszor volt arra példa, hogy egy ígéretes alapötlet végül egy rendkívül emberi történetbe fordul át. A probléma abból adódik, hogy azokban azért a sci-fi elemek egyszerre működnek a személyesebb vonulattal, itt viszont nem.
A film ügyesen viszi végig Pitt figuráját a különböző kalandokon és végül logikusan oldja fel a történet során felvetett konfliktusait, azonban az alaptörténettel végül nem igazán tud mit kezdeni, leginkább csak háttérelemként használja fel az olyan témákat, mint például a földönkívüli élet.
A félreértések elkerülése végett, Gray alkotása nem egy rossz film, sőt, magasan kiemelkedik az egysíkú látványfilmek közegéből, hiszen fontos témákat érint, nagyszerű kidolgozásban.
A technikai megvalósítás például nagyszerű. Hoyte Van Hoytema operatőri munkáját leginkább a gyönyörű jelzővel lehetne illetni, csodálatos képekkel prezentálja Pitt utazását, ami hol a végtelen űrben, hol saját lelki világában zajlik. Muszáj még kiemelni Max Richter zeneszerző munkáját, aki visszafogott, mégis érzelmes és magával ragadó szerzeményeket készített a látottak aláfestéséhez.
Magával a cselekmény lendületével sincs baj, a film sose válik unalmassá, végig képes fenttartani a figyelmet és sose ül le. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a felvetett történetszálak egytől egyig érdekesek, legyen szó a világ megmentése érdekében indított expedícióról, vagy a főszereplő lelki vívódásairól.
A befejezést követően viszont már nagy hiányérzetünk lehet, ugyanis a film végül sci-fiként nem igazán tud újat mutatni, a már jól bejáratott sablonok pályáján mozog, azoktól nem igazán tér el. Egy érdekes karakter utazását, értsük ezt fizikai vagy lelki szinten, azonban nagyon ügyesen bemutatja.
Mindent összevetve, az Ad Astra egy olyan alkotás, mely érdemes a figyelemre, hiszen egy rendkívül igényesen elkészített darab egy olyan alakítással Brad Pitt részéről, mellyel nem mindennap találkozhatunk. Ennek ellenére viszont kissé csalódást keltő is egyben, hiszen sci-fiként nem igazán funkcionál jól, de emberi drámaként azért kellően erős.

50. Chris Co (2019-10-03 07:32.25)

- (válasz Kiskeszi 47. hozzászólására)

Spoiler! Véleményem szerint ezt nem maga a film sugallja, nincs földönkívüli intelligens élet.
Roy McBride mondta az édesapjának valószínű azzal a szándékkal, hogy lemondjon a maradásáról (persze ez a részéről nem volt túl szerencsés abban a szituációban...). A Neptunuszhoz (ha jól emlékszem) azzal a szándékkal jutottak el, hogy onnan kezdik a keresést. A távoli égitest annyiban volt lényeges, a csillagunk fénye arrafelé már kevésbé zavaró, és az új technika onnantól esélyesebb a keresésre. Az, hogy "már rég megtörtént" a kapcsolat csak feltételezés, mint ahogyan az is, ki fog kit megtalálni (és, hogy sor kerül e rá). Nem biztos, a környező naprendszerekben a legközelebbi intelligens élet fejlettebb nálunk, de még az sem elképzelhetetlen, egy technikailag fejlettebb életre hamarabb rábukkanni.

49. Halember (2019-10-03 07:29.43) - (válasz Kiskeszi 47. hozzászólására)

Persze, hogy jártak már itt. Ők teremtettek minket rabszolgának, hogy aranyat bányásszunk nekik. A Niburu bolygóról jöttek.

48. Baryll (2019-10-03 07:22.26)

- (válasz Kiskeszi 47. hozzászólására)

Érzésem szerint meg még nagyon sok milliárd ember fogja úgy leélni az életét, hogy még "csak" életet sem fogunk találni sehol sem - a Földön kívül - az Univerzumban.

47. Kiskeszi (2019-10-03 07:04.11)

SPOILER
Nem nagyon akarom minősíteni a filmet (a látvány tényleg ütős, stb...)
Pár szót a mondanivalóról:
Érthetetlen módon azt az álláspontot képviseli a film, hogy egyedül vagyunk az univerzumban. Ez a kijelentés ma már nem állja meg a helyét. Az, hogy a Naprendszerben rajtunk kívül nincs senki, az rendben van. De könyörgök, a világegyetem gyakorlatilag végtelen! Azt feltételezni, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes faj, már már arrogánsan hat, és ezt nem én mondom, hanem több milliárdan gondolják ma már így. Na és akkor jön ez, ó jaj, eljutottunk a Neptunuszhoz, és nem találtunk senkit...
Nem mi foglyul megtalálni őket, ők fognak megtalálni minket..
Persze ez már rég megtörtént, csakhogy a kedves kormányok és a kedves egyházak eltitkolják, mert féltik a hatalmukat ebben a mai modern rabszolgatartás korában..

46. Chris Co (2019-10-02 10:21.43)

- (válasz Chris Co 45. hozzászólására)

"Összességégben"
"érteles" :)

45. Chris Co (2019-10-02 10:10.54)

Annyi sok meg sok space opera, sci-fi sorozat volt, melyekben emberi sorsdrámákat láthattunk, nem ritkán jobbnál jobbakat, ötletesebbeket, mint amiket a nagy költségvetésű giga mozikban. Számomra ez a film nem kevés, korábbi és hasonló kaliberű alkotással együtt is inkább csak a hatásvadászatra építkezik.
Adott egy pofonegyszerű történet, melyben az apa megkeresésére indul fia a Földről a Neptunuszhoz. Kalandos útja során megismerjük az érzéseit, valamiféle képet kapunk arról, hogyan is látja hősünk a világot, és persze némi izgalom is érhet bennünk, mert odakinn sem minden kolbászból van, meg tálcán érkezik a sült malac.
Apuka félredob mindent, ami a Földhöz kötötte, mert "rögeszméje", hogy idegen, nem utolsósorban intelligens földönkívüli eredetű életet szeretne találni. Ott a gyermeke, akit azonban ez a trauma annyira megviselt, mindent félredob, kikapcsol magában (ha jól emlékszem, akkoriban már 19-éves volt, amikor elhagyta őket, bár lehet, tévedek), és csak a feladatra összpontosít. Az elnyomott érzései azonban fokozatosan fel-felgyülemlenek, előtörnek, ahogyan egyre közelebb kerül a célhoz, az édesapjához. Ez így rendben is lenne, csak ott érzem a vákuumot, hogy ez így nagyon nincs kibontva. Feladta a vágyott életét, mert ő még akkor sem volt ott, amikor ott volt (a feleségénél), mert ennyire megviselték őt a történtek. A másik fél szemszögéből ismét van valamiféle üresség. Az elembertelenedés, és csak a vágyaink utáni hajsza. Itt feltehetjük a kérdést magunknak, hogy vajon ki, hogyan felelne arra, ha az élet olyan lehetőséget kínál számára, ami mindig is a szíve mélyén lakozott. Valakinek az, hogy elindulni a világmindenségbe, akár érteles élet után kutatva is. A filmben ez inkább a szökést, menekülést szimbolizálta. Szerintem nagy hiba (vagy az, hogy én nem látom a fától az erdőt, az sem kizárt:)), mint ahogyan az ellenkezője is, ha nem látjuk a szépséget, nem érezzük az élet szeretetét abban, ami körülvesz bennünk. Az érem másik oldala azonban, ha valaki számára kevés mindez, mert mindig is a csillagok közé vágyódott, az ismeretlen felé. Hol tartanánk ma, ha nem lettek volna olyan palik, vajon...
Olyan, mint tudományos-fantasztikum, kifejezetten örvendetes, ha a tudományos ismereteink által próbálnak megálmodni például egy űrutazást. Hard sci-fi alatt azért az olyasmi mégis csak mosolyogtató, hogy az űrkomp megsérül, de az űrhajós leszed egy panelt, majd azzal űr sétál vissza a hajóhoz. Miért kellett volna, hogy a robbanás meg is lökje azt ("Hogy, mi van?!"). Az égig érő antenna sem klappolt, ám legyen. A mesterséges gravitáció a Holdon, Marson (az épületekben) okés, meg, hogy a hajókon nem volt, a Hold felszínén az üldözés közepette igen, szerintem itt nincs kivetnivaló. Minden apró részletet nem feltétlen szükséges elmagyarázni. Arra viszont kíváncsi vagyok, a holdutazós kalózokra, vagy a norvég, harapós állatra mi szükség volt. Hogy legyen némi akció, izgalom is a filmben, esetleg azoknak, akik unják a lelkizős, drámás mozit és kalandokra vágynának. Persze, ide is lehetne gondolatokat szőni, mert az asztronautákra számtalan veszély leselkedik, kritikának meg, hogy az ember nagyobb fenyegetettség, mint a kozmosz.
A látvány néhol lenyűgöző, néhol meg olyasmit éreztem, például a landolásokkor, mintha fényképeket tologattak volna háttérnek. Bár lehet, sok volt a fáradság, engem az sem igazán vett meg, mint ahogyan az sem, mint sci-fi, sem a történet lélektani háttere.
Összességégben számomra egy gyenge mozifilm az Ad Astra.

44. Bertó!!! (2019-10-01 15:04.14) - (válasz Angelsoul 42. hozzászólására)

"Spoiler:
Ja, és ami a legjobb, miután 2 óráig az EQ-nulla Brad pofáját néztem, azt hozták ki tanulságként, hogy szarj bele a világűrbe, (úgysincsenek idegenek) húzz haza és dugd meg az asszonyt."

[link]

Látom átjött a lényeg.

43. Johnny Saiper (2019-09-30 23:17.28)

Lám ez is megosztó film lett, na sebaj. Részemről még jöhetnek ilyenek.

42. Angelsoul (2019-09-30 22:49.29)

Nem tudok olyan kevés csillagot adni, amennyit érdemelne...

Sajnos, voltam olyan hülye, hogy Brad Pitt neve ellenére elmentem és megnéztem egy sci-finek hazudott, kibeba****tt unalmas, vontatott pszicho-monodrámát űrdíszletben.

Brad Pitt sosem volt a szívem csücske színészként, rém unalmas és eszköztelen színésznek tartom, régebben a helyes pofijával eladta magát (szőke görög félistenként vagy széparcú kaszásként), de mára az sincs, hála a napi üveg whiskeyjeinek.

A 1st mannel (Ryan Goslinggal) elkezdték ezt a világvége hangulatú hazug filmes trendet: "vágj szomorú kutya fejet, kicsit repkedsz a technikával az űrben és felszeded a nagy zsozsót... A nevedre és a sci-fi műfajra úgyis bekapják a horgot." Én ez utóbbira, sajnos.

(Annyi, hogy a 1st man legalább true story, láttunk űrhajós felkészülést meg minden.)

Visszatérve: egy darab idegen nem volt benne (egy jófajta kis szürke vagy egy Sigourney Weaver-féle csattogó fogú, beleket kiontó alien vagy bármi), vagy normális akció, cselekmény, történés... az E.T-kről való gondolkodás szikrája is csak annyiban jelent meg, hogy közvetetten az adta a családi drámát. Hiába akart hajazni korábbi űrdrámákra, az sem ment.
Ez nem Gravitáció, annak valóban volt hatása, beszippantott, volt történés és a technika zseniális volt, a hangeffektek, rendezés, minden. Az Interstellarral meg egy lapon sem említhető. Az egy tudományosan is elgondolkodtató, izgalmas, megrendítő, szép és izgalmas film. Minden jelenete értékes.

Ez a Sadman in the sky típusú trend (1st man, Ad Astra) rosszabb, mint bármi.Remélem, több nem lesz.

Úgy látom, manapság a két véglet játszik a klasszikus, jó sci-fikkel szemben: a zajos, követhetetlen akciókkal telezsúfolt Marvel-izék, ill. a művész sci-fi drámák. Mindkettő digitális szemét az én szememben.

Na, ezért lesz a Star wars vagy a Spielberg - filmek milliószor-nézősek, mert megtalálták az aranyközéputat.

Ezzel az Ad Astrával (és a trailerrel) konkrétan lehazudták a csillagokat az égről.
Nagy nevek, pocsék színjátszás, még bődületesebb rendezés, nevetséges zene, baszki, ez a filmes átvágás csimborasszója. Azok a borzalmas semmitmondó gondolatok, jesszusom. Coelho nem nyom ilyeneket.

Depi-scifi, ez az új műfaj.

Spoiler:
Ja, és ami a legjobb, miután 2 óráig az EQ-nulla Brad pofáját néztem, azt hozták ki tanulságként, hogy szarj bele a világűrbe, (úgysincsenek idegenek) húzz haza és dugd meg az asszonyt.

Ha van fölösleges 2 órád és pár ezer forint kidobandó pénzed (vagy szereted az ilyen depi-sci-fit), nézd meg, de egyébként, ha rám hallgatsz: SOHA!

41. Szmártyka (2019-09-28 22:09.22)

Az eleje eléggé jól indult, aztán nem gyengén unalmas lett, az ember várt volna vmi jó kis fordulatot vagy történést a végére, de sajnos semmi...
Számomra csalódást okozott.
Sokkal jobbra számítottam....ez van.

40. Bertó!!! (2019-09-28 11:57.35) - (válasz Darmah 39. hozzászólására)

"Addig nem értettem meg amíg Sütő Zoltán "Paradigma" címü könyvét nem olvastam el amiben a tudatra ébredésnek egy gyermekben és annak fázisait és pontos analógiáját nem mutatja be a világ keletkezésének ,vagy teremtésének viszonylatában.hatalmas felismerés!"

Egy filmnek azért önmagába is működnie kellene,mindenféle kiegészítő könyv,cikk elolvasása/utánaolvasása nélkül.Sokan ezért (is) rühellik a legújabb SW részeket.

Még egy példa. Tarantino,Once Upon a Time vége sem működik igazán,ha nem tudod mi történt a való életben.

39. Darmah (2019-09-28 10:13.00) - (válasz Baryll 25. hozzászólására)

Rendkívül tetszenek a véleményeid és egyet is értek velük bár ezt a filmet még nem láttam.De hamarosan...a kiüresítés zajlik nagy tempóban a filmüvészetben és minden más még kulturának nevezhetöben.Semmi meglepő nincs ebben az elmúlt évtizedek tendenciáját megfigyelve.Már az ami évezdekkel ezelött az emberiségben lezajlott bukásban amikor a kultusz -a megszentelt cselekedet ami mindekiért volt--kulturává silányult és most ez a csökevényes kulturának nevezett pótcselekvésből a maradék érték is elvonásra kerül.Így zajlik a masszagyártás az emberiség elkorcsosítása.A 2001 Kubrick münek hatalmas mondanivalója van a végén a csecsemövel.Addig nem értettem meg amíg Sütő Zoltán "Paradigma" címü könyvét nem olvastam el amiben a tudatra ébredésnek egy gyermekben és annak fázisait és pontos analógiáját nem mutatja be a világ keletkezésének ,vagy teremtésének viszonylatában.hatalmas felismerés!

38. Vmiso (2019-09-27 19:53.09)

Érdekes film, leginkább az Interstellarhoz tudnám hasonlítani, de ez kevésbé látványos, kevesebb az akció, több a melankólia, és a belső dráma.

Több kérdés is nyitva maradt, meg volt pár felesleges jelenet de nem bántam meg a mozijegy árát. 5/4

37. Randal (2019-09-27 18:48.10)

Gyönyörű, bőrkötéses, aranyoldalakra írt kiadása a Boci-boci tarkának.

36. Bertó!!! (2019-09-26 15:44.51) - (válasz Baryll 35. hozzászólására)

Spoiler
"akkor a legjobb amit tehetünk, ha megsemmisítjük"

Féltek az ismeretlentől.
(A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést.)

A szenvedés pedig bombázást. :)

"Az még okés, hogy nem talált semmi érdekeset, de miért kellet öngyilkot elkövetnie"

Én úgy gondolom,hogy csalódott a küldetés végkimenetelében,mivel annyi éven keresztül nem talált földönkívüli életformát és az agyára ment a helyzet.Ahogyan a legénységének is a bezártság/elszigeteltség.

"Talán majd a folytatásban választ kapunk ezen kérdésemre is."

Mission Impossible. Hatalmasat zakózott a film.(sajnos)

35. Baryll (2019-09-26 08:52.23)

- (válasz Bertó!!! 31. hozzászólására)

Spoiler!

Hát igen, az Érkezés sem egy tökéletes mozi. Engem ami a legjobban zavart benne, az az a - már jól bejáratott, tipikusan Hollywoodi - logikai klisé, hogy ha valamivel nem tudunk kapcsolatot teremteni, akkor a legjobb amit tehetünk, ha megsemmisítjük. De - mindezek ellenére - sokkal jobb szórakozást nyújtott a számomra az a mozi, mint bármelyik másik sci-fi az elmúlt években.

Ebben az Ad Astraban is benne volt az ötletesség lehetősége. Én végig éreztem magamban egyfajta feszült várakozást, hogy mi lesz majd akkor, amikor találkozik apa és fia, és elmeséli az öreg, hogy mit talált a csillagokban. Csak aztán kaptam egy olyan lehangoló választ, hogy a fejemet fogtam tőle. Az még okés, hogy nem talált semmi érdekeset, de miért kellet öngyilkot elkövetnie, ráadásul úgy, hogy majdnem a saját gyerekét is a pusztulásba küldte vele? Talán majd a folytatásban választ kapunk ezen kérdésemre is.

34. FIDESZES Chtulungelus Aspeciál (2019-09-26 07:17.18)

- (válasz Halember 33. hozzászólására)

Érezd magad akkor kirekesztve drága barátocskám! :))

33. Halember (2019-09-26 01:13.23) - (válasz Misut 32. hozzászólására)

Ez elég kirekesztő lett az azonos nemű párokkal szemben.

32. Misut (2019-09-25 23:44.43)

Igazán sajnálom, hogy vannak gyermekek akik apa nélkül nőnek fel, esélyét sem kapva meg a kérdések feltevésének kapcsán, a tanácsok és útmutatásokról nem is beszélve.
Elképzelhető, ezek együttesen okozhatnak személyiségfejlődési zavarokat, szocializálódási problémákat még akkor is ha ez felnőtt korban tudatosul.
Mekkora ajándéka, lehetősége az életnek ha egyszer csak megcsillan a remény, feltehetjük ezeket a kérdéseket.
Aztán ráeszmélünk a válaszokat önmagunkban találjuk, csak úgy mint a döntéseinket.
Csodásan, látványosan és sokszor megintítóan vezeti végig a film ezt az utat.
Nekem sem adatott meg a lehetőség, hogy feltegyem a kérdéseimet, tanácsot vagy útmutatást kérhessek, pedig volt idő mikor még szerettem volna.
Jó sok időmbe tellt, mire rájöttem nincs fontosabb annál, mint "élni és szeretni".

31. Bertó!!! (2019-09-25 14:53.01) - (válasz Baryll 30. hozzászólására)

Az Érkezésnél a rendezés szinte tökéletes.A játékidő közepe kissé leült,viszont a szkript fordulata durván felb@szott,mivel úgy próbálta bemutatni Louise karakterét,hogy
spoiler
a film elején "elveszíti" a gyermekét,(ami miatt mi,együtt érzünk vele)és ezért vág olyan búvalb@szott fejet.Erre kiderül,hogy az egész csak flashforward.Na elmentek a ...
(bullshit)
Ezt leszámítva,minden más működött.

30. Baryll (2019-09-24 19:35.18)

- (válasz Bertó!!! 29. hozzászólására)

"..újat mutatni." pl.:Érkezés (2016) A novella alapján nem volt egyszerű az alkotók dolga, de sikerült nekik úgy megugrani az akadályt, hogy azon kevés alkotások közé sorolható, ahol szinte jobb lett a film, mint az írás.

Spoiler!

A főhős felesége hisztizett, hogy ha nem jön vissza a Földre azonnal: levágni a füvet a ház előtt; levinni a kutyát sétálni a parkba; stb. és nem hagyja békén lebegni az apját ott ahol van, akkor megnézheti magát. Így kell viselkednie egy űrhajós feleségének? Mintha nem lett volna épp elég baja szegénynek a holdkalózokkal, meg a majmok bolygójának dezertőreivel. Miért kell stresszelni szegény űrhajóst pluszban, amikor láthatóan azt sem tudja, hogy hol áll - akarom mondani lebeg - a feje.

Megsúgom. Hát azért kellett ez bele, mert gender van. Meg hogy legyen mivel kitölteni a műsoridőt.

Szerintem, ha a film végén, kézenfogva hazalebegett volna apucival a Földre, minden frankón megoldódott volna. Lehet, hogy a végén még a menye is örült volna az öregnek.

29. Bertó!!! (2019-09-24 16:03.12) - (válasz Baryll 28. hozzászólására)

Ha minden filmet a régi klasszikusokhoz hasonlítanánk,akkor nem sok értelme lenne beülni a mai filmekre,mivel nagyon nehéz valami újat mutatni.(Elvárások)

"az isteni Bradet! Tessék"
Nem mondom,hogy isteni volt,de baromi erőst alakított.

"robbanások,hisztis pics@"
Robbanás nem volt sok,hisztis picsára sem emlékszem(lehetséges,hogy demenciás lennék?)

Az öreg Scott-ot nem írom le,de a Covenant forgatókönyve nyomott hagyott.(John Logan)

Igen ,majd a SW megmutatja,hogyan is kell méltóan lezárni egy trilógiát :)
Rian Johnson ide vagy oda,nekem tetszett a rendezése,látom az erényeit,ahogyan a negatívumokat is.Megértem,ha valakinek nem jött át ,de,hogy a legrosszabb SW epizódnak kikiáltani,kicsit erős,de hát kinek mi.

28. Baryll (2019-09-23 19:56.24)

- (válasz Bertó!!! 27. hozzászólására)

Spoiler!

Mindkét általam említett film egyik alap mondanivalója például - a sok egyéb mondanivaló mellett -, hogy milyen az, amikor egy idegen létforma találkozik az emberiséggel.
(Hozzáteszem, nekem már ennyi bőven elég, és ezzel meg is tudtak venni kilóra, mint sci-fi rajongót.)

Egyébként hasonló elvárásokkal, és teljesen jóhiszemű kíváncsisággal mentem el erre - a szóban forgó - múvira is, és hát nagyot kellett csalódnom.

Óriási különbséget vélek felfedezni az akkori filmgyártás, és a mostani között. A régi sci-fik esetében ordít a vászonról a maximális igényesség és a hitelességre való törekvés. Ettől is nevezhetjük zseniális alkotóknak Kubrickot, Scottot és munkatársaikat.
Erről, a - vita tárgyát képező - múviról meg az ordít nekem, hogy:
-Gyertek a kasszákhoz, mert itt van, elhoztuk nektek - ismét - az isteni Bradet! Tessék! Zabáljátok! Űrhajók, robbanások, hullák, hisztis pics@, drámai macsó könnyek, stb. Megvolt? Pipa, és akkor köszönjük szépen a látogatást és a pénzeteket, ennyi volt, és nincs itt már semmi több látnivaló, menjetek Isten hírével! Slussz-passz.

Szóval, mintha valami nagyon elveszett volna az évek alatt az alkotásokból.

No, de inkább legyünk bizakodóak, és tekintsünk pozitívan a jövöbe, mert úgyis nemsokára jön az új Disney Star Wars, és az majd visszabillenti a képzeletbeli mérleg nyelvét a helyes irányba.

27. Bertó!!! (2019-09-23 14:51.13) - (válasz Baryll 25. hozzászólására)

"de hát a mondanivalót sem ártana már mindehhez hozzápasszintani "

Az Alien és a 2001-ben mi volt a mondanivaló?
A "fogyaszthatóságról" már nem is beszélve.

Hozzátenném,hogy összességében az Astraban is volt mondanivaló/értelem.

26. Johnny Saiper (2019-09-23 08:31.38)

- (válasz Baryll 25. hozzászólására)

Az előző monológod utolsó két mondatával volt csak igazából gondom.

1 2 3 4 5