Szerintem:Luke Tradeaway,Bob,az utcamacska c.filmben láttam meg elsőnek,nekem nagyon tetszett.Mind a színész,mind az alakítása is.A könyvet is olvastam,és a film is nagyon tetszett.Nagyon jól játszott Luke Traedaway,nagyon jól adta a főszereplő James Bowen-t,Bob cica gazdáját.Úgy aggódtam érte,úgy féltettem végig,mindkettejüket.James-t,hogy baja esik,hogy visszaesik,és a cica Bob,nehogy eltűnjön,vagy baja essen.De minden jól végződik,és igen,ez igaz történet,nem mese,van akinek sikerül rendbe jönni.És a mai napig féltem James-t,el ne vigye a siker rossz utakra.Jelenleg menyasszonya van,és jön az új rész,remélem minden ok.És úgy is marad.

39. Kövyvtáros (2020-11-09 18:28.15)

- (válasz Shanza 26. hozzászólására)

Végig az egész film alatt úgy féltettem őket,James-t,hogy visszaesik..Bob cicát,hogy el fog veszni,ellopják,elszökik,stb...A könyvet is olvastam,nagyon jó volt,És most jön a következő rész,alig várom már.

38. Fütyülős (2020-07-05 19:13.59)

Szerintem jobb lett volna, ha a drogos srác szerepére egy szimpibb embert választanak. Az igazi megjelenik a végén, a dedikálásnál és abban a 2 másodpercben is szimpatikusabb volt, mint a színész az egész filmben.

37. Esza (2020-06-20 12:31.56)

Bobot, az utcamacskát elütötték.

36. Oliwaw (2019-08-02 10:41.36) - (válasz Oliwaw 35. hozzászólására)

Még egy , a környékünkön sok macska van, ha munkából hazajövök szalad ki merre lát, de egy nem, csak rám néz és marad a helyén, de látom a szemében: á, csak te vagy az, te sült bolond.

35. Oliwaw (2019-08-02 09:38.06)

Én szeretem a kutyákat is a macskákat is (kalandjaim a kutyákkal, majd máskor).
Az igazság az, hogy a macskákban van sok sok közös tulajdonság, mégis mindegyik más.
Pár életből vett eset:
Egy ismerősömnek volt egy macskája akitől szó szerint rettegtek a kutyák (mérettől függetlenül), a neve Harcos volt.
Nekem volt egy fajtiszta perzsa macskám , az annyira hülye volt , hogy az ülésen és bámuláson kívül semmi más tevékenységet nem végzett (a neve volt: Bugyu), viszont volt egy különleges tulajdonsága: a túlélő. Ugyanis egyszer kiesett a 9, mondom kilenc-edik emeletről és három heti betegeskedés után teljesen olyan hülye lett mint előtte.
Egy másik, amikor játszottam vele, annyira belelovalta magát a játékba, hogy kiugrott a fotel mögül és nemes egyszerűséggel leköpött.
(ezt többször is véghezvitte) (ő helyből ugrott fel a kétméteres szekrény tetejére)
Gyerekkoromban volt, egyik szeme kék, másik zöld, macskánk. Nem tudom miért, de apám feldobta egy elhaladó tehervonat vagonjába, három hét múlva megjelent.

34. Cinci682 (2019-08-01 22:26.44)

Nem vagyok nagy macskarajongo...inkabb kutyas vagyok.De ez jo kis film volt.Kellemes csalodas,megerintett a temaja.

33. Natalie Wood (2017-11-12 20:55.20) - (válasz Rockercsaj2003 31. hozzászólására)

Neked mission, hogy állandóan itt vergődsz?
Puszit ad?
Marha édes...csókold meg helyettem is egy jó nagy baszott lapáttal!!

32. Bordal (2017-11-12 20:49.34)

- (válasz Rockercsaj2003 31. hozzászólására)

Figyelj Rocker' !
Ne egy kutyabolondot győzködj arról, hogy milyenek a cicák! Presztizsből sem fog igazat adni Neked!Mikor okulsz már végre-valahára?

31. Rockercsaj2003 (2017-11-12 20:25.01)

- (válasz Natalie Wood 30. hozzászólására)

ez hülyeség..az enyém még puszit is ad amikor felébred tök jól lehet velük kommunikálni...az ül vezényszót előbb megértette mi
nt egy kutya

30. Natalie Wood (2017-10-28 14:31.27) - (válasz Rockercsaj2003 29. hozzászólására)

Nem felel értük senki, a macskák nem éppen társas lények.

29. Rockercsaj2003 (2017-10-28 12:38.37)

- (válasz Boy mester 20. hozzászólására)

hu de sivár lehet az érzelmi életed.....ingyenélő macska hu miért a macskák szoktak pénzt keresni??? ők olyanok mint a gyerekek, a gazdi felel érte..

28. Türkiz (2017-09-13 20:59.37)

Rosszabbra számítottam,de kellemes csalódás ért. Nagyon szerethető film,nem akar több lenni, mint ami, életszerű,hiszen igaz történet,de mégis valahol hihetetlen,hogy ilyen megtörténjen.Mivel szeretem a cicákat,ezért Bobot már első perctől kezdve a szívembe zártam,értelmesebb tekintete van,mint némely embernek.

27. Dobsony (2017-07-30 01:04.40)

- (válasz Shanza 26. hozzászólására)

Hello!!
Kicsit neked is igazad van, kicsit meg nekem is.
Tehát, a stáblistán nem véletlenül van feltüntetve szereplőként Bob, az utcamacska. Saját magát alakítja, egy-két jelenetben meg kaszkadőrcicák helyettesítik Bob-ot. :)

26. Shanza (2017-07-24 19:42.33)

- (válasz Dobsony 23. hozzászólására)

Nem, Bob nem saját magát alakítja. Ha megnézed az eredeti párost láthatod hogy az igazi Bob cirmos vörös amíg a filmbeli zseniális vörös kandúr márványos mintás.
Amúgy úgy tűnik nagyon hasonló természetűek.
Nyugodt ragaszkodó. Nekünk is volt két vörös círmos kandúrunk. Irili és Pirinkó. Nagyon hasonló természetűek voltak. Pirinkó 19 éves koráig élt!
Nevével ellentétben igen nagy macska volt.
Nyugodt és méltóságteljes,mintha a félelem egy alig ismert érzés lett volna, nagyon ragaszkodott hozzánk. De nem az a dörgölőzős típus volt. Inkább az aki leül melléd és időnként dorombol.

Egy nagyon jó film méghozzá azért mert az élet írta, valódi szereplőkről.
Volt egy nagy próba a filmben, amikor a kísértés szinte rátört James-re. Amikor odamegy a dílerekhez végül csak a macskájáról érdeklődik.
Az volt egy súlyos fordulópont egy igazi próba.
Az Istentől kapott ajándék próbára lett téve.

25. Az utolso szamuráj (2017-07-10 18:16.34)

Macsekos film viszonylag kevés van nagyvásznon:talán mert mindig is van bennük némi öntörvényű makacsság és függetlenség,ami sok embert e fajta ellen hangol.
Vannak olyan darabok,amik nem törnek nagyra:egyszerűen csak...elmondanak egy történetet,sallang,kikerekített dráma profi ámde ájtatos zene nélkül:de mégis képesek az embernek adni valamit,valami...pozitívat.A True story címke jelen esetben nem hordozhat annyi hazugságot,jóóóó,persze lehet a cica nem pont így futott fel a buszra,de...kit érdekel.
Hősünk James Bowen aki utcazenészként és drogosként tengeti napjait,a múltjáról a film inkább csak sejtett-a bestseller könyv sokkal jobban kidomborítja,mi vezetett hová és miért.Minden züllött,a társadalom perifériájára szorult embernek van egy SAJÁT története-más kérdés,erre ki kíváncsi,gyanítom,Bob nélkül James-re is kevesen.
Bob viszont,a gyönyörű szemű cica érkezik az ablakon,és aztán hősünket valami oknál fogva kinevezi gazdájának:hogy ez mennyire igaz rájuk,van olyan testközeli ismerősöm,akihez egyszerűen besétált a cica 8 éve,és azóta ott dorombol.Bob és James kapcsolata a szokott mód egyre szorosabbá válik,de hál isten,nincs nyál,beszélő cica,siratós képsorok,minden olyan...életszerű.
És ez köszönhető a jól működő szereplőgárdának és Roger Spottiswoode-nak, aki nem zseni,viszont tökéletes mesterember,végig magabiztos kézzel vezényli le a látottakat,kerülve az érzelgősséget de ügyesen adagolva a drámát.James a cicának köszönheti új életét-és köszönhetően az érzékeny rendezésnek,kerülik annak a látszatát,Bob-nak erről amúgy tudomása van és tudatosan tette,amit tett,nem:ő egész másfél óra alatt csak egy:MACSKA-és a különböző emberi sorsok feltűnése vagy egyének reagálása is realisztikus és életszagú,gyanítom,mert valóban az élet írt nem kevés párbeszédet és helyzetet.A készítők még a drogról leszokást is finom kézzel oldják meg.nincs Danny Boyle képi világa és lüktető zenéje a falon mászkáló csecsemővel,de mégis érzed abban a pár kockába,barátom,tisztulni háááát....pokoli lehet,Bob meg hátul mindent látó szemével figyel,mit szenved a gazdája.
Jó kis film ez,úgy megható,hogy nyoma sincs abban a szándékoltságnak,annak túltekerésének,nem hatásvadász mód dolgozik,mégis megérinti az embert,ahogy két élőlény összemelegszik,és ahogy a szükség szép lassan átfordul valami...szebbé és erősebbé.

24. Bordal (2017-03-19 17:12.08)

- (válasz Dobsony 23. hozzászólására)

Ó igen! csak mamikor azokat a sorokat írtam, még nem tudtam. De aztán én is felfigyeltem arra a film végi jelenetre, amiről Te is írtál és elkezdtem csatolásokat keresni a neten. Találtam is rengeteget. Aranyosabbnál aranyosabbat. És meggyőződtem arról, hogy nem én vagyok rosszul bekötve, hanem azok, akik gyűlölködő, ledorongoló hangnemben nyilatkoznak a cicákról.

23. Dobsony (2017-03-19 15:22.06)

- (válasz Independence 22. hozzászólására)

Nemcsak neked, hanem Boymesternek és az én zöldvérű cimborámnak is.

Ingyenélő macska = Nagyon ritka fajta, gusztustalan egy dög. Nem fizet a lakhatásért, elvárja hogy etessék, itassák, és még azért sem akar anyagi ellenszolgáltatást nyújtani, ha simogatják, szeretgetik. Undoritó állat!
:)
Boy mesternek még csak annyit, ha figyelmesen nézted a filmet, láthattad volna, mikor együtt volt a gitáros srác a cicával, már egy lakásban laktak, tehát nem "csöveztek együtt".
Bordalnak pedig azt szeretném mondani, szerintem Bob-ot saját maga alakítja az alkotásban, nem véletlenül írták az ő nevét a stáblistára.
A végén a srác aki dedikáltatja a könyvet, és azt mondja-"úgy érzi, mintha ez vele is megtörtént volna!" az az eredeti személy, vagyis James Bowen volt. Biztos nektek is feltűnt! Valószínű sokat segédkezett a mozi létrejöttében, már csak abban legfőképpen, hogy biztosította a cicáját a forgatáshoz.
Nagyon szép kis film készült a regényből, a vége felé elég homályosan láttam már a képernyőt a könnyektől. :)

22. Independence (2017-03-19 10:36.54)

- (válasz Boy mester 20. hozzászólására)

Te nekifutásból vagy ilyen hülye, vagy álló helyből is megy? "Ingyenélő macska" ? Az milyen? Én meg egy cicát sem láttam három műszakban dolgozni a Dunai Vasműben, hajnalonta svájci sapkában állni a busz-villamosmegállóban, kis műbőr táskában a szendvics..., termosz, benne forró tea, hogy olvasztárként, esztergályosként, karbantartóként melózva, kemény munkával járuljon hozzá a "családi költségvetéshez"..., illetve saját "tápjának" beszerzéséhez, orvosi ellátásának finanaszírozásához!
Lelkük hasonló? Tehát a "drogos lélek" - örülök, hogy ily komoly morális magaslatokról ítélkezel emberekről, én ezt soha nem engedtem meg magamnak, ez értelmes ember mindig gondolkozik, belelát, beleérez, ítélkezés helyett - ekvivalens a henye macska lélekkel/léttel!

A szerelem meg fasza dolog, próbáld ki, hátha segít másképp látni a világot!

21. Bordal (2017-03-19 10:09.32)

- (válasz Boy mester 20. hozzászólására)

Remélem olvastad a könyvet és a filmet is láttad!
Ha ez így van máris hozzájárultál ahhoz, hogy ez a csöves csavargó még gazdagabb legyen. Mert az egy dolog, hogy vasakarattal leszokott a drogról - nem sokaknak sikerül.Az meg egy másik dolog, hogy nem koldulni járt az utcákra, hanem zenélni.(Kemény munka! Előre soha nem látható eredménnyel). És evvel meg is kereste a betevő falatját. Később, Bob társaságában már megkereste a szalámit is az immár vajjal is megkent kenyerére, de ez már annak a sok-sok embernek köszönhető, akik értékelték aprópénz formájában azt, amit csinált.(volt olyan is,hogy 5, 10, sőt 20 fontot kapott egyetlen embertől.Ezek vélhetően idióták voltak, ugye?) És nem volt Bob eladó még 1000 fontért sem. És írt egy könyvet keserves múltjáról és felemelkedéséről, ami bestseller lett. Angolon kívül kiadták rengeteg nyelven, így magyarul is.
Sikertörténet! Lehet utánozni - már akinek sikerül.
És nem érzem a filmet se füle, se farka történetnek.Én nem bántam meg a ráfordított másfél órát, ami a megnézésére fordítottam, miként azt a hármat se, amit a könyv elolvasására.

20. Boy mester (2017-03-18 20:04.06)

Ha meg akarsz kímélni magadnak másfél órát, akkor olvasd tovább:

Drogos gitáros csövesre ráakaszkodik egy ingyenélő macska. Mivel lelkük hasonló, ezért útjuk összefonódik. Ez annyit tesz, hogy együtt csöveznek tovább. A csöves közben leszokik és ír róla egy könyvet... Nagyjából ez a film és a könyv teljes sztorija. Ja, meg van egy kis szerelem, mert az kell.

19. Bordal (2017-03-15 18:59.25)

Elolvasva immár a könyvet is arra a megállapításra jutottam, hogy a film a jobb, nem a könyv. Alapjába véve nincs semmi baj vele. mondhatnám, kivételesen nincs vaskos eltérés kettejük közt. A könyv írója nem rendelkezik írói vénával és látszik minden során, hogy nem egy szakavatott írta meg helyette a feljegyzései alapján.De az amit az írás nem tud visszaadni, az a történet hangulata, a cica viselkedése, kommunikációja a körülötte zajló világgal. De azért megérte. :)

18. Bordal (2017-03-06 20:31.01)

- (válasz Rockercsaj2003 17. hozzászólására)

Nem tudom, hogy az igazi Bob él-e még, hiszen 2007-ben találtak egymásra és vélhetően már nem volt akkor sem kölyökcica. De filmbéli alteregója 2016-ból is tüneményes.
Így kezdődött az én cicatulajdonos pályafutásom is anno, aminek egy töredékét megírtam és egy másik ember leszólt, csakhogy szóljon valamit. Egy kóbor kölyökcicát szedtem össze az utcán kilenc éves koromban és halálmegvető bátorsággal hazavittem - lesz ami lesz! Nem várt eredmény született. A pici cica - el is neveztük Cicababának - a család kedvence lett. Széppé tette napjainkat puszta lényével és tragikus körülmények közepette fél év múlva elpusztult. De a macska, mint olyan addigra már annyira belopta magát a család szívébe, hogy utánpótlás jött, méghozzá egy ikerpár személyében. Az ikrek egyike volt a már elmesélt történetem "hőse" a mohamedán vegetáriánus macs'. :))

17. Rockercsaj2003 (2017-03-05 16:47.36)

- (válasz Dzsinbu 15. hozzászólására)

.....:( nem tudom miért lehet ennyire utálkozni..

16. Dzsinbu (2017-03-05 11:23.16) - (válasz Rockercsaj2003 4. hozzászólására)

Szívemből szólsz ! ☺

15. Dzsinbu (2017-03-05 11:19.12)

Mindenekelőtt elolvasom a könyvet.Natalie Wood meg szánni való építőjellegű hozzászólásával.Jó ember az biztos nem lehet,ilyenekből lesznek állatkínzók !

14. Rockercsaj2003 (2017-03-04 20:48.25)

- (válasz Natalie Wood 11. hozzászólására)

Milyen ember lehetsz.....:(

13. Independence (2017-03-01 15:56.57)

Ember/cica s életszagú mozi ez!

Kerüli a témájából fakadóan könnyed mód felszínre dobható moralizálást, az általam oly nagyon utált, mellényzsebből előkapható konzervatív ítélkezést, a mű-májer bájolgást, az ember-állat kapcsolatból ultra lazán nyerhető poénok többségét – amennyi mégis van, az elfér benne – s mértéktartóan liberális, tehát, nem állítja be, ugyan nem követendő, de még „megértett” példának a kemény drogok használatát! Akkor sem, ha van „életkórtani” háttér, mi indokul szolgálhat.Sőt, a filmben bemutatott „segítő”, kőkeményen ellene megy az azonosulásnak – néha igen szigorú szabályok szem előtt tartásával – a meghátrálásnak, s csak akkor támogat, ha te is akarod..., de akkor támogat, nem is oly szegényes eszközökkel!

Kinek már volt szeretett házi kedvence, úgyis képben van, imádjuk őket, évtizedek óta élek macskával egy fedél alatt, s mikor az esztendők kíméletlen előrehaladtával, sorban „elhagytak” engem, ezt kisebb, de nehezen megélhető tragédiaként éltem meg, kisebb, mint egy általunk szeretett ember távozása életünkből, de gyász, mert nem lehet nem eltekinteni attól, hogy ezek a kis makacs „dögök”, minden érdek nélkül kötődnek hozzánk!

Nem..., nem a napi kaja miatt bújnak takarónk alá, kéjes nyújtózások közepette, nem a finom falatok vágya kelti dorombolásukkal kísért dörgölőzésüket, nem azért néznek ránk huncut mód összehúzott, de várakozás teljes tekintettel, miközben a hátukra vetik magukat - tulajdonképp feladva, büszke tartózkodásukat -, mert tudják, majd jön a csirkemell darabka..., hanem, mert szeretnek minket..., a maguk öntörvényű, kemény, dacosan elhatárolódó, „vadállati” génállományukkal telve, de szeretnek minket, s mi is őket!

Keserves perceket okoz, elvinni az állatorvoshoz, egy ilyen hosszú évekig társunkul szegődött kis szőrös, bájos imádott élőlényt, hogy rövidítse meg felesleges szenvedését, s még nehezebb eltemetni őt, a kert egy eldugott sarkában, nem kívánom senkinek az érzést!

Láthattunk már sok mozit, a drogokról s hatásaikról, s láthattunk jó néhányat ember s kutya-majom-cica- oroszlán-orca..., s a bánat tudja miféle állat bensőséges viszonyáról, tehát nem könnyű feladat újat mondani a témában, s a vicc az, a mozi legnagyobb érdeme, nem is akar újat mondani, csak mesél, átél, megríkat..., rettentő egyszerű filmes nyelvezettel, mellőzve a sokat mondás látszatát.

Roger Spottiswoode, ki elég ambivalens mód kezelhető rendezői múlttal rendelkezik – nevéhez fűzhető példának okáért a Tűzvonalban, mely egy pazar mozi, s az Állj, vagy lő a mamám, ami egy rettenet - ezúttal hibátlanul nyúl a témához, elmond egy szívhez szóló történetet, s kezd vele mindenki, amit akar...!

Tény – tudományosan igazolt tény – egy kedves háziállat velünk léte, kutya vagy macska épp mindegy, növeli a várható élettartamot, csökkenti a szív-érrendszeri betegségek kockázatát – vagy a gyógyulást - segít felépülni a mentális problémákból, javítja az autisták kommunikáció teremtő képességeit... etc., s adott esetben célt ad, motivációt élni, szeretni, törődni, felelősséget vállalni, várni a holnapot, a reggelt vele, s segíthet elszakadni függőségeinktől, melybe pont a szeretet hiánya kerget.

Könnyű ítélkezni a „függők” felett..., én kerülném ezt a hozzáállást, senki nem tudhatja mikor pottyan bele egy oly gödörbe, melyből, alkohol, vagy épp drogok útján szeretne menekülni, a problémákat elfedő kábulatba..., mily könnyű kijelenteni, ő oszt soha! , alázat sok-sok alázat kell ahhoz, hogy megértsük őket, s belássuk, mi sem vagyunk mások!

Egy biztos, az élethez szerencse is kell – nem is kevés, ki mást állít, s mindent, mit elért, csak magának tulajdonít, menthetetlenül beképzelt, s szánandó – ha nincs Val, nincs lakás, ha nincs lakás, nincs Bob, s nincs Belle..., s nincs..., talán folytatódó élet sincs! De a lehetőségekkel élni kell tudni! James Bowen élni tudott a lehetőséggel, sok harc s szenvedés árán, tiszteletet parancsoló, amit véghez vitt, s köszönjük ezt meg mindannyiunk „Bob-jának”... – is, hisz sokunknak van egy Bob az életében, még ha nem is épp macska az illető!

Kedves mozi ez, szerethető..., s tán van a mélyen megszívlelhető tanulság is, igaz triviális tanulság, de nem mindenkinek...!

12. Oereg Gorm (2017-03-01 15:41.26)

A macskákat én speciel igencsak szeretem,aranyos háziállatok.(én szinte minden háziálatot kedvelek)A film sem rossz.Egyszer-kétszer bátran vállalható.

11. Natalie Wood (2017-03-01 12:04.08)

Rühellem a macskákat, ez sem az én filmem lesz..

1 2