Plympton már az 1996-os ’Plympmaniá’-ban teljes fegyverzetében vonultatja fel, milyen furfangokra képes egy általa animált emberi testtel. Az ’Idióták és angyalok’-ban abból az alapvetésből indult ki, hogy még a legHyde-abb Hyde valamely zegében vagy zugában megbújik egy kisebb-nagyobb porció lelkiismeret. Még ha eltökélten küzd is ellene, előfordul, hogy a 21 gramm lepöcköli magáról a 16 tonnás súlyt, mely Damoklész kardjaként ír le spirálokat a fejünk felett. Folyamatosan.
Hősünk, aki személyiségi jogokra hivatkozva meg kívánja őrizni anonimitását, szerencsésebb figura az Arthur Seaton-féléknél – ugyanis a monoton, l’étezés pour l’étezést elviselendő nem kizárólag a hétvégéken tekergi körbe tapadókorongjaival a dimenziószínező szeszbérleményeket –, bár ezt ő lenne az utolsó, aki elismeri. Rosszindulat, düh, ego-lego. A fókuszunkba került Tóbiás azt tapasztalja, tettei következmények nélküliek. Kár, hogy annyira csökevényes a fantáziája, képtelen a legcsekélyebb konstruktivitásra is. Hintaló helyett például ha nefelejcsként kezelné a koreográfiája láttán meredeken pályát tévesztett takarítónőt… ajjaj, nem épp találó a példa. Leszakítaná. Nem tudok virágnyelven beszélni. (Amióta egy húsevővel próbáltam társalogni.) A lényeg, hogy a madárgyűlölő pukkancs egy meg nem határozott reggel fejletlen, szárnyszabású nyúlványokra lesz figyelmes a lapockái agglomerációjában. Két plafon magasságában berág eme elváltozás miatt. Bezzeg ha Georg Samsával konzultálna, milyen is az, amikor sokkos állapotba kerül önnönmaga látványától a… mi is?... hát ez az! Névtelen Tóbiás ekkor még nem is sejti (nem is sejtheti), hogy már sohasem találnak vissza a megszokott mederbe a napjai.
Plympton le sem tagadhatná, hogy kedvenc nyaraló- és munkahelye: Szürreália. Meséjét a Jóba vetett hitről elvetemülten csípős fűszerkeverékkel turbózza fel, képi világa üdítően viszolyogtató, alakjai összetéveszthetetlenül öntörvényűek – még ha a sorsuk a műfajra (fabula) jellemzően predesztináció alá vettetett is. Érdemes figyelnünk, hogy megfejthetetlenül kanyarognak végzetük felé a nyílegyenes úton.

1. Kék kereszt (2016-12-22 13:54.22)

Ritka elvont,beteg mese,mely merőben eltér mindentől..Nem sok ennél retkesebb,töröttebb,feketébb görbe tükröt látni..Ebben aztán tényleg minden benne van ami szem szájnak ingere..és még annál is sokkal több..100 meg 100 ötletes fricska,kikacsintás,szimbólum stb van benne.Minden egyes perce maga a tömény,szavak nélküli,gyarló,erkölcstelen,bűnös élvezet..Az egész erősen depresszív hangulatú,melankolikus,kilátástalan,szürke,fakó,rideg,élettelen. .mégis oly ismerős..hiszen rólunk szól az egész..rólunk,idiótákról..és arról a néhány angyalról..akik köztünk járva keresik a választ az emberi értelmetlenségre..Talán egyszer majd sikerrel járnak..Talán..
Állítólag mindenkiben van jó és rossz is egyaránt..csak a megfelelő arányok elérése nem jön össze sokunknak..Van benne valami..Bill Plympton alkotásai finoman szólva polgárpukkasztóak..Nem mindenkinek valóak,főleg nem gyerekeknek,de sok felnőttnek sem..Az ő beteg,mocskos fantáziája..szürreálisnak tűnő,mégis nagyon is valóságos képek sokasága..melyek zsigerig hatóan őszinték és igazak..Ahoz,hogy átjöjjön a mondanivaló meg kell őt értenünk,és el kell fogadnunk mindazt amit ránk zúdít..Picit,csak éppen hogy..érzékeltette velünk,hogy maga a földi lét felér egy purgatóriumbeli hosszabb látogatással..A többit később tudjuk meg..ki-ki a maga idejében..

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	VAL P, 2022-09-19 08:29	4 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Idióták és angyalok adatlap

Eredeti cím: Idiots and Angels

Évszám: 2008

Rendezte: Bill Plympton

További információk

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk