Akik kedvelik Puskin vagy Tolsztoj kaukázusi műveit, azoknak ajánlom figyelmébe! Cinkes vagy sem, nekem jobban tetszett az utóbbinál Szergej Bodrov filmje. Persze nem azért, mert BTR váltotta fel a lovat, hanem mert maga a történet jobban megragadott az által, hogy vizuálisan is magam előtt láttam a két személyt, de mégis másképp, humorosabban és kicsit tragikusabban is (Spoiler: például, ha jól emlékszem, Kosztilin szerencsésebb volt, mint Szása és a pusztakezes harc is feledhetetlen - "Feladom! Vigyétek innen!":)). A filmnek minden egyes percét élveztem. Persze lehet, túlontúl elmerültem benne a kék kendő dalától a kék szalagos puskatusig. Vannak a világnak olyan szegletei, ahol szinte megáll az idő. Mintha emlékeztető vagy figyelmeztető jelek ékeskednének a szüntelenül rohanó és változásban lévő világok közt, hogy jobban kihangsúlyozzák azokat a remélhetően nem örök törvényű szabályokat, melyek létezésünk során mindvégig elkísértek bennünket. Ez a film eszünkbe juttatja azokat a bizonyos dolgokat és talán már megismerhettük korábban is néhány világszerte ismert, elismert művészek munkáiban is. Ezekből a dolgokból csak kettőt emelnék ki. Barát és ellenség viszonya. A műben mindkettő külön utakat járna, de valamely oknál fogva mégis csak szorosan összekapcsolódik. Azon oknál fogva, hogy világunk törvényein sokszor nem tudunk felülkerekedni. Ami viszont felemelő, hogy néha mégis csak sikerül és mégis az ember győzedelmeskedik, szemben a világ diktálta tövényszerűséggel. A Kaukázusi Fogoly egy fantasztikusan eltalált, különlegesen egyedi film remek színészekkel, csodálatos aláfestő zenével, stílusos és találó betétdalokkal, lenyűgöző tájakkal és nem utolsósorban gazdag mondanivalóval. Amatőr színészek és nem színészek profi játéka mellett Oleg volt számomra az egyik legizgalmasabb karakter, aki eleinte még John Rambo karakterét is megszégyenítő elszántsággal harcoló katonát alakított , majd később nem csak komikus, hanem tragikus és fájdalmasan is realista karaktert. Ivanra sem lehetett panasz. A kaukázusi kislány szépsége és intelligenciája mögött ott rejtőzött az a bizonyos örök érvényűség. Ő volt az apa lánya, a feleségnek szánt gyermek, akinek rendeltetése van a hagyományokhoz hűen. Persze nem csak rendeltetése, hanem fontos szerepe is és nem csak Iván, hanem az apa döntésében. Nem is sorolom tovább. Csillog, villog a film, de nem a szuper hollywoodi kamerabeállítások és pixelek számától, hanem csupán az érzésektől, amik eléggé vegyesek. Van benne minden, komédia, tragédia, de ami a leglényegesebb, a valóságot ábrázolja ellenben azokkal a művekkel, melyek szinte futószalagon készülnek.
|
