Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Az élet dicsérete
- Epic Drama, 01:00

Harcosok klubja
- Film+, 01:20

Még egy kört mindenkinek
- Mozi+, 01:25

Tébolyult
- Film Mánia, 01:25

Szabadulószoba
- Moziverzum, 01:25

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Jay O. Sanders (71)

Lukas Haas (48)

Martin Lawrence (59)

Schell Judit (51)

Kai Wiesinger (58)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Végítélet (1994) - Vélemények

Végítélet (2008) - Vélemények

Végítélet (sorozat) - Vélemények

A csempész - Vélemények

30 nap maximum - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

A kilencedik kapu

Shaun Evans

Fórum - Külön asztalok (1958) - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

5. VAL P (2023-01-15 00:57.52)

A La Manche nyaldosta Bournemouth szikláin felhúzott, helyre kis panzióba életcsócsálta személyiségek húzódnak vissza a tömeg zsibongása elől. Van, aki kényúrhölgyként szövi pókhálóját a lelkek köré. Tőle jobbra szelídített Münchhausen állomásozik egy félőlény és egy, a büszkeségén esett csorbát szeszes borogatással enyhítő bivaly társaságában. A szálló sorsrojtozta vezetője diszkréten, alázatos szorgalommal simítgatja el az életük lepedőjén esetlegesen keletkezett redőket.
Kedves tabló is lehetne, örömgondozta arcokkal (a zavarttól az önelégültig terjedő skálán úszkálnának az orcákon a mosolyok), ha az unalom, a rosszindulat és a birtoklási vágy nem deformálná gwynplaine-i grimasszá a szájíveket a kamera elé felvonultatottak fizimiskáján. Az ördög azonban, látjuk most is, dolgos jószág, mételyhintés közben nem hagy ki egy négyzetmétert sem.
A tabló ennek ellenére tabló marad, hiszen klasszikus értelemben vett története nincsen a mozinak, sztoriszilánkok csillannak csupán fel a kósza napsütésben; s a kiállított karakterek hasonlóan csendes napnak néznek elébe, amikor búcsút veszünk tőlük, mint első találkozásunk estéjén. Egyikük kellemetlenebbül érzi ugyan magát, másikuk kiteljesedettebbnek, legtöbbjükről azonban bizton egyik verzió sem állítható. Jellemfejlődésig vagy -torzulásig nem szaladnak el velük a lovak, érzeményeikkel kapcsolatos kétségeik nem tisztázódnak megnyugtatóan – a filmidő alatt bekövetkezett változások épp úgy lehetnek pillanatnyiak, mint végérvényesek. A The End feliratot követően bátran folytatódhatna a cselekmény Sibyl és Pollock őrnagy nyitányban látott találkájával. Újra s újra elhangozhat a világirodalom legrövidebb memoárja: Elszaladt az idő.
Drámapetárdák pusztítása helyett egy vihar utáni teáscsészében hagyjuk magukra a Beauregard vendégeit. Igaz, hogy a többirányú lélekdúlás felajzott íjhoz feszítette hasonlatossá gerincüket, emócizmaik azonban olyan terhelésnek voltak kitéve már ideérkeztük előtt is, hogy villámgyors regenerálódásuk gyakorlatilag sorsközösséget formál belőlük.
A leírtak alapján nem lehet kárhoztatni az olvasót, ha lelki szemei előtt egy közepes színvonalú, precízen elkészített tucatfilm képe ködlene fel. Arról, hogy ez megközelítőleg sincs így, a fantasztikus atmoszféra és a színészek (no, jó, helyenként azért maníros, de összességében megrendítően érzékeny) játéka gondoskodik.
Jutalomszámba megy akárhányadszor is újranézni ezt a lelkünkbe óvatlanul besettenkedő remekművet.

4. Csabaga (2016-04-15 16:16.13)

Tényleg nagyon furcsa,hogy ezt a "mellékszereplőkből" álló filmben valakit főszereplőnek jelöltek Oscarra és meg is kapta.

Igaz,A Hopkins a Bárányok hallgatnak c. filmben még ennyit sem szerepel,de ő ott a férfiak között mégis főszereplőnek tekinthető,míg itt akár Burt Lancaster is jelölést kaphatott volna.

3. VAL P (2016-04-15 12:38.40)

Korlátok és minták,
Embert festő tinták –
Fogával épp kínt rág...

Él, mint betonhinták-
On lógázó finn rák.
Kart nyújtasz vagy flintát?

(fűzfapoéta a XX. sz-ból)

2. Vbacs (2014-09-02 10:12.41)

- (válasz Vbacs 1. hozzászólására)

* a "mindezt" után nem tudom, hogy mi jött, mert kitörlődött...utállak laptop

1. Vbacs (2014-09-02 10:10.46)

A Külön asztalokhoz hasonló szociológiai drámákat nagyon kedvelem, ilyen volt például Balzac Goriot apója, ahol ugyanígy szépen elkülönülnek a társadalmi rétegek egy szállón, vagy hotelen belül. Csak jelen esetben még annyi mozgástér sincs, amit Balzac műve megenged magának, hanem itt csak a hotelen belül látjuk az eseményeket. Van egy kívülállónk, és a történet azt akarja elmesélni, hogy a különböző klikkek miként reagálnak erre a személyre.
Ezeknek a „külön asztaloknak” érdekes összetétele van. Laknak a hotelben képviselői az előző, úri generációnak, ami ekkoriban már felhígult, illetve kihaló félben volt ; vannak a fiatal szerelmesek, akiket mások bajai nem izgatnak, van egy szerelmi háromszög, akiknek az egyik tagja egy hamisíthatatlan femme fatale, és így tovább. Látunk generációk, nemek, és társadalmi rétegek közötti ütközést is, mindezt
Jól látszik, hogy színházi darabot látunk filmre konvertálódni, hiszen nincs sok helyszín és mozgás, inkább a szöveg és a karakterek élveznek prioritást, azon belül is nagy jelentősségel bír a megfelelő színészek kiválasztása. Amely feladatot Delbert Mann sikeresen vett. Igaz ez a történelem legkevesebb kamerák előtt parádézó idejével megnyert Oscar-díja David Nivennek (nem volt fél órát sem on screen), mégis azt kell mondani, hogy a legmegkapóbb szerepet bízták rá és mindig öröm volt, ha láthattuk. Az általában tetőtől talpig sármos, kedves úriember, akit mindenki szeret és a partyk királya most egy olyan karakterrel birkózott, aki magányos, visszahúzódó, fél az emberektől, különösen a nőktől és emiatt meggondolatlanságokat művelt. Ő adta a mű konfliktusát, a kívülállót, de még inkább a „kiszakadt” tagot. Nagyon jó alakítás volt tőle, Niven egyébként is remek képességekkel megáldott színész és mindig az volt a hátulütője, hogy a bájossága miatt nem kapott sok féle szerepet, ami sajnálatos.
De rajta kívül is volt itt kit csodálni. Burt Lancaster nagyon erős volt, Deborah Kerr úgyszintén, de Haywort és a többi nagy név is mind szépen helytállt. Erős alakításokban nem volt hiány.
De az üzenete és a kifejezetten tetszetős lezárása volt szerintem az igazi hab a tortán. A hotelen belüli minitársadalom véleményének és magatartásának formálódása a szerelem, és az elfogadás jegyében, avagy hol van az a pont, ameddig még érdemes megbocsátani függetlenül attól, hogy ki vagy, hova tartozol és mit engedne meg a saját hitelved. A két párhuzamos nagy szál ugyanerre lyukad ki és egy remek befejezéssel zárul. Egész jó filmélményt kaptam.