Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk
Rejtvényjáték 728x90
Filmek Főoldal TV műsor DVD / Blu-ray Filmek Színészek Rendezők Fórumok Képek Díjak Mozi
film
 
Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Regisztrálj és nyerj
DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress

Részletes keresés

Mozibemutatók
2020-06-11
Corpus Christi

További mozibemutatók

Hamarosan a TV-ben
Blitz
- Mozi+, 22:35
Bronxi mese
- Film Café, 22:35
A csempész
- Cinemax2, 22:40
Amerika kedvencei
- Filmbox Plus, 22:40
Eljátszani és megszeretni
- Izaura TV, 23:00

Teljes tévéműsor

Szülinaposok
Paul Giamatti (53)
Jason Isaacs (57)
Robert Englund (73)
Kálloy Molnár Péter (50)
Sonya Walger (46)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok
FILMKATALÓGUS TOP 100 JÁTÉK
Dolgok, amik nagyon idegesítenek
xXx: Újra akcióban - Vélemények
Rock zene
Mortdecai - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek
Így lesz tökéletes egy pasi aaaaa
Paul Walter Hauser aaaaa

 

Fórum - Hőskeresők - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

2. Gyorkos (2014-04-20 08:57.50) aaaaa - (válasz Gyorkos 1. hozzászólására)
Itt megnézhető:

[link]

[link]


1. Gyorkos (2014-04-20 08:56.28) aaaaa
Hollósi Frigyes utolsó filmje.

Magyarkúti Barna kritikája a filmről az index.hu-n:

"Stohl Andrást agyonnyomja a valóság

Miklauzic Bence tévéfilmjének premierjét hiába próbálta titokban tartani a produkciót pénzzel is támogató m1, mi megnéztük, és nem bántuk meg. Még akkor sem, amikor teljesen felőrölt minket az embertelen sivárság.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK (1)
A saját filmje sem érdekli az m1-et
Miután kedden úgy előszedtem az m1-et, amiért eldugták az aznapi filmpremierjüket, napközben kicsit aggódni kezdtem, hogy mégis mi van, ha a Hőskeresők egy romhalmaz, amit jobb is, hogy nem reklámoztak? Szerencsémre nem ez a helyzet, sőt, mindenki sajnálhatja, hogy tegnap este nem az egyest nézte. (Azaz jó eséllyel szó szerint mindenki.) Ettől viszont még sajnos az is tény marad, hogy a Hőskeresők nemcsak, hogy katartikus élményt nem nyújt, de határozottan van benne valami hátborzongató: az úgynevezett magyar valóság, amely annyi más filmet is összenyomott már.
Mesteremberkedésből ötös
A megvalósításról szóló részt tudjuk is le gyorsan annyival, hogy itt minden teljesen rendben van. Olyan látványra számítson mindenki, amit egy szépen kivitelezett külföldi tévéfilmtől is elvárna: szépre manipulált, mély-erős színek, mozis vágás és kameramozgás, jól megválasztott kísérőzene. Persze ez nem egy látványfilm, de megint csak: pont olyan a képi világ, mint amilyennek lennie kell, sőt több.
vlcsnap-2013-08-28-11h24m20s70.png
Még a színészek is jók. Mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy a magyar filmszakma egyik legnagyobb problémája, hogy mivel a színészeink színházhoz szoktak, a filmekben általában ripacskodni szoktak. Ez az érvelés mindig furcsa volt nekem, mert szerintem színházban sem szabadna túlzásokba esni: pont a Hőskeresők főszerepét játszó Stohl András a Nemzeti Színházban néha elviselhetetlenül túljátszotta a szerepeit. Itt viszont meglepetésemre Stohl egészen jó; ha néha meg is zökken, az inkább a forgatókönyv hibája. Stohl András a marcona, de tiszta ember karakterét teszi több-kevesebb sikerrel többdimenzióssá, és tényleg csak azok a Shakespeare-drámákat idéző, környezetidegen megszólalások zavarók a karakter körül, amelyekkel a sértésekre válaszol („–Fordítsd meg. – A forgatást meghagyom neked! Szemet, köpönyeget, abban jó vagy!”)
De a téma agyonnyomja a karaktereket
A Hőskeresők egy képzelt borsodi faluban (Kerepeshuta) játszódik, 1990 augusztusában. Betoppan egy magyarul nem beszélő, negyvenes amerikai férfi, és nekilát kideríteni, hogy mi is történt pontosan az apjával, aki 1944-ben épp minket bombázott, és pechére pont itt zuhant le. A kezdetektől nyilvánvaló, hogy a háttérben lappang valamilyen szörnyűséges bűn, végül azonban ez is eltörpül a kopár, kietlen érzelmi sivatag mellett, amit mindenki csak „magyar valóságnak” hív, és amelynek definiálására most nem vállalkoznék, de a kezdetektől elképesztő súllyal nehezedik a történetre.
vlcsnap-2013-08-28-11h22m25s217.png
Jó dolog a Hőskeresőkben, hogy az első fél órában még sikerül könnyedebben hozzáfogni, ebből születik néhány egészen jól működő jelenet. A velejéig korrupt, emberségétől végképp eltávolodott polgármester (Znamenák István) egy ponton például azt sorolja az amerikai vendégnek, hogy miért kérnek 1990-ben 300 dollárt (ma kb. 70 ezer forint) egy miskolci vonatjegyért: „Útiköltség, illetékbélyeg, munkadíj – ÁFA!”. Ebben az egész jelenetben van valami végtelenül találó, hiszen az áfát épp akkor vezették be, és a polgármesterhez hasonló emberek tényleg úgy tekinthettek rá, mint valami titokzatos, teljesen soha meg nem fejthető dologra, amitől valamiért az árak mégis rögtön feljebb mennek.
A polgármester fia (Matola Norbert) áll be tolmácsolni: egyszínű pólójával, hosszú, egyenes hajával és együgyű csodálkozásával ő maga a '90-es évek. És persze ő is szállítja azokat a kötelező jeleneteket, amelyeknek minden magyar filmben ott kell lenniük, ha valaki angolul próbál beszélni: a fiú esetlenül tolmácsol, sokszor szándékosan hamisan.
A kezdeti könnyedség azonban fokozatosan felszívódik, és a helyén csak a két erős karakter marad: Stohl András és az amerikai vendég, akit a Kolorádó Kidből ismert Mike Kelly játszik. De a kor- és társadalomrajzon kívül minden felőrlődik a film végére. Ez elsősorban a történet szerinti, diegetikus kudarcnak köszönhető, amiről egyébként talán még azt is nekiállhatnánk bizonygatni, hogy nem is igazi. Hiszen a két tényleg ártatlan karakter, az amerikai vendég és Stohl Polyákja végül egymásra találnak, annak ellenére is, hogy egyikük sem beszéli a másik nyelvét.
A történeten belüli apróbb sikereket azonban teljesen beárnyalja, hogy képtelenek változtatni a falut belengő embertelen sivárságon, amely minden sarokban ott szikrázik. A filmben végig azt látjuk, ahogyan ez a falu, ahonnan az emberi dimenzió teljesen kihalt, ahol a bűnről sincs értelme beszélni, minden ok nélkül szedi darabokra a főszereplőket, 1990-ben ugyanúgy, ahogyan 1944-ben is. Igen, kapunk egy párhuzamot, a film a huszadik század magyar történelmének két ex lex helyzetét teszi egymás mellé.
vlcsnap-2013-08-28-11h23m12s164.png
A kudarc olyan erővel, és annyira ellenpont és valódi, a szereplők kontextusában értelmezhető cél nélkül történik a képernyőn, hogy ez megdönti a film szerkezetét: a társadalomrajz áll szemben a sorstragédiával. A karakterek a film elején még relatív önállósággal próbáltak saját jogon is létező szereplőkké válni, ám végül megadják magukat a falunak. És velük együtt mintha a forgatókönyvíró is beadná a derekát a politika és a társadalomrajz számára, és valódi, filmes befejezés nélkül, pusztán Kerepeshutát megrajzolva zárul a Hőskeresők, ahol a szereplők díszletként állnak a kegyetlen kép mellett.
A film ettől még jó, és megnézni mindenképp érdemes – ha másért nem, hát azért, mert Hollósi Frigyest ebben a filmben láthattuk utoljára, és a film végi nagy megmozdulása egy igazi, erős pillanat."

[link]



Kapcsolódó fórumok

VéleményekGyorkos, 2014-04-20 08:572 hsz
Kérdések téma megnyitása0 hsz
Keresem téma megnyitása0 hsz
 
 

Filmkatalógus alsó
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu