A filmmel csak annyi a baj ,hogy a leírásod jobb ,mint a kivitelezése ,mert amiket írsz ,kétségtelen benne van a történetben ,de annyira elnyújtva és erőltetve némely jelenetben ,hogy elsikkad a lényeg.
Unalmassá válik a cselekmény .Pedig többnyire vevő vagyok az ajánlásaidra ,de ez nem jött be.

1. Anitabagwell (2013-03-02 22:25.23)

Na ez egy ízig – vérig spanyol film, de jóóó is volt! A történet középpontjában Eliseo (Javier Cámara) áll, aki 41 éves létére agglegény és ez, ahogy a spanyolok mondják „le pesa mucho” vagyis, nagyon bántja. Abszolút életszerű a szituáció,... már csak ezért is éreztem magam annyira közel a történethez. Keresi az igazit, de nem találja…. Egyszer azonban mégis ráakad, Nati (Carmen Machi) személyében, akivel van egy aprócska gond: a sógornője…. És akkor ez a sztori még megfűszerezve olyan arcokkal, hogy csak na. Eliseo barátiköre, meg akikkel együtt zenél elég népes, és megtalálható itt mindenféle – fajta csavargó, akik jobbnál jobb tanácsokkal látják el Eliseot, természetesen ők mindig mindent jobban tudnak, mint az érintett. Van itt flúgos „mindenesfiú” Bertín (Julián López González), van itt hírnévre törekvő családapa, Javier (Lluís Villanueva), egy elmondhatatlanul laza pap, Abel (Tristán Ulloa), és persze ne feledkezzünk el a nagybácsiról, aki már sokat megélt, túl sokat, ugyanis különböző könyvek segítségével már a halálra készül, Ő Auxilio, és a fantasztikus Juan Diego játsza (bizony a jó Öreg Don Lorenzo a Los hombres de Paco-ból) és hogy még erősítve legyen az egész, van persze egy elképesztő, „szédületes szélhámosunk” Román, Hugo Silva tolmácsolásában. A szereplők adottak, minden színészt imádok benne, sejtettem, hogy rossz nem lesz. A helyszín vidék, kevés ilyen filmet láttam, ami ennyire jól bemutatná a spanyol – vidéki életet. A történet egyszerre volt nagyon vicces és nagyon szomorú is. Ez az amit annyira szeretek a spanyol filmekben, hogy szinte mindig érződik ez a kettősség. A többi azon múlik, hogy van – e egy ügyes rendező, aki meg tudja húzni a vonalat, a kettő között. Itt most volt, Nacho G. Velilla személyében, aki már másodjára bizonyította be (előzőleg a Fuera de Carta-val,a mi szintén nagyon jó lett) hogy nem csak a sorozatok működéséhez ért, hanem teljesen nyugodtan rá lehet bízni teljes estét betöltő mozifilmeket is. Odakinn ez a film lett a tavalyi év egyik legjobb vígjátéka – teljesen jogosan. Önmagában még a jó rendező mindig kevés, de ha maga mellé szed egy Javiert, máris jobb a helyzet. Egészen pontosan Javier Cámararól van szó, akit én személy szerint, az EGYIK LEGJOBB karakterszínésznek tartok. Minden szerepénél azt érzem, hogy annyira komolyan veszi, mintha katonaságban lenne. Színészeket ennyire átszellemülni mint Őt, nem igazán lát az ember.Amit szeretek a karakterekben, amiket eljátszik – és ez szinte mindegyikre igaz – hogy minden karaktere, igazából önmagát keresi. A végén meg is találja önmagát, mindezt, úgy, hogy nem adja fel önmagát. Például ez a film, nagyon sokat adott nekem azzal, hogy megmutatta: bazdmeg, lehetsz boldog így is, megtalálhatod úgyis a boldogságot, ha nem adod fel az elveidet, az álmaidat, azt aki vagy. Persze ez az út sokkal rögösebb, de érdemes rajta végigmenni. Fontos volt ez a filmben, nagyon fontos!. Na és ott a másik forma, Hugo Silva, akit meg egyszerűen létezhetetlen beskatulyázni. Szerintem ez a fickó, minden, de minden szerepét túljátssza. Ez néha negatívan is lejöhet, de az összkép a végén akkoris ugyanaz lesz: rohadtul kell ez a tío a filmiparba. Létezhetetlen korlátok közé szorítani. Mindig annyira, de annyira határozott elképzelése van 1-1 karakterről, hogy sok rendező feladja, mert állítólag nehéz vele dolgozni. De hál istennek, hogy vannak akik bírják:). Ebben a filmben azért tetszett nagyon, mert szerintem rengeteg férfi magára ismerhet. Amíg megvan a nő, nem is törődik vele, csalja összevissza, aztán ha kidobják, azonnal rájön, hogy valójában szereti. Talán ez egy örök nagy kérdés, hogy hónapokig együtt vagyunk valakivel, de nem tudjuk eldönteni jó – e vele vagy sem, csak vagyunk és kész. Aztán ez a végtelenbe nyúló gondolkodás, megoldódhat 2 másodperc alatt. Jó film volt ez, vicces volt, na meg szólt is valamiről. Aztán a filmcímet meg mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja (Haljanak meg a rondák, vagy ne? :D ki ronda egyáltalán?: ). Jó volt, jó volt. Vevő vagyok Señor Velilla további filmjeire is. Főleg ha megtartja azt a jó szokását, hogy Javier Cámaraval dolgozik. A zenéért meg külön pirospont, de jó is volt, hogy ennyit énekeltek.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Emylio, 2013-08-16 19:02	3 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Pokolba a rusnyákkal! adatlap

Eredeti cím: Que se mueran los feos

Évszám: 2010

Rendezte: Nacho G. Velilla

Szereplők: Javier Cámara, Carmen Machi, Juan Diego, Tristán Ulloa, Lluís Villanueva...

További információk

Szereplők fórumai

- Javier Cámara - Vélemények

- Juan Diego - Vélemények

- Íngrid Rubio - Vélemények

- Hugo Silva - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk