Valahol a Becoming Jane vidámabb,ütemesebb volt mint ez,de zért azt ne feledjük,hogy ott,még a fiatal Jane-t láthatjuk,itt meg a már lassan középkor felé járó Jane-t.
Talán itt több volt már benne a keserűség,túl a csalódásokon,és valahol már ténylegesen letett arról,hogy valaha megtalálja szíve választottját.
Meg persze a betegsége is kiújulóban volt,ami még jobban megnehezítette a mindennapjait,azt,hogy egyáltalán elkötelezné így magát valakinek.
Nem akart már senkinek a terhére lenni.
Csak az írás volt az ami kizökkentette és felszabadította a gondok alól,ilyenkor egy másik világban "élt".
Hogy háttal írt az ajtónak?
Hát..gondolom ezzel azt is tudatni akarták,hogy nem szerette azt ha írás közben zavarják.
Mint láthattuk is,hogy mikor pont benyitottak a szobába,rögtön abbahagyta az írást,majd mikor kiment az illető rögtön folytatta.
Ha az ember pl benne van egy gondolatmenetbe,amit le szeretne írni,hát persze,hogy zavaró tényező még az is,hogy ha fel kell nézni és válaszolni valakinek a kérdésére.
Írod,hogy gunyoros volt...de egyáltalán nem gonosz,inkább csak olyan finoman odamondogatós,Jane úgy volt vele,hogy aki érti az Ő iróniáját az biztos,hogy nem sértődik meg érte.
Ebben a filmben nem volt boldog,és ezt nem is palástolta,viszont panaszkodni se panaszkodott,néha nem is kell beszélni ahhoz,hogy látszódjon valakin a keserűség,mint rajta is.
Úgy érezte szerintem,hogy az Ő sorsa már megpecsételődött,neki ez jutott -e világon,az írás,azon keresztül jutott be az emberek,olvasók szívébe világszerte.
Így sokkal de sokkal több ember szerette mint azt Ő valaha is gondolni merte volna..és nem csak az az egy ember,azaz Férfi,akire egész életében várt.

12. Zsozsizseni (2012-12-29 23:03.27)

Bárcsak azt mondhatnám, hogy mennyire imádtam... de sajnos nem.
Amit lehet, azt én elolvasok, megnézek Jane Austenról, így ismerem az életét is. Így például az olyan apróságok, hogy Jane háttal az ajtónak írt, de mindig meghallotta, hogy ha közeledik valaki, mert nyikorog az ajtó - csekélység, de jó volt látni, hogy a készítők tudták, mit csinálnak. Remek színészeket válogattak össze, nekem tetszett a tévéfilm jelleg is, a film által leírt ív.
Aki miatt nem tetszett a film, az Jane alakja. Nekem néha már túl sok volt az, hogy mindent poénnal üt el, keserű gunyorosság jellemezte. Nyilván szócsaták terén legyőzhetetlen volt, csak itt a gúny nem finom gunyorosság volt, amely jókedvűvé teszik az embert.
Pár év múlva megnézem újra; mostani fejjel a becoming jane-t is szívesen megállítanám, amíg happy az end Tommal :)

11. Türkiz (2012-10-06 23:41.38)

Egy életszerű film Jane Austen életéről,mindenféle hab vagy máz nélkül.Nagyon tetszett és megkapó film volt számomra,a zenéje is lenyűgözött.
Bár a Becoming Jane ismertebb,abban több volt a sallang.Jane karaktere is meggyőzőbb volt.

10. Miss bambi (2012-05-28 12:04.37) - (válasz Angelika58 9. hozzászólására)

Köszönöm :)
Már régebben láttam,tegnap viszont felvettem videóra.
Ez egy teljesen más hangulatú film az életéről mint amit "megszoktunk",ezért is tetszett nekem.
Köszi a könyvajánlót is,utána fogok nézni mindenképp.

9. Angelika58 (2012-05-28 11:55.56)

- (válasz Miss bambi 2. hozzászólására)

De nagyon szép írás volt ez.

Én most láttam a filmet először és nem is igazán tetszett. De mindent megnézek, ami csak a legtávolabbi kapcsolatban is áll Jane Austennel.

(Remélem, láttad most te is a filmet,mert kerested is. Az M1-en volt tegnap, tehát biztosan ismétlik majd.)

Igazából olyan nagyon keveset tudunk róla, valószínűleg azért készül ennyi feldolgozás lehetséges életeiről. Vagy még az is lehet, hogy mindent tudunk róla, hiszen a műveiben minden benne van.

Nem olyan régen jelent meg magyarul Claire Tomalin Jane Austen élete c. könyve.Ő a legismertebb angol Jane Austen-kutató. Ebben a könyvben mindent közöl, ami valóban bizonyítható tény Jane-ről, minden regényesség nélkül.

Nem lehet letenni, szívből ajánlom.

8. Tilla (2011-11-12 18:27.45) - (válasz Miss bambi 7. hozzászólására)

:-DD Mary eszembe se jutott, de tényleg érdekes lenne a kottáival... Biztos nem szokványos nyuszilány! :-)))
Mondjuk nem csoda, ha nem akatak vénlányok maradni. Annyi répaleves!!Így még Mr. Collins is vonzó lehetett, megértem Charlotte Lucast... :-D

7. Miss bambi (2011-11-11 21:33.34) - (válasz Tilla 6. hozzászólására)

Áh,fenéket,a levesbe aprították,gondolom. :)

Gondold csak el..,pl.Mary Benett,mint nyuszilány,irgalom,csak a kottái takarnák el a...ááá há' ilyen az életben nincs. :D

6. Tilla (2011-11-11 21:22.16) - (válasz Miss bambi 4. hozzászólására)

Hihihi... anyi répától egész nyúlszerűek lettek volna hölgyek. Ők lennének a playboy nyuszik elődei? :-D

5. Tilla (2011-11-11 21:19.03) - (válasz Miss bambi 4. hozzászólására)

Én meg csak olvasok... és olvasok, aztán meg csak nézek, hogy hol mennek olyan filmek, mint ez is, amit pl. szivesen megnéznék. :-)

4. Miss bambi (2011-11-11 10:08.27) - (válasz Plunket 3. hozzászólására)

Addison kór-elsődleges mellékvesekéreg elégtelensége volt,ebből alakult ki az "elfeketedés".
Haláláig Cassandra nővére ápolta őt,még emberek közé se mert már menni,szegény.

Igen,az anyja elég kemény volt vele,mintha csak Jane-től várta volna a nagy megváltást,szép.

Jaj Plunki,hát volt nagy birtok tele répával vagy mittudomén,akármivel,gazdálkodtak okosan,nya,ez megfelel?:))
A nőcik meg csak billegtek a bálokon a trapéz hátsófelükkel,teáztak,varrták a csipkét,meg pletyiztek éjjel-nappal,várták,hogy egy arra tévedt Mr.Darcy elvegye őket feleségül és éljenek boldogan,amíg meg nem halnak.
Jane Austen meg csak írt...csak írt...

3. Plunket (2011-11-11 09:13.37)

- (válasz Miss bambi 2. hozzászólására)

Elolvastam a film után a Wikipédiát.Azt írja,hogy megfeketedett.Ez milyen betegség lehetett?
Amúgy a legdrámaibb az volt a filmben,amikor az anyja beolvasott neki,hogyha férjhezment volna,akkor mindannyian gazdagok lehettek volna.Abban benne volt minden,ráadásul nagyonis realisztikus volt.
Máskülönben nemigazán értem miből élt ez a társadalmi réteg.Nem dolgoztak,csak billegtek jobbra-balra.A férfiak,meg a birtokok eltartották őket???vagy valahonnan életjáradékot kaptak,ami olyan nyugdíjféle,vagy nemtom,csak találgatok.

2. Miss bambi (2011-11-11 08:56.57)

Őszintén szólva a film címe nem igazán tetszik,Én inkább azt adtam volna neki,hogy:
"A csodálatos Miss Austen".

Sokkal de sokkal találóbb lett volna,mert igen,Ő az volt,egy igazi jelenség,remek író,egy rendkívüli Nő,és mondhatnám mára azt is,hogy egy igazi ikon.
Ezzel a filmmel is bepillantást nyerhettünk az életébe,ami persze kitudja,még a mai napig is,hogy mi valójában a teljes igazság,mert hisz Jane halála után megtalált és fennmaradt levelekből táplálkoznak oly sokan.
Ezekből írnak könyveket róla,ezekből készülnek az ilyen jellegű filmek,pont mint ez is,az Ő életéről.
Ebben a filmben már a 40-es éveiben járó Jane Austen-t ismerhetjük meg,aki még mindig az írásnak szenteli az életét,mert neki ez volt maga az élet.
Én mindig is úgy éreztem,hogy az írás testesített neki meg mindent,a szerelmet,a vágyak kiélését,az örömöt,bánatot,csalódást,és minden olyan lehetséges dolgot ami csak megadatik egy emberi életben.A filmben az mondta,hogy valójában az ő regényei neki nem más,mint a saját gyermekei,annak tekintette őket.Mindig próbálta tökéletesíteni,óvni őket,és megfelelni a környezetének,hogy tetszen másoknak is.A regényeiben megtalálható remek karakterek kialakításának igen sok szerepe volt azon embereknek,kik körbevették Őt élete során,inspirálták őt.Figyelte az embereket,a beszédüket,mozdulataikat,reakcióikat egyes helyzetekben és már szerintem akkor kirajzolódott Jane előtt a sok-sok karakter amit olyan bájosan és fantasztikusan megformált regényeiben.
A táj szépsége,ahol élt,ahol csak járt,mind-mind ihletet adtak neki,a kastélyok,az erdő,egy tó,egy mulatságos ember(lásd.Mr.Collins-t)vagy akár egy olyan egyszerű kis ház,mint amiben ő is élt a családjával.
Eszméletlen nagy horderejű képzelőereje volt,olyan dolgokat is képes volt szavakba önteni amik meg sem történtek vele,vagy legalább is nem olyan szinten,mint az Ő szerette volna.
Ez az egyik volt a szerelem.Talán tényleg vágyott rá,hogy igaziból megadasson neki,de egyben félt a változástól is,talán tartott tőle,hogy befolyásolná a továbbiakban az írást,már nem tudna annyi inspirációt gyűjteni.Mert valljuk be,sokkal könnyebben szárnyal a képzelet akkor ha csak álmodozunk és elképzeljük mind azt a csodát vagy bármit amit szeretnénk,mint akkor ha már ott van a kezünkben,és csak a miénk.
Ez persze nem biztos,sőt,hogy 100%-ig boldoggá teszi az embert,de talán ennyi elég is,Jane Austen-nak úgy érzem elég is volt.
Szerette volna átadni magát egy embernek,aki megérti,aki talán olyan mint Ő,de túl sok volt a gátló tényező,amik azonban elnyomták-e érzést,hogy kiteljesedjen,ezért csak írt róluk.
Az anyagi dolgok is közrejátszódtak,próbálta eltartani a családját az írásból,így még jobban erre a dologra koncentrált,nem engedett be más zavaró tényezőt,ami gátólná az írásban.Ebben teljesedett ki oly nagyszerűen,amiért hálásak vagyunk neki világszerte,bepillanthattunk a karakterein át az Ő világába,mosolyogtunk vele,szomorkodtunk vele,és átéreztük mindazt amire Jane valójában vágyott.
Bár ez a film nem éppen a boldog Jane Austent mutatja be,de úgy érzem ez is hozzá tartozott,erről is tudomást kell venni,meg a betegségéről,ami számára a legnagyobb gát volt az életben,ami csak létezett.
Egészen haláláig írt,ez volt neki az egyetlen erő,ami miatt a végsőkig kitartott,és még akkor is a tökéletességre törekedett,hogy az ő olvasói számra megfeleljen,minden amit csak adni tudott világszerte az írásain keresztül.

1. Plunket (2011-11-09 23:06.32)

Nemhittem volna,hogy ennyire jó lesz ez a film,de telitalálat.Élvezetes szinészi játék,és gyönyörű vidéki angol környezet.A főszereplő szinésznő annyira jó,hogy szinte egyesíti magában megírt hősnőit.Ő volt Lizzi,Emma és Elinor Dashwood.Csak egy kicsit képzeltem másnak,de ez az okos,fanyar vénkisasszony drámája nagyon benne van a könyvek hátterében.Hiszen minden a férjhezmenés körül kavarog a regényeiben.Kiírta magából,amit soha nem élt meg,közben pedig festett egy hihetetlenül pontos,és élvezetes korrajzot az akkori angliáról,az akkori angol emberek gondolkodásmódjáról és viselkedéséről.Nemhiába kezelik könyveit nemzeti kincsként az angolok,és nemhiába emelkedett a világ klasszikus íróinak sorába.