Fórum - A némafilmes - Vélemények (5. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8

91. Evile-Elvis- (2012-02-29 15:15.08)   - (válasz Exp123 89. hozzászólására)

Felkeltetted az érdeklődésem hozzáértő hozzászólásoddal erre a "ZS végtelen kategóriás okádék-hányadék felsőfokon"-ra. (1800-ban még nem létezett mozgókép)

90. Miss bambi (2012-02-29 15:12.36)   - (válasz Exp123 89. hozzászólására)

Hát igen,nem az ilyen ZS kategóriás,műveletlen,okádék-hányadék kritikájú elméknek készült,akiknek van bátorsága leírni és égetni magát ezzel felsőfokon,ugye.

89. Exp123 (2012-02-29 14:51.13)

Vazze, kinek kellenek ilyenek? Nem 1800-at írunk, ráadásul 500 fekete-fehér néma film jobb (volt) ennél (Amiket 1930-40-ben csináltak pl). ZS végtelen kategóriás okádék-hányadék felsőfokon, ebben csak a főszereplő érdemel Oscar díjat, az is csak a bátorsága miatt, hogy szívesen égeti magát ezzel a filmmel.

88. VAL P (2012-02-28 07:38.11) - (válasz 1zsuzska 61. hozzászólására)

Szívesen! =) Szerintem ne hezitálj tovább!

87. Macsikám (2012-02-27 20:22.13)

Ezért a filmért érdemes volt moziba menni! Hazáig mosolyogtam (nem a mozi mellett lakom). Szerintem megérdemelt volt az Oscar, de ha nem, akkor is az egyik legkedvesebb film, amit valaha láttam. Az külön tetszett, hogy fekete-fehér és néma, de mégis végig leköti az ember figyelmét. + Lehet, hogy komolytalan vagyok, de tőle teljesen elolvadtam: [link]

86. Kovbojka (2012-02-27 19:52.42) - (válasz AlekSeJ 85. hozzászólására)

Még jó, hogy nekem nem!:D

85. AlekSeJ (2012-02-27 19:47.34)

Ez valóban akkora durranás lenne, mint amilyen csillagokat látok itt a nevek mellett?.. Megnéztem a trailert, számomra bőven elég volt az is...

84. Langelus (2012-02-27 19:36.37)

Tehát ez volt tavaly a bajnok. Hm...

83. Menrot (2012-02-27 17:42.58)

Megnéztem és nem bűvölt el annyira,mint szerettem volna.Majdnem mindenkinek tetszett az alakítása.Érdekes volt James Cromwell-t Malcolm McDowell-t vagy John Goodman-t látni egy némafilmben.Berenice Béjo is szépen játszott.Pont Jean Dujardint nem találtam olyan remeknek,mint ahogy azt gondoltam volna a film megtekintése előtt.A zene elment.10/6.5 Többet nem fogom megtekinteni.

82. Colby86 (2012-02-27 16:07.44)

Spoileres lehet!!! Felüdítő élmény a film, könnyed szórakozás, de semmi több. A sztori nem túl csavaros, nincs mély mondani való, nem elgondolkodtató, viszont a kivitelezés pazar! Nálam a film csúcspontja a rémálom jelenet volt, az valami zseniális lett. Kár, hogy csak álom volt... Ami az Oscart illeti, megérdemelten nyert, viszont szerintem Brad Pitt jobban megérdemelte volna a Pénzcsinálóért.

81. Az utolsó Filmcézár (2012-02-27 07:42.29)   - (válasz Az utolsó Filmcézár 76. hozzászólására)

Na,4 ből 3 bejött:) Igazi meglepetés volt Jean Dujardin győzelme,de megérdemelte,és örülök,hogy nem ősz apó nyert:D:D

80. Godric's Hollow Man (2012-02-26 22:51.13)

Lehet, hogy megköveznek érte, de szerintem ez nem olyan nagy szám. Olykor helyenként még untam is. Nem vitatom, hogy bátor tett a 3D uralta jelenkorba kijönni egy old school mozival, de amúgy meg semmi extra. A szereplők baromi jók. Bejo egy tünemény, Dujardin egy őstehetség. Ha a színészi díjakat este megnyeri nem fogok érte bosszankodni. Azonban a film egészével már vannak bajok. A történet kikacsintásai ellenére (amelyek aranyosak), semmi extrát nem ad. Az operatőri munkát sem láttam olyan zseniálisnak, mint sokaktól hallottam. Idéznék egyet az origo kritikájából, ha szabad lesz: "...tökéletes közönségfilm, ami mindenkit emlékeztet rá, hogy miért csodálatos élmény moziba járni." Biztos. Én nekem nem ez jött le. Inkább az, hogy de jó, hogy nem fizettem mozijegyet (és választottam inkább a Shame-et). Továbbá azok az emlékek jöttek inkább elő, hogy meg kéne nézni újra egy Chaplin-filmet például. Igazán azokat élveztem, meg a tényleg akkori némafilmeket. Még sosem fordult elő, hogy kicsit untam volna bármelyiket is, de itt megtörtént. A fentebb említett színészi pozitívumok és jóféle kikacsintások mellett, még a zene a működő. Az megérdemelne egy szobrot. Kisebbségben vagyok a véleményemmel, de piszokul nem vagyok elájulva tőle, nem is leszek. Azt sem igazán értem, miért kell elájulni annyira tőle. De nálam okosabb emberek biztos jobban értenek hozzá. 70-75%

79. Mcec (2012-02-26 21:07.13)

Na jó, ha már Oscar: Legjobb film Legjobb férfi főszereplő Legjobb rendezés Legjobb vágás Legjobb fényképezés Legjobb zene (Az első három az eddigi díjakból ítélve már tuti befutó)

78. HMáté33 (2012-02-26 19:35.06) - (válasz Az utolsó Filmcézár 76. hozzászólására)

Szerintem nem fogják Woody Allen-t díj nélkül elengedni, már csak azért sem, mert a Midnight in Paris-nek óriási a támogatottsága az Akadémián belül, és a forgatókönyv az egyetlen kategória, ahol nyerhet a film.

77. Chris92 (2012-02-26 18:14.13)

Nem egy filmtörténetet átíró mestermű, nincs benne semmi kiszámíthatatlan vagy eredeti de szentséges ég mennyire jó volt nézni! Ma amikor tombolnak a minél nagyobb képi látványosságra és zajszintre menő, popcornmozik már az is bátorságnak számít ha valaki egy fekete-fehér filmet készít. Azt az embert, aki még ennél is tovább megy és egy teljesen, az 1920-as évek némafilmjeit nemcsak megidéző de annak technikáját történetelbeszélésre használni akaró alkotást magyarul némafilmet akar készíteni annak minden jellegzetes stílusjegyével...na azt az egyént nyugodt szívvel lehet arra a határvonalra helyezni, ami elválasztja a zsenit az őrülttől. Michel Hazanavicius-nak régóta álma volt, hogy egy ilyen filmet készíthessen el és óriásit kockáztatott vele. De a próbát sikeresen kiállta, a kritikai és anyagi siker is melléállt és szerencsére mi is mozivásznon tapasztalhatjuk meg azt az élményt, amit ez alkotás nyújt nekünk. Mert nekem olyasmit adott át, amit azok érezhettek akik 80-90 évvel ezelőtt. Ennek a filmnek olyan szíve, lelke, ereje, hangulata és bája van, ami egyszerűen átüt a vásznon és megérinti nézőjét. Képes ezt úgy megtenni, hogy a történetben és annak kiépítésében nincs olyan, amit kiszámíthatatlannak vagy túlságosan eredetinek lehetne mondani. Mégis Hazanavicius képes volt George Valentin történetet úgy átadni, hogy az nemcsak vicces, elegáns, humoros legyen de meglegyen a kellő drámai hatása, átéreztesse velünk szereplői helyzetét. Megmutassa milyen nagy teher, amikor egy művésznek szembe kell nézni saját korszaka elmúlás, azzal hogy egy új korszak köszöntött be, aminek nincs szüksége rá. Hihetetlen teljesítmény, hogy a megjelenő komolysága és váratlan drámai ereje ellenére, a film sose veszíti azt a könnyedséget és hangvételt, ami annyira nézhetővé és élvezhetővé teszi. A vizuális gegek, poénok, a mozgások és gesztikulációk együttes hatása annyira zsinórmértékkel kiszámított és milliméteres pontosságú, hogy csak emelni tudom a kalapom (ami nem létezik). És mindezeket tökéletesen keltik életre a karrakteres arcú mozgású és azonnal megismerhető, felismerhető és szívmelengetően szimpatikus szereplők és az őket megformáló színészek. Jean Dujardin és Bérénice Bejo döbbenetes átlényegülést mutatnak be, kívül-belül egyek szerepükkel, nem a színészeket hanem A főszereplőket látjuk, és lazán elhisszük, hogy anno a régi időkben ők is filmsztárok lettek volna vagy valamilyen időutazás folyamán érkeztek a mi időnkbe, hogy ebben a filmben szerepeljenek. Guillaume Schiffman gyönyörű fényképezése és Ludovic Bource zenéje pedig tovább fokozza az élményt és még jobban mélyíti beleélései lehetőségünket. A cselekmény pörög, nem ül le, mindig van mire figyelni min nevetni vagy meghatódni. Ha pedig precizitásról vagy maximalitásól beszélünk akkor nem tudok szó nélkül elmenni, a filmvégi nagy táncjelenet mellet, ami a legtökéletesebb tisztelégés, a musical-ek előtt és nekem speciel az állkapcsom kellet keresgélni utána a földön. A mzi iránti szeretet, a magasfokú szórakoztatás, a nosztalgikus mégsem arcbamászóan a kort majmolni próbáló (erre példa hogy mennyire reflektál a film magára a filmkészítésre) múltidézés olyan bájos keveréke A némafilmes, hogy nem lehet nem élvezni. Lehet, hogy nem eredeti, lehet hogy túl sok mindenben ragaszkodik a régi stílushoz, ahelyett hogy újat próbálna vele. De vannak olyan remekművek, amiket önmaguk őszinte naivságáért és életigenlő kikapcsolódásért tudok szeretni nem pedig különcködő, szabályátíró kitűnésükért lehet szeretni. És ez a film, ilyen. Mondom nem egy abszolút mestermű, de Istenem de jó volt nézni!

76. Az utolsó Filmcézár (2012-02-26 17:43.10)

4 Oscart jósolok neki. Legjobb film,rendező,eredeti forgatókönyv,jelmeztervezés.

75. HMáté33 (2012-02-25 14:28.50)

Ki gondolta volna, hogy egy fekete-fehér francia némafilm Cannes-tól egészen Hollywood-ig kitartó lendülettel végigsöpör a filmvilágon? Ez a kérdés sokakban felmerült, jogosan. De vannak jobb kérdések is. Ki gondolta volna, hogy egy francia társaság, élén egy könnyed stílusú francia író-rendezővel, és egy komikussal így ráérez a klasszikus Hollywood hangulatára, és elénk pakol egy filmet ennyi tisztelettel, és mégis ennyi kreativitással? Michel Hazanavicius zsenijét hirdeti a film, aki már azért elismerést érdemel, hogy előállt ezzel az ötlettel. De ha a megvalósítást nézzük, akkor meg aztán tényleg megérdemli azt rengeteg elismerést, és a világhírnevet, amit munkája okán kapott. Az a varázslat, ami körüllengi filmjét, valami felejthetetlen, ellenállhatatlan, egyszerre könnyed és szívszorító. Az Artist ugyanis elsőre egy habkönnyű, nosztalgiafilmnek néz ki, de a helyzet hamar átalakul, és sorsdrámába csap át, Hazanavicius pedig tökéletesen használja a rendelkezésére álló eszköztárat, kreativitásával pedig tökéletes képet fest egy óriás bukásáról. A hangosfilmváltás felforgatta a filmvilágot, teljesen átrajzolta a térképet. Sok, addig ünnepelt sztár lett egyik pillanatról a másikra örökre elfelejtve, emellett persze sokan katapultálódtak az élmezőnybe is, a semmiből. Ezt a történelmi pillanatot 2011-ben egy némafilmmel bemutatni fantasztikus ötlet, remek lehetőségekkel kecsegtet arra, hogy bemutassák, mi zajlott egy olyan emberben, aki mindezt úgy élte át, mint főszereplő. Hazanavicius hatalmas zsenialitással és tisztelettel nyúlt a stílushoz, annak szabályait betartva, ezzel olyan vizuális csodát varázsolva elénk, amihez foghatót régen nem láthattunk. Az akusztikai csodáról mindeközben Ludovic Bource gondoskodik, ha véletlenül eddig nem ismertük a nevét, nem baj, akárcsak az alkotó gárda nagy része, ő is egy mindeddig nemzetközileg alig ismert francia, akire ezek után nagyon megéri odafigyelni. A fantasztikus múltidézés a zenében is megvan, csodás dallamok támogatják végig a sztorit, tökéletesen idomulva ahhoz, amit látunk. Bource remekül élt a lehetőséggel, hogy kompozícióival többet adjon, mint egy átlagos projekt esetén, a némafilm egyik fő kifejező eszköze ugyanis a történet vezetés szempontjából is értelemszerűen a zene. Az Artist ezen a fronton is jelesre vizsgázik. Ahhoz persze, hogy mindez tökéletesen működjön, kellett egy arc. Valaki, aki 2011-ben is el tudja magát adni némafilmsztárként. A választás nem is lehetett volna jobb, Jean Dujardin-t látva az emberben az a gondolat ötlik fel: ez a fickó valószínűleg a múltból, a némafilmek hőskorából érkezett. A film atyjához, Hazanavicius-hoz hasonlóan –akivel egyébként nem először dolgoztak együtt, és az összhang látszik is- ő is magáévá tette a kor, a stílus minden sajátosságát, valósággal lubickolt szerepében, és az interjúit, beszédeit látva valószínűsíthető, George Valentin karaktere nagyon is közel áll az ő valódi személyiségéhez. Egy hatalmas figura, aki eddig komikus szerepekből élt, itt a némafilm lehetőséget adott neki a drámai karakter megformálására, amivel ő tökéletesen élt. Nem tudni, innen merre visz az útja Dujardin-nek, Franciaországban marad-e, kap-e még drámai szerepeket, stb. Ezzel a mozival maradandót, és kivételeset alkotott, kíváncsi vagyok rá, mi jön ezután. A franciák tudták, azzal, hogy némafilmet csinálnak Hollywood ezen nagy, vízválasztó korszakáról, lehetőségük nyílik kilépni a nemzetközi porondra. Éltek is ezzel, filmjüket angolul feliratozták, így semmi sem akadályozhatja például azt, hogy a filmipar legnagyobb presztízsű díjátadó gáláján a főkategóriában versenyezhessenek. A mozi nemzetközi sztárokat vonultat fel, tengerentúli forgalmazása és népszerűsítése mögött pedig nem más áll, mint Harvey Weinstein, aki a ma már oly fontos kampányversenyek legnagyobb játékosa. Mindez, de főleg Hazanavicius és Dujardin lelkesedése és zsenialitása lehetővé tette, hogy ez a mozi ténylegesen is az év filmje címre pályázhasson. Tökéletes összhatást kaptunk. Magával ragadó a maximalizmus és a filmezés szeretete, ami erről a moziról árad. Nekem az az érzésem támadt, mintha ez a mű mindig is itt lett volna, velünk, filmrajongókkal. Az elit pedig, akiknek ezt az élményt köszönhetjük, holnap visszatér oda, ahová alkotásuk való, ahol megszületett, aminek egy korszakáról emléket állít, Hollywood-ba. Igazából mindig is oda tartozott, ahogy Hazanavicius fogalmazott, ez egy hazatérés lesz. Holnap Hollywood végleg piedesztálra emelheti saját francia gyermekét, hogy a történelemben mindössze másodjára egy némafilm ülhessen fel arra az utált-imádott trónra. És akkor hazatér az Artist.

74. Cantri (2012-02-24 00:30.28) - (válasz Valentino 73. hozzászólására)

Rohadt jó lett.))

73. Valentino (2012-02-23 20:32.05)

Még a Jégkorszak 4 marketingeseit is megihlette a The Artist: [link]

72. Az utolso szamuráj (2012-02-23 18:30.17)

akkor viszont nem látnánk a szarban az aranyat.

71. Pinterj (2012-02-23 18:13.53)

Nem lehetne több, ehhez hasonló élményt nyújtó filmet készíteni? A hozzászólások is azt mutatják, lenne rá igény.

70. Valentino (2012-02-23 14:46.34) - (válasz Törölt felhasználó 69. hozzászólására)

Tekintettel arra, hogy az art filmeket késleltettem, nem meglepő, hogy végül alakul a molekula. A végére csak összejön valami happy end. Life is a Movie, és akkor Georges Meliés-nek is igaza van. :D Csak ki kell várni. :D

69. Törölt felhasználó (2012-02-23 11:36.32) - (válasz Valentino 68. hozzászólására)

azért amióta azt mondtad, nem valami jó a 2011-es év, beszaladtál 2db 5-ösbe.:D persze ez még nem biztos, hogy változtat a véleményen, de még 1-2 ilyen film és talán másképp állsz majd hozzá utólag ehhez a mozis évhez, még ha nem is lett annyira megerőszakolva az agy vizuális parádékkal.:)

68. Valentino (2012-02-23 01:45.15)

"BANG!" Ellenállhatatlanul stílusos szórakoztatás, aminek minden rezdülése - még ha olykor cliché-counter izgató is - maga a végső nagy tisztelet és a film iránti imádat tökélye. Csodálatraméltó, hogy egy őskor vizualitása és varázsa még ma is, a pixelek, a térhatások digitális korában ilyen erővel és frappáns eleganciával működik.

67. Kovbojka (2012-02-20 20:50.29) - (válasz Törölt felhasználó 66. hozzászólására)

:)

66. Törölt felhasználó (2012-02-20 20:48.48)

[link] :)

65. HMáté33 (2012-02-19 23:33.47) - (válasz Powerful900 64. hozzászólására)

igen, ezt akartam írni, hogy rosszul tudod...

64. Powerful900 (2012-02-19 22:09.22) - (válasz HMáté33 63. hozzászólására)

Én úgy tudom, hogy az első rendezése, más filmeknél csak producer illetve forgatókönyvíró volt. Amúgy én írtam. :)

63. HMáté33 (2012-02-19 19:49.19) - (válasz Powerful900 62. hozzászólására)

Nem tudom, te írtad-e a kritikát, de Hazanavicius-nak nem ez az első rendezése, Franciaországban közkedvelt arc. Az a jegyvisszakérős eset viszont valóban vérlázító, az emberi sötétség mintapéldája, nem csak az, hogy valakik ilyet tettek, de az is, hogy a mozisok vissza is adták a pénzt.

62. Powerful900 (2012-02-18 15:19.51)

Kis kedvcsináló kritika a filmhez: [link]

1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Tjunior, 2018-05-19 10:26	211 hsz
Kérdések	Csabaga, 2018-05-11 20:32	7 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A némafilmes adatlap

Eredeti cím: The Artist

Évszám: 2011

Rendezte: Michel Hazanavicius

Szereplők: Jean Dujardin, Bérénice Bejo, Malcolm McDowell, John Goodman, Missi Pyle...

További információk

Szereplők fórumai

- John Goodman - Vélemények

- Malcolm McDowell - Vélemények

- James Cromwell - Vélemények

- Penelope Ann Miller - Vélemények

- Ed Lauter - Vélemények

- Jean Dujardin - Vélemények

- Bérénice Bejo - Vélemények

- Missi Pyle - Vélemények