Spoiler!!! Egy kisfiú még akkor sem veszíti el a reményt és a hitét, amikor az általa Jézusnak vélt terroristát lelövik. Meglátja az "égi jelet", mely továbbra is reménnyel és hittel táplálja. A hit fontossága olykor logikátlanságok tömkelegével illetve számtalan racionálisan átgondolatlan cselekedetek sokaságával párosul. Eszembe juttatja Tarkovszkij Áldozathozatal című filmjét, melyben a megvilágosodáshoz vezető út egy boszorkánynak titulált cselédlány megfektetése illetve Istenhez szóló ima betartása volt az amúgy önmagát még az armageddon közeledte előtt is sajnáló, sanyargató egyén számára. Ez az alkotás minőségében meg sem közelíti az említett Tarkovszkij filmet, mégis a 48 Angyal főszereplője számomra sokkal pozitívabb és szerethetőbb karakter, mint az Áldozathozatal szánalmat ébresztő figurája. Eltekintve attól, hogy a 48 Angyal nem egy hollywoodi dollármilliókat felemésztő sikerprodukció nagy nevekkel, megasztárokkal, gigarendezőkkel, nem rossz film történet és mondanivaló tekintetében. Azonban a filmes megvalósításon szerintem lett volna mit javítani, ugyanis nem egy olyan jelenetbe futottam bele, ami eléggé "mesterséges" (csak egy példát említsek, amikor Darryt lelövik, a két kölyök szinte meg sem rezzen, mintha ott sem volnának, a megkésett reflexek persze nem a sokkhatás számlájára írhatóak). A filmzene csak elvétve lép be egy-két jelenetnél, amit nem sajnáltam, ugyanis Paul McDonnell egyetlen fő témája ismétlődik az egész film alatt. Olyan country beütésű, misztikus, meditációs aláfestés (ennél azért többre képes), ami szerintem sokat elvett a film hangulatából, pedig sokan el sem hiszik, hogy a filmzene is mennyire képes hazavágni vagy feldobni egy filmet. Ez esetben inkább az elsőre szavazok, ugyanis az amúgy sem pörgős, eseménydús film jeleneteihez illő komor vagy szomorkás, ritkábbik esetben felemelő hangulatához illeszkedő zenei motívumok helyett ugyanazt az unalomig játszott sablon sémát halljuk, amitől már szinte bekómázunk a film alatt. Valószínűleg az ezoterikus, misztikus hangulat szándékos, legalább is a film címe (48) erre utal. Ami viszont nem a film hibája, de mégis sokat ront a film élményen, az a magyar szinkron. "Felejtsd el a csodát! Ez csak egy ember, lyukkal az oldalán" – sajnos a film is felejthető és a csodától véleményem szerint nagyon messze van. "A hóférges emberek nem tudják, hogy csak úgy szabadulhatnak meg a hóférgektől, ha kinyitják a szívüket, a férgek kiesnek és a szívük elkezd meggyógyulni." – Félretéve ezoterikát, számmisztikát, istenhitet, reményt, szeretetet, ez a film számomra egyszer nézhető, pedig próbáltam jobban kinyitni a szívem, mert kedvelem ezt a műfajt, de inkább megvárom a legközelebbi tavaszi hóolvadást. Egy próbát azért mégis megér.
|