Fórum - Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire - Vélemények

8. Randal (2011-02-01 23:19.43)

Egy kedves barátommal szokást csináltunk belőle, hogy kelet-ázsiai művészfilmeket nézünk moziban. Az eredeti koncepció az volt, hogy direkt borzalmas filmeket akarunk nézni, de annak ellenére, hogy egyikünk sem mondható művészfilm-addiktnak, nagyon gyakran kudarcba fullad ez a koncepció, mert egyes filmek kifejezetten tetszenek. Nos, a Boonmmee bácsi esetében az eredeti célt maradéktalanul elértük: ez a film (számunkra) szinte nézhetetlen volt. A keleti filmek nyugati sztenderdektől eltérő szerkezete, álmos narrációja és néha összefüggéstelennek tűnő narratívája nem ismeretlen dolog, és gyakran nagyon jól működik, de ebben a filmben... nem. A lassúság mögött nem láttam igazi motivációt, mert a film nem nyújtott gondolatindító információkat. Ha az ember NAGYON odafigyel, észrevehet különböző vágyakat a karakterek mögött, de ezeknek nincs semmi kifutása, lebegnek a levegőben, a látszat ellenére minden gondolatiság nélkül. A film behozza a spiritualitást, kísértetek, majomszellemek, beszélő harcsák jelennek meg, hogy mondjanak két-három mondatot, aztán elveszítsék minden funkciójukat. Nincs egy összekötő elv, vagy egy összefüggő narratíva, ami összekötné a jeleneteket, emiatt sok olyan cselekmény-darabka van a filmben, amiről a nyugati embernek elképzelése sincsen, hogy egyrészt hogyan kötődik a film többi részéhez, másrészt hogy egyáltalán minek mutatták be. A cím ellenére előző életekről gyakorlatilag szó sincs - egyszer hallottam egy pár perces monológot, amiben megemlítették a dolgot, illetve volt néhány jelenet, ami - mivel nem nagyon értettem, konkrétan mit akar jelenteni - talán előző életekhez köthető, de explicit formában nem találkozik ilyesmivel a néző. Fogalmam sincsen, hogy a főhős fia miért szeretkezett egy majomszellemmel, vagy hogy a csúnya hercegnő miért feküdt le a beszélő harcsával. Nem értettem a fotó-montázst a gyerek katonáról, és hogy miért nem szerette a sánta asszony a bevándorlókat. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy minden ráhangolódás ellenére sem képes megérteni semmit a cselekményből, elkezdhet alternatív örömforrások felé nézni. Ilyen lehetne a képi világ, de arra erősen rányomja a bélyegét, hogy a képek zöme látványosan nélkülözi a komponálás szándékát, illetve hogy nagyítóval kell keresni azokat a képeket, amik ne lennének totál életlenek. Megpróbálhatjuk átélni a film atmoszféráját, de az is nehézkes, mert hajlamos darabokra esni - nem kifejezetten illik bele a képbe a világító szemű majomszellem-horda, a visszatérő katéter-csere, sem az idegesítő recsegés, amit talán zenének szánnak. Nem tudom, hogy reagált a filmre a thai közönség, de európai ember számára ez egy érthetetlen, olykor röhejbe forduló ("én nem szellem vagyok, hanem egy harcsa") és frusztrálóan hangulattalan darab, amit csak nagyon elvetemült művészfilmeseknek tudnék ESETLEG ajánlani - de leginkább még nekik sem. Aki pedig egy elgondolkodtató, de legalábbis érdekes filmet szeretne látni a lélekvándorlásról, az felejtse el a Boonmee bácsit, mert ilyesmiről itt... szó sincsen. Arról már nem is beszélek, hogy az izgalmat kereső nézők végképp kerüljék el messzire, mert baromi unalmas egy film. Csak egy apró anekdota, hogy érzékeltessem, mennyire pörög a cselekmény: az első tíz percben egy bika ki van kötve egy fához, de sikerül elszakítani a kötelet, úgyhogy bebandukol egy erdőbe, de aztán a pásztor utána megy, és visszaviszi - ez volt a legizgalmasabb rész. Ez film - nemjó.

Kapcsolódó fórumok