"az emberek arcába generációkon keresztül, akkor az már a széles tömegeken végrehajtott szellemi rombolás lesz" - Azok számára, akik megrágják, lenyelik, megemésztik, mindenképp. Én viccesnek találom azt is, hogy sokan néznek bizonyos műsorokat (akár itt negatív kritikával is vélekedő fórumozókat), melyeket negatívan minősítenek, viszont elfelejtik azt, hogy a nézettség által gerjesztenek bizonyos folyamatokat, még ha ellene tiltakoznak, akkor is elősegítik azt, ami ellen tiltakoznak és ez független attól, hogy valaki televízión keresztül néz valamit vagy letölt bizonyos információt. A legviccesebb dolog ebben a rendszerben az, hogy szavakkal tiltakozunk az ellen, amit szavakkal sosem fogunk megváltoztatni. Ennek a tradíciónak már lassan két ezer éve rabjai vagyunk. A Truman Show az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet az elmét manipulálni azzal, hogy a magunkra szánt időt kitöltsük arra, hogy egy emberi sorsot kövessünk, miközben a saját életünk háttérbe szorul (P.Péter - Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni - bár még ő is ellentmond annak, amire felhívja a figyelmet). Véleményem szerint ha felelőseket keresünk abban, hogyan jut el a társadalom arra a szintre, hogy mások életének nyomon követése által legyen szórakozott úgymond és ez töltse ki élete azon részét, melyet nem rabszolgasággal tölt, akkor csak azt gondolhatom, az egyértelmű felelősök azok, melyek bizonytalanságból, félelemből alárendelik magukat a hatalomnak.

196. Samick (2013-10-17 22:47.16)

A héten megvettem DVD-n a filmet és újranézve is szenzációs, megrendítő film, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy a DVD változat végéről levágták azt a pár másodpercet ami szerintem a legerősebb pillanatait adta a filmnek. Amikor is megszűnik az adás, az emberek döbbenten ülnek a TV előtt majd pár másodperc múlva körbenéznek, hogy mi mással tölthetik az idejüket és az egyik ember egy könyvet vesz a kezébe és elkezd olvasni. Nagyon sajnálom, hogy ezt kivágták, óriási seggberugás volt ez a televíziózásnak és annak szörnyen rossz hatásának az emberekre!

195. Gyorkos (2013-10-17 13:41.24)

- (válasz Chris Co 194. hozzászólására)

"Annyiban viszont a nézők mindenképp felelősek, hogy..."
Nézd, egy olyan média rendszerben, ahol a nézettség számít, mert a reklámokból származó jövedelem határoz meg MINDENT, ez fog kialakulni. Óhatatlanul a silányság irányába fog eltolódni a színvonal. Namost, ha ezt a szemétládát öntik az emberek arcába generációkon keresztül, akkor az már a széles tömegeken végrehajtott szellemi rombolás lesz. Azt azért nem vitatom, hogy a színvonalasabb műsorok manapság kevesebb embert érdekelnek. Kérdés, hogy ez már egy régóta tartó folyamat eredménye, vagy inkább önmagukban csak az emberek hibáztathatók miatta. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a jobb irányíthatóság miatt hasznosabb, ha az emberek birka létben vannak, nem gondolkodnak, el vannak foglalva a celebekkel, mindenféle valóság és sztárcsináló show-kkal. A média szinte teljes egészében jelenleg egyfajta kábító, butító,hipnotizáló eszköz a főkolomposainak kezében. Tehát az emeberek általános elbutulására rá is lehet játszani, azt lehet erősíteni és vissza is lehet szorítani. Összefüggésben van ez a médiahatalom egyébként az általános leromlással, amit a világban tapasztalhatunk. Óriási vagyoni különbségek, súlyos elszegényedés, lecsúszás, a létért való egyre kilátástalanabb küzdelem, stb. Mindenesetre szinvonal javulás nem a kereskedelmi alapú televíziózás/média tevékenysége révén jön létre.

194. Chris Co (2013-10-17 10:42.30)

- (válasz Gyorkos 193. hozzászólására)

A paranoiát nem a szó szoros értelemben értettem. Valóban helytelen a kifejezés Trumant illetően. Konkrétan én a tüneteire asszociáltam. Hasonló érzésekre, csak valóságosak és nem kényszerképzetek. Valóban, fordítva is igaz.:) Annyiban viszont a nézők mindenképp felelősek, hogy a nézettség alapján részben hozzájuk igazodnak a műsorkészítők is. Ha intellektuálisabb műsorokra fogékonyabb lenne a többség, mint a szemétre, akkor némiképp megváltozna a média arculata. Természetesen a reklámoktól és egyéb manipulatív elemektől való szabaduláshoz egy teljes életmód váltásra, életszemléletre volna szükség. A többivel egyetértek.

193. Gyorkos (2013-10-16 17:54.26)

- (válasz Chris Co 191. hozzászólására)

"Elsősorban nem ő vagy a reklámok tartották életben a Truman Show-t, hanem azok, akiket láthattunk a filmben, akik neki drukkoltak és izgultak érte, a nézők."
A műsor azért készült, hogy a médiabiznisz minden addiginál nagyobbat tudjon kaszálni. A régi módszerek már unalmasak lettek addigra - lefordítva már nem hoztak annyi zsét a konyhára, valami újat kellett hát kitalálni. A nézők azt néznek, amit kapnak, ha nincs más. Aztán, ha megszerettetik velük az igénytelenséget, akkor egy idő után el fogják várni. De a jó hír az, hogy ez fordítva is igaz! :)

192. Gyorkos (2013-10-16 17:48.31)

- (válasz Chris Co 189. hozzászólására)

"Amit leírtál a filmmel kapcsolatosan (...) feltétlen ugyanarra gondol mindenki."
Alighanem megpendített bennem egy húrt a gondolataival, aztán rezonanciába kerültem vele. :)

"hihetetlenül komplex és makulátlan elme"
Ezek túlzó jelzők szerintem is. Igazából nem tudom, miből következtetett erre. Szerintem maximum egy átlagosnál jobban fejlődőképes, értelmes és intelligens személyiségről beszélhetünk, de ezek a szuperlatívuszok tévesek.

"...ez minél jobban halmozódva előidézi a paranoiát."
Érdekes, hogy sokan ezt a folyamatot így nevezik. Hiszen az ő esetében pont, hogy nem paranoia volt, hanem az igazság leleplezése, a valóság. A paranoid kényszerképzetek mindig valami üldözöttségre, túlzott félelemre utalnak, az ő esetében semmi ilyesmi nem volt, csak egyszerűen a valóság derengett fel előtte. Senki és semmi sem üldözte, fenyegette. Őt pont ellenkezőleg mesterséges burokban tartották, óvták, korlátozták.

"A bezártság érzése."
Erről nem mondanék határozott és részletekbe menő véleményt, mert kevés a pszichológiai ismeretem róla. Magánvéleményem szerint ez embertől (befolyásolhatóság, engedelmeskedő, problémakerülő magatartás, vagy éppen kockázatvállaló, kihívásokat kedvelő, felfedező hajlam, stb), neveltetéstől, szocializációtól, kortól és még egy sor más tényezőtől függ. Hogy a tiltás mennyi ideig, milyen eszközökkel, következetességgel van alkalmazva, de számít a társadalmi, környezeti hatás is az ügyben. Ráadásul attól is nagyon függ, hogy mi a tiltás tárgya! Függ a személy erkölcsi ítéletétől és intelligenciájától is. Úgy vélem nem lehet ebben mindenkire ráhúzható véleményt mondani, van akire így, van akire úgy hat.
Truman esetében is igaz lehet, hogy ha arra nevelték egész életében, hogy a sziget társadalmi rendszerében az az elfogadott, hogy azokat a bizonyos határokat nem illik átlépni, sőt még feszegetni sem, akkor ő nem lépte volna azt át soha magától. Elfogadta volna a felkínált életet és többé kevésbé boldogan, a rendező által kiagyalt kihívásokkal és feladatokkal megnehezítve, de élt volna a megszabott keretek között mindvégig. Úgy vélem ő nem élte volna meg ezt bezártságnak, hiszen ezt a keletkező érzést, gondolatot a statiszták, a barátja, a környeze segítségével a rendező folyamatosan visszatartotta. Ez is a nagy manipuláció része volt.
Meryl vs Sylvia: Sylvia nagy és megbocsáthatatlan hibát vétett, kiesett a szerepéből és valódi érzéseket kezdett táplálni Truman iránt. Ebben a szappanoperában ilyesmiről szó sem lehet, mert nem szolgálná az irányíthatóságot, kiszámíthatatlanságot okozna. Esetleg oda vezethetne, hogy valódi, igazi érzések keletkeznének Trumanban. Ettől irányíthatatlanná és követhetetlenné válna a főhős. Az igazi szerelemben kevés a reláció, de sok az érzelem és a szenvedély. Ezek az erős indulatok nem kívánatosak ebben a művilágban, ahol folyamatosan arra kell ügyelnie a rendezőnek, hogy kordában legyen tartva a főszereplő. (Volt is a film végén egy beszólás Christoftól ezzel kapcsolatbn Sylviának)A szerelmesek egymásra vágynak diszkréten, meghitten és kizárva a külvilágot. Csak egymással foglalkoznak és sokszor öntörvényűen cselekesznek.
Egy igazi, szerelemből kifejlődött házassági kapcsolatba nem fér bele a folyamatos teljes nyítottság. Ezt a titkot nem tudta volna sokáig magában tartani Sylvia, mivel az igazi szerelem őszinteséggel is együtt jár. Előbb-utóbb fel kellett volna fednie a titkát és magát az egész hazug világot, amiben éltek. Reklámok, kiszólások, stb.

"Akkora elégedetlenséget még a kíváncsiságunk (...) beszabályozott és előre legyártott séma alapján éljük."
Pont itt van a kutya elásva. Az a kérdés, hogy mekkora erő és hatalom kell, hogy ezt a látszatvilágot fenntartsák? Hogyan ölik ki az emberek igazi énjét, torzítják el az önmegismerést? Az ember szellemi mivoltát miképpen tagadják, vagy éppen hazudnak róla? Mik az eszközeik hozzá, hogy az emberiséget tudatlanságban, ösztönszinten, megosztva, lebutítva, önálló gondolkodásuktól megfosztva, egymástól elszigetelve, stb tartsák, így fenntartva azt a rendszert, ami csak nekik jó, csak az ő érdekeiket szolgálja és amiben mi csak nagyon rosszul fizetett színészek lehetünk.

191. Chris Co (2013-10-16 11:05.11)

- (válasz Gyorkos 187. hozzászólására)

Egy másik olvasata még a filmnek : Christof lenne az egyetlen felelős azért, mert "szemfényvesztést" csinált más életéből? Elsősorban nem ő vagy a reklámok tartották életben a Truman Show-t, hanem azok, akiket láthattunk a filmben, akik neki drukkoltak és izgultak érte, a nézők. A film végén a vége a Truman Shownak, kapcsoljunk át máshová zseniális befejezés.:)

190. Chris Co (2013-10-16 10:51.17)

- (válasz Su-30mk 188. hozzászólására)

Nem rossz hasonlat a Mátrix, bár az ihletet inkább P.K.Dick adta vagy más szerzők, mint a Truman Show. Jelentős különbség viszont, hogy a Mátrixban valóban áldozatok vagyunk. A Truman Show-féle disztópikus jövőképekben viszont van egy másik tényező, amik mi vagyunk. A manipulálható és becsapható egyszerű, hétköznapi állampolgár. A különbség nem csak annyi, hogy egyik történetben gépek teszik ezt velünk, hanem az, hogy az egyikben lehetetlen felismerni a valóságot, ahhoz különleges adottságok, képességek kellenek, a másikban viszont az ösztöneink (akár a kíváncsiságunk és elégedetlenségünk) képesek arra, hogy változtassunk. Sokan a disztópikus művekben csak a társadalom irányítóit látják ellenségnek, akik táplálják, éltetik azt, azok csak áldozatok. Valójában a sokat bírált fogyasztói társadalmat is mi tartjuk életben és mi vagyunk a fogaskerekek, mert hiába bíráljuk, okoskodunk, hogy ez így-meg úgy rossz, mégis fogyasszuk előszeretettel és jelenleg is épp ezt tesszük. A disztópikus művek mondanivalója is egy bizonyos lázadás társadalmunk, civilizációnk ellen, mégis a tétlenség marad (South Park - a rock'n roll erejével váltjuk meg a világot - hippi fesztivál) és sok mindenen nem változtat. Szerintem ez is olvasata lehet ezeknek a filmeknek.

189. Chris Co (2013-10-16 10:22.54)

- (válasz Gyorkos 187. hozzászólására)

Amit leírtál a filmmel kapcsolatosan és amit előzőleg belinkeltél, abban azért én jelentős minőségbeli különbséget látok. Számomra nem volt ilyen olvasata, de (sztem) nagyszerűen kijavítottad illetve hozzátettél ahhoz, amiben én csak fellengzős, elszállós és hangzatos mondatokat találtam, melyek tartalmilag kifogásolható és vitatható gondolatokat, kérdéseket feszegetett, melyeknek nem sok köze volt a filmhez, vagy ha mégis, azok kevésbé tükrözték a film mondanivalóját vagy nagyon elrugaszkodtak a történettől és túlságosan elragadtatott stílusban próbáltak érzékeltetni valamit, amit legfeljebb azok érthetnek, akik esetleg ismerik az illető személyt és értelmezni tudják azt, amit leír, mert ugyebár következtetni lehet vagy bármit belemagyarázni, de egy filmkritikából verselemzésszerűen nem feltétlen ugyanarra gondol mindenki.

Én egy kicsit leegyszerűsíteném és egyszerű, paraszti meglátással próbálnék mindenféle magasztos és szavakkal, mondatokkal bánni tudó, csavaros és fellengzős gondolatok nélkül a filmről írni. A film erőssége, hogy főhősünk egyáltalán nem volt hihetetlenül komplex és makulátlan elme. Ugyanolyan volt, mint az átlag, legfeljebb lököttebb a többségnél. Viszont ő is képes volt felismerni a valóságot, még ha külső segítséggel is, ugyanis volt egy hölgy is a filmben, még ha nem is Morpheus, de elültethetett egy gondolatot Truman fejébe. Fogékonyabb a koponya, ha érez némi diszharmóniát az életében. Például, hogy nem boldog azzal, akivel együtt él. Vannak bizonyos dolgok, melyek gondolatokat ébresztenek, például a studiós bakik és ez minél jobban halmozódva előidézi a paranoiát. Ezeken kívül még van egy egészen egyszerű dolog, melyről én sem olvastam. A bezártság érzése. Minél jobban megpróbálnak valakit korlátozni, annál jobban ki akar szabadulni, vagyis a túlzásba vitt veszélyes odakinn pont az ellenkező hatást váltja ki többségünkből, nem csak Trumanből, főleg, ha még boldogtalanok is vagyunk és nem vagyunk elégedettek, nem érezzük magunkat jól a bőrünkben. A boldogtalanságból (legyen az érzelmi, anyagi ok) való kitörés kinek ne fordulna meg a fejében? Ha Truman boldog és elégedett lett volna és Meryl helyett Sylviaval élte volna további életét kevesebb stúdiós gondolatébresztő baki nélkül, akkor talán SeaHaven lett volna a nyughelye is, ugyanis a kíváncsiságot legyőzi az elégedettség, teljesség érzése. Legjobb példa erre jelenlegi társadalmunk. Akkora elégedetlenséget még a kíváncsiságunk és mindenféle egyéb ösztönünk sem képes kiváltani (többségünkből), hogy megszokott életünket felrúgva, feláldozva egészen mást tegyünk, másképp éljük életünk, mint ahogyan az évtizedek, századok óta beszabályozott és előre legyártott séma alapján éljük. Számomra ezért is nagyszerű ez a film. Tükröt tart elénk több szempontot figyelembe véve is. Nem csak a média általi manipuláció Szerintem mi mindannyian Trumanek vagyunk, csak igyekszünk ellenérzésekkel, gondolatokkal bizonyítani magunknak és másoknak ennek ellenkezőjét. Ha a két világot összehasonlítjuk, akkor Trumannek szerencséje volt, mert ott könnyebb volt felismerni és egyszerűbb a tényt, mint a mi jóval bonyolult társadalmunkban. Tarzannak könnyebb dolga volt, mint Neonak vagy Trumannek. Ő látta és átélte mindkét világot és különbséget tudott tenni.:)

188. Su-30mk (2013-10-15 17:15.40)

- (válasz Gyorkos 187. hozzászólására)

Érdekes a párhuzam a Matrix-szal és tényleg van is alapja amivel ez megvonható.

"Egy álomvilágban élt, amiből csak a rendező sorozatos hibái miatt ébredhetett fel"
Talán ez a kulcsmondat ezzel kapcsolatban és ez a legfantasztikusabb a Matrix első részében, hogy valóban el is gondolkozol a saját életeden: biztos, hogy ez nem egy kreált valóság, amiben élsz? A gépek (=médiagépezet) irányító szerepe, mint felsőbb hatalom ésatöbbi...
Ezért istenien jó ez a két film különben, rengeteget lehet elmélkedni rajta, mindemellett nagyon élvezetesek is. Mondjuk nálam a Matrix külön kategória, emlékezzünk csak vissza mekkorát szólt 1999-ben, és ma is bőven csúcsfilmként könyvelhető el, ahogy még hosszú ideig így is lesz. No de ez már egy másik topic:-)

187. Gyorkos (2013-10-15 15:40.38)

- (válasz Chris Co 184. hozzászólására)

Az első három mondatodra - úgy gondolom - vonatkozik 186. hsz-ban leírtak.
Különböző olvasatok: Ez tetszik! Erre is vannak különbőző videóajánlataim a 186. hsz-ban megadott linkeken. Arról, hogy ez miként is működik. Mennyire manipulálható az emberi elme a pszichológia eszközeivel (pl a lásd a szubliminális üzenetek, Derren Brown kiválóan demonstrálja és alkalmazza ezeket a tudatbefolyásolási technikákat előadásai alkalmával, lásd Tecső) Egyértelmű egyébként hogy pszichológiailag is durván befolyásolták Trumant, már születése óta. Az, hogy pl a repülés veszélyes voltát hangsúlyozó feliratok az utazási irodában milyen hatással lehetnek egy ilyen mesterséges közegben felnövő emberre igen érdekes kérdés. Őt úgy nevelték, hogy a szigetet elhagyni számára lehetetlen. Tudatosan, tudatalatt arra lett "kondicionálva", hogy elutazás, az elköltözés csak elvi lehetőség, csak remény lehet. Ezt pl. olyan durva lelki sérülésekkel, behatásokkal is megerősítették, mint az apja vízbefulladása. (Érdekes kérdés, hogy a mi életünkben találnánk-e ilyen pszichikai befolyásolás a külföldre költözéssel, ország elhagyással kapcsolatban? Szerintem mindenki maga keresse meg erre a választ!) Truman gondolkodását, vágyait, korlátait, sikereit irányították. Egy álomvilágban élt, amiből csak a rendező sorozatos hibái miatt ébredhetett fel. Nyilván kellett hozzá, hogy egy bizonyos életkort elérjen és érettségre eljusson, de ezek a bizonyos hibák (világító lámpa leesése, rendező rádióadása a kocsiban, stb) indították arra hogy kételkedni kezdjen és kérdéseket fogalmazzon meg. Ezek egyértelmű párhuzamot mutatnak a Mátrix de ja vue élményével, csak ott egy külső tanítómester, egy vezető, egy guru az (Morpheus), aki átvezeti Neo-t a látszatvilágból a valódiba - nélküle ez lehetetlen, míg itt az Truman magától, a maga erejéből, a kíváncsiságától hajtva, az ismeretlen megismerésének vágyától vezérelve öntudatára ébred és megtalálja addigi létének határait. Amikor kilép a díszlet ajtaján az olyan, mint mikor Neo beveszi a piros pirulát. A teremtőjével való beszélgetéssel és a tudatos döntésével, hogy átlépi a küszöböt más ember lesz belőle. Várja ott Sylvia, az igazi szerelem. Megint egy párhuzam (Trinity), a valós világban létező igazi szerelmek.
Mindamellett engem mégis az foglalkoztat, (ilyen írásokat kerestem), hogy milyen utalások vannak a mi életünk, létünk és a filmben látottak között. Melyek a börtönünk határai és miből vannak? Hogyan lehet felismerni a láncainkat, mivel tartanak foglyul, stb? Én hiszem, hogy ez a film is rólunk szól, emberekről. Erről a kifordított világról, ahol ilyen => [link] égbekiáltó egyenlőtlenségek uralkodnak, jogi személyiséggel bíró vállalatok és ezek konglomerátumába vándorolt a világ szinte minden értéke/tulajdona és az embereknek sejtelmük sincs róla és nem is érdekli őket. Most abbahagyom, de remélem érthetővé sikerült tennem így, hogy milyen elemzést, kritikát kerestem! :)

186. Gyorkos (2013-10-15 12:50.31)

- (válasz Chris Co 183. hozzászólására)

"A társadalom mozgatórugója a kíváncsiság." :) Ez jó példa! Ezt inkább abban az értelemben szokták használni, hogy az emberiség alaptermészete a kíváncsiság. Ez viszi előbbre a világot. Pl. a technológia területén, felfedezni a számunkra ismeretlen dolgokat. Ez működteti a tudományos ismeretszerzést, tágítja a világunkról szerzett tudást. Így szól az eredeti mondat egyébként: "De bemutatja Trumant, ki zsigeri szinten vágyik a megvilágosodásra, az ösztönökből előtörő, emberi létből eredő kíváncsiságra, mely egész társadalmunk mozgatórugója." Én a mondandó elejét leválasztanám, mert külön dolgokról van szó és így zavaró. A megvilágosodás alatt sokan sokféle dolgot értenek, ez leginkább egy vallási, misztikus fogalom, de egyre inkább profanizálódik az utóbbi időben. Én nem keverném ide, túlbonyolítja és ködösíti az egészet. Ha ezt elhagyjuk, akkor marad a "az ösztönökből előtörő, emberi létből eredő kíváncsiságra, mely egész társadalmunk mozgatórugója." Ez így már érthető szerintem, ha olyan módon átfogalmazzuk, ahogy én fentebb vázoltam.
A filmhez úgy kapcsolódhat szerintem ez a gondolat, amit Te magad is felismertél Trumannal kapcsolatban. Ti., hogy ez az ember belső természetéből adódó ősi, elemi erő egyszercsak feltámadt Trumanból és rádöbbent, hogy egy művilágban él. Tudjuk a filmből, hogy sikerül neki le is leplezni a csalást. Gondolom ez így érthető lett! :)
"másoknál nem találtál" Én úgy gondolom, hogy a Mátrix üzenetével vetekedik ez a film. Egyfajta előfutára volt annak - gondolatiságában - talán nem véletlenül. Valószínűleg ezért van, hogy nagyjából egyazon időben (egy év különbséggel) jelentek meg. Akár együtt is lehet említeni őket, bár a jelenséget, amire rá kivánnak világítani, mindkettő kissé más szemszögből világítja meg.
"amit másoknál nem találtál és..." A legtöbb kritika, elemzés a felületesség szintjén magyarázza a filmet. Kimerül a média általános szapulásában, a kapzsiságuk ostorozásában, az emberek igénytelen szórakoztatásának a megvetésében. Aztán végigveszik a szereplőket, alkotókat. Méltatják teljesítményüket, a film általános tulajdonságait, stb. Az általam kiemelt idézetben van egy olyan részlet is pl. idézem: "Ezek mellett betekintést nyújt egy olyan emberbe, aki lélektani szempontból hihetetlenül komplex, mégis meg van fosztva minden igazi lehetőségtől. Egy olyan érmét, melynek mindkét oldala fej, és relatív, hogy ki milyennek látja." Én ezt annyiban látom másképpen, hogy eleinte éppenhogy nem komplex személyiség lélektanila Truman. Egy elég egyszerű életet élő, hétköznapi alak. Ahogy idomították alkotói úgy él. Ahogy ráébred a valóságra, úgy válik egyre összetettebbé személyisége. Ez kicsit furcsa is, nekem érthetetlen és zavaró is volt. Valahogy nem áll össze a dolog. Lehet, hogy mégis igaza van a starky-nak és valójában tényleg nem egy hétköznapi személyiség Truman, mellényúltak az alkotói, mikor kiválasztották. :) Talán a fokozatos felismerések hozták ki belőle a képességeket, a leleményes megoldásokat, a mély kíváncsiságot a tágabb világ megismerésére. Az emlegetett korlátozások, akadályoztatások ellenére tesz így Truman. Ha belegondolunk, hogy mekkora visszatartó, gúzsba kötő erővel kell szembefordulnia, értékelni kezdhetjük őt. De talán itt van az egyik alapüzenet elrejve a történetben, hogy ez nem Truman különleges mivolta miatt van így, hanem ahogy korábban említettük, az ember alaptermészetében ott lappangó kiváncsiság miatt. Ez teszi kreatívvá és alkotóvá az embert. Ez az ősi vágy áttör minden gátat és falat, felette áll az ember általános tulajdonságain, kizökkenti a megszokásból, ha kell szárnyakat ad neki. "De bemutatja Trumant, ki zsigeri szinten vágyik a megvilágosodásra,..." Fejtegeti Streky. Szóval eképp másabb, mélyebb Streky írása, mint másoké. Csak még számomra ez is kevés, de nem tudom megfogalmazni mit várok. A filmes világ általános kábításáról, tudatmanipulálásáról és az ebből való kitörés lehetőségéről kívántam volna egy jó elemzést. (Erről lásd a videókat: [link] ) Vagy még tágabban értelmezve, ahogy a Mátrix is teszi.

185. Gyorkos (2013-10-15 11:40.05)

- (válasz Su-30mk 182. hozzászólására)

Köszi' szépen, mostanában hallgatom végig a kritikáikat. Pont az alapján kaptam kedvet a filmhez. Jó dolgokat állapítanak a filmről meg, tény.

184. Chris Co (2013-10-14 20:03.22)

- (válasz Gyorkos 181. hozzászólására)

Én nem tudok még ilyen kritikát sem írni, mint amit kritizálok, de számomra fontosabb a tartalom, mint a külalak. Truman nem volt hihetetlenül komplex egyéniség és a társadalom mozgatórugója sem a kíváncsiság. Ez a film számomra azért zseniális, mert szórakoztató és elgondolkodtat. Számtalan olvasata lehet. Talán még olyan is, amire a készítők sem gondoltak. Egy példa : Ha a 18-as karikát minél jobban felnagyítod, annál jobban érzel késztetést arra, hogy "kíváncsibb" légy, mint ahogyan azt a filmben is láttuk (ne utazz, mert beléd csap a villám, veszélyes repülni). Egy másik olvasata lehet az is, hogy vége a shownak, kapcsoljunk át, vagyis, hogy mi tartjuk életben azt, ami ellen tiltakozunk és még számtalan más dolgot fedezhetünk fel ebben a zseniális alkotásban.

183. Chris Co (2013-10-14 19:42.53)

- (válasz Gyorkos 181. hozzászólására)

Nem kötekedni akartam, de én nem tudtam megfejteni a "mélyebb mondandóját", ugyanis az, hogy a kíváncsiság a társadalom mozgatórugója (csak egy példa), nem tudom, hogyan kapcsolódik a filmhez és mit akart ezzel sugallni, ugyanis a filmben pont ez rombolta le (a kíváncsiság) a "Seaheaven társadalmat". Nem tudom, mi volt az, amit másoknál nem találtál és nem értem, mitől volt gondolatébresztőbb annál ez a kritika, mint amit mások leírtak.

182. Su-30mk (2013-10-14 11:38.27)

- (válasz Gyorkos 181. hozzászólására)

Puzsér Róbert "A hét meszerlövésze" rádióadásban ezt a filmet is nagyon lényegrelátóan elemzi, én csak most a hétvégén fedeztem ezt fel de le fogom tölteni szerintem mindet, meg amúgy is nagyon bírom Puzsért:-)
Azt nem tudom számodra elég mélységű-e mivel ez szubjektív, de elég élvezetes az a beszélgetés amit erről a filmről (is) nyújt.

181. Gyorkos (2013-10-14 08:33.01)

- (válasz Chris Co 180. hozzászólására)

Szerintem nem az. A fazon egyszerűen nem jól fejezte ki magát, összevissza keveri a kifejezéseket, nem ismeri jól a tartalmukat. Van benne képzavar is, gondolatai csapongók, összecsapottak. Ezt az írást sajnos meg kell fejteni, "le kell fordítani", ha megérti az ember, mit akart mondani nagyjából igazat lehet adni neki. A helyzet az, hogy olyat kritikát kerestem, ami a film mélyebb mondandóját feszegeti, de nagyon nem találtam. Mindenhol az általános, sablonos szövegek a színészekről, a történetről. Én ezt a filmet mélyértelműbb üzenetűnek tartom, de ami formálodik a gondolataim közt róla, azt másoknál nem találtam. Ez a forma sem teljesen arról beszél, de gondolatébresztőek a szavai.

180. Chris Co (2013-10-12 21:12.32)

- (válasz Gyorkos 179. hozzászólására)

"Összességében" szerintem ez egy nesze semmi, fogd meg kritika. A társadalom mozgatórugója a kíváncsiság (?), Truman lélektani szempontból hihetetlenül komplex (?), végül bemutatja az ember makulátlan elméjét (?), a film során nagyon jól fel van építve Truman (:D), nála a "tipikusan" el nem ismert színészek táborát erősíti Jim stb (?)...:):)

179. Gyorkos (2013-10-10 20:47.08)

"Összességében Jim egyik legjobb filmje szerintem, legalábbis nálam a top 5-ben benne van. A film filozófiája az, ami igazán megfogott. A fiktív valóság lehetősége, mely lényegében Matrix-i magasságokban teng-leng, mégis egy teljesen más formában, testben. Az emberi tudat hatalmassága, mely kordában nem tartható, illetve a szabadság utáni, sejtekből fakadó vágy megtestesülése. Tökéletesen prezentálja az emberi kapzsiságban fuldokló esetlenséget és naivitást. Bemutatja a manipulációt, mint a társadalom legnagyobb ellenségét, illetve a fensőbb rendűség egy undorító kihasználását. Ezek mellett betekintést nyújt egy olyan emberbe, aki lélektani szempontból hihetetlenül komplex, mégis meg van fosztva minden igazi lehetőségtől. Egy olyan érmét, melynek mindkét oldala fej, és relatív, hogy ki milyennek látja. De bemutatja Trumant, ki zsigeri szinten vágyik a megvilágosodásra, az ösztönökből előtörő, emberi létből eredő kíváncsiságra, mely egész társadalmunk mozgatórugója. És végül bemutatja egy ember makulátlan elméjét, mely örökké ragyog. "

Szerző: Streky

Forrás: [link]

178. Su-30mk (2013-10-06 17:06.58)

- (válasz Su-30mk 177. hozzászólására)

Egy fontos dolgot kihagytam az értékelésből az imént, így utólag hozzáírom: SPOILER lehet benne!

Nem lehetett nem észrevenni azt az allegóriát, melynek során Ed Harris karaktere Istenként jelenik meg a filmben. Mint teremtő és mint TV-s mindenható, ráadásul a dörgés-villámlás után szól le az "égből". Ez a párhuzam zseniális volt és nem véletlenül történt a kamerabeállítás is Ed Harris esetében úgy, ahogy. Mint ahogy a TV manapság is milliók "istene", melyhez "imádkozhat" a nép. Már aki:-)
Mivel a film 1998-as, így elég jelentősen meg is előzte a korát (bár a valóságshow című intézmény az USA-ban nyilván már ekkor sem volt ismeretlen), szóval ez egy zseniális koncepció volt mindenképpen.

177. Su-30mk (2013-10-06 01:16.01)

Az egyetlen film számomra, melyet Jim Carrey neve fémjelez és (kövezzetek meg) végig is tudtam nézni (sőt), mivel képtelen vagyok azonosulni a stílusával, mint néző. Azonban ez a film a témájában annyira erős, hogy még Jim bátyót is elviseltem, sőt bizonyos részei az alakításának kifejezetten tetszettek. Kedvenc témámmal foglalkozik a film: a média manipulatív hatásaival, annyiban természetesen igen különleges módon, azaz egy egész élet maga a valóságshow. A film szépen rakja össze az egyéni szabadságvágy ébredését mely aztán egy elementáris választásban csúcsosodik ki, mely valójában sosem lehetett kérdéses, azaz hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik. Ed Harris alakítása is zseniális, naná, és persze jó televíziós lévén hisz egyfajta hamis és hazug szeretetben, mely őt a főszereplőhöz köti. Lehet-e hazugságra alapozni egy egész életet, mi a média manupulációnak a határa (ha egyáltalán van olyan) mind az egyénre mind a teljes társadalomra nézve, van-e teljes egészében kreált valóság: ilyen és hasonlóan érdekes kérdéseket feszeget ez a kritikai hangvételű, igen kimagasló alkotás.

176. Chris Co (2013-03-11 23:04.14)

- (válasz Daniel8328 175. hozzászólására)

Azért gondoltam, mert másoktól is hallottam már ugyanezt a véleményt. Én a másik tábort erősítem, de megértem, ha valaki nem ezért az alakítás (vagy a film) miatt kedvelte meg a tagot. Én igen.:)

175. Daniel8328 (2013-03-11 10:30.50)

- (válasz Chris Co 173. hozzászólására)

Annak idején többször is megnéztem hátha jobban megkedvelem, de nem ment.Igen én vígjátékra számítottam tőle talán ez az egyik ok a másikat azt előbb leírtam (169-as hsz).Úgy nekem jobban bejött volna...Egy biztos ha 10-15 év múlva Jim Carrey neve hallatán biztos nem ez a film fog először az beugrani.

174. Az utolso szamuráj (2013-03-09 12:05.38)

- (válasz Daniel8328 169. hozzászólására)

ott nem ŐŐ! lett hirtelen a lényeg.
hanem Te!meg a nézők!
mikor elment a kép,ezt a hazug ,szar,tetves,irányított médiát ,bolhacirkuszt végre nem látták,és az ürge egy könyvért nyúlt.
olvasni.művelődni.

173. Chris Co (2013-03-09 11:45.46)

- (válasz Daniel8328 172. hozzászólására)

Így van. Remélem, nincs morci! Ezért is írtam (163-as hsz.), de arra nem reagáltál.:)

172. Daniel8328 (2013-03-09 11:40.14)

- (válasz Chris Co 170. hozzászólására)

Ennyi erővel én is kipicsázhatnák bárki mást, mert a kedvenc filmem nem tetszik neki.Lenne értelme.Nem.Mindenkinek nem tetszhet egy film...

171. Egyszerűsrác80 (2013-03-09 11:20.01)

- (válasz Daniel8328 169. hozzászólására)

A végét a nézők képzeletére bízza a film,szerintem azt nem kellett volna még elmagyarázni.
És igen,tudni lehetett,de az a jó benne számomra pl.,hogy így azonosulni tudok Trumannel,ugyanúgy lehet vele együtt rácsodálkozni.hogy egész valósnak hitt élete csak egy illúzió:)

170. Chris Co (2013-03-09 11:18.43)

- (válasz Daniel8328 165. hozzászólására)

Nem rágtam be, csak hirtelen felindulásból meg akartalak fojtani.:D

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Pirosalma2, 2024-02-23 14:23	289 hsz
Kérdések	Emylio, 2024-02-14 06:36	6 hsz
A legjobb jelenet	Pirosalma2, 2024-02-04 20:57	15 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Truman Show adatlap

Eredeti cím: The Truman Show

Évszám: 1998

Rendezte: Peter Weir

Szereplők: Jim Carrey, Laura Linney, Noah Emmerich, Natascha McElhone, Ed Harris...

További információk

Szereplők fórumai

- Jim Carrey - Vélemények

- Ed Harris - Legjobb filmje(i)

- Paul Giamatti - Vélemények

- Peter Weir - Vélemények

- Holland Taylor - Vélemények

- Ed Harris - Vélemények

- Philip Baker Hall - Vélemények

- Natascha McElhone - Vélemények

- Jim Carrey - legjobb filmje

- Andrew Niccol - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk