Azért többről szólt az Értelem és érzelem,mint amit ide leírtál.:))
Én szeretem nagyon,meg a zenéje is csodálatos,Ang Lee remek rendező.
Nem valók..nem valók...persze mert pasi vagy és nem hatnak meg az efféle romantyikus irományok,mert ugye Nőknek készült,mint szokták is írni.:)

Más:
Karácsonyra hazajössz?

84. Plunket (2012-12-03 14:34.18)

- (válasz Plunket 83. hozzászólására)

dehogy Mary-t !! Anne-t

83. Plunket (2012-12-03 14:33.25)

- (válasz Miss bambi 82. hozzászólására)

Köszi a választ.-:)
A könyv eleje különben érdekesen alakult,mert akkor még úgy nézett ki,hogy az idősebbik lány(Elizabeth)-ról fog szólni,és Mary-t csak mint tölteléket meg-megemlíti,aztán vett egy kanyart a történet,ez a húzás mondjuk elég különlegesnek hatott.
Az Értelem és érzelmet valamikor nagyon régen láttam,sokmindenre nem emlékszem belőle(Hugh Grant ül a kanapéjukon,és zavart-szempillarebegtető diskurzusokat folytat Emma Thompsonnal,aki rohadtul hozzá akar menni feleségül,Kate Winslet megfázik séta közben,és egy másik kastélyban ugráltatja magát körül,ahol asszem ott van az ő kiszemeltje is...hát,kb ennyi)....tudom nem sok,de már akkor se ültem seggre tőle,azóta meg nem éreztem ingert rá,h újra ezt nézzem.
Nem nekem valók ezek a történetek.Eddig csak a BB tudott megfogni,abban is csak a BBC verzió,azt szeretem.
De amit hangsúlyozottan elismerek,az az írónő kitűnő stílusa.Volt tehetsége,írói vénája az íráshoz.Amit létrehozott,az abszolúte világirodalom.

82. Miss bambi (2012-12-03 12:42.07) - (válasz Plunket 79. hozzászólására)

Először is..azt hittem,hogy Te szereted Miss Austen könyveit és filmjeit.:)
No igen,az akkori gondolkodás és beszéd mód ég és föld a mostanihoz képest.De akkor az volt a módi,most meg ez,nem is tudom,hogy melyik a jobb és rosszabb komolyan.
Talán nekünk túlságosan modorosnak,túl nyalakodónak tűnt az akkori beszéd stílus, de sokkal udvariasabb volt mint a mai korabeli,ez viszont néha hiányzik egyes emberekből.
Wentworth Kapitány..Kapitány..na de Plunki..ha jól tudom régebben az volt a szokás,hogy előszeretettel hívták elsősorban a rangjuk után az embereket.
Mint pl ilyen-olyan Kapitány,Ezredes,Őrmester.Hisz mégse mondhatták azt,hogy Bugajakab,édescsillagbogaram meg izéééé.:)
Anne apjának a karaktere nekem se tetszett,egy igazi felfuvalkodott,beképzelt pojáca volt,aki mielőtt megszólal a társaságban először megköszörüli a torkát,két ujjával benyálazza a kis pöndörödő hajtincset a homlokánál,spiccben áll,stb.,állítom,hogy este titokban még a lábát is gyantáza.
Mikor először olvastam a könyvet tetszett,a film változat,azaz a Tartózkodó érzelem(mert így futott),az is tetszett,de mostanra már látok hibákat a filmben,na de és?
Kit érdekel?
Voltak olyan jelenetek ahol Anne már kimondottan idegesített,mert annyira esetlennek véltem a karakterét,szinte betegesen tarózkodott attól,hogy kimondjon dolgokat,vagy inkább gyáva volt mint a nyúl.Néha azt kívántam bárcsak megrázta volna egy kicsit Wentworth Kapitány és végre észhez tér a csaj,na de persze nem…vonaglottak egészen a végéig,persze ezt mind-mind tök illedelmesen és visszafogott stílusban,néha tényleg zavaró volt.
De ha belegondolok mégse mondhatta az a Kapitány,hogy óóóó Anne baby,gyere és csörögjünk be a billiárd szobába,méretett vehetsz a dákómról,utána meg eljátszhatod varázsfuvolán a nemzeti indulót!:)
Hát szegény Anne-nek tuti,hogy kieresztett volna a fűzője egyből.
Sokan írják,hogy Austen művei kiszámíthatóak…elsősorban a szerelemről ír,romantikáról,megspékelve nem kevés iróniával,néha –néha odacsíp egy-egy szereplőnek,rögös utakon eljutnak végre a beteljesedésig igen,mert Austen regényei mindig jól végződnek,akár a mesében.
Szerintem direkt írta így mindegyik regényét,azt akarta,hogy a számára felvázolt karakterek eljussanak oda,ahová Ő maga sosem jutott el,a tökéletes boldogságig,a holtodiglan szerelemig,esküvő,család,stb.
Sokkal jobban kifejezte magát írásaiban mint az életben,szerintem,ettől is volt egyedi,meg ugye a stílus amit megismerhettünk tőle.
Azért kíváncsi lennék rá,hogy Jane Austen milyen volt társaságban,hogy mennyire volt közvetlen,beszédes,vidám,szenvedélyes,mint pl. Marianne Dashwood,vagy netán olyan volt mint Mary a Büszkeség és balítéletből?
Lehet,hogy mindig csak petrezselymet árult a bálokon,ott ült a kis kottájával a kezében,figyelte az embereket és alig várta,hogy hazaérhessen és máris tollat ragadott és írt?..
Leírta azt amit látott,megváltoztatta a neveket,viccesebbé tette,az Ő szájíze szerint.
Erre tényleg kíváncsi lennék,hogy történt,de sajnos nem tudunk időutazni,a fene enné meg:(
Az Értem és érzelem(1995) című filmet láttad?
Az könyvben is jó.
Még annyit,hogy sokan mondják,hogy Austen művei Nőknek való..,ugyan,egy frászt,azért mert túl érzelmes?
Szerintem egyáltalán nem függ a nemtől,inkább attól,hogy ki mennyire befogadó erre a stílusra.
Ez olyan,hogy ha belekóstól az ember,és ízlik elsőre akkor szeretni fogja,ha meg nem akkor utána sem.
Jane austen világa olyan mint egy kósza felhő,mire mi felülünk és utazunk vele a végtelenen át..

81. Plunket (2012-11-24 21:18.51)

- (válasz Veronik 80. hozzászólására)

Ha túl terjedelmesek volnának a regényei,én bizony,lehet,hogy nem győztem volna szuflával ezt se.De csak 145 oldal az egész.Vége lett,mielőtt besokallhattam volna.:)

80. Veronik (2012-11-24 20:23.32) - (válasz Plunket 79. hozzászólására)

Nem egy férfias olvasmány, az biztos. :-) De talán túl komolyan vetted. Ahogy néhány hsz-ben írták, J.A. történeteiben nem az események a fontosak, hanem ahogy ő kikarikírozza az alakjait, mint pl. Mr.Elliot-t.
Abban igazad van, ez tipikus angol miliő. És én is jobb szeretem a Büszkeség és balítélet c. művét.

79. Plunket (2012-11-24 14:46.52)

- (válasz Miss bambi 27. hozzászólására)

Négy napja kezdem olvasni a Meggyőző érveket,tegnap éjjel be is fejeztem.Hát mit mondjak,kellett hozzá türelem.Mármint magához a történethez,meg az akkori angol viselkedéskultúra patikamérleggel kimért finomságainak befogadásához.Mi azokhoz az emberekhez képest kimondottan bárdolatlan vérbunkók lennénk az ő fogalmaik szerint.Ők meg a mi fogalmaink szerint beszűkült pletykás sznob ripacsok.Nagyon messze vagyunk már az akkori gondolkodásmódtól,értékektől.Meg azért is nehéz ezekkel az angol uraságokkal azonosulni,mert a mi történelmünkben,vagy a mi elődeink életében nem nagyon volt ilyen korszak.Illetve volt,de nem ennyire,és nem így nézett ki(hülye megfogalmazás),szal más volt a magyar arisztokrácia azthiszem,ezért is idegen ez a fajta kulturális miliő.Persze attól még lehet vonzó,főleg ha az érzelmi részére ráérez az olvasó.
Nekem túl nőies,túl finomkodó,túl bizarrul sznob ez a légkör,amit Austen könyve áraszt.Ilyen kapitány,olyan kapitány....néha az jutott eszembe,hogy Lady Lavender és Dolby kapitány ifjúkori románcát olvasom(mondjuk mikor erre gondoltam,akkor szórakoztatott a dolog)-:)))
A legfuribb figura az egész regényben a lányok apja volt.Szerintem búza volt.:)Egyfolytában a nők és a férfiak arcbőrének szépségével,mások és saját maga szépségével volt elfoglalva.Arra figyelmeztetett másokat,hogy kenjenek magukra krémet,meg ilyenek.:D
Valszeg akkoriban még nem volt erre fogalmuk,vagy Austen csak leírni nem akarta,vagy elhinni,vagy nem fért bele egyszerűen az ő magasröptű "vélekedéseibe".Kitudja.Engem volt hogy szórakoztatott,volt hogy idegesített,ha a fickó megszólalt,és azt gondoltam,na mámeginnnnn....
Maga a cselekmény nagyon kiszámítható volt,minden úgy alakult benne,mint a mesékben.A végén minden olyan gyomorforgatóan a helyére került,hogy itt se tudtam attól elvonatkoztatni,miszerint ezek a könyvek nem szólnak másról,csak az írónő vágyálmainak variációiról,hogy ő hogyan ment volna férjhez.
Ami persze a könyv elvitathatatlan érdeme,az a nagyon jellemző stílus,az irodalmias megfogalmazás,ahogy a szavakat egymásba fűzi,meg ahogy emléket állít egy letűnt kornak.Összegezve a magam szubjektív részéről annyit mondhatok,hogy a Büszkeség és balítélet valamivel jobban tetszett mint ez.Austent imádni valszeg nem fogom,de el nem ismerni meg lehetetlen.Szal nem vágom hozzád,de nekem ennyi elég volt.:)

78. Plunket (2012-09-29 11:53.16)

- (válasz Tilla 77. hozzászólására)

Nagyjából egyetértek,persze(még a lexikonnal is).Annyit azért hozzátennék még,h én Jane Austin-nál azért felfedezem a szélsőséges indulatokat is,az álmokat is,a pátoszt is,hogy érzelmi viharokról már ne is beszéljek.
A romantikus regényt,mint műfajt meg nem szűkíteném le annyira,hogy csak a legjellemzőbb írások tartozhassanak bele.Szélesebb halmazt vegyít magába,amit lehet hogy lehetne további jellemzők alapján további csoportokra bontani, irodalmárok biztos meg is teszik,de attól még J.A.ebbe a kategóriába bőven beletartozik.És nem azért mondom,mert feltétlenül be akarom skatulyázni.

77. Tilla (2012-09-27 15:03.55) - (válasz Plunket 66. hozzászólására)

A hsz-k alapján, akkor J.A. romantikus, ahogy a mai angolok a romantikát képzelik. :-). Mert saját korában ill. az azt követő évtizedekben számonkérték tőle " a romantika lendületét". A Magyar Nagylexikon szerint "Az olvasók és kritikusok egyrésze fantáziátlan, karakter- és témaválasztás szempontjából egyaránt szűk látókörű írót látott benne, aki saját világának foglya, s aki képtelen ebből a világból kitekinteni.
"...Az ellenvélemény szerint a modern regényírás -nel kezdődik, éppen azért, mert azt a társadalmi kört ábrázolja, melyet valóban jól ismert."
Azt is írja "Formailag a jól épített, tömör szerkezet, humoros-ironikus jellemábrázolás, elegánsan könnyed, hajlékony stílus jellemzi a regényeit."
Én azért nem tartottam s tartom romantikusnak, mert akkor hová tegyem Lord Byron pl.? A suliban is azt sulykolták a romantikáról, hogy a szélsőséges indulatok, érzelmek, szentimentalizmus,fantázia, az álmok, a múltba, a miszticizmus felé fordulás, pátosz jellemzik. Ebből Austennél megvan az érzelmek ábrázolása. :-)) De ezt megtaláljuk pl. Hemingway-nél, vagy a realista Balzacnál is.
Igazán romantikusnak George Sand: Consuelo-ját tartom. Aki nem hiszi, járjon utána. :-))

76. Miss bambi (2012-09-27 10:56.34) - (válasz Angelika58 75. hozzászólására)

:)

Buzgón,lelkesen,forrón,sátöbbi...a lényeg az,hogy annyira imádja,hogy majd' fel falja a husikáját.

75. Angelika58 (2012-09-27 10:41.14)

- (válasz Miss bambi 74. hozzászólására)

"In vain have I struggled. It will not do. My feelings will not be repressed. You must allow me to tell you how ardently I admire and love you."

Nagyon pontosan és szó szerint fordítom.

"Hiába is küzdöttem. Ez nem fog menni. Érzéseimet nem lehet elfojtani. Meg kell engednie, hogy elmondjam, mennyire hevesen csodálom és szeretem.

A kulcsszó ugye, az "ardently",. ez jelenthet heveset, buzgót, de lelkeset is. Ez ugyanaz, mint a forró? Hááát... :))

74. Miss bambi (2012-09-27 10:18.15) - (válasz Angelika58 73. hozzászólására)

Meg is kapta utána a magáét Lizzy-től,szegénykének még lekötelezve kellett volna éreznie magát ettől a nagy hévtől,ettől a lealacsonyító érzéstől.
A piszok fráterje.:)

73. Angelika58 (2012-09-27 10:14.02)

- (válasz Miss bambi 71. hozzászólására)

Meg az ilyen fontos dolgokat nem lehet emlékezetből! :)) Mr. Darcy jellemének alapvető vonása, hogyan is vallott szerelmet. Rátarti is, gőgös is, a Lizzy iránti szerelem gyakorlatilag tökéletesen kifordítja önmagából.Hátha ez látszik a kifejezésmódján is, Jane-től még ez is kitelt volna, amekkora író volt.

72. Miss bambi (2012-09-27 10:11.23) - (válasz Miss bambi 71. hozzászólására)

Kedves Angelika,így van a könyvben is:

"Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell
mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát."

Naháááát,mégis jól emlékeztem.:))

71. Miss bambi (2012-09-27 10:04.42) - (válasz Angelika58 70. hozzászólására)

Ha jól emlékszem a könyv elég hűen tükrözi a szerelmet valló jelenetet,de be kell valljam,hogy nekem sem rémlik ez a szöveg.
Muszáj lesz nekem is megnéznem,pedig már nem egyszer olvastam,de hát kihagy az agyam néha.:)

70. Angelika58 (2012-09-27 10:00.43)

- (válasz Miss bambi 69. hozzászólására)

Nagy valószínűséggel átírták. Ki van zárva, hogy Jane ilyent mondasson egy szereplővel. :)) De majd azért előszedem a könyvet és megnézem, hol, hogyan vall szerelmet Mr. Darcy.Két esetre tippelek, ahol konkrétan színt vall. De mivel érzelmileg nem egy bőbeszédű alkat, gyanítom, hogy az a "forró" valahogy másképp lesz. :))

69. Miss bambi (2012-09-27 09:56.19) - (válasz Angelika58 68. hozzászólására)

Ez a filmben hangzik el(1995),amikor Mr.Darcy színt vall Lizzy-nek,forrón szereti...valószínű,hogy átírták az eredeti szöveget.:))

68. Angelika58 (2012-09-27 09:53.18)

- (válasz Miss bambi 67. hozzászólására)

Pontosan hol van ez a könyvben?Megnézném az angol szöveget, hogy van a vallomás eredetiben.

Mert tudjuk, ha az angol vadul szerelmes, akkor azt mondja: "I rather like you", azaz "meglehetősen kedvelem önt". :))

Egyébként az "I love you" ma is elkötelezettséget fejez ki, sőt.Csak úgy emlegetik, hogy az "l-betűs szó". Kimondta már az l-betűs szót, kérdik a lányok egymástól, mert ez azt jelenti , a pasi el van köteleződve.Innentől már először az összeköltözés , majd esetleg pár év múlva az eljegyzés is tervezhető. :))

67. Miss bambi (2012-09-26 22:24.31) - (válasz Plunket 66. hozzászólására)

Mr.Darcy Lizzy-nek:

Meg kell mondjam Önnek,hogy mennyire tisztelem és,hogy milyen forrón szeretem magát.

Hát mi ez ha nem romantikus?:)
Bár a jóég tudja,hogy mit jelent forrón szeretni,szerintem kissé bugyuta kifejezés.
Forrón..szaftosan..ropogósan..:))

66. Plunket (2012-09-26 21:51.28)

- (válasz Tilla 29. hozzászólására)

Háát,a Wikipédián az angol nyelvű Jane Austen lap elég egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben mindjárt az első sorban.Szerintük romantikus.Szerintem is az.Persze nem Bronte-i mértékben,mert máson(pl.irónia,ahogy mondod)is van hangsúly,de attól ezek a regények még mindíg olyan vidékiesen romantikusak.Egy könyvtárban se keresném mondjuk a történelmi regények,vagy a korrajzok között.

65. Tilla (2012-09-22 16:34.44) - (válasz Miss bambi 63. hozzászólására)

Micsoda kézimunka tehetség! :-D

64. Plunket (2012-09-22 00:14.59)

- (válasz Miss bambi 41. hozzászólására)

ráz a röhögés.:gigaloooolDDDDDD
olyanokat tudsz néha mondani,h kééész.:DDDD

63. Miss bambi (2012-09-21 21:10.30) - (válasz Tilla 62. hozzászólására)

Én fogom ráhorgolni a boxeralsót. :D

62. Tilla (2012-09-21 21:05.34) - (válasz Miss bambi 61. hozzászólására)

:-D Brandon csipkésben... Nagyon fantáziadús...:-DD

61. Miss bambi (2012-09-21 21:04.18) - (válasz Tilla 59. hozzászólására)

Na igen,beleráztuk volna egymást a csipkés bugyengóba.:)

60. Vbacs (2012-09-21 21:02.42) - (válasz Angelika58 57. hozzászólására)

Nos, igen, csak sajnos nagyon távol áll tőlem ez az Austen hölgyemény :)

Nem az én stílusom, a korszakot, amiben élt és alkotott, pláne nem kedvelem.

59. Tilla (2012-09-21 20:59.04) - (válasz Miss bambi 47. hozzászólására)

Bambi! Collins meg sem látta volna veled a kápolnát. :-DD Sikítva futott volna ellenkező irányba...
Brandon inkább hozzád való, helyre tettétek volna egymást. :-)

58. Tilla (2012-09-21 20:55.31) - (válasz Angelika58 38. hozzászólására)

Na, lemaradtam...Ezahülyerohanás....:-)
De eszembejutott, hogy még a hűdeszerelmes Lizzy is megengedett magának egy kis szellemességet, mikor Jane megkérdezte tőle, mikor kezdett másképpen érezni Darcy iránt.
"Olyan lassan jött rám ez a szerelem, hogy azt sem tudom mikor kezdődött.De talán onnan lehet keltezni, amikor megpillantottam az ő gyönyörű pemberleyi birtokát"
Naná, hogy Mr. Bennet nem házasságpárti, mikor Mrs. Bennet az utánfutója... :-)
A mansfieldi kastély szereplői közül pedig nemcsak Mary, de fivére is vonzóbb volt szerintem, mint az a halovány jó fiú Edmund. Nem tudom, hogy vagytok vele, de mint lelkész lánya, J. Austen nem festett éppen vonzó képet a lelkészekről. Vagy nevetségesek, mint Collins, vagy ellenszenvesek, mint az Emmában, aki pedig a jó oldalra került, az vérszegény, csak férjnek való alkat.
Úgy emlékszem a '95-ös film produkcere nő. :-))

57. Angelika58 (2012-09-21 20:02.36)

- (válasz Vbacs 50. hozzászólására)

Pedig ez a topik nagyon neked való lehetne ám!

1 2 3 4 5 6 7 8