Remek film, tele érzelemmel és gondolattal. Nyilván sok mindenki ki tud valamit emelni a filmből, és átültetni a saját életébe. Akár megtörtént már vele, akár nem.

7/10

125. Mütyürke (2020-11-29 18:11.35)

https://www.youtube.com/watch?v=FRHIqJbragw

[link]

124. Mclane 2 (2018-12-25 09:13.57) - (válasz Entersp 121. hozzászólására)

Nos én valaha láttam mind a 2 filmet elsőre, alapjában véve mind a 2 film ugyan arra a módira épít igazán, a család ami idővel szerte szét szóródik eltávolodik egymástól és mikor az apa újra felkeresné már felnőtt gyerekeit, idővel ha nem is rögtön de kiderül mekkora szakadék keletkezett köztük az évek során sok tekintetben. Lényegében véve ez olyan probléma ami kontinensektől és népektől független, mert bárhol bárkinél előfordulhat efféle ahol a körülmények adottak lesznek idővel. Úgy hogy én azt mondom mind a 2 film jó volt az eredeti olasz is, meg a jóval későbbi amerikai jelleg is megállta a helyét eléggé nálam legalább is működött a dolog eléggé.

123. Empire (2018-12-24 21:47.45)

Szép kis film, néhol vidám-vicces néhol viszont szomorú, de örültem a végének.

122. Rockercsaj2003 (2018-08-11 20:10.16)

Nagyon mély érzések kerülnek a felszínre, a film hatására. Örülok hogy rá találtam.

121. Entersp (2018-04-05 20:58.53)

Tornatore itt a saját moziját írta át? Mintha erről lenne szó. "Mindenki jól van" címmel hasonló volt a történet csak Itáliában.
Ha valaki látta mindkét filmet, írhatna erről egy-két sort.

120. Michuu (2016-07-02 16:31.52)

Szép kis dráma, egy visszafogottan, nyugodtan remeklő De Niróval. A mellékszereplők megállták a helyüket, és a zene is kellemesre sikerült.
Annak ellenére, hogy pozitívan zárták le a filmet (persze nem kritérium, hogy egy drámának csak negatív vége lehet), nagyon tetszett a befejezés is.

119. Jáspis (2015-12-30 00:12.35)

Hozzám csak most jutott el a film, ma este láttam a Paramount Channel-en. Bevallom, a kitűnő szereposztás döntötte el, hogy megnézem a filmet, mert a leírásból valami amerikai giccsre számítottam volna csak.
Az első negyedóra ugyan kicsit döcögősen ment - gondoltam, amikor néztem -, de egy filmet (vagy bármi mást) egészében kell látni, hogy az ember megfelelően ítélhessen róla. Ahogy telt az idő, úgy komolyodott és mélyült az értékelésem (mint írtam, amerikai giccsre számítottam először) és azt hiszem, a mindennapi, a hétköznapi - de fogalmazhatunk úgy is: a természetes - dráma kategóriába sorolnám. Pedig a történet annyira egyszerűnek tűnik, ahogy többen is megfogalmaztátok előttem, ám a kivitelezése egyértelműen pazar. Ahogy a találkozások mindegyikében az érzékelhető szeretetkapcsolat mellett van valami félszegség, szégyenlősség a nyilvánvaló valóság titkolása miatt, ez igen bonyolult, nagyon igényes és finom színészi megjelenítést kíván. Hiszen igen könnyen el lehet csúszni a giccs, az érzelgősség felé, de nem ez történik, s mindegyik színész kitűnően, írjam inkább: tökéletesen formálja a kívánt jellemet; és soha, egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy túl sokat vagy túl keveset adna, mint amennyi a természeteshez szükségeltetik.
Tulajdonképpen korrajz is lehetne a XX.-XXI. század amerikai átlagcsaládjáról, de szerencsére többet mond, mert a felszínes sikeren túl a boldogságra utal.
Mert valljuk be, mindenki a boldogságra vágyik, csak gyakran sokan összetévesztik a sikerrel, a hatalommal, a gazdagsággal. A természet örök rendje pedig mégiscsak az, hogy az ember társas lény lévén, rendezett családban találja meg a boldogságot. Aztán a munka, hivatás, művészet, szolgálat vagy másféle elfoglaltság hozhat sikert, hatalmat, gazdagságot, de ez szerintem csak ráadás, az Élet plusz ajándéka a családon felül. A filmben többféle szinten és módon ez is megmutatkozik, ezért is szeretjük, mert törekszik a teljes élet felé.
Mert láthatjuk manapság, igen erős a tendencia a család eredeti értelmének (egy férfi, egy nő, gyerek(ek)) elferdítésére, kibővítésére, megváltoztatására, s ezáltal lassú erodálására, tönkretételére. Ezért is örülök, hogy ilyen szép és katartikus filmek is készülnek. S még jobban örülnék, ha a sok gagyi, rettenetes és ízlésromboló filmek egyharmada helyett ilyen filmek készülhetnének... hiszen van rá kereslet, tehát haszon is lenne rajta. Sokszoros.

118. Sötétszív (2013-10-06 23:44.10)

- (válasz Törölt felhasználó 117. hozzászólására)

Úgy látom, hogy te is megvagy :)

117. Törölt felhasználó (2013-10-06 18:50.36)

"Mindenki megvan." - ugye ismerős mondat? Sablonos kétszavas válasz a "hogy vagytok"-ot firtató, akár telefonbeszélgetés, akár az utcán, ismerőssel, baráttal, távoli rokonnal véletlenszerűen és kutyafuttában történt találkozás alkalmából feltett még sablonosabb kérdésre...

A baj nem is a tömörséggel van ilyenkor, hanem az idő hiányával, az őszinteséggel, a valódi odafigyeléssel. Mert akit igazán érdekel, hogy mi van a másikkal, nem éri be egy ilyen semmitmondó válasszal, de hát ez a világ már megszokásból is rohan, és a nagy száguldásban magával sodor mindenféle emberi kapcsolatot... A legfájdalmasabb viszont az, amikor egy család tagjai között lazul meg a láthatatlan kötelék.

Teljesen természetes az, hogy a gyerekek nem maradnak örökké gyerekek. Felnőnek, "kirepülnek" az otthon melegéből, jó esetben még saját családot is alapítanak. Csak az a kérdés, hogy mit visznek magukkal az útra? Elég erős-e az a láthatatlan köldökzsinór, ami összeköti a szülőt a gyerekkel? Van-e annyi bizalom és őszinteség, ami feleslegessé teszi a titkokat?

------
A film főhőse, Frank Goode , aki aktív éveiben a telefonhálózat drótjainak bevonásával foglalatoskodott(amire rá is ment az egészsége), eldönti: megtöri a jeget, és közel egy évvel az anyjuk halála után, megpróbálja újra „összeterelni” a gyerekeket. Aztán amikor meghiúsul az első kísérlet, nem adja fel, hanem egy gurulós bőrönd meg négy darab rejtélyes boríték társaságában, nyakába veszi az országot és egyenként felkeresi mind a négy „csemetéjét”. Mi, nézők pedig nemcsak az országot keresztülszelő útján kísérhetjük el, hanem a belső utazásában is társai lehetünk. Ahogy haladunk előre az időben, az apa útját követve, úgy bontakozik ki előttünk egy széthullófélben lévő család története.

Vajon minden családban természetes az, hogy az egyik, vagy másik, legrosszabb esetben mindkét szülő elől titkolni kell valamit? Mi állít gátat az őszinteség elé, ami egész addig a pontig fajulhat, hogy komolyan fennáll a veszélye annak, hogy végleg megszakad a szülő és a gyerek(ek) közötti kapcsolat, vagy csak egy „Kellemes Karácsonyt kívánunk” lapban merül ki az „életjel adás?” Miért válik szinte mindennapossá az ilyen szintű elhidegülés? És kinek kell megtennie az első lépést ahhoz, hogy a családtagok ne csak a nevükben, hanem a való életben, kapcsolati szinten is összetartozzanak? (Mert ha valaki igazán az életünk része, és tud minden fontosabb eseményről, akkor érteni fogja azt, hogy mi húzódik meg a "mindenki megvan" kijelentés mögött, még akkor is, ha a hétköznapokban semmi különös sem történik.)

Visszatérő és fontos eleme a filmnek a telefonkábel. (aki megnézi a filmet, érteni fogja, miről beszélek) Valamennyire összehozza az embereket, némi információmorzsát továbbítanak a segítségével és van, akinél ezen keresztül merül ki a kapcsolattartás... És van olyan is, akinek ennél jóval többet jelent - például egy festővé lett fiúnak... (azt az egyetlen röpke, galériás jelenetet őszintén megkönnyeztem, mert szavak nélkül is olyasmit fejezett ki, amire nincs is megfelelő szókészlet, de ha lenne is, felesleges lenne)
-------

Aki megnézi, számítson arra, hogy egy nagyon is aktuális és elgondolkodtató témájú filmet lát majd, remek szereplőkkel, de akiért igazán érdemes megnézni, az Robert De Niro, akinek a játékára nekem nincs meg a megfelelő szókészletem.

116. Csak annyit hogy... (2013-05-25 07:41.52)

Remek! Megható, pazar film! Rég láttam ilyen jó filmet. Rég meg szerettem volna nézni és most sikerült.
Szívfakasztó történet, teljes film. Örülök, hogy láthattam.

115. Rudi84 (2012-12-20 19:50.43)

- (válasz Pilu freerunner 107. hozzászólására)

a végén a képnél nekem is sikerült elmorzsolnom 1-2 könnycseppet :(

114. Rudi84 (2012-12-20 18:36.20)

- (válasz Rudi84 113. hozzászólására)

113. Rudi84 (2012-12-20 18:35.51)

végre egy jóóó film.... amit még eddig nem láttam......ajánlás :)

112. Már foglalt (2012-07-12 14:09.46)

Nagyon jó film.Nem vámpírok és vérfarkasok,meg egyéb kitalált marhaságok harcolnak,hanem elgondolkodtató,nagyszerű alkotás.

111. Natalyka (2012-06-09 15:40.45)

Egyik kedvencem Robert de Niro.
A film nagyon tetszett.

110. Kittentyű (2012-05-29 10:05.22)

Ez a film annyira megható hogy könnyek nélkül nem is lehet végig nézni. Robert De Niro szerzációs alakítást nyújt, benne még egyszer sem csalódtam. Zseniális amit ez az ember tud. A többi szereplő is jól játszott a mellékszerepekben. Nagyon életszerű a film. Nálam a maximális pontot kapja.

109. SzaboKri81 (2012-04-26 19:51.06)

- (válasz Weser 108. hozzászólására)

Üdv!

Bocsánat nem kötözködés miatt de szeretnék valamit megkérdezni. Nagyra tartod a filmet és csak pozitív dolgokat írsz róla, viszont gyengének osztályzod. Itt nekem ez egy kicsit zavaros.

Amúgy tényleg jó film, bár a színészek nagyon sokat dobnak rajta. Ha nem lenne ilyen jó színészi gárda talán nem is lett volna ennyire jó a film. Ez tipikusan nem az a fajta mozi, amire Bay-t kérnék fel rendezőnek. Nem lehet semmit felrobbantani, illetve valódi érzelmeket kell a vászonra hozni.

108. Weser (2011-07-23 15:36.10)

Nagyon szeretem ezt a filmet. Manapság ritkán lehet látni ilyen szép és megható történetű drámát. Igazi világsztárok színesítik a filmet a remek játékukkal és végeredményképpen egy nagyon jó dráma kerekedett ki. Éredemes megnézni, mert tényleg jó film, nagyra tartom.

107. Pilu freerunner (2011-04-24 21:56.36)

megható film, a villanyvezetékes képnél kicsordult a könnyem

106. Godric's Hollow Man (2011-04-17 16:09.55)

Nagyon szép film, Robert de Niro hosszú idő után megint remekel. Úgy, hogy az egész film alatt szépen, visszafogottan játszik.

Mindenki nézze meg nem fog csalódni.

Ja, és Kate Beckinsale gyönyörű!

105. Yamakawa (2011-03-26 01:03.50)

nagyon érzelemgazdag film, az egyik legjobb mozi az utóbbi időben.

104. Volvomobil (2011-02-22 11:45.16)

De Niro ismét bebizonyította, hogy nincs olyan karakter, amit ne tudna eljátszani lenyűgöző módon. Nem véletlen a 2 Oscar!

103. Okokopi (2011-02-21 11:46.12)

De Niro hatalmasat játszott, óriási alakítás volt. Olyannyira hogy magáról De Niro-ról meg is feledkeztem. Teljesen azonosult a szereppel, én pedig a történettel. Érzelmes Apukák készítsék be a zsepijüket. :))))Nálam ez a film egy 5-ös.

102. X-sche (2011-02-09 16:11.52)

jo!

101. Bertike (2011-02-09 15:57.32)

(L) Annyira jó ez a film...! Fúúú! Még mindig a hatása alatt vagyok! Imádom!

100. Weser (2011-02-01 16:13.41)

Igazán megható film, szeretem.

99. VAL P (2011-01-26 13:44.47)

- (válasz Tömö 89. hozzászólására)

Azt nem tudom, hogy Te vagy-e a legnormálisabb a családodban, de elhiszem. Szerintem is régen késő ekkor eszmélni (nyugdíjazás után) arra, hogy nekem gyerekeim is vannak. Évtizedek késésével igen nehéz újjáéleszteni (főleg nem létező) kapcsolatokat. Az alkotói szándék nyilvánvalóan dicsérendő - jobb, mintha még akkor sem, mintha sohasem, de itt is jórészt önzésből próbál palotát építeni a de Niro alakította figura. Kiüresedett az élete, azok után nyúl, akik legkevésbé utasíthatják el. Kicsit (nagyon) szánalmas. Emberi! Lehet, vagy 20 évvel korábban el kellett volna olvasnia egy ilyen témájú könyvet, meg kellett volna néznie egy ilyen témájú filmet. Talán lökést adott volna neki. (Ahogy már ez is régen rossz, ha egy könyv, ha egy film ad ötletet a családi életünk rendezésére - de még mindig jobb, mintha semmi.) Van, amit, ha elmulasztottunk, már soha nem lehet visszahozni.

98. Todem (2011-01-16 17:35.23)

Elég erős történet, és fájdalmas is. Nem volt túl jó nézni, az életszerűsége végett. Itt ott elég felkavaró volt.

1 2 3 4 5