Az Audrey Rose egy ideig kellemesen működő pszichológiai horror:aztán belefut olyan utolsó 45 percbe,jó ha van nálad gyufaszál,különben bealszol.
Frank De Felitta saját regényét írhatta át vászonra:remélem,a könyv jobb,nem ismerem.Az Audrey Rose a reinkarnációról szól,több évvel később a Nicole Kidman film akár testvérének is tekinthető,mert valahol mindkettő azt a problémát boncolgatja,ha ez a dolog van ,létezik,akkor előző életükből való szeretteik,ismerőseik hogy álljanak az újjászületett lélekhez:és pláne azok az "újak",akikkel most kapcsolatban van,akikhez most tartozik ugyan hogy konfrontálódnak a másikakkal,hogy dolgozzák fel feltűnésüket,akár követeléseiket???
Robert Wise-nak jól áll a thriller/horror zsáner(noha más egyebekben is nagyon is figyelemreméltót alkotott!!),ám itt-gyanítom,az alapanyag miatt-valahol félremennek a dolgok,a mozi unalmas és érdektelen lesz.Megijedni legfeljebb attól fogsz,az a szegény kislány remélhetőleg nem lesz majd csúnyább felnőttkorában(bocsánat....)Ő amúgy sikít torka szakadtából ha kell,és tréül is játszik.Szülei,főleg az anya (Marsha Mason) viszont remekek.
Nem úgy mára minden idők egyik legnagyobb színésze,az én örök kedvencem:Anthony Hopkins.Sajnos,látva amit itt letett,jogos a jelölés,pedig az elején még rendben vannak a dolgok,ám a végére olyan kenetteljes lett,a szőr felállt tőle a hátamon-szar volt na.
De,aztán ugye hol van most!
Az Audrey Rose bátran kihagyható:nincs egy olyan pillanata,ami felett ne szállt volna el az idő,és mint thriller.....Lázár János jobban működik mint Igazmondó juhász.

2. Marci87 (2010-06-17 13:01.34)

"Az 1977-es Audrey Rose című filmben talán egész pályafutását nézve is a leggyengébb formáját nyújtja és bármilyen meglepő is, de Hopkinst Arany Málna-díj jelölik játékáért."(Wikipédia)

1. MrMojoRisin1 (2009-11-13 13:41.12)

Mivel ez a mozi eléggé csehül áll itt a filmkaton(annyira nem véletlenül:)) és Robert Wise személye, gondoltam egy rövid környezettanulmány nem árthat. Robert Wise nem kis név a szakmában. Mind sokan mások, én is inkább két híres és zseniális – főleg a Muzsika hangjára gondolva – musicalje révén ismerem nevét, ennek ellenére a horrorban és félelemkeltésben is letette kézjegyét. Orson Welles mellet kezdte pályafutását, az Aranypolgár vágásért Oscar-díjra is jelölték. Első nagyjátékfilmje a Párducemberek folytatása volt (amit mondjuk sajnos nem láttam), ez is jelzi, hogy a horror küzel állt személyiségéhez. A zsáneren belül olyan alapmoziknak számító műveket készített, mint a Ház hideg szíve vagy az első Body snatcher film. Ezeken kívül, számos alkotásában bizonyította, hogy remekül ért a feszültég keltéshez, gondolok itt a mai napig hatásos Androméda törzsre vagy a lehengerlő Csendben fut, mélyen fut-rára. Az Audrey Rose első egy órájában ebből a tehetségéből szintén megmutat egy szeletkét, a baj csak az, hogy a második felére már nem futja, hiszen a végére teljesen leül. Ezért valahol érthető, hogy miért is ennyi az átlaga, de már csak a színészek miatt is a nem hétköznapi, fokozott drámai alapszitu ennél egy kicsit többet ér, szerintem. Arról a remek kamera beállításról már nem is szólva, ahol Hopkins alakja csak az esőáztatta esernyőn látszik át, iskolapéldája a szorongáskeltésnek. Ha a végét nem rontja el, és nem lenne a kiscsaj sikítása annyira idegesítő, bizony ez egy valóban kiváló dráma/thriller lehetne. Talán többen is ismernék...