az egyik legerőteljesebb, és egyben legérzékenyebb magyar film. "filmjem fejszecsapások" - mondotta a rendező, sopsits árpád, és látva e filmjét, csak bólintani tudunk erre.
az első perctől az utolsóig a gyermekkor visszavonhatatlanul keserű utóíze tartja bennünk a döbbenetet és az együttérzést.
a 9 éves soproni áront apja, "kezelhetetlenségre" hivatkozva nevelőintézetbe teszi. az analógia nyilvánvalónak tűnhet, a rendező által is bevallottan az, hiszen műve saját gyermekkorát dolgozza fel, így a soproni = sopsits, árpád = áron (S+Á, ugye világos) asszociáció nem téves.
a film '56 után játszódik, ez kulcsfontosságú; míg a gyerekek csak alig-alig észlelik (némelyik talán merészebb, és gondolkodik is, amit szigorúbb tanáraik természetesen nem hagynak szó nélkül), a tanárokban annál inkább bújkál a hajszoltság, a bizalmatlanság, a gyanakvás, és a hierarchikus szemlélet, minden, ami feltehetően magyarország értelmiségi rétegét jellemezte akkoriban. azokét, akik képtelenek voltak elmenni '56-ban, avagy kénytelenek voltak itthon maradni. politikai szemléletük a megalkuvás ideológiája is egyben - fejlődés bennük nincs, csak alkalmazkodás, ahogyan átélés sem, csak túlélés. átvészelni a viharos időket mély kussban lehet csak, ám önbíráskodástól nem mentesen, akiket másként gondolkodónak, ezáltal kevesebbnek is éreznek maguknál, rendreutasítják, tudják csak, hol van a helyük - ismerhetjük ezt, hiszen nagyon is rólunk van szó. amikor az "általános politikai közhangulat" pozíciójuk érvényességének illúzióját kelti, csak amikor a közhangulat változik, jó kicsire húzzák össze magukat. ez történik itt is.
az intézet igazgatója, a helyi 'kishitler', csapó igazgató (nem mellesleg mácsai pál zseniálisan átütő alakítása! lehetne mondani, hogy viszi a filmet, de azért nem ő a főszereplő), aki ahol teheti, megalázza az intézet gyermekeit, módszerei szerinte "célravezetőek" - szeretteiknek a gyerekek irhatnak ugyan, de rendszeresen elolvassa, és cenzúrázza a leveleket. nyilvános megaláztatások, verésre való utasítások, "nevelő célzatú" embertelen büntetések. ilyen például, amikor egy ablak betörik, és áronnak addig kell egy szénnel teli ládát elhurcolni a kert egyik végéből a másikba, míg tenyerének bőre a húsáig horzsolódik fel. természetesn akad csapónak is gyenge pontja, hogy azért a megfelelőképp tartsuk őt szánalmasnak, de általában könyörtelen. nyitrai, a matektanár (gálffi lászló megkapóan érzékeny alakítása) a politikai fekete bárány az intézetben, a "liberális szellemű nevelő", aki gyönyörű ellentétezése csapónak, mácsai kegyetlen figurájának, akinek nyitrai egyfajta gerenda a szemében - van, akinek adatott lehetőség, van, akinek nem, van aki megtette, van, aki nem merte. csapó, mondhatni mindkét esetben a második verzió, hatalmába való kapaszkodás az egyetlen értelem az életében, és az egyetlen perspektíva. szinte azonnal észreveszi, amikor nyitrai személyesebb formában is tanítgatja áront, s egy erősebb kötődés, amolyan apa-fiú kapcsolat kezd kibontakozni köztük. (az áront megdöbbentő átéléssel alakító mészáros tamás külön elemzést érdemelne - mácsai pál teljességgel méltónak mondható partnere a filmben, eddig csak a lenyűgöző szó jutott rá eszembe.) áronnak megtetszik a tanár csillagvizsgálója, és esténként a takarodó idejében nyitrai a csillagokról magyaráz áronnak - ami, mint kiderül, teljességel tilos. figyelem, szigorúan realisztikus filmet látunk, ahol semmilyen feloldás nincs - nem érvényes a "jók megkapják jutalmukat" unalmas kliséje, mert feltehetően a valóságban sem történt barátságosabban semmi. így aztán áron életében az egyetlen biztosnak mondható támasz, nyitrai sincs kedvező sorsra ítélve.
talán hosszabb elemzést is érdemelne a film, azonban felesleges - a legrejtetteb érzések megfogalmazására is képes, azokat leírni pedig lehetetlen. sopsits sokkoló őszinteséggel itatja át filmjét, melyben az operatőri munka csak ráadás. teljesen mindegy végül is (bár a színészek kiválasztása talán nem sikerülhetett volna jobban), ki játszik jobban - a nyomasztó, folyamatosan fojtogató atmoszféra aprólékos felépítése az, ami mindent visz.
a film leírhatatlan élményt, és teljes katarzist ad ugyan, de szabadulni tőle nagyon nehéz. viszont nem is kell.
|
