Azt értjük -legalábbis én igen-, hogy ez a háború kritikája. De igazából nem kerülnek közel a néző szívéhez a szereplők. Amikor meghalt egy-egy katona. (akiket egyébként nagy nevek játszanak és ugye haláluk azt fémjelzi, hogy a háború bizony nem kímél senkit)legyintettem egyet: kit érdekel?. Egyszerűen nem éreztem szimpátiát.
A monológok, pedig olyanok... mintha egy vers felolvasáson lenne az ember. Szépek-szépek. De amikor már a film háromnegyede csak monológ, az embert elkapja az álmosság. Engem legalábbis elkapott. És ugye mint írtam, csupán 3 percen keresztül éreztem azt a DRÁMÁT amit kellett volna, pedig ez a film 3 órás.
Tudom, az én készülékemben van a hiba, nem tagadom. De egyszerűen nem jött át. Sajnálom.

174. Menrot (2012-05-01 14:55.58)

- (válasz Mozsika 173. hozzászólására)

Ez nem egy tipikus háborús film barátom.
Neked is jobbulást.
Szamuráj véleménye a mérvadó(legalábbis itt)

173. Mozsika (2012-05-01 12:45.23)

Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. Én is valahogy egy sokkal jobb háborús mozira számítottam. Pláne, hogy ránéztem a szereplők listájára és megannyi híres, és általam kedvelt színészt láttam rajta. Ráadásul felismertem film közben még John Travoltát és John Savaget is. Nem a színészekkel van a probléma. Ők mind jók voltak egytől egyig. A film volt túl hosszú, ráadásul unalmas is. A háborús részei jól meg voltak csinálva, de ami még rontott nálam egy picit, az a gyakori monológok, és a nyomott hangulat. Engem teljesen lehangolt így este ez a film. Befejezésként is jobbat képzeltem volna el. Hans Zimmer zenéje azért jó volt. Néhol már Morriconéra emlékeztetett a haranggal.
Összességében nem tetszett a film. Persze az is közrejátszhat benne, hogy nem esete kellet volna félig betegen megnéznem ezt a közel három órás filmet. Örülök az Oscar jelöléseknek, de nekem ez kevés volt.

172. 666KRITIKUS666 (2012-04-17 16:53.08)

Sajnálom. Nem jött át.
Lehet hogy azért mert a színészgárda képviselői közül egy sem mondható a kedvencemnek. Hiába a nagy nevek, akik jól játsszák a szerepüket. Egyszerűen nem jött át. Nem ütött.
Pedig egyébként a háború kritikája ez, s általában kedvelem ezen mozikat, melyek ezt az értelmetlen vérontást támadják. Viszont a monológok számomra unalmassá, sőt -sajnálom- álmosítóvá tették a játékidőt. Például ott van amikor azt fejti ki, milyen rombolást is végez a természetben az Ember. Hogy tönkreteszi azt, amely az életet szolgáltatja neki. Ám nem igazán érintette meg a lelkemet az a mód, amellyel a rendező el akarja érni célját. Egyedül a katonai táboros résznél éreztem azt amelyet a 3 órás játékidő alatt éreznem kellett volna. És ez baj.
Sajnálom. Tudom sokak egyik kedvenc mozija, viszont a várakozásaimat mélységesen alulmúlta, és ha figyelembe veszem a 7 Oscar jelölés tényét... tudom, velem van a hiba. Olvastam: sokan nem értik a film mondanivalóját. Lehet én sem. Sőt biztos.

171. Panyolai (2012-03-14 21:46.29)

Nos igen...Terrence Malick csodálatos mesterműve valóban egy magasabb dimenziót képvisel a háborús filmek palettáján.
Sosem látott lelki mélységekbe mennek le a párbeszédek és monológok. Éles kontrasztban állnak a háború lelki és fizikai szörnyűségei a fennséges, édenkert-szerű helyszínnel, melynek lélegzetelállítóan gyönyörű fotózásáért John Toll-nak járhatott volna a 3. Oscar is. Néha mintha egy különös természetfilmet néznénk...valami páratlan vizuális élmény a film. Ezt az egyveleget Hans Zimmer símogatóan szép zenéje járja át. (Egyik tételét mintha A bukás is másolná...legalábbis nekem hasonlónak tűnik)
Hihetetlen a sztárparádé, amit a film felvonultat, már ezen önmagában elképed az ember; egyre-másra jönnek a nagy nevek...és halnak is, mert a háború sem tesz különbséget. 'Jézus' Caviezel és Sean Penn karaktereinek érdekes a kapcsolata; a laza álmodozó, de optimista és humánus Witt közlegény láthatóan hatással van kiábrándult és realista (vagyis ilyennek látszó) elöljárójára. Nagy dícséret illeti még a helyével elégedetlen és ezért embertelen ezredest játszó Nick Nolte-t, valamint a vele szembeszegülő, humánus Staros századost megformáló Elias Koteas-t. De végülis mindenki hozza amit kell, még ha nyúlfarknyi is a szerep.
Áhh, de annyi minden van még ebben a nagyszerű moziban, annyi mélyenszántó gondolat és finom apróság - hogy mennyire képes eltorzítani az embereket a háború, vágyaikról, félelmeikről...nem nagyon vannak itt hősök, csak áldozatok - sokáig lehetne írogatni; a fórum elején minden ott van.
De ez a mély gondolatiság és vontatott, művészi elbeszélésmód mégsem megy a harcjelenetek rovására; mert ugyan nincs gyilokkal kitömve a mozi, de ami van, az tökéletesen valószerű, hihetően véres és brutális. És szerencsére a japánok is emberien, szenvedő áldozatként vannak ábrázolva - igazán drámai képeket láthatunk a táboruk elfoglalása után...
Valósággal meghökkentő, hogy egyetlen egy Oscart sem kapott, 3-4 kategóriában vihette volna, mivel talán tényleg 'A' legjobb háborús/a háború lelki valóságát legjobban, legmélyebben kitárgyaló filmmel állunk szemben.

170. Penguin 04 (2011-10-07 14:45.36)

Mostanában, többedszeri újranézés után jött rá, hogy baromira nagy hatású film ez. Régebben nem nagyon kedveltem, mert valami homályos okból mindig úgy gondoltam rá, mint a Ryan Közlegény nagy ellenfelére filmes placcon, és ugyebár nekem a Ryan Közlegény Megmentése nem csak a kedvenc háborús filmem, hanem még egyébként is kedvencem, mint film, a műfaji besorolástól függetlenül.

Egy lassú film, mondhatnánk azt, hogy túlságosan is, de egyszerűen annyira tartalmas, hogy ezt én igazán meg tudom bocsájtani neki. A fő ereje nem abban van, hogy folyamatosan és hosszan rágódik a háborún és más lelki viszontagságokon, és nem is abban, hogy jó ütős csatajelenetek vannak, hanem abban, hogy megtalálta a kettő közti egyensúlyt. A katonák bemennek a pokolba és onnantól gyötrődnek, és ezt mutatják be olyan átéléssel és részletesen, hogy az embernek leesik az álla...már ha érdekli az ilyesmi. xDDD Hogy mi zajlik egy katona agyában a háború közben? Ezt már szerintem a Ryan Közlegény is bemutatta elég rendesen, csak épp ott nem ilyen részletesen. Ott a húsdaráláson volt a hangsúly (amivel semmi baj nincs). Ez a film viszont épp az agyalásra van kiélezve, és szerintem igencsak hitelesen van ez benne megcsinálva. Nem visznek semmit túlzásba, szép lassan, nyugodtan és megfontoltan vetik fel a kényesebbnél kényesebb kérdéseket.
Ez a film nagyon együtt él a szereplőkkel, és viszont. Hihetetlenül jól van megcsinálva benne minden. Amikor csak haladnak át a szigeten a céljuk felé a katonák, és lesik az ellenséget a természet lágy ölén, de nem látják, és közben mindenki egyre majrésabb lesz idegileg, az annyira átélhető, mintha magunk is ott battyognánk a dzsungelben. És ez az átélhetőség vonatkozik valamennyi jelenetre. A hangulata a filmnek több, mint magával ragadó. A környezet, a buja, zöld dzsungel ehhez nagyon sokat hozzáad. Ott vagyunk a paradicsomban, és zajlik a mészárlás. Ja, és ne feledkezzünk meg a zenéről, amit Hans Zimmer-nek köszönhetünk. Elég unalmas, hogy ez a fickó mindig ZSENIÁLISAT alkot, nem? Egyszer egy filmjében igazán elcseszhetné már a zenét! xDDD Annyira le lehet szűrni a mondanivalóból azt, hogy a háború értelmetlen, mint ahogy a Ryan-ben is le lehetett egy-egy csatajelenet után, mikor a halottakat temették. A csatajelenetek egyébként itt is nagyon odavágnak szerintem, főleg a nagy falus-rohamozós-japánleverős jelenet, az vetekszik a Ryan-típusú partraszállással. A színészek egyszerűen fantasztikusak, semmi különleges, egyszerűen csak olyan katonák, akik ott szívnak a háború közepén, és nem győznek ledöbbenni azon, hogy milyen értelmetlen az, hogy itt írtják egymást a természetben. Nekem egyébként Ben Chaplin volt a kedvencem, nem azért, mert jobb volt, mint a többiek, hanem csak mert kinek-mi, ugyebár. xDDD
Háborús filmként ez egy nagyon nagyot odavág, és mikor vége van, az ember ugyanúgy le van döbbenve, mint a Ryan-nél, csak itt nem a nyers, brutális harcok valósága miatt, hanem a nyers, brutális elmélkedés ...na és persze a természetről készített gyönyörű felvételek miatt...

169. StormshadoW (2011-06-27 21:15.44)

Háborús filmekben a mainstream húsdarálókat jobban birom, mint az ilyen pokoli mélységekbe szántó túldrámáskodott akármiket, ettől függetlenül nem rossz a film. A harci jelenetek egész pofásak, jól megszaratják egymást a zöld emberkék, hogy aztán nagy nagy kurva melankolikus szomorkodásban sirassák halálba magukat,engem meg fullasszanak fészkelődő unalomba. Már nagyon vártam a végét amugy. Mindettől függetlenül nem tudom útálni összképben, mégha a nyűglődés van túltöbbletben is, de jó a mondanivalója, talán a legjobb szemléltetése a háború problémáinak, csak én úgy érzem ,jobb ha sejtetik,nem kell minimum 40 percen át ezen rágódni. Tetszett,hogy sorra bújnak elő a film menetében az ismerős arcok, a nem éppen rossz szinészek, sztárparádé és minőségi teljesítményük filmje,bár eléggé eloszlik köztük a szerep, egyik sem főszereplő, olyan mellérendelő viszonyban vannak, nekem Elias Koteas volt a kedvenc karakter benne, bár Noltie is odarakta magát, ilyen kirohanásokat eddig még nem produkált ez a pali.

168. Törölt felhasználó (2011-06-24 21:24.37)

- (válasz Delpiero 167. hozzászólására)

Mondom, vesszőket meg ilyeneket nem számoltam. Majd holnap összeírom neked, de most tényleg nincs már maradásom, várnak máshol.:)
Jó éjt vagy bulizást vagy mit fogsz tsinálni!:)

167. Delpiero (2011-06-24 21:18.27)

- (válasz Törölt felhasználó 166. hozzászólására)

A veszők nem hibák, 1 pontos "lóf*szok". :D
És most úgy berágtam rád, hogy többé nem is beszélek veled, mert én igenis tökéletes vagyok, és hibátlan, úgyhogy lehetetlen, hogy hibát találtál az írásomban, nemhogymég' 13-mat...ugyan kérlek, aljas rágalom. :))

Nah, de lépek én mára, jóccakát. CIAO!

166. Törölt felhasználó (2011-06-24 21:14.57)

- (válasz Delpiero 164. hozzászólására)

Így hirtelen 13-at találtam. És nem aprót, hanem szembetűnőt. Ráadásul azt nem is vettem figyelembe, hogy 'vagy' elé raktál vesszőt, 'ha' elé pedig nem, ami megdobja még a számot néhánnyal. Azért ez elég sok, beismerheted. Persze nem gond, és nem vagyok én kritikus vagy ilyesmi, te kérdezted a véleményem. Ettől függetlenül a tartalom önmagáért beszél, csak tényleg na, azok a fránya helyesírási hibák.:)

165. Lector (2011-06-24 21:05.43) - (válasz City225 155. hozzászólására)

Örömmel olvastam minden sorod.

164. Delpiero (2011-06-24 20:54.11)

- (válasz Törölt felhasználó 163. hozzászólására)

Ez tele lenne ?!
Azért ezt tÚlzásnak érzem.

163. Törölt felhasználó (2011-06-24 20:46.30)

- (válasz Delpiero 162. hozzászólására)

Tetszetős.:) Csak figyelnél már végre a helyesírási hibákra, mindig tele vagy velük.:) Legalább amikor ilyen összeszedett véleményt írsz, mert amúgy a szimpla kommenteknél ki nem szarja le.:)

162. Delpiero (2011-06-24 20:38.36)

- (válasz Törölt felhasználó 159. hozzászólására)

Az enyémet elolvastad ?

161. Delpiero (2011-06-24 20:37.57)

- (válasz Törölt felhasználó 160. hozzászólására)

Épp mondani is akartom, hogy az úgy értelmetlen. :D

160. Törölt felhasználó (2011-06-24 20:36.54)

- (válasz Törölt felhasználó 158. hozzászólására)

Utolsó mondatom stilisztikai hibájáért elnézést. A lényeg, a Káosz is hasonló kérdéseket boncolgat, csak más stílusban.

159. Törölt felhasználó (2011-06-24 20:35.07)

A jelenet, amikor lemészárolják a falut, az egyik legkegyetlenebb amit eddig láttam. Nincs benne rengeteg vér és szanaszét heverő testrészek, undorító és gusztustalan képek, mégis olyan hideg, embertelen az egész. Alatta Hans Zimmer zenéje meg...úgy tűnik csak részletekben fogok tudni véleményt mondani, ahogy eszembe jutnak majd a jelenetek, mondatok és gondolatok, mert ez túl sok ahhoz, hogy leüljek és egyben analizáljam most az egészet. Meg amúgy is péntek este van, jelenésem van máshol.:)

158. Törölt felhasználó (2011-06-24 20:29.10)

- (válasz Delpiero 157. hozzászólására)

Minden 2. mondat mehetne egy idézetgyűjtemény kötetbe. És ami leginkább megfog a stílusában, az a rengeteg feltett kérdés. Mindig kérdez, közben meg az ember próbálja keresni a választ, de sokszor egyszerűen nem találja, és ez elgondolkodtat, elszomorít, felkavar, földhöz vág. A napokban láttam, és abban is hasonló kérdéseket vet fel a Káosz, de ez annál is komplettebb. 6*

157. Delpiero (2011-06-24 18:37.31)

- (válasz Törölt felhasználó 156. hozzászólására)

Igen, sokkal többet mond a háborúról, mint a legtöbb háborús film.
Pedig sok ismerősöm pont azért nem szereti, mert szerintem "kevés benne a háború"...tehát szerintük, csak a csata és akciójelenetek számítanak, nem mondom, hogy azok nem tartoznak hozzá, de ez sokkal többet mond egy a lelki viszontagságokról stb...

156. Törölt felhasználó (2011-06-24 17:44.29)

Most néztem végig. Nem igazán tudom még leírni érzéseimet, annyira tele van a film...mindennel. Helyettem beszéljenek ezek as dalok, melyekből egy szót sem értek, mégis megérint, akárcsak a film maga:
http://www.youtube.com/watch?v=j924qaMb0d8

155. City225 (2011-06-07 09:36.49)

Hát a Szerelmes Shakespeare ámokfutása (érthetetlen) ellen vajmi kevés esélye volt, és hát volt egy másik jelentős háborús összeröffenés, a történelem csaknem legismertebb rendezőjének tolmácsolásában..
Nos azt hiszem, ez senkit nem érdekel innentől fogva. Terrence Mallick 20 év szünet után minden idők talán legjobb háborús filmjét engedte ki karjából..
Nem személyeket, nem sorsokat, arcokat mutat, gondolatokat sorol, az összeroppantó, állandó halálközeli állapot szülte gondolatokat...
Korábbi filmjeihez hasonlóan nem akar minket bevonni könnyen azonosulható főszereplők által, hanem külső szemlélőként veszünk részt ezúttal is a történetben...
Rengeteg ismerős, de ők is csupán arcok, különböző személyiségekkel, mindegyikük máshogy reagál a háború borzalmaira, fenyegetéseire..
Egy háborús filmet sem láttam, amely ilyen őszinten, de mégsem az arcunkba erőszakolt naturalista képekkel mesél a kegyetlenségről.. Nincsenek hősök (illetve mindenki az), csak törékeny, feláldozható kellékek, amelyek bármikor elhullhatnak a magasabb cél(???) érdekében..
Nem is tudnám leírni azokat az érzéseket, amelyeket Malick megpendített bennem, talán nem is lehet leírni őket. Kimondva kimondatlanul minden benne van, amit egy őszinte mesélő képes előadni.
Erős, semmi intenzív manipuláció, csak érzések és a gondolatok, amelyek sokáig fognak még foglalkoztatni engem is..

154. Delpiero (2011-04-16 13:08.27)

Micsoda gondolatok foglalkoztatnak egy katonát, vagy melyek egy egész hadsereget, valyon ugyanazok egyénenként is, mint kollektívan? Malick remekműve pont azt ábrázolja zseniálisan, hogy a válasz igazából kiszámíthatatlan és megfejthetetlen.
A fent említett idézet az emberiség egyik nagy kérdése is egyben, de ahogy az egyik katona ezt megéli és elmélkedik róla, miközben a bajtársai hullanak és megéli a borzalmakat sorban, valahogy már nem hangzik, olyan elcsépelt pszihológiai maszlagnak, hanem egyszerre válik fennköltté és bensőségessé.
Itt nincsenek jók, vagy rosszak, csupán egyszerű emberek, akiket a sors bizonyos okoknál fogva összehozott és a "természetes fúrcsa játékára" kényszeríti őket, akár egymás lemészárlására is. Teszi ezt ki-ki a saját világszemléletének megfelelőképpen. Patriótizmus, kötelességtudat, vagy egyszerűen, mert muszály volt bevonúlnia a seregbe.
A film 7 Oscar jelölölése már önmagában nagy szó, igaz én ezekből jópárat neki is adtam volna, mert véleményem szerint egy film sem mondott még ennyit a háborúróban zajló katonák lelkivilágáról, persze lehetne említeni nagy klasszikusokat, mint mondjuk a Ryan közelgény megmentése, mely egy bizonyos szemszögből többet mutat a háborúból, és a partraszállás, valamint a csatajelenetek terén természetesen etalon, ez kétségtelen, vagy az Apokalipszis most, ami szintén az elmében lejátszódó eseményekkel foglalkozik, ismét csak műfajteremtő, de az én egyik személyes kedvenc filmemet is elmíthetném, a Sólyom végveszélybent, de Scott, Spielberg, vagy Coppola mellett egy új háborús szemléletű alkotást teremtett (az) Az őrület határán-nal Malick, amely talán a legnagyobb gondolatokat fogalmazza meg és tökéletes érzékenységgel tálalja nekünk.
Itt egy katona nem több, mint az arctalan tömeg egyik porszeme, csakhogy ezek a porszemek bizony érző emberek, akiket bizony a háború megvisel és legtöbbször meg is változtat, persze ha egyáltalán túléli az illető, vagy ha lesz még kihez hazamennie ugyebár. James Caviziel karaktere, Witt közlegény bizony olykor kűlső személélőként próbálja megfejteni, hogy az emberi természet, miért kegyetlen, és miért művelik ezt az emberek egymással. Óriási és egyben hátborzongató azokat a monológokat hallgatni, amik a szereplők gondolatait hangosítják fel számunka..."Ki gyilkol minket?", "Töprengtem, valyon milyen lesz meghalni", "Ha ott vagy, ahol nem kéne és akkor amikor nem kéne, véged." (kivéve persze,ha Bruce Willis vagy, de itt nincsenek John McLane-ek, itt mindenkit fog a golyó, és megölnek a gránátok), ezek a mélyenszántó olykor egyszerűnek tűnő, ám nagyonis bonyolult kérdéseket teszi fel a belső hang egy háború kellős közepén egy ember elméjében.
Bizony a tempó pont az ilyen lélektani dolgok miatt olykor nem olyan pörgős, mint ahogy azt sok ember elvárná, én azonban pont ezért (is) imádom annyira. A szereplők egytől egyik nagy nevek, csak nagyon-nagyon ritkán látni ennyi nagyszerű színészt egy filmben. Ami nem azt jelenti, hogy csak róluk szól a film, mert igazából (Caviezelt kivéve) nem szól egy konkrét emberről a film, minden katonával foglalkozik, akit éppen látunk. Sean Penn-nek is van egy erre passzoló passzusa, amikor a pártofogoltja, Witt megkérdezi tőlle, hogy szokott-e magányos lenni, ő erre csak ennyit felel: "Csak emberek között.".
Nick Nolte alakítása nálam minden idők egyik legzseniálisabb mellékszerepe, akárcsak a karaktere, valahogy őt érzem magamhoz a legközelebb, az ezredes próbálja a háborút dicsőséggé alakítani és ezért bármire képes, nem egyénekben, hanem célokban gondolkodik, és ellentmondást nem tűrően próbálja vezetni Guadalcanal szigetén az embereit.
Természetesen van ellenpólisa is, Elias Koteas megformálásában, a százados az emberei életét tartja a legfontosabbnak, vagy Adrien Brody szótlan karaktere, aki csak szeretné túlélni a háborút, John Cusack pedig egy katona igazi mintapéldájával feszül bátran, Woddy Harrelson egy pillanat alatt hőssé váló szerepéről, vagy Clooney beszédéről nem is beszélve.
A rendezés és a látvány elsőrangú, a harci jelenetek, mind-mind hitelesek és izgalmasak, a táj és a fényképezés pedig gyönyörű. Egy lerohanós csatajelent után pedig, mikor a japán katonák arcát mutatják szinte megborzongtam és megdöbbentem egyszerre. Hanz Zimmer zenéje pedig (bár szerintem nem mondok újdonságot), még egy szinttel magasabb fokra emeli ezt a művészi értékekkel bíró háborús drámát. A hozzám hasonló, sokat elmélkedő emberek számára a látottak és hallottak valószínüleg bevésődnek a gondolataik közzé és gyökeret is vernek ott, vélhetően életük végéig, amíg el nem jön a fehér fény...ha van olyan. ,,Ki teszi ezt velünk?"

153. Törölt felhasználó (2011-01-17 23:56.48)

Aki a háborús filmek ezen vonalát preferálja inkább, kevesebb akció, de talán drámaibb, mélyebb tartalom, annak ajánlok két címet:

Lebanon (2009)
[link]

Johnny háborúba megy (1971)
[link]

Az egyik nincs fenn katalóguson, a másikat pedig nem sokan látták, de mindkét projekt több odafigyelést érdemelne.

152. 1-2 (2011-01-17 23:50.48)

- (válasz Penguin 04 150. hozzászólására)

Ki tudja?
Mindig a győztesek írják a történelmet.

151. 1-2 (2011-01-17 23:49.20)

Nekem kicsit vontatott volt a film és keveselltem belőle az akciójeleneteket. A színészek jót alakítottak, de maga a film unalmas.

150. Penguin 04 (2011-01-13 15:19.51)

- (válasz Samyboy 26. hozzászólására)

Tudom, hogy a csávó ezt régen írta, meg minden, de miért van az, hogy lassan odáig jutunk, hogy a németek voltak az áldozatok az egész háborúban?

149. Delpiero (2011-01-12 15:38.45)

- (válasz Penguin 04 148. hozzászólására)

Könnyű volt meggyőzni. :D

148. Penguin 04 (2011-01-12 13:40.55)