Shawn Carter, azaz Jay-Z, szerintem a múlt, a jelen és a jövő egyik legkiemelkedőbb személyisége a rap iparnak, akit mindenki tisztel, elismer. Az a fajta előadó aki, olyan ismertségre tett szert, hogy neve szinte „egybeolvad” a rap műfajjal. Nincs olyan ember, például Magyarországon se aki amerikai rap zenét hallgat, és ne ismerné Jay nevét. Az a karrier amit 96’-tól 2004-ig befutott, igenis figyelemre méltó. Az az érdekes, hogy 8 év, és több 100 ezer eladott lemez után a csúcson, a visszavonulás gondolatát fontolgatta ( ami nem nagyon sikerült neki… :-) ). Szerintem nem sok ember gondolná így, hogy a csúcson kell abbahagyni...:-(
A filmről annyit, h végülis majdnem csak az egész a 2003.nov.25.-ei Madison Square Garden-beli koncertet mutatja be. Egy-két részletet láthatunk a „The Black Album” számainak felvéteiről, és vannak olyan részek ahol Z beszél a zenéről. Ezekben a részekben látszik igazából, hogy ő még mindig az a csávó akit csak a zene érdekel, és szarik a villogásra, a külsőségekre. Az egész mozgása, a beszédstílusa azt tükrözi, hogy nincs elszállva magátol. Az különösen tetszett mikor arról beszélt, hogy gyakran eltűnődik magáról, és megpróbálja egy külső szemlélő nézetéből nézni az életét, és így próbál változtatni rajta. Nagyon jó gondolatai vannak a zenéről, és erről a műfajról.
Mivel a filmet kell osztályoznom, ezért azt kell hogy mondjam (írjam XD), hogy az ilyen koncertfelvételeknek, illetve életrajzi bemutatóknak az a céljuk, hogy egy személyt bemutassanak, és minnél több információt adjanak a bemutatott emberről, ezért nálam a film 5* mert sok érdekes dolgot tudtam meg Jay-Z-ről.