Arashi - Tűzvihar

Kokura leborul
Istenem előtted
Kétszer is célpont volt
De Te megmentetted.

Üvölts Hirosima
Ordítsd Nagaszaki
Fájdalmad, hadd hallja
Jajszavad mindenki!

1945
Véget ért a nagy háború
Megkönnyebbült sok-sok ember
Arcukról tűnik a ború.

Európa elcsendesül
Leteszi a fegyvereket
Nem öldösheti már senki
A védtelen embereket.

Távol-Kelet még nem nyugszik
Mozgósít minden katonát
Császáruk a harcra buzdít
Nem adhatja ő meg magát.

Van egy fiú, vékony dongás
Megért ő már kilenc telet
Születéskor nagyapjáról
Adták rá Naoki nevet.

Nagypapához költöztették
Itt lakik egy jó ideje
Jó levegő kell most neki
Portól beteg a tüdeje.

Fujiko a kistestvére
Hiányoznak a szülei
Elfogadta már a helyét
Öregapja kényezteti.

Lowellben egy kertes házban
Kicsi lurkó ugrándozik
Bizonyítványa kitűnő
A családja lelkendezik.

Jó fejű a Charlie gyerek
Érdeklődik, megért mindent
Szüleivel templomba jár
Buzgón imádja az Istent.

Matekórán jeleskedik
Töretlen a kitartása
Számíthat rá feleléskor
Jóban-rosszban minden társa.

Négy éve a nagy kórházban
Egy augusztusi hajnalon
Felsírt egy csöppnyi leányka
Boldog mosoly az arcokon.

Örültek neki szülei
Örömmel várta a világ
A Fujiko nevet kapta
Nyíló szép cseresznyevirág.

Mosolyog a pici baba
Míg vidáman nézelődik
Evett, aludt és gőgicsélt
De erre ő nem emlékszik.

Rég Naoki az apjával
Kievezett a folyóra
Horgászbotot, szákot vittek
Vadásztak egy nagy compóra.

Hajnal volt, az idő csípős
Vettek fel vastag pulóvert
Ne fázzon fel, neki Anya
Teába kis mézet kevert.

Megmozdult a horgászzsinór
Apja a halnak bevágott
Végét kisfiára bízta
Aki győzelemre vágyott.

Kamaszkorban cserkészkedett
Meg is járt néhány dzsemborit
Sátrak mögött rejtőzködve
Szívta el az első cigit.

Megismerkedett egy lánnyal
Barna hajú, barna szemű
Szép az arca, kerek melle
Egyszóval a lány gyönyörű.

Lágy holdfény az éjszakában
Lisa meleg szemét nézi
Keze reszket, gyomra görcsöl
Szeretné már megcsókolni.

Alig tipeg kis Fujiko
Karácsonyra kapott babát
Cseperedve neki mondja
El az összes búját-baját.

Ezt tőle el nem vehetik
Ebből ő már nem alkuszik
Ővé marad mindörökké
Minden este vele alszik.

Emlegetett babánk duci
Fekete haj és pisze orr
Két kis mandula a szeme
Szükség is van rá mindenkor.

Kirándult az egész család
Urakami dombjaira
Csatangoltak az erdőben
Nem gondoltak gondjaikra.

Egy kis tisztásra elértek
Naoki kérte a labdát
Apjával focizni kezdett
Cselezéskor rúgta lábát.

Kötényt adott, nagy gólt rúgott
Jó a játék, jó a móka
Karóráját, ne törjön el
Ráadta kis Fujikora.

Charlie-gólya izmos gyerek
Edzi mindennap a testét
Futópálya, konditerem
Nem bárban tölti az estét.

Kinn a pályán baseball idény
Labdát üti, dob és rohan
A bajnoki címre vágyik
Aranygyűrűkért e roham.

Ez se kötötte le végleg
Égen suhan, mint kevesen
Magasban, fönn szállni akart
Repülés lett a szerelem.

Fujiko a szomszéd lánnyal
Bolondozott reggel, este
Jókedvű volt, mindig vidám
Nevetéstől rengett teste.

Papírhajót hajtogattak
Utána egy kicsi csákót
Megpróbálták, kilyuggattak
A fejükre papírhálót.

Próbálkoztak lelkes szívvel
S kitartásból lett egy zokni
Papírkutya, madár s virág
Jó játék az origami.

Naoki nagypapájának
Szemüvegét törölgeti
Ablakon ki, kedvtelésből
Fenyőfákat nézegeti.

A Papival sakkozni kell
Hazagondol, hogyha felnő
Béke lesz és eltűnik majd
Világ egén minden felhő.

Apuka hazáért harcol
Mindig erős volt a keze
Nem tudja a pici fia
Nem él már, holt kamikaze.

Elkezdődött a háború
Öccse hadszíntérre vonul
De Charlie nem megy utána
Ő még egyetemen tanul.

Hétvégére hazatérve
Anyját könnyek közt találja
Távirat jött, rettenetes
Hozta a család barátja.

Jimmy eltűnt a tengeren
Hajóját találat érte
Nem tudták őket menteni
Rádión hiába kérte.

Anyukával főzőcskézni
Fujikonak vidám dolog
Pici szíve mindig derül
Mikor gázon a láng lobog.

Krumplit hámoz, levest kavar
Liszt teríti be, mint dunyha
Sót szór, cukroz, diót darál
Tojásban úszik a konyha.

A főztjéből etetgeti
Szép szelíden a babáját
„Ne köpjed ki a spenótot!”
Puszilja a baba száját.

Japán gyászol és még bízik
Ajkukról szól a harci dal
Hirohito nem hiszi el
Nem lesz ebből már diadal.

Nagy ember egy Fehér Házban
Parancsot ad ki, keményet
Lesokkolva kényszerítjük
Fél térdre az ellenséget.

Enola Gay már átrepült
Kicsi Fiú őrjöng, tombolt
Hirosima megsemmisült
Halál keze bőszen rombolt.

Tengerparti ősi város
Kjúsú északi végénél
Naoki a nagypapával
Kokurában eléldegél.

Boltba mennek vásárolni
Fiú viszi a csomagot
Öregember mellett sétál
Ki sántít és fog egy botot.

Mendegélnek a főtéren
Látni sok színes virágot
Partra hajókat megnézni
Kik hódítják a világot.

Katonai támaszponton
Szürkén, felszállásra várva
Charlie, aki már parancsnok
Felszáll a nagy gépmadárra.

Hátranézve ott a bomba
Plutónium, hasa sárga
Neve vicces, dagi Fat Man
Halált hoz sok fasisztára.

Katonáit nézi Charlie
Harcolni indulok velük
Parancs harsan: „Felszálláshoz!
A háborút befejezzük.”

Urakami katlanjában
Egy szép nagyváros terül el
Körülötte hegyek, dombok
Védi gyengéden s átölel.

Város poros utcácskáján
Anyukával megy Fujiko
Keze reszket, nagyon retteg
Orvos várja, s injekció.

Védőoltást fog most kapni
Nyalókától ragad szája
Romlatlanság maszatosan
Süt róla a lányka bája.

Tengerparton lapos követ
Vizslán kutat, de nem talál
Fejük felett fellegekben
Némán átrepül a halál.

„Menjünk haza kisunokám!”
De Naoki most nem örül
„Nagy vihar lesz, felhős az ég
Várjunk addig, míg felderül.”

Durcáskodik, ő nagyfiú
Halad nagyapja mellette
Nem sejti, halálra szánják
De kishúga hal helyette.

Közeledik a célponthoz
Alul szürke felhőgomoly
Charlie izgul, elszánt nagyon
Arca feszült, nincsen mosoly.

Armageddon elszabadul
Látta ezt már három napja
Ha megtudják a hőstettét
Büszke lesz rá anyja, apja.

Rádión jön meg a parancs:
„Ha a felhőből kiértek
Majd az első város fölött
Oldjátok s meneküljetek!”

Fujikoék bandukolnak
Motorzúgás hallik légből
Sárga testű szörnyetegként
Kövér Ember hullik égből.

Nagyot robban, világvége
Fehér vakság reá mászott
Rettenettől kerek szeme
Kislány többet már nem látott.

Nincsen tovább, kis élete
Minden álma semmivé lett
Hetvenezer sorstársához
Hasonlóan porrá égett.

Dúl a vihar, tűzből való
Amely itt mindent felzabál
Lerombolja, elpusztítja
A Hortenzia Városát.

Az iskola megsemmisül
Nem tanul itt már több gyerek
Nem lesz, ki őket tanítsa
Semmivé teszik fegyverek.

Tűz tengere összedönti
Oura templom leomlik
Itt zsoltárt nem énekelnek
Harangszó többé nem hallik.

Lakóházak szétrobbannak
Többé nyomuk sem maradhat
Gúnyos kacaj, Sátán boldog
A Kaszás vígan arathat.

A kórházban nincs gyógyulás
Meghaltak mind a betegek
Sebészetre sem megy senki
Pusztuljatok jó emberek!

Óvodákat széjjelveti
Megszűnik a gyermekzsivaj
Sosem fog már visszatérni
Élet hangja, úgy mint tavaly.

Dúl a vihar, tűzből való
Okádik magából halált
Romba dönti, felperzseli
Életet mind, amit talált.

Parkban a szökőkút helyén
Rom-hegyek között a murva
Pad sincsen, itt nem lesznek már
Szerelmesek összebújva.

Játszóterek is eltűnnek
Nem lesz öröm, nem lesz móka
Beleizzik a talajba
Olvad végleg a mászóka.

Urakami katedrális
Keresztelés itt sosem lesz
A sok ember ki idejárt
Levegőt már többé nem vesz.

Sárga ördög, tűzgomolyag
Viharzik a városon szét
Eljegyzést tart pusztulással
Égő karikagyűrűként.

Valahol a középpontban
Izzó gomba növekedik
Piros-szürke lángrózsaként
Az ég felé törekedik…

Eközben a Bockscar repül
Charlie nézi a monitort
Bosszút álltam az öcsémért
És csendesen zúg a motor.

A legénység elégedett
Bátor, semmitől se retten
De egy magába zuhanva
Írja: „Úristen, mit tettem!”

1. Langelus (2008-06-24 15:40.22)

A legpontosabb képet adó és leghatásosabb dokumentumfilm, ami az első atombomba ledobásáról eleddig készült. Lenyűgözően megrázó volt.