Hű, ez aztán a nehéz film. Érdekes, hogy a legtöbb jelenet a beteg bal szemén át látszik, hogy az ő szemszögéből látunk rengeteg mindent.Sajnos ez egy igaz történet, és akiről készült az meghalt, de még -különleges módon-írt egy könyvet, a film ezt meséli el rendkívül érdekesen. De ezt is csak azoknak tudom ajánlani akik szeretik a lassú, modoros, mégis jó művészfilmeket. Az idei europai felhozatalból az egyik legjobb.

16. Gabroca (2008-10-03 17:01.55)

Megtörtént esetet feldolgozó francia film, amit eredeti nyelven érdemes megnéznetek. 1997-ben került kiadásra - halála előtt - a könyv, amelyet pillantással mondott tollba a mozdulatlanságba kényszerült divatlap főszerkesztő.

15. Sebestyén Ákos (2008-09-27 20:03.55)

Nem láttam még hasonló filmet kuriózum a maga nevében!!

14. Csernakakos (2008-08-22 16:31.49)

Páratlanul erőteljes képi világával egy-kettőre levett a lábamról a film.
Hihetetlen erőt mér a nézőjére, hirtelen maga a néző is egy szkafanderben érzi magát, ahogy a főszereplő szemszögéből nem csak látjuk, hanem teljességgel átérezzük a belső magányt, és együtt keressük a választ arra, hogy mi az élet valójában.
Technikai szempontból abszolút hibátlan, néha viszont a történetvezetés mintha nem is tudom.. Megfeneklett volna. Hála az égnek ez a néhány apró hiba teljesen eltörpül a rengeteg pozitívum mellett.
Majdhogynem tökéletes! 95%

13. Stuncytucsok (2008-08-18 14:40.11)

- (válasz Lasimoci 12. hozzászólására)

jobb ha felkészületlenül ér;)

12. Lasimoci (2008-07-15 20:03.41)

Lenyűgögöző dolgozat Schnabel-tól. Most is - mint két korábbi filmjében - egy művész életének egy szakaszát teszi lenyűgöző formában elénk.
Sok díj, sok jelölés, véleményem szerint abszolút megérdemelt.
Zseniális rendezés, remek színészi játék, kitűnő operatőri munka. Max Von Sydow-t én is külön kiemelném, hiszen a két jelenetében szívbemarkolóan hiteles.
A zenék megválasztása is jó pont: U2, Tom Waits, francia muzsika...szenzációs dallamok. Érdekes és egyben szokatlan is számomra, hogy Schnabel nem viszi végig a zenét, a zenés jeleneteket gyors vágással zárja. Nem tudom, hogy ez miért, de tetszett.
Mikor a záró képkockák leperegnek (vagy inkább fel!), csak ülsz, nézel ki a fejedből, csak pislogni tudsz, mint ha Schnabel bezárt volna téged a testedbe, nem tudod mit érezz... majd csak lesz valahogy.
Figyelem, készülj fel a könnycsatornák igénybevételéhez!

11. Stuncytucsok (2008-05-24 20:16.17)

igen, érdekes, hogy mi "egészséges" emberek hogy megrándulunk egy ilyen témájú filmen. hogy csak így tudunk szembesülni és valamilyen szinten érvényesülni vele. Mindenesetre a film nagyszerűen vezet minket végig Jean Do végkimerülésbe torkolló útján, ami kevésbé lett volna átélhető látöszöge felvonultatása nélkül. Mindenképp nyomasztó és sajnálatos ez az egész, hogy nem csak be van zárva saját testébe, de tud is róla és ez az ami talán a legjobban fáj. (főleg ha az egészet egy moziban látod úgy, hogy egyedül ülsz az üres sorok közt...)

10. Czadrienn (2008-04-27 17:40.01)

Bocsánat de korábbi commentemből kimaradt az apát alakító Max von Sydow, akivel elsőként még a Bargman filmekben találkoztam (Hetedik pecsét, Úrvacsora.
Két jelenetük van csak a filmben, de szerintem nagyon ütősre sikeredett mindkettő: nekem főleg a közös borotválkozós jelenetük tetszett nagyon. Szerintem, ebben benne volt minden, ami fontos kettejük életét, kapcsolatát illetően.

9. Czadrienn (2008-04-27 17:35.00)

Egy mindenképpen különleges filmről van szó.
Tetszik a film képi felépítése, ahogy a sötétből a homályon keresztül a tiszta képkockákon át újból az elmosódott kontúrokon keresztül a sötétséggel ér véget, jól mutatva a főhős aktuális állapotát.
Hiszen mindent az ő szempontjából, az ő szűrőrendszerén keresztül érzékelünk.
Éppen ezért tulajdonképpen az a film nem is Baubyról szól, hanem az őt körülvevő embereknek a hozzá való viszonyulásán.
És ezek többnyire nők. Közülük is elsősorban a (volt) feleséget játszó Emanuelle Seigner valamint a könyvet jegyzetelő Marie-Josée Croze játékát emelném ki. Ez utóbbi amúgy is nagy kedvencem a Tétova tangó óta.

8. Fireman69 (2008-04-10 08:19.34)

A francia mozik világa,mindig valami pluszt kínál.Emlékszem gyermekkoromban,mikor megérintett a filmszínház varázsa,rengeteg jobbnál jobb darabbal találkoztam.Sajnos egyre ritkábban,ezért is volt nagy öröm számomra a Julien Schnabel által rendezett életrajzi dráma.
Jean-Dominique Bauby,egy sikeres divatmagazin főszerkesztője,egy nap agyvérzéstől súlytottan lebénulva,saját testének börtönébe kényszerül.Tudata ép,csak bal szeme jelzi a külvilág felé,a gondolatai terén nem történt baj.
A klinika szakemberei egy új módszert kidolgozva,kontaktust tudnak tartani vele,nem hagyva magára szerencsétlent,ebben a szinte vegetatív állapotban.
Jean Do harcolva bénult teste adta áldatlan állapotával,betűk formájában diktáltatni kezd,könyvet szeretne kiadatni szenvedése és álmai szövevényes világáról.
Egy igaz történet mindig megindítja a nézőt,ezen esetben sincs ez másként.Gyönyörűen megvalósított film,elbeszélve Bauby keserű sorsát,kinek álmai és stroke előtti életébe is bepillantást nyerhetünk,átélve mindazt,ami lekében zajlik.Csodás képek megfestett víziója, képzeletének elrugaszkodott valóját kihangsúlyozva,remekül megjelenítve,helyenként némi öníróniával fűszerezve.A tehetetlenség ilyen fajta ábrázolása nagyon érdekes Schnabel részéről,a sokáig csak saját szemszögből látható szereplő,remek alkalmat kínált a külvilágból való kirekesztettség megjelenítésére.
A belső monológokkal megtámogatott történetvezetés alapján,képet kaphatunk a bénult,de szellemileg ép Bauby érzelemvilágáról,melyben egykori Carpe di em életszemlélete is megcsillanni látszik.
Feledhetetlen az emberi kitartás és szeretet,mely belengi a film egészét,sokunknak példát mutatva,könnyet csalva a szemünkbe.A család,a barátok,mind odaadással és gyengédségükkel fordulnak az elesetthez,biztosítva töretlen érzéseikről.A terapeuták népes hada,akik tenni szeretnének azért,hogy a remény ne csak illúzió legyen,bevetve minden eszközt céljaik eléréséhez!
J.D.apját játszó Max von Sydow,hihetetlen elementalitással alakítja a gyötrődő és megkeseredett szülőt,ki tehetetlenségében elveszni látszva,szinte megsiratja a nézőt, hitelesen átjövő játékával!
A Janusz Kaminski fényképezte film,ismét tanúbizonyságot tett a remekül kivitelezett és formabontó megvalósításról.Cannes-ban,2007 legjobb rendezésért járó díjat Schnabel méltán kapta meg!
Aki szereti a mély és komoly tartalmú filmeket,annak kötelező eme lebilincselő alkotás!Tegyen vele egy utazást,az emberi érzések eme szép,és szívbemarkoló birodalmába...Bon Voyage!

7. City225 (2008-03-17 10:20.00)

Addig nehéz elképzelni h J.D. Bauby mit érezhetett bezárva a saját testébe, de a filmen majdnem átjön. kiváló film, főként azért mer a tragikus szituba egy kis irónikusan vicces szálat is beleszőttek az alkotók.

6. Van der Graaf (2008-03-01 19:14.01)

Különleges,megrendítő, de nagyon nyomasztó is.

5. Efrijefeg (2008-02-02 22:35.32)

ja persze
Pesten már jétszák elfelejtetem...

Pécsett magyarország egyik legnagyobb városában egy csomó fimet nem játszanak az országos premier idején. Nem isnéztem a dátumot hirtelen, mikor jegyezted be....

4. Alminar (2008-02-02 12:32.28)

- (válasz Efrijefeg 3. hozzászólására)

jan 31. 12:30, Puskin mozi, Bp
ennél pontosabban nem tudom írni.

3. Efrijefeg (2008-02-01 14:54.08) - (válasz Alminar 2. hozzászólására)

hol láttad?

2. Alminar (2008-02-01 11:40.57)

Különleges és megrendítő film, nagyon jó színészi alakításokkal, érdemes megnézni.

1. Efrijefeg (2008-01-13 14:25.23)

Ha valaki látta már szóljon be ide... Schnabeltől csak a Mielőtt leszáll az éjt láttam eddig, de az nagyon hatással volt rám. Kívánxsi vagyok az első és legújabb filmjáre is.

1 2