Utolsó hozzászólások:
| Ben-Hur (2016) - Vélemények (2016-08-19 20:44.51) |
Volt ami tetszett ebben a remake-Ben-Hurban és volt ami nem. Kezdjük azzal ami tetszett: a fogatverseny a mai néző ingerküszöbéhez lett szabva, bár az 59-es változatban is igen izgalmas volt. A film rövidebb. Nem nagy baj, hogy az eredeti, helyenként vontatott hosszú filmet kissé összébb rántották. Sokan szidják a rasztásított Morgan Freemant, szerintem jót tett a filmnek az ő karaktere. Ami viszont nagyon nem tetszett: Jézus a régi változatban sejtelmesen, misztikusan, arc nélkül, csak hátulról mutatva a hosszú hajú új tanítót - jelent meg. Jézus alakja diszkréten és nagyon sejtelmesen szőtte át az egész filmet az elején a háromkirályok megjelenésétől a keresztrefeszítésig.(Az a jelenet pl. a régi változatban nagyon üt, amikor a Ben Hur-nak vizet adó Jézus tekintetét a néző nem látja, de a vele farkasszemet néző római katona (rabszolgahajcsár) megenyhül, leolvad róla a kegyetlenség, amint találkozik Jézus tekintetével.
Az új változatban Krisztus nagyon direkt, nagyon szájbarágós, nagyon didaktikus. Ráadásul, aki nem ismeri a régi változatot, annak az új alapján nem válik egyértelművé, hogy Ben Hur anyjának és Tirzának leprától való megszabadulásának Jézushoz van köze. Összességében az a baj, hogy nem derült ki, miért volt szükség a régi, többszörösen Oscar-díjas film remake-jére. |
| Amikor kialszik a fény - Vélemények (2016-07-26 20:07.32) |
| Egyáltalán nem rossz ez a film az átlaghoz képest, noha szabvány horror-klisékkel dolgozik és félelmetesnek nem mondható, ám a jump scare - ijesztgetések (valaki vagy valami valahonnan előugrik és ordít vagy más zajt csap). Aki ijedezni szeret, nézze meg. Sajnos azt kell mondanom, idén nem lesz jobb horror a mozikban. A Démonok közt 2. sem volt az igazi. Kábé az egy kicsit félelmetesebb, ez meg ijesztőbb. |
| Marie története - Vélemények (2016-03-19 12:21.01) |
Megtörtént esetről van szó: a XIX. század végén egy vakon és süketnémán született kislányt, Marie Heurtint szülei egy süket lányokkal foglalkozó zárdába adják. A kommunikálni képtelen, elvadult lányt egy fiatal apáca veszi a szárnyai alá, és elképesztő türelemmel kezdi okítani úgy a jelnyelvre, hogy a lány természetesen nem lát, így a jeleket a tenyerén mutatja meg vagy máshogy érzékelteti vele. Az áttörésre hónapokig kell várni, és Jean-Pierre Améris rendező sem sieti el a történetet, odafigyel főszereplői minden rezzenésére, de teszi ezt anélkül, hogy érzelgős vagy szentimentális lenne – ahogy ennek ellentétébe sem csap át.
A játékidő végéig nincs rideg elöljáró, kegyetlen bürokrácia vagy váratlan szörnyű fordulat, amivel hőseit kínozná, de nincs is erre szükség, a finom eszközökkel a legtöbb munkát a két főszereplőre, az újonc Ariana Rivoire-ra,és a fiatal apácát alakító Isabelle Carré-ra hagyja, akik fantasztikus munkát végeznek. Érdemes figyelni arra, hogyan tágítja ki Améris szereplői világát a fény és a hangok ügyes használatával, ahogy egyre többet tanul meg Marie. Bár mindez egy zárdában, fityulás apácák között játszódik, a Marie története, amely sok szempontból Francois Truffaut A vad gyerek című klasszikusának társdarabja, nem afféle kimódolt „térítőfilm”, hanem mindenféle érzelmi manipulációtól mentesen mesél el egy egyszerű, mégis megrendítő történetet, és nem véletlenül nyert díjat a Locarnói Filmfesztivál versenyprogramjában. (forrás:Est.hu) |
Kultfilm2 összes hozzászólása |
