Katonák voltunk

"Benyomulunk a Halál Völgyébe, ahol a melletted levő hátát figyeled majd feszülten, s ő meg a te hátadat figyeli, s fikarcnyit sem törődsz a bőre színével, sem azzal, hogy hogyan szólítja Istent, amikor fohászkodik. Kemény és elszánt ellenséggel szállunk harcba. Nem ígérhetem meg, hogy mindannyiatokat élve hazahozlak. De egy dologra esküszöm: amikor csatába indulunk, én leszek az első, aki a harcmezőre lép, és én leszek az utolsó, aki elhagyja azt. És senkit - se holtat, se élőt - nem hagyok ott. Mi együtt fogunk hazajönni mindannyian." Ezek voltak Hal Moore alezredes szavai, amelyeket katonáihoz intézett egy nappal azelőtt, hogy emberei élén a háborúba indult. A katonák között fiatal férfiak is voltak, akiknek ártatlan szeme még nem látott háborút, és idősebbek is, csatában szerzett sebhelyekkel és kitüntetésekkel. Ott volt Moore felesége is, aki sokszor látta férjét, amint késő éjszaka a történelemkönyveket bújja, hogy olyan stratégiát eszeljen ki, amely embereit jobb esélyekkel kecsegteti. 1965. november 14-én, vasárnap reggel 10 óra 48 perckor Hal Moore alezredes és katonái földet értek az X-Ray Leszálló Zónában, abban az Ia Drang-völgyben, amelyet Vietnamban a "Halál Völgye"-ként emlegetnek. Moore alezredes elsőnek lépett a harcmezőre, és négyszáz emberével együtt mintegy kétezer észak-vietnami katona ellenséges gyűrűjében találta magát. A harc, ami ezután következett, az Egyesült Államok történetének egyik legádázabb csatája volt, egyben az észak-vietnami és az amerikai katonák közötti első nagy összecsapás.

Mi a véleményed erről a filmről?
nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs