A szerencselovag

Amikor 1828-ban Georges Stevenson – Robert nevű – lokomotívjával megnyerte a híres rainhilli vonatversenyt, egész Anglia a vasútépítés lázában égett. Míg a kontinensen még mindig a postakocsi volt a legfőbb közlekedési eszköz, ott gomba módra szaporodtak mindazon az üzletágak, amelyek a vasúttal voltak összefüggésben. A vasútnak erről a hatalmas fejlődéséről kívánt a forgatócsoport filmet készíteni. A témától kezdetben idegenkedő rendezőt hirtelen megragadta a jövőbe ugrás hihetetlen lehetősége, amit a vasút az akkori idők számára jelentett. A történet megkövetelte a különböző mozdonytípusok bemutatását. A technikailag fejlődő lokomotívokat különböző országok műhelyeiben készítették. Archívumokban és múzeumokban kutattak fotók és makettek után, részletesen tanulmányozták a felhasznált anyagok milyenségét és felépítették ezeket – fából. Egyetlen kivétel az 1853-ban készült és 1935-ben „leutánzott”, még a forgatás idején működő mozdony volt. Természetesen nem lehet 8 órás – nem dokumentum jellegű – tévésorozatot készíteni a vasút problémájáról és csupán technikai problémákról beszéltetni a színészeket. Így vetődött fel a kérdés: hogyan mutassák be vonzóan a közönségnek a gép fejlődésének apró részleteit, az 1840-es évek modelljeinek megfelelően. Miután a rendezőt jobban érdekelték az emberek, mint a gépek, kitalálta az angol Robert Curwicht, egy férfit az akkori idők pionírjai közül. Egy ellentmondásokkal teli figurát, aki zseniális konstruktőr, szenvedélyes játékos, asszonybolondító, gátlástalan kalandor – szerencselovag volt. Az ő történetébe építették be vándorlásainak helyszíneit, különböző országok gyönyörű tájait, és azokat a sorsokat, szerelmeket, tragikus és kalandos eseményeket, amelyek a technikai kérdéseket színesítik és a képernyő elé csábítják azokat a nézőket is, akik az új időszak – a vasút kora – iránt talán kevésbé érdeklődnek.

Mi a véleményed erről a filmről?
nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs