 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Szerelem kiadó - Izaura TV, 07:05 |
| Ghost - Moziverzum, 07:10 |
| Kótyagos szerelem - HBO2, 07:30 |
| Rent - Bohém élet - HBO, 07:35 |
| Elveszett lelkek kútja - Filmbox Plus, 08:15 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Kirsten Dunst (42) |
| Steven Mackintosh (57) |
| Adrian Pasdar (59) |
| Johnny Galecki (49) |
| Willie Nelson (91) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 2022-es választás |
| Filmkeresés rövid tartalom alapján |
| A Tinder-csaló - Vélemények |
| Rock zene |
| Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el? |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Fallout   |
| Samuel L. Jackson |
Kicsininfa17 hozzászólásai
Az operaház fantomja (2004) - Könyvek
| 2013-02-20 23:23.14 |
| Na én kicsit másképp vélekedem erről. :) (Ezért jó, ha az ember talál valakit, akiről beszélhet egy könyvről)
Tényleg nagyon kidolgozott. A több szemszögből való elbeszélés pedig a kedvencem lett. Ami Madeleine-t illeti, meg lehet érteni. Gondoljunk csak bele. Tökéletes élete volt, a szülei minden óhaját teljesítették, minden úgy alakult, ahogyan azt ő elképzelte, és nem ütött be semmilyen probléma. Majd jött a szülők hirtelen halála, mint holmi baljós jel. De ezt még akkor is áthidalták Charles-szal, hiszen gyermekük lett, és minden gondolatuk akörül forgott. A világ legjobb férje mellette van, és együtt egy tökéletes gyermekről álmodtak... A férj meghal. Egyetlen vigasza az lehet, ha a kisbabája néhai férje vonásait fogja örökölni. Végól fia születik: egy torz arcú, a bába által életképtelennek elkönyvelt, egy papot is megrémítő kisgyermek. És ezt a rémséget, az ő totális lelki csalódását fel kell nevelnie, táplálnia kell.. Szeretnie! Egy eddig áloméletet élő, 20 éves nőnek.. Nem is, egy lánynak ez hatalmas teher és sokk, bizonyos szinten hát érthető a kegyetlensége és távolságtartása. Hiszen ez lett a szerelmükből. A kegyetlensége és utálata a fia iránt véleményem szerint azért volt, mert nem akarta elfogadni, hogy az a magzat, aminek az ő szerelme arcvonásait kellett volna örökölnie, egy halott arcával jött világra, és mégis, mérhetetlen tehetséggel áldották meg... És fél tőle, mert többet tud nála, és nem normális, vagy legalább is nem megszokott egy 3 évesnél az ekkora értelem. És egy okkal több az utálatára, hogy a gyermek miatt megvetik, így szégyellnie kell, és rejtegetnie őt is, magát is. Ezután jön az orvos, aki jelenthetné neki a kiszabadulást ebből a,,rabságból", amit igazából maga alakított ki. És azon az estén, amikor Sasa meghal, mondhatnám, elúszik a köd a szeme elől. Mert látja, hogy ez a gyerek akárhogy is, egy gyerek, akit szeretnie kell, és amikor az ifjú orvos felajánlja, hogy ,,megszabadítja ettől a szörnyű tehertől", szerintem akkor ébred benne a tudat, hogy ő egy anya, akinek feladati vannak... Mert elakarták tőle venni a gyermekét, és az anyai ösztönök ekkor ébredtek fel benne. Csak ugye, túl későn... A Perzsa. Nadir azért volt távolságtartó és/majd ellenséges, mert ismerte Eriket, és érezte, hogy hazudik és titkol előle valamit. A gorombaságot pedig maga Erik kezdte (mint az oviban...), hiszen nem nézte jó szemmel, hogy végre révbe ért, hiszen a lány lenn volt a tó parti házban, erre megjelenik egy férfi a múltból, aki nem mellesleg rendőrkapitány... Gyorsan túl akart lenni az eszmecserén, visszaakart térni a saját világába. Erik halála pedig nagyon elfogadható, szerintem, mivel nem az elutasításba halt bele. Még anno Giovanni is mondta, hogy a kőműves munka előbb-utóbb megöli az építészt. Az a rengeteg, tömérdek porszemcse még ha későn is, de előbb-utóbb megviselte a tüdejét. A másik, hogy valljuk be, sose élt egy nyugodt életet, így 50 éves korára nem egyszer mérgelte fel magát a szíve, s próbálta beadatni a kulcsot. Nem emlékszem, hogy hány infarktusa volt, de már így is több annál, mint amennyit egy átlag ember kibír. Majd ott volt a Diadalmas Don Juan estje, na hát ott A-tól Z-ig minden végig ment abban az emberben, már ő is belefáradt a végére.. Csoda, hogy rá pár héttel még életben találta meg szegény Christine. Az merő tévedés, hogy ez lett volna az első szerelme. Luciana, Giovanni lánya volt életében az első olyan a másik nemből, aki iránt vonzalmat érzett, de tudta, hogy az arca úgy is mindenben közéjük állna, és eltaszítana mindenkit, így nem vette, vagyis nem akarta figyelembe venni az érzéseit. Ezt többször is említi, hogy hatalmas önuralma volt... És igen, mérhetetlen az intelligenciája, de amikor 50 éven át tűrt, és akadt egy ember, egy nő, akit szeretett, akiben bízott, aki a szavát adta neki.. Erre megriadt tőle és elmenekült. Na akkor betelt a pohár. Ezen a jeleneten végig ott folyik a háttérben a deja-vu érzete.. Sok-sok ,,dőlt betűs" és ismerős mondatok hangzanak el Erik fejében. Christine-ben az anyját is látta, hiszen az arcuk szerkezete megegyezett, és a gyermekét, mivel olyan fiatal, törékeny volt, és védelemre szorult... Eleinte józan ésszel tanította, adta neki az énekleckéket. De egyre jobban beleszeretett, Christine-hez közeledett Raoul, a féltékenység úrrá lett rajta, és kijött rajta a birtoklási vágy. Erik szerintem sose kaphatott volna meg mindent.. Egyedül a szeretet volt az, ami kimaradt az életéből, és ezt csak élete utolsó évében kaphatta meg... Jó, tény, hogy Giovanni a fiaként szerette, de amikor kényszerítette az arca felfedésére a fiút, egyszeriben semmivé lett számára. Igaz az is, hogy Nadir a barátja lett, de egy igaz barát sem helyettesíthet egy olyan helyet, amit egy szerető családi háttérnek kellett volna kitöltenie. Christine-t a lehető legtöbb értelemben szerette (áztaa, mennyi szóismétlés): mint nőt, mint lányát, mint néhai anyját, mint barátját, mint tanítványát, mint tanárát... Na, hát ez maradt meg bennem a nyári olvasásból. :) |
| 2013-02-20 19:19.47 |
| Oh, merci..:)
Egyébként Te mit gondolsz Susan könyvéről? Mármint a többi szereplőről, mesélőről... Egy jóó hosszú terjedelmes elemzésnek úgy örülnék, ha van hozzá türelmed. :D |
| 2013-02-20 18:21.04 |
| Ó, ennek a visszaadja azt a légkört megjegyzésednek nagyon örülök. :D
Valamivel másabb, de nem akarom hogy nagyban eltérjen, tehát a végén kívül a cselekményszálakon alig-alig változtatnék. |
| 2013-02-19 19:14.58 |
| Értesülni értesülsz, de eddig egy árva fejezet van, ami kész és kézzel fogható. :D Csemegézz..:)
,,Előszó Fény, sötét. Fent és lent. Nappal és éjszaka... Örökös ellentétek. De mégis, együtt jelentik a tökéletes harmóniát. Tűnhet tündérmesének, legendának, egyszerű históriának az, amit most papírra vetek. Írhatnék magamról is, de hát kit érdekelne egy unalmas párizsi lány mindennapi élete. Inkább egy olyan történetet mondok el, ami - habár érint engem - nekem is még csak most lett ismeretes. Voltak már régebben is hozzá kapcsolódó események, de az igazi történés csak 26 évvel ezelőtt, 1881 januárjában indult útjára. Elbeszélésemben sokak visszaemlékezése és naplójegyzete segít. Hallgassák hát figyelemmel, hogyan lett szerelmes a csalogány egy rózsába! Első fejezet Egy ismeretlen ismerős Csöndesen fújdogált a koraesti szél Párizs utcáin, felkavarva a város porát. A lemenőben lévő nap arany, bíbor és mályva színben játszott a szürkés égen és a házak ablakán. Az operaház irodájában egy férfi iszogatta remegő poharából azt a pár korty brandy-t, ami még nem a bordó kárpiton kötött ki. Egyre csak meredt ki az ablakon, monoton módon mormogva egy kérdést: Késnek, késnek... Hol késnek már? Egy kopogás, a pohár darabokra törik. Második koppanás, egy fájdalmas kiáltás hallatszik. Még egy kopp, és az ajtóban egy hölgy alakja jelent meg: - Hivatott, Poligny úr. De ha zavarok, akkor… Igazgató úr, hiszen magának vérzik a keze! -Ó, ugyan… semmiség. Mindjárt eláll. jöjjön csak beljebb, Madame Giry, beszédem van önnel! - Ha a tánckarral van a gond, az nem az én hibám. Az a sok rakoncátlan újonc… Madame Giry - vagy ahogyan én megismertem, Giry mama - a Párizsi Operaház balettkarát vezette. Szigorú, kemény tanár, tud fegyelmet tartani, minden tanítványa egy-egy csillag a balett-történelmében. No igaz, ezzel talán túlzok, de kétség kívül jó munkát végzett. Bár több időm lett volna a megismerésére… - Ugyan, de hogy! Semmi gond nincs a táncosokkal! Másfajta szolgálataira gondoltam… Tudja, most hogy új lesz az igazgatóság, kelleni fog nekik némi segítség. - Igazán? – vonta fel a szemöldökét- Ezzel most Ő rá célzott, ugye? A hölgy engedély kérően rátekintett felettesére, s mikor az bólintott, bereteszelte a tölgyfaajtót. Odasétált a férfi mellé, majd egy vele szemben lévő gesztenyebarna, bőrhuzatos fotelben helyet foglalt. Fáradtság teljesen sóhajtott: - Már előre érzem, hogy az új kollegák bolondnak fognak tartani. Mindkettőnket. - Ez igaz… De végtére is, okuk az lehet bőven rá. Gondoljon csak bele! Nap mint nap jönnek a levelek, megmagyarázhatatlanul, egy ismeretlen személytől… - Miféle idegenről beszél maga? – csattant föl a madame – Hát ön szerint, egy ismeretlentől kapunk utasításokat? Nem! Ismerjük, még ha nem is személyesen. Hol lenne az opera a tanácsai nélkül? Mindnyájunknál műveltebb, sokkalta ismeretesebb a zenében, mint bármelyik énekesünk. Igenis ismerjük, még akkor is, ha nem láttuk az arcát. - Buquet azt mondta, hogy egyszer látta őt. Fent, a kötelek és a díszletek között. Hosszú, fekete köpenyt viselt, halálfeje volt – motyogta szórakozottan Edward Poligny a padlót bűvölve. - Joseph Buquet egy részeges idióta, nem tudja mit beszél! – fakadt ki az asszony. – Csak a balettos kislányaimat akarja ezzel az ostoba históriájával riogatni. Mindent az Ő nyakába aggatnak. És félnek. Ha nyikordul a színpad, ha meglebben a függöny... Rettegnek egy ismeretlen ismerőstől – A madame idegesen tekergette hosszú hajfonatát. Egy kis ideig csendben elmélyedtek gondolataikban. De mégis tele volt feszültséggel a szoba. Valaki figyeli őket. -Durr, durr, durr! – hallatszott a fal túloldaláról. - De sürgős valakinek! – ráncolta a homlokát az igazgató – Kérem madame, engedje be, bárki is az! A hölgy odalépdelt a bejárathoz, s figyelt pár másodpercig. Mintha meg szeretne hallani valamit. Bólintott egy aprót, majd kirántotta az ajtót. A túloldalról pedig behuppant egy férfi a nő lába elé. - Ó, Joseph! Minő meglepetés! - leplezetlen élvezettel gúnyolódott a kötélmesteren. - Felöntöttünk a garatra ismételten, nem de? - Eh, ugyan madame – nyögte, miközben feltápászkodott – Maga akármilyen jó balett tanár, a humorán bőven van mit csiszolni. De hagy ne most keljen önnek leckéket adnom – és vetett rá egy lenéző pillantást. - Az égszerelmére, intézzék a nézeteltéréseiket majd később! Buquet, könyörögve kérem, mondja már, mi volt ily sürgős? - Igazgató úr, Monsieur Firmin és Monsieur André hintója befutott – jelentette be, és egy kifigurázott meghajlással kisebb gáncsot vetett kolleganőjének. - Mit képzel… - sziszegte. De Poligny mindezt észre sem vette. - Ó, végre! Ez remek, remek! Joseph, mit ácsorog még itt? Induljon, de sürgősen, menjen egyenesen a próbára, erősítse a köteleket, jelentse az érkezésüket a színészeknek… Ne, várjon! Inkább magam szeretném őket bejelenteni. Ó, adja az ég, hogy sikerüljön ez az estély – a férfi teljesen felvillanyozódott, lassan már inkább csak maga elé beszélt, s nem a beosztottjaihoz intézte szavait. A kötélmester egy ,,Igenis, Munsieeur"-t hadarva el is indult volna, hogy teljesítse a kérést, ha meg nem akad a szeme valamin. Egy apró papiros, rajta koponyát formáló, vérvörös pecséttel hevert az íróasztalon, amely egy pár pillanattal előbb még üres volt. Ezt Giry asszony is észrevette. - Munsieur - szólt, szemét le nem véve a levélről -, úgy hiszem, postánk van. A mosoly ráfagyott az uraság arcára: - Hogyan? Egy újabb…? A hölgy lassan bólogatott, miközben nézegette a különös küldeményt. Ismerős volt neki, nagyon is ismerős. Akárcsak a feladója. Sejtette is, mi állhat benne. Még sem merte kinyitni. Igaz, illetlenség is lett volna, hiszen nem neki jött. De volt valami, valami különös abban a kis darab papírban. Megfogalmazhatatlan másság. - Khm, hát akkor én indulok is dolgomra – jelentette be Joseph. - Hogyne, persze. Jöjjön, Madame! Mi is készülődjünk. - Igenis, Monsieur – zökkent ki gondolataiból Antoinette. Az imént a kezében forgatott levélkét gondosan elhelyezte az asztalon. Nincs más hátra, mint előre – gondolta. A mai naptól fogva minden más lesz." |
| 2013-02-19 16:47.51 |
| Nekem nem sok a 23. :) Ha Susan könyvéhez viszonyítjuk, mondhatni, kicsit későn is kezdi a szárnyai tesztelgetését. :)
Egyébként a könyvekben (Susan-éban és Gaston-éban) Erik 50, míg Christine 20, a színdarabokban, a 2004-es filmben a fantom 30-35 körüli, Christine 16, Forsyth könyvében pedig.. Hát, arra nem tisztán emlékszem, de Erik volt ott is maximum 38-40, Christine pedig 20-30 közé tehető. Az biztos, hogy Erik abban a verzióban volt a legfiatalabb. Ó, hát ez az imént leírt II. VH-s sztori nagyon légből kapott. :D Amit elkezdtem írni az az eredeti korban játszódik, pöppet másképp... Átírom a végét, de nem lesz teljesen happy end, de mégis fairebb, szerintem legalább is. :) |
| 2013-02-18 20:19.26 |
| Hm, nem is tudom... én úgy képzeltem, hogy Raoul, itt származására tekintettel inkább Ruben zsidó lesz, hogy legyen bonyodalma a témának. Így jön házhoz a vagyon is, így a vicomt feeling-et is megkaptuk.
Christine pedig, Erikkel szomszédos lakásban élne. Vagyis, oda költöznének a gyámjával. Itt nem lenne Madame Giry, hanem mondjuk Chris apjának a húga fogadná örökbe a kislányt... Itt Erik lenne kb. teszem azt 23 éves, a kislányunk 12. Itt jönne az a kis háttér sztori, hogy aj Erik meghallja, leányunk milyen gyönyörűen tud énekelni, és akkor titokzatos zongorás szomszédunk elkezdené tanítgatni, órákat adna neki, amikor a gyám elmegy otthonról... |
| 2013-02-18 16:53.06 |
| Igen, igazad van, hogy a rövidebbet húzza. De ha a jó oldalra kerül elemétől fogva, akkor oda a drámaisága a történetének.
Én úgy gondoltam volna, hogy eredetileg nem avatják be a kísérletek témájába, egyedül csak az alap feladatokat kapja meg, a konkrét célokat nem közlik vele. Majd amikor néhány ,,fejes" beszélgetését meghallja, és megtudja, mire használják ki a tudását, gyorsan megakarja semmisíteni a terveit. És a kapkodás közben - teszem azt - felborítana, felrobbantana valamit, így az az anyag lemarná az arcát. Ezután Erik gyűlölni fogja az embereket, amiért ennyire elvetemültek. Gyűlöli a háborút... Gyűlöli magát is, és a tudományt is, mert a kettőnek köszönheti az arcát. Így egy kis lakásba elvonul maga csendes nyugalmába zongorázni. Ez eddig a fantomunk szála. :D Christine és Raoul megérkeztét még szövögetem. |
| 2013-02-17 22:09.17 |
| Hát, eléggé légből kapott ötlet..:D Pár percnyi elkalandozás az anyagtól.
Arra gondoltam, hogy Erik fejlesztené ki a krematóriumokat, a gázkamrákat... És kísérletezés közben, valamilyen sav szétmarná az arcát, és ezért elzárkózna... Idáig jutottam. :DD A továbbiakat majd megfogalmazom holnap. |
| 2013-02-14 21:27.14 |
| Nekem pedig ma született történelem órán egy beteg ötletem, miszerint átültetni a fantom történetét a 2. világháború idejére...:D |
| 2013-02-13 20:27.18 |
| *felhördül* No, azért Laroux nem minden oldalán írt nagyokat. :D Amikor kitért a nem létező forrásaira, szenvedés volt elolvasni, puszta tiszteletből és rendből nem lapoztam át. És Eriknek az alakját is érdekesen formázta meg. Mármint, a karakterét... Lényeg a lényeg, hogy a könyve önmagában nem mondható szerintem nagy volumenű alkotásnak, de tökéletes kiinduló pont mások sikeréhez. :D Gondolok itt Webber-re, hiszen majd' mindennap játsszák a musicalt. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyi minden nem lenne, ha anno az 1800-as években az az ember nem élt volna az opera alatt, akiből kiindult a legenda. |
| 2013-02-13 18:10.38 |
| Igen, már a tisztán látás miatt is érdemes elolvasni. :)
És papír formában nem szeretnéd megszerezni? Igaz, most hirtelen nem emlékszem az árára.. olyan 2000 Ft-ra saccolom. De meg lehet, hogy csak nekem van olyan dilim, hogy kézbe foghassam az oldalakat, és szagolgassam őket..:D Susan könyvének az illata jellegzetes, régies. :) (Ne nézz dilisnek! :D) Egyébként, nem tudom, mi lesz abból a saját sztoriból... Van egy első fejezete, és részletek a közepéből. :D |
| 2013-02-11 22:40.05 |
| Itt túl sok minden lesz a regény tartalmáról, szóval SPOILER
No, kérlek, a darabban szeretik egymást. :) Csak a könyvben nem lobban ki közöttük semmi. Christine tiszteli, féli a fantomot, de szánalmon és az előbb felsoroltakon kívül semmit nem érez iránta. Forsyth úgy gondolta, mivel a fantom gyilkos, érdekes előéletű, így helyénvaló főszereplő egy krimihez. Már a regény előtti bevezető résznél is érdekesen beszél az eredeti könyvről, már-már lehülyézi Laroux-ot... De nem szeretnék ennyire a könyv ellen beszélni. Vannak pozitívumai is, mint pl. az, hogy Madame Giry és Meg itt egyáltalán nem akarja bántani Christine-t. Madame Giry már eleve eltávozik az első fejezetben, Meg pedig Christine-nek a cselédje azt hiszem, de továbbra is jó barátok. Vannak benne jó kis monológok, még a vége is szépre sikerült. kedvenceim, amikor a pap imádkozik, mivel itt kicsit szót ejtenek Erik nehéz sorsáról, és azok a jelenetek, amikor egy amerikai újságíró meséli az eseményeket. Mivel a fejezeteket mindig mások mondják. Már nem emlékszem, de ritkán volt múlt idős a fogalmazásuk. Az is érdekes, hogy Christine szemszögére egyáltalán nem emlékszem, vagyis ő nem szólal meg ilyen értelemben. |
A halállista (2006) - Vélemények
| 2013-02-10 21:12.50 |
| Ó, még valamit hozzá akartam fűzni.
A szinkron: ez totális patt helyzet. megnéztem az első két részt magyar szinkronnal. Ezt eleve szerettem, az animét is így néztem, szerintem mindegyik illett a karakterekhez (kötözködést megelőzve, tovább hangsúlyozom: SZERINTEM), Viczián Ottó hangja nagyon jó volt Ryuzakinak. De, jött az L: Change the wolr, amit akarva akaratlan felirattal kellett néznem. De ez is nagyon jó volt! Matsuyama hangja és beszéde ugyanúgy visszaadta L-t, nem is beszéltek gyorsan (ami sajnos nem mindig sikerül, és így oda számomra a mondat audiós tartalma), a hangsúly is jó volt... Döntésképtelen vagyok. :) |
Az operaház fantomja (2004) - Könyvek
| 2013-02-10 20:40.38 |
| Nem tudok róla.
Ezt a hármat ismerem, a lehető legtöbb oldalon utána néztem, de többet nem találtam. Egyedül én magam írok egy kis át/feldolgozást...:D Igen, ebből csináltak musicalt, de amennyit láttam a darabból, az nem teljesen ragaszkodik ehhez a könyvhöz sem. Pl.[SPOILER] nem emlékszem, hogy ott nagytőkés lett volna a fantom, és a könyvben nem részeges férfi Raoul, hanem nagyon szeretik egymást Christine-nel. Akinek ugyancsak nincsenek továbbra sem érzelmei a fantom iránt ( ami miatt haragudtam is Forsyth-ra :D), míg a darabban már van valami a vége felé kettőjük között. De nem csodálom, hogy nem lett nagy sikere. Webber hagyhatta volna úgy, ahogy volt a musicalt. Igen, Susan könyvénél is az ötlet az eredeti mű szerzőjét illeti, ő is köszönetet mondott neki és Webbernek a regény végén. :) Az eredeti Eriket én sem kedveltem meg annyira... sajnáltam persze, de nem lett olyan szeretni való a karaktere Leroux szavaival megírva. |
A halállista (2006) - Vélemények
| 2013-02-10 20:18.58 |
| ez a film okozta bennem a totális világösszeomlást.... Tatsuya túl helyes, hogy utáljam Kirát, és így feldőlt a rend, vagyis az egyoldalú L-mánia..:D
Na, beteges rajongó énünket elfojtva... Életem első japán filmje volt. Bevallom, nagyon tartottam tőle, mikor megtudtam, hogy élőszereplős változata is van a halállistának. Kiakadtam, hogy ,,két csaj" lesz a főszereplő... De NAGYON kellemes csalódás volt! :) Minden egyes percét imádtam, imádom most is. A zenéje bejött, a Dani california már itt pihen a telefonomon. A látvány is jó volt, a színeket szerettem. Talán Ryuk volt kicsit más.. Igen, valamivel eltérőbb volt mint a mangában és az animében. Tény, az animációja nem volt makulátlan, de én elhittem nekik, szóval ez is pipa. SPOILER Amit hiányoltam, az Misora további szereplése volt. nem tetszett az ő szálának az elvarrása. Shiori halála pedig sokkolt, de aztán rájöttem, hogy az ő megölésével tudatosították a nézővel, hogy olyan ember, mint Yagami Light, nincs többé, csak Kira. Másik hatalmas hiányérzetem, l kócos haja... Mégis, mekkora fáradtság lett volna feltupírozni Matsuyama fejét? :D Annak örültem, hogy Light ebben a változatban csak a második rész végén kezdett el gonosz kacajozni.. Az animében már a frász kerülgetett az elmebeteg röhögőgörcseitől. Az Utolsó név vége is jó lett. :) Igaz, furcsálltam, hogy 120 nap alatt megoldotta L az ügyet, holott az animében ez 5 évig tartott... na nem baj, itt L úgy is többet evett, jobban járt az agya. :D SPOILER VÉGE |
Ken'ichi Matsuyama - Vélemények
| 2013-02-10 16:43.32 |
| Matsuyama tényleg L szerepére született. :D Más filmben nem láttam, nem is fogom, mert amint leveszi a fehér pólót, a bő farmert, lemossa az arcát és átfésüli a haját.. Oda a varázs. :(
Milyen szép lenne, ha az Another Note-ot megfilmesítenék, és akkor játszhatná egyszerre l-t és BB-t is. :) A DN-ben jártasak ugye emlékeznek a Misora Naomival közös ügyére, a Los Angeles-i Beyond Birthday gyilkosságokra? :) |
A halállista (2006) - Vélemények
| 2013-02-09 17:19.20 |
| Ez nem az. :) Ez már a stáblistánál megy.
Viszont engem is érdekelne, mi megy L és Kira találkozásánál... |
Az operaház fantomja (2004) - Könyvek
| 2013-02-06 19:38.54 |
| Hát, sajnálom, nekem csak papír formában van meg. De...
Végül is érdekes könyv, bár szerintem azért, mert Erik gyilkos, nem kellett volna krimiként felfogni az előzményeket. Vannak érdekes fordulatai, vannak benne idegesítő részek (!!SPOILER!! pl: Erik pénz mániája), de tetszett. :) Két nap alatt befaltam, egész kicsi, rövid (legalább is nekem) könyv. ha szereted, ha nagyon szereted az OF-et, akkor megéri elolvasni. :) De akkor is mindenkinek csak Susan Kay könyvét tudom ajánlani! :D Szerelmem lett ez a regény |
Death Note - L örökösei - Keresem
| 2013-02-06 19:24.50 |
| Az nCore-on fent van! :)
Aztán, hogy meghívót hogy kaparint az ember, az más kérdés...:\ Nem tudom, most lehet-e még regisztrálni. |
Death Note - A halállista (sorozat) - Vélemények
| 2013-02-06 19:14.05 |
| Kedves Gergő, lehet most töröm össze benned a sorozatról alkotott képedet, de MELLO, Mihael Keehl bizony férfi!! :D Near pedig hiába fiú, nyugodtan kaphatott női szinkront szerintem, mert én egyből nőnek néztem... Aztán jött a szinkron csere.
Sokaknak nem tetszik a 25. rész utáni cselekmény. SPOILER!!!!!!!!!!! Méghozzá azért, mert a manga alkotói is eleve addig tervezték, hogy L meghal. Az alternatív befejezés L győzelme és Kira halála lett volna, de gondolom ezt túl sablonosnak tartották. Pedig én örülnék ennek! :D SPOILER vége |
Hősök (sorozat) - Sylar mint pasi...
| 2012-12-26 23:32.05 |
| Csak a színész! ;)
Sylat pajtás nem melegedett be. Amúgy nagyon bírom ezt a karaktert, egyszerre van benne a bunkó, a rossz és az összetört (kis)fiú, a köcsög, a segítőkész, a hódító és az eltévedt válaszokat kereső.... Azt szeretem benne, hogy ennyire összetett, hogy az egyik pillanatban még önkívületben öldököl és gyűjti a képességeket, a következőben már a fejét fogja, és a javulást keresi. Egy idő után talán idegesítő lehetett ez az ingadozás, hogy hol jó hol rossz akart lenni, de én különösképp örültem, a 4. évadbeli történéseknek. Milyen kár, hogy egy lezáró részt sem kapott a sorozat... És ha már Sylar mint pasi.... Gabriel jó pasi! :D |
Movie 43 - Botrányfilm - Vélemények
| 2012-12-09 22:07.52 |
| A tucat filmek hibája, hogy a filmipar egy nem túl fényes gyöngyszemeivé vállnak...:D |
Az operaház fantomja (2004) - bakik és hibák
| 2012-11-09 19:55.12 |
| Már ő is kijavította...;) |
Sötét zsaruk 3. - Vélemények
| 2012-09-20 20:30.15 |
| A filmezz.eu-n fönt van. ;) |
Az operaház fantomja (2004) - Könyvek
| 2012-09-10 20:53.29 |
| Itt lehetne beszélni a fantom legendához íródott könyvekről, gondolok itt:
Susan Kay: A fantom, Gaston Leroux: Az operaház fantomja, Frederick Forsyth: Manhattan fantomja című művekre. Elsősorban azért is, mert nekem milliónyi kérdésem van ezekkel kapcsolatban, és nem akadt eddig senki, akivel úgy igazán meglehetne vitatni. :( Talán kezdhetné mindenki az olvasott művekről alkotott véleményével. ;) |
Az operaház fantomja (2004) - bakik és hibák
| 2012-09-09 15:42.03 |
| Erre én is felfigyeltem! :O
Ráadásul azért sem tiszta, miért '70-ben játszódik, hogyha minden könyv 1881-et ír dátumnak (A Manhattan fantomjában persze máshogy van, de meggárgyulok Forsyth belemagyarázásaitól.) |
Ahol a hullámok születnek - Vélemények
| 2012-09-06 18:13.22 |
| Amerikai bemutató: 2012. október 26.
Magyar mozibemutató: 2012. október 11. Ez érdekes...:D |
Naruto (sorozat) - Egy Akatsukis Élete
| 2012-09-06 18:01.03 |
| Tehát most maradunk egy időre a tudatlanság homályában. :) |
Hősök (sorozat) - Bakik
| 2012-09-06 17:58.15 |
| Annyival zárták le Molly szálát, hogy elküldték valahova Sylar elől...Már nem emlékszem rá, újra kéne néznem. De igen az ő szála úgy ahogy elvarratlan.
De kitudja? Az is lehet hogy az ötödik évadban jött VOLNA vissza, de hát azt már sosem tudjuk meg...:( |
Sötét zsaruk 3. - Vélemények
| 2012-09-06 17:36.39 |
| ,,Ez a sorozat minden egyes résszel kevesebb lesz."
Nem értek egyet. Szerintem inkább több. Az eddigi három rész közül ez lett a legjobb, a legérdekesebb. Ennek tényleg olyan, olyan megfogó a története. A másik kettő oké, hogy humoros, érdekes, de nekem egy kicsit erőltetettek voltak az űrlények és a hozzájuk kapcsolódó poénok. De erről nem tudok konkrét véleményt mondani, mert régen láttam. Viszont a mostani rész nagyon bejött. Vicces volt, néhol szomorú, izgalmas, látványos, egyszóval hozta a színvonalat, tán még jobbat is. Kerek volt. Voltak benne csavarok, nem volt igazán kiszámítható a befejezés, ami engem igazán meghatott. Griffin pedig külön kedvencem lett. :) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu