Fórum - Pozitív gondolatok, idézetek, zenék, jó hírek, MINDEN, ami felemelő! (12. oldal)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 végére

228. Sithlowag (2017-09-01 11:06.28)   - (válasz Oliwaw 225. hozzászólására)

Továbbá mint írtam nekem segített ez a könyv egy bizonyos időszakban,és azt reméltem másnak is fog..szemét geci vagyok,mi?:)de ezt írtam is.ebből kifolyólag ha nem vagy vevő az ilyesmire,nem hatnak rád az ilyen gondolatot,azt ajánlom kerüld el az ilyen könyveket,írásokat..ne kínozd magad.. de ha van neked is valami idézet/könyv részlet ami hatott az életedre,akkor meg is oszthatod hátha másnak is segít!

227. Sithlowag (2017-09-01 10:53.57)   - (válasz Oliwaw 225. hozzászólására)

Az a baj veletek FANYALGÓKKAL,hogy ami érzelmes az egyből "katyvasz"szerintetek.nem vagytok képesek érzelmekre ezért nem értitek a leírtakat,MAJD butaságnak tituláljátok.. holott Ti vagytok az érzelmileg szegények:) ennyi:)

226. Lector (2017-09-01 07:41.14)   - (válasz Sithlowag 220. hozzászólására)

Sztem .,.te sokat olvasol, és soxor a társad az olvasott mű adott témaköre. Az élet is hasonlatos, lehetne ha...:), nem érkeznének érzékelt reakciók, élőktől. Voltam hasonló időszakokban , hidd el.:))) Nem jó így!Élni, és gondolkodni sem. A mások élete ,a mások által élt gondolatok felvett, és követhető volta ellenérzéseket felvet!Nem illeszthető be sem tényleges, sem képzelthelyzet a sajátunkban! Ezek csupán illúziók, bár szépek és elgondolkodtatóak, de másoké! Én saját mércét használok .Tudom , lesz most nekem jajj!:) Megpróbálom a lényeget:- Illuzórikus, beilleszthetetlen dolgot érzelmet csak kizárólag spontán érzékelésként reagál sokmindenki.Nem mondom, hogy nem megszívlelendőek az olvasottak, de élesben megélni az egészen más

225. Oliwaw (2017-09-01 03:39.10)   - (válasz Sithlowag 220. hozzászólására)

Mi a som ez ? Coelho 0,48.2 ? Mélységes tiszteletet érzek az iránt, aki ebből a katyvasz káoszból ki tud kecmeregni a "segítség" ellenére.

224. Chris Co (2017-08-31 23:34.25)

-ban

223. Chris Co (2017-08-31 23:31.54)   - (válasz Sithlowag 210. hozzászólására)

Páran játszottunk a GTA San Andreas-szal és miután végigtoltuk, nem keveset szórakáztunk azzal, járókelők kezébe adtunk cheat kódokkal rakétavetőket, sőt, a játék paramétereit is átpingáltuk, azaz még egy traktorról is a levegőből szemlélhettük az eseményeket, amikor mindenki egymást mészárolta és a küldetés az volt, x pontból eljuss y-ba anélkül, hogy ölnél. Szerintem emiatt minket nem hinném, hogy elítélt volna a "játékostársadalom", de azért sem, pl. ki hány embert, akár csak járókelőket is mészárol le x idő alatt.:) A Quake, Unreal, CS sem arról szólt, szeressük egymást (de azért mennyire fasza játékok). Szerintem sincs semmi baj a játékokkal. A baj inkább az, hogy sokan a valóságban f*szoskodnak ahelyett, hogy inkább a virtuális valóságban élnék ki ezen vágyaikat, mint számítógépes játékok.

222. Lector (2017-08-31 22:27.43)   - (válasz Natalie Wood 214. hozzászólására)

Tényleg?:))))

221. Natalie Wood (2017-08-31 18:53.47)   - (válasz Sithlowag 219. hozzászólására)

Jajj olyan vagy, majd aranyeret kapok olyan kedves vagyok már...te meg ilyeneket mondasz. Nekem egyedül ez a sok nyáladzás, amiket ide linkelsz nem jön be, személy szerint veled bajom nincs.

220. Sithlowag (2017-08-31 18:46.08)

Remélem másnak is segít ez..: Minden átalakulás fájdalmas, mert a régit fel kell adni az újért. A régi már megszokott, biztonságos, az új viszont teljesen ismeretlen. Az ember úgy érzi, egy hatalmas óceánon sodródik, amit korábban nem térképezett fel még senki. Ebben az újban az elmédnek nem veszed hasznát, holott a régiben az elméd remekül eligazított. Az elme mindig csak a régiben tud működni. Az újban az elme teljesen hasznavehetetlen. Innen ered a félelem. Magunk mögött hagyni valami régi, kényelmes, biztonságos, jól megszokott dolgot mindig nagyon fájdalmas. Ez ugyanaz a fájdalom, mint amit a gyermek is érez, amikor elhagyja az anyaméhet. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor kibújik a tojásból. És ugyanaz a fájdalom, amit a madár akkor érez, amikor először emelkedik a magasba a saját szárnyán. Az ismeretlentől való félelem áll szemben az ismert biztonságával. Az ismeretlen bizonytalansága és kiszámíthatatlansága – ez az ami annyira megrémít. És mivel az átalakulás lényege abból áll, hogy az én nem-én-né alakul át, az ezzel járó fájdalom nagyon mély. De az extázist csak úgy érheted el, ha kiállód a kínok kínját. Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie a tűzön. A tűz pedig nem más, mint a szeretet. A szeretettel együtt járó fájdalom miatt emberek milliói élnek inkább szeretet nélküli életet. Ők is szenvednek, csak az ő szenvedésük még hiábavaló is. A szeretetben megélt szenvedés soha nem hiábavaló. A szeretetben megélt szenvedés alkotó szenvedés, hiszen a tudatosság magasabb szintjeire emel. De szeretet nélkül szenvedni annyira fölösleges: az nem vezet sehová. Az ilyen ember egész életében ugyanabban az ördögi körben jár körbe-körbe. A szeretet nélkül élő ember nárcisztikussá, magába fordulóvá válik. Ő csak saját magát ismeri. De ugyan mennyire ismerheti magát az, aki nem ismer senki mást, hiszen csak egy másik ember válhat számodra tükörré? Aki nem ismer senki mást, az soha nem ismerheti meg önmagát. A szeretet tehát az önismerethez vezető egyetlen út. Aki soha nem ismert meg senki mást mély szerelemben, égő szenvedélyben, teljes extázisban, az soha nem fogja megtudni, ki is ő valójában, mert nem látja a tükröt, amelyben a saját tükörképét pillanthatná meg. A kapcsolat egy ilyen tükör, és minél tisztább a szerelem, minél magasabb szintű a szeretet, annál jobb a tükröződés, annál tisztább a kép. De ilyen szerelemhez nagyon nyitottnak kell lenned. Csak akkor alakul ki, ha sebezhető vagy. Minden pajzsot el kell dobnod, és ez bizony fáj. Nem állhatsz őrt minden pillanatban. El kell dobnod a számító elméd. Kockáztatnod kell! Veszélyesen kell élned! Lehetséges, hogy a másik majd megbánt téged – a sebezhetőség ezért félelmetes. Lehet, hogy a másik elhagy – ezért félsz szerelmes lenni. Az is lehet, hogy amit a másikban meglátsz, mint saját tükörképedet, nem fog tetszeni, és ez megint csak szorongással tölt el. Ezért inkább elfordulsz a tükörtől. De ha nem nézed meg magad a tükörben, soha nem leszel gyönyörű. Ha inkább elkerülöd ezt a helyzetet, soha nem is fogsz felnőni. A kihívással szembe kell nézni! /osho-ego könyve,részlet/ lehet csak jó időben olvastam,egy nagyon mély,nagyon fájdalmas időszakban..de az a rész nagyon betalált (sokat segített) hogy: "Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie a tűzön."

219. Sithlowag (2017-08-31 18:43.39)   - (válasz Natalie Wood 218. hozzászólására)

Adjunk még egy kis időt ennek..pont a múltkor rohadék drogosoztál le,meg ilyenek..ezek után én nem haragszom,de kissé fora utána rögtön egy képkéréssel inditani..én meg a világ legnagyobb birkája lennék ha egyből pattannék:)..nyugi..easy..szépen lassan..

218. Natalie Wood (2017-08-31 18:33.58)   - (válasz Sithlowag 217. hozzászólására)

Én nem hencegek mint te! Naaaaa lééééci, csak egy kicst, lehet távoli is, majd hozom a nagyítót, oké?:) Majd mocsojgunk egy nagyot utána oszt csá.

217. Sithlowag (2017-08-31 18:32.37)   - (válasz Natalie Wood 216. hozzászólására)

Hölgyeké az elsőbbség..egyébként nem kértem hogy hidd el..te szoktad mondani hogy ide nem írsz személyes dolgokat,meg minden,aztán a múltkor mégis pont te éltél vissza azokkal amiket írtam magamról..szóval egyelőre nem vagyunk olyan jóban hogy képeket tegyek fel neked,de ez még változhat.. :)

216. Natalie Wood (2017-08-31 18:29.32)   - (válasz Sithlowag 215. hozzászólására)

Tegyél fel egy képet, és akkor elhiszem.

215. Sithlowag (2017-08-31 18:28.15)   - (válasz Natalie Wood 214. hozzászólására)

Ez megint egy általánositás.. :))

214. Natalie Wood (2017-08-31 18:25.37)   - (válasz Sithlowag 213. hozzászólására)

A drogosokon meglátszik(arc, bőr), hogy drogoztak, és öregebbnek is néznek ki.

213. Sithlowag (2017-08-31 18:21.05)   - (válasz Natalie Wood 212. hozzászólására)

Egyébként igen.egész életemben ezt hallgattam, "de krva jól nézel ki","de jó pasi vagy"..lassan,lassan elhiszem már.. de a mondandóm lényege nem ez lett volna..mondhatni ez nem lényeges.:)

212. Natalie Wood (2017-08-31 17:47.19)   - (válasz Sithlowag 210. hozzászólására)

12 évig???!! Szuperül nézhetsz ki!!;)

211. Sithlowag (2017-08-31 16:51.01)

http://www.youtube.com/watch?v=SXJ6cMkcMOE

210. Sithlowag (2017-08-30 23:26.51)   - (válasz Chris Co 209. hozzászólására)

Az én életemben ez így jelent meg: Gyerekkoromban/kamaszkoromban elég sokat játszottam IS.. Aztán abbahagytam a játékot,majd 12 évig ittam meg kábítószereztem("oh jajj..ezt most vajon megint felhasználják ön ellen?") Aztán közben persze így vagy úgy le-le álltam,de mégis kb 5 éve vagyok teljesen tiszta.. Ami érdekesség hogy VISSZAKERÜLT az életembe a játék IS..Most így utazom el más világokba..meg könyvekkel,zenével,filmekkel is természetesen,de be kellett látnom hogy engem nem elégít ki kizárólag EZ a világ..Erre pedig nagyon jó kis szelete az egésznek..AZT az űrt amit mondjuk a drog hagyott remekül kitölti..Tömködhettem én sporttal,sexel,könyvekkel,vallással..egyik sem tömte be AZT a rést/űrt.. szóval nekem a józanságom szerves része a játék..gondoltam belefér ez ide,hiszen az angol tanulást/reakcióképesség fejlődést stb stb..már elmeséli a cikk is!;) szóval ja..abszolút hasznosnak tartom a játékokat..nyílván van egy réteg aki azért GTA-zik hogy kinyírja az ártatlanokat,és ezt emeli ki a média,de ezt a közeget még a játékostársadalom is kilöki magából..

209. Chris Co (2017-08-30 22:52.35)   - (válasz Sithlowag 208. hozzászólására)

Csak belekuksiztam (a video-t nem néztem). Egyik kereskedelmi tévécsatornán a film témája az volt, mennyire udvariatlanul, figyelmetlenül, fegyelmezetlenül viselkednek a videojátékozó gyermekek. Korábban azonban olyan filmet is láttam, melyben Unreal Tournament-tel kezeltek mentálisan sérült gyermekeket. Valaki a legbutább, legegyszerűbb kikapcsolós játékkal is függővé tud válni, és elveszíteni a külvilággal való kontrollt, míg más meg például szerepjátékok segítségével képes felépíteni a számítógépen, a virtuális valóságon kívüli életét annak segítségével... Mindez személyiségfüggő, kire mi mely hatással van. A szülők gyakran amiatt aggódnak, a gyermekeik a gép előtt ülnek, más szülők meg azért, részegen tántorognak haza.

208. Sithlowag (2017-08-30 22:29.42)

[link] érdekes cikk..

207. Sithlowag (2017-08-28 22:16.21)

Minden átalakulás fájdalmas, mert a régit fel kell adni az újért. A régi már megszokott, biztonságos, az új viszont teljesen ismeretlen. Az ember úgy érzi, egy hatalmas óceánon sodródik, amit korábban nem térképezett fel még senki. Ebben az újban az elmédnek nem veszed hasznát, holott a régiben az elméd remekül eligazított. Az elme mindig csak a régiben tud működni. Az újban az elme teljesen hasznavehetetlen. Innen ered a félelem. Magunk mögött hagyni valami régi, kényelmes, biztonságos, jól megszokott dolgot mindig nagyon fájdalmas. Ez ugyanaz a fájdalom, mint amit a gyermek is érez, amikor elhagyja az anyaméhet. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor kibújik a tojásból. És ugyanaz a fájdalom, amit a madár akkor érez, amikor először emelkedik a magasba a saját szárnyán. Az ismeretlentől való félelem áll szemben az ismert biztonságával. Az ismeretlen bizonytalansága és kiszámíthatatlansága – ez az ami annyira megrémít. És mivel az átalakulás lényege abból áll, hogy az én nem-én-né alakul át, az ezzel járó fájdalom nagyon mély. De az extázist csak úgy érheted el, ha kiállód a kínok kínját. Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie a tűzön. A tűz pedig nem más, mint a szeretet. A szeretettel együtt járó fájdalom miatt emberek milliói élnek inkább szeretet nélküli életet. Ők is szenvednek, csak az ő szenvedésük még hiábavaló is. A szeretetben megélt szenvedés soha nem hiábavaló. A szeretetben megélt szenvedés alkotó szenvedés, hiszen a tudatosság magasabb szintjeire emel. De szeretet nélkül szenvedni annyira fölösleges: az nem vezet sehová. Az ilyen ember egész életében ugyanabban az ördögi körben jár körbe-körbe. A szeretet nélkül élő ember nárcisztikussá, magába fordulóvá válik. Ő csak saját magát ismeri. De ugyan mennyire ismerheti magát az, aki nem ismer senki mást, hiszen csak egy másik ember válhat számodra tükörré? Aki nem ismer senki mást, az soha nem ismerheti meg önmagát. A szeretet tehát az önismerethez vezető egyetlen út. Aki soha nem ismert meg senki mást mély szerelemben, égő szenvedélyben, teljes extázisban, az soha nem fogja megtudni, ki is ő valójában, mert nem látja a tükröt, amelyben a saját tükörképét pillanthatná meg. A kapcsolat egy ilyen tükör, és minél tisztább a szerelem, minél magasabb szintű a szeretet, annál jobb a tükröződés, annál tisztább a kép. De ilyen szerelemhez nagyon nyitottnak kell lenned. Csak akkor alakul ki, ha sebezhető vagy. Minden pajzsot el kell dobnod, és ez bizony fáj. Nem állhatsz őrt minden pillanatban. El kell dobnod a számító elméd. Kockáztatnod kell! Veszélyesen kell élned! Lehetséges, hogy a másik majd megbánt téged – a sebezhetőség ezért félelmetes. Lehet, hogy a másik elhagy – ezért félsz szerelmes lenni. Az is lehet, hogy amit a másikban meglátsz, mint saját tükörképedet, nem fog tetszeni, és ez megint csak szorongással tölt el. Ezért inkább elfordulsz a tükörtől. De ha nem nézed meg magad a tükörben, soha nem leszel gyönyörű. Ha inkább elkerülöd ezt a helyzetet, soha nem is fogsz felnőni. A kihívással szembe kell nézni! /osho-ego könyve,részlet/ lehet csak jó időben olvastam,egy nagyon mély,nagyon fájdalmas időszakban..de az a rész nagyon betalált (sokat segített) hogy: "Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie a tűzön."

206. Anzsi72 (2017-08-28 22:08.13)   - (válasz Chris Co 203. hozzászólására)

Neked is, Neked is és Neked is! :) <3

205. Chris Co (2017-08-28 22:06.05)   - (válasz Lector 193. hozzászólására)

Annak ellenére, hogy most rohadtul ki vagyok, meg a padló alatt fekszem, azért nem bánom, hogy nem a fórumról segítenek fel.:))

204. Langelus (2017-08-28 21:59.56)

"Mindannyian hittünk abban, hogy valami nálunk magasabb rendűt szolgálunk. Aramis-nak ott a hit. Porthos-nak az életimádat; d'Artagnan-nak az önfeláldozás; nekem pedig: a fiam. De volt egy közös álmunk is. Hogy egy napon majd: olyan királyt szolgálhatunk, aki érdemes a trónra. Erről álmodtunk." "!" "...Erre vártunk egy egész életen át. Megtanítottam Raoul-t, hogy higgyen ebben az álomban. De a fiam halott. Tudni akarom, hogy hiába élt-e. Az egyetlen, aki választ adhat erre, TE vagy."

203. Chris Co (2017-08-28 21:40.52)   - (válasz Anzsi72 198. hozzászólására)

Ari vagy : <3 x 3. A mai nap ilyen bánatos, de holnap majd Menrot klassz listájáról is szemezgetek.:) Virtuális egészségedre, meg puszik és ölelések!

202. Anzsi72 (2017-08-28 21:25.36)   - (válasz Natalie Wood 201. hozzászólására)

Ja, semmi, Illetve inkább mosoly jelet képzelj oda. :) Csak annyi, hogy ha az ilyesmi segítség lenne az ember bajára, akkor egy raklappal sem sajnálnék. (Magamtól sem. :))

201. Natalie Wood (2017-08-28 21:20.00)   - (válasz Anzsi72 200. hozzászólására)

Mi ez a kacsintás?

200. Anzsi72 (2017-08-28 21:18.30)   - (válasz Natalie Wood 199. hozzászólására)

Küldök egy raklappal, ha segít! ;)

199. Natalie Wood (2017-08-28 21:03.50)   - (válasz Anzsi72 198. hozzászólására)

Én egy jégkrémet kérek, banánosat.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 végére