Bármikor ujranezhető, még annak is aki nem szereti a jazz zenét és hasonlókat. Tökéletes a tempója, a karakterek nagyon jók, a színészek remekelnek és JK. S. zseniális, minden mimikája full profi, ez tényleg a legmagasabb szint. Ez a szinkronra is igaz.

101. Brigg (2020-06-26 10:51.24)

Érdekfeszítő volt a film, a való életben is nagyon szeretek embereket hallgatni, amint a szenvedélyeikről beszélnek, legyen az bármilyen szakmai dolog vagy hobbi, még ha nem is értek hozzá - sőt, minél inkább nem értek hozzá, annál jobb hallgatni őket. Ugyanez volt a helyzet ezzel a filmmel is. Semmit nem értek sem a klasszikus, sem a populáris zene technikai részéhez, a doboláshoz, ezért nagyon lekötött a dolog, még így is, hogy nem vagyok egy jazzes típusú ember. Fletcher karaktere iránt penetráns gyűlöleletet éreztem a film elejétől a végéig a párperces gyászhírt elmesélős jeleneten kívül. Niemannek nagyon szurkoltam, folyamatosan szorítottam neki, hogy végre sikerüljön megfelelnie a kihívásoknak, de ilyen elvárások mellett nem voltak jó esélyei. Igazából semmilyenek nem voltak, Fletcher lényege az volt, hogy szarrá abuzálja a diákjait, és rákésztesse őket az esztelen mennyiségű gyakorlásra. Nagyon sajnáltam az egész zenekarát, a helyükben biztos hogy az első próbán felállok és elmegyek, vagy be se iratkozom a Schafferre, ha tudom, hogy ki ott a nagyfőni. Értettem a film narratíváját: igazán jó lenni valamiben (pl. művészet, zene) csak akkor lehet, ha az ember hajlandó az élete összes többi részét lowkey tönkretenni érte és nolifer lenni csak azért, hogy a végtelenségig tökéletesítse a craftot. Talán ez választja el a virtuózokat az amatőröktől, hogy erre hajlandóak, meg kiállni ezt a rengeteg verbális, néha fizikális bántalmazást, amit láttunk a karmestertől. Nem helyeseltem a végére már egyik karaktert sem, Niemannről is azt gondoltam, hogy túltolja már. Ilyen skillekkel inkább norvég death metal bandában kéne amúgy játszani, nem jazz-zenekarban.

Tetszett, érdekes volt, élveztem, a morális mondanivalójával nem értek egyet alapvetően. Az emberi méltóság fontosabb, mint hogy híresek legyünk.

100. somliv (2020-05-20 20:48.41)

Szédületes.
Baromira kemény film, a szó legerősebb értelmében az. Hogyha a trágár szövegeken tovább látsz, akkor meglephet ez az egy óra negyvenöt perc. Valljuk be, hogy nem igazán csajos zenés-dráma, nem ennek a nemnek készítették, de nyugodtan próbát tehettek vele, gondolom sokan már megtettétek.
Damien Chazelle a csapatával megálmodva rittyentette egybe, az ő nevéhez fűzhető a Kaliforniai álom szintén, nem ujjongok attól a színpadi műtől olyannyira, előtte nézz meg egy-két Fred Astaire, Gene Kelly Musicalt, akkor képbe kerülhetsz, mit nevezünk annak, talán érteni fogod a differenciát. Ám itten rendezőnk olyan mérhetetlenül impulzív löketet rak a moziba, hogy amikor semmi sem történik, még akkortájt is érzed a szereplőkben a vibráló feszültséget.
Miles Tellert teljes mellszélességgel megvédem. Páran lehurrogták, miképpen nem ilyenfajta alakítást vártak tőle, na, ne mondjátok már, szerintem veszettül jó volt, a veszettnél is jobb. A mai színészszépfiúk garmadájának leckéket ad. Egy hót egyszerű srác szerepét csuklóból szállítja, olyan egyszerűen kér randit a pultos csajtól, hogy fabatkát sem néznél ki belőle, a randin nem játssza meg magát, csakis saját énjére támaszkodik, ennél fogva nem tolja el a találkozót, hanem a lány felismeri rendességét. A félénkebb Andrewnak nevezett zenész első pillantásra nem ragadhat meg, ám a film előrelépéseivel ez megváltozik, feltör belőle az összes magába fojtott érzelmi tulajdonság. Dobos szeretne lenni, a legjobb, ennek olyan ára van, amit eleinte fiatalsága miatt nem érthet meg. Magára zárja az ajtót, és egymagában ütögeti a dob szettet, annyira MEGSZÁLLOTT, miképpen a buszon is a kedvenc dobosait nézi, hallgatja, hogy tanuljon tőlük, ezzel kel, ezzel fekszik. A JazzIskola zenekarába szeretne bekerülni, sokunknak nem tetszik ez a műfaj, nehezen fogadja be az ember. Halkan suttogom: az előkelők muzsikája volt mindig is a Bluessal egyetemben. Kis mellékként: Woody Allen az anyaméhben is hallgathatta, merthogy a filmjei beton szilárd kötelékét alkotja ez a zenei stílus.
Belép a szigorú, ronda pofájú, elvetemült mentor Fletcher, Jonathan Kimble Simmons alakítását szájtátva lesed, úgy hozza! Egész életében várhatta ezt a se előtte se utána numero uno szerepet. Volt türelme kivárni, feljebbvalói meghallgatták az esti imáit, és megkapta. Olyat robbant bele a Whiplashbe, hogy arra nincsenek szavak. Kurva jól játssza el a karmestert, ő semmi mással nem elégszik meg, csakis a Tökéletességgel, Teljességgel éri be. Az egészen jó, a végülis szavakat hajítsd ki a kukába. Nincs helye az improvizációnak, hamisságnak a zenekarban. Nem szarhatsz bele az egészbe, addig fogjátok nyomni, amíg nem lesz tökéletes, akár hajnal kettőig. Nem fogjátok elbaromkodni a művemet, bele adtok mindent, még annál is többet, vagy repültök a zenekaromból- itt kecmecnek nincsen helye. Ennek a töketlen kiscsibének, az ok folytán írom ilyen trágárul, mert így nevezi a tagot, pillanatok alatt odamondja, hogy téged azért hagyott ott mindenki, mert rinyálós, pityergős kispicsa voltál. Azután megfordul benne valami. Hazamegy ez a gyerek, és addig üti a dobot, míg el nem kezd vérezni a keze, leszarja a világot. Egyvalami zakatol a fejében, azok a szavak, melyeket mestere ordított fülébe, aztán még erősebben veri dobját, cintányérját. A vértől, kínoktól sem riad vissza, vérző sebét feltépi, szenvedő arccal nézi a sebet, azt mondja magában, hogy a faszomba sem adom fel, megmutatom nektek. Tudjátok mit, a francba bele, jómagam sem fogom feladni, miért tenném, senki az ég adta világon nem fog letéríteni engemet a célomtól. Ekkor válik HARCOSSÁ, KEMÉNNYÉ, mivelhogy a krízispontban lelünk arra rá, hogy kik vagyunk VALÓJÁBAN. Azokban a percekben pattant ki az agyamból, miszerint ennek a színésznek, hogy a fityfirittybe lehet ilyen menyasszonya magán életében, guglizz rá, amennyiben ráérsz. Ezekben a megjelenéseiben láttam meg benne csillapíthatatlan vágyát, begőzöltségét, vad elszántságát. Visszapofázott a mesterének, szembeszállt vele, nem fosott tőle, senkitől sem félt, nahát, akkor fogtam fel, hogy miért ennyire fasza csávó, meg a színészi képességére megtudtam a választ szintén. Mikor rájön, voltaképpen egy élete, lehetősége van, mely beteljesítésre vár. Kitört belőle minden, eggyé vált a hangszerrel, ritmika, pezsgés, koncentráció, harmónia, dallam, dinamika, átélés kiült az arcán játékában.
Mi ez, ha nem varázslat, merthogy nálam átjött, remélem ti nálatok is.

99. Filmánia (2019-02-08 23:31.12)

- (válasz Thejoker 98. hozzászólására)

-ll-

98. Thejoker (2019-02-08 13:51.42)

Nem is nagyon ragoznám: zseniális film!

97. Chris Co (2016-12-14 20:31.55)

- (válasz Satol 96. hozzászólására)

Érdekes meglátás! Operatőrön meg beállításokon és filmszakmán meg játszásokon, színészeken kívül szerintem a sztori sem utolsó szempont, pláne a lényeg, amiről szól és ami inkább elnagyoltabb annál, mintsem hogy egyetlen színész tegye tönkre az amúgy "kiváló filmet".

96. Satol (2016-12-14 20:09.31)

Nagyon nehéz ezt a filmet értékelni, mert ugyan technikailag kiváló alkotás, nagyon bátor a vágás, tényleg csak a karakterábrázolásoknak hagy játékidőt, minden egyebet, ami a cselekmény vezetése - így a film érthetősége - miatt szükséges, azt pár nagyon rövid snittbe zsúfolja, ettől pörgős lesz, lényegre törő, de mégsem kapkodós. Nem hagyja a néző figyelmét lankadni. Az, hogy ezek így működnek, az operatőrt is dicséri, hogy sikerült mindenhez megtalálni azokat a beállításokat, amik annyira erősek, beszédesek, hogy tényleg elég belőlük pár pillanat ahhoz, hogy megértsük, mi történik. Többnyire a hang is kiváló, de itt nekem már voltak problémáim, helyenként látjuk ahogy veri a változatos, pörgős ritmust (egyébként az rettentően szúrta a szememet, hogy a változatos nagyon ritkán volt igaz, többnyire ugyanazt a fél másodperces momentumot ismételte akár egy egész percen át - mert az aztán marha nagy kunst), miközben egyre kevésbé hallani, hogy dob szól, valami összemosott erőtlen, karaktertelen maszat lesz az egész, amivel nyilvánvalóan valami konkrét célja volt a rendezőnek, csak nem tudom, hogy mi. E tekintetben tehát lehet, hogy csak én vagyok hülye, nem pedig a film használ rossz eszközöket, avagy rosszul bizonyos eszközöket, egyébként viszont filmszakmailag annyira zseniális, hogy még az öt csillagon is elgondolkoznék, de sajnos van benne egy Miles Teller, aki az iszonyatos ripacskodásával, leginkább a legrosszabb értelemben vett bohóckodásnak nevezhető förtelmes grimaszaival teljesen élvezhetetlenné tette az egészet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy J. K. Simmons mellett játszik, aki viszont hihetetlenül jól hozza a rá bízott karaktert, így még brutálisabban ordít az ember képébe a kölyök borzalmas bénázása. Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire katasztrofális alakítást. Ez a fim mintapélda arra, hogy egyetlen színész teljesen tönkre tud tenni egy egyébként kiváló filmet.

95. Rtc201 (2016-09-02 17:49.17)

Én is remeknek találom ezt a filmet!

94. Dundidio (2016-05-31 21:40.51)

Remek film...!Pozitív csalódás...

93. Sötétszív (2016-04-10 00:31.30)

S J. K. Simmons a Golden Globe díjat is megérdemelte természetesen.

92. Sötétszív (2016-04-09 23:57.45)

Vajon a zenei világban lehet e jobb az egyik zenész as másiknál? Igazából nem. Ennek több oka is lehet, de a legfőbb szerintem az, hogy mindenki másképp játssza a zenét, A saját lelkét, szívét, s tudásaát viszi bele egy-egy dal témájába. De a Whiplash című film azért ennél egy kicsit bonyolultabb, hiszen versengést csinálnak a zenészek. Vagyis, nem szívből, hanem dacból, kényszerből zenélnek. Így pedig elveszik valami. A film legjobb részei azok, ahol J.K .Simmons(aki Oscar díjat kapott megérdemelten az alakításáért) s Miles Teller karaktereinek -szó szerint- vérre menő küzdelmét mutatják. Csak ez elég sovány sztori. Hiába a jó zene, de valahogy mégsem fogott meg a film. Mindenesetre egyszer azért meg lehet nézni. De remélem, hogy senki kedvét nem veszi el attól, hogy a zenei pályára lépjen.

91. Geucsa (2016-03-11 11:30.40)

- (válasz Chris Co 88. hozzászólására)

Jó látni, hogy nem csak én gondolom így. 100%-ban egyezik a véleményünk a filmmel kapcsolatban.

90. Tjunior (2015-12-30 17:24.36)

egész jó

89. Liz-i (2015-12-08 22:45.28)

Atyaúristen! Zseniális eza film. Nem vagyok egy jazz rajongó, de ez a film simogatta a dobhártyámat. Mindkét főszereplőt imádtam benne. Azt vettem észre az utolsó kb. negyed órában, hogy én dobolok a takarón. Biztos hogy meg fogom nézni párszor ezt a filmet még.

88. Chris Co (2015-08-12 18:17.36)

A hétvégi mozit azért említettem, mert a film tényleg az, legalább is az én nézőpontomból. Ott van a család és az én, azaz a főszereplő, aki majd bebizonyítja, hogy ő lesz a legjobb. Ez arra hajaz , amire a legtöbb amerikai és mostanság nálunk sem ritka küzdő szellemű filmekre, azaz, megmutatom, hogy én vagyok a legjobb. A zene viszont egy művészeti ág. A jazz meg ezen belül egy műfaj, amit ilyesfajta érzésekkel véleményem szerint nem lehet elsajátítani, tehát ebből a megközelítésből a film szerintem egy nagy nulla. Abból viszont, hogy nem az, hogy a szereposztás, a kivitelezés, a Whiplash megírása, a színészek, zenészek közreműködése és a szórakoztatás, nekem rögtön megért három csillagot, mert azért valljuk be, ki nem mosolygott elégedetten a film végén, legalább is abban a pillanatban, amikor a tekintetek egymásnak szegeződtek. Számomra is felemelő volt, de körülbelül csak ennyi és nem több...

87. Chris Co (2015-08-12 18:05.53)

jav.: nem azok számára, hanem azok...:)

86. Chris Co (2015-08-12 18:04.13)

- (válasz Törölt felhasználó 85. hozzászólására)

Igazad van, de én gyakran említek filmben előforduló cselekményt vagy arra utaló történéseket, ezért inkább kiírom, még utólag is. Régebben jobban odafigyeltem az ilyesmire, mostanság viszont egyáltalán nem, inkább csak a vita témájára.:) Valakiket zavar ez (olyan topikot is olvastam, itt filmkaton, ahol csoda, nem késelték meg a tagot ezért, amit amúgy röhejesnek tartok). Engem ha egy film érdekel és előtte utána olvasok fórumokon, akkor biztosan nem akasztanám fel azt, aki leszpoilerezné a filmet, mivel ha igazán érdekel, akkor úgy is megnézem. A téma amúgy tiszta ovi, legalább is azok számára, akik ezen sírnak sokszor, én inkább kiírom, már ha eszembe jut (ami mostanság ritka:)). Különben is vélemény topikban válasz erre opcióval és például filmkatalóguson olvasottak után aki ezen pattog, annak tényleg csak xanaxot tudnék ajánlani vagy kéthetes üdülést mondjuk a MACS0647-JD-re.:)

Vissza a kályhához : Azzal egyetértenék, ha a filmben látott küzdés, kitartás izzó szerelemből fakadna. Ha nem, akkor is elismerésre méltó lenne a teljesítmény. Lehet, én siklottam el néhány dolog felett és én nem látom egyértelműen, hogy amit láttam, az csak a zene iránti szerelemből fakadhatott. Nem tudom, de szerintem ez nem derült ki a filmből egyértelműen, hiszen volt ott más is...Nem emlékszem már annyira részletesen, de ha nem csal az emlékezetem, akkor volt a filmben egy családi összejövetel is, melyből én mondjuk arra következtettem volna, hogy az óriási ego és sznob, ki mire vitte témakör után nem csoda, hogy az érintett bizonyítani akar. A zene (dobolás) erre csak egy eszköz. Ebben az esetben nem a szívről meg a lélekről beszélünk, nem az őszinte kibontakozásról, különleges és egyedi elképzelésekről, hanem inkább az azért is odabaszok és megmutatom érzésről. Na, ez a legfőbb bajom, hogy az amerikai álomhoz, sikerhez, ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen, ez igencsak kevés, legfeljebb egy zenei tehetségkutatóhoz elég, ami szakmai alapokon nyugszik. Innen jön be az nálam, mint ami a többi, amcsi filmeknél is, hogy a tökéletességre való törekvés gondolatának elhintése csak elterelő hadművelet. Ez a film inkább szórakoztató, mint komolyan vehető. Amit komolyan lehet venni, az a zenei rész illetve annak egy szelete, a többi csak kellemes és izgulós, hétvégi mozifilm. Ami számomra szórakoztató volt, az elsősorban J.K Simmons, mint zenetanár, akit amúgy nehéz komolyan venni, bár azoknak, akik még nem láttak dühöngő tanítót, azoknak nagyon is komoly a tag. A komolyság, mint általam sokszor emlegetett szó nálam ebben a filmben majdnem ahhoz hasonlítható, mint a tag Red Alert-ben való szereplése. Ott is bírtam a figurát. A film számomra szórakoztató volt, csak annyi a különbség szerintem a te, vagy még néhány pozitív kritikát íróval szemben, hogy nekem inkább szórakoztató volt, mint komolyan vehető. Tényleg nem volt rossz, de ilyesmit belemagyarázni, hogy a zene, meg a nagyok közé kerülés és a többi amcsi blabla, nekem nem begyere.:)
Zárd be (persze, csak kifogás :P):)! Szófosásból meg volna mit tanulnod, mondjuk tőlem.:))

85. Törölt felhasználó (2015-08-10 07:35.03)

- (válasz Chris Co 83. hozzászólására)

Spoiler a füled, de nem ez, hát mégis miről vitázzon az ember a filmhez tartozó topikban, ha nem a film témájáról?:-)

De gyorsan vissza a kályhához (mielőtt valóban sp. lesz): értem amit "mondasz", és tökéletesen igazad van abban, hogy az embert már a frász kerülgeti a "valósítsd meg magad mindenáron" jellegű hülyeségektől, csupán csak a hiányzó lélekkel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Lehet, hogy valami nyakatekert módon látom a világot, de azt mondom, izzó szerelem nélkül nincs lángolás, vagyis, hacsak valami iránt nem érez valaki ilyen mélységű elhivatottságot, akkor vajon mi fogja motiválni arra, hogy lemenjen annak a bizonyos pokolnak a fenekére, hogy akár önmagát is legyőzve, megszerezze azt, amit akar? Márpedig szeretni csak szívvel és lélekkel lehet igazán, nekem pedig ez nem hiányzott a filmből. És igaz, hogy egy zsüri, bármilyen szuper, hozzáértő csiliVilikből álljon is, nem mindenható, de mivel általában az ilyenfajta ítészek kezében van a döntés, nem feltétlenül biztos, hogy az kerül fel a"halhatatlanok birodalmába", aki feltétlenül odavaló...

De most már bezárom a szóplázát, mert ha így folytatom, hamarosan be fognak szavazni a szófosók alvilágjáró túrájára...:-) :-) :-)

84. Chris Co (2015-08-10 02:06.54)

Spoiler : C.C. összes hsz!:)

83. Chris Co (2015-08-10 01:46.07)

- (válasz Törölt felhasználó 82. hozzászólására)

Tisztelni való, ha valaki szakít addigi kapcsolatával, mert ő tökéletes akar lenni, majd persze a filmben azt kapjuk, és, tényleg bejött a sok áldozathozatal. Ez mind szép és jó, de én nem erről magyaráztam, hanem a sikerhez vezető útról, ami a film egyik legfontosabb üzenete. Egyetértek még a módszerrel is némely esetben, csak az alapokkal nem. Az szerintem is fontos, ami a filmben jelen van, a tudás, pontosság, technika, egyebek, csak a probléma ott van, hogy a zenéhez (tőlem fura – ateista, de...:)) lélek is szükségeltetik. A legfontosabb dolog maradt ki. Anélkül az egész szart sem ér és ne éljünk már álomvilágban, hogy majd egy zsűri közönség eldönti, mennyire vagy precíz, technikás és sztárt csinálnak ezután belőled. Ez nem így működik és bármennyire is sci-finek tűnik, korábban sem így működött. A nagy nevek mögött voltak icipicik is, akikben sokkal több volt vagy lehetett volna, mégsem róluk hallunk, hallottunk eleget. Amúgy voltak anno nagyon jó kis tv műsorok, nem ilyen sztárok által gyalázkodós kimittudosak, hanem értelmesebbek is, pölö Sz. Tamás figyuzta a gyerkőc gityósokat meg ilyesmik, ahonnét lehetett gondolkodtatóba beleesni, azaz ügyesen játszik a tizenhat éves robotgitáros, csak sajnos a precizitáson kívül van más is, mint lélek, feeling, egyéniség és még sorolhatnék néhány dolgot, ami nem csak egy darab tökéletesre csiszolásáról szólna. A sport teljesítmény elismerésre méltó még zenében is. Ezzel nem is vitáznék. Mondom még egyszer, a film üzenete alapban félrecsúszik azzal, hogy ha valaki a nagyok közé akar kerülni, akkor csúcs szupernek kell lennie. A nagyok többsége pont nem az és erről millió session zenész tanúskodhatna, akik mögött ott van az, ami a filmben is, csak lehet, az nincs, amitől ők többek lehetnének, mint egy "valódi" sztár. Bevallom, én már egy kicsit befalcoltam ettől a légy szuper, valósítsd meg önmagad témától, legyen az Whiplash vagy R. Williams mozi vagy akármi. Bármennyire is a tökéletességre törekszünk, láthatjuk bolygónkon az eredményt. A másik hiba (nem csak a filmben...), hogy nem jobbnak kell lenni, tűnni másoknál, hanem különlegesnek, egyedinek, ebben rejlenek az értékek és nem abban, ki tud mások fölé kerekedni.

82. Törölt felhasználó (2015-08-10 00:47.58)

- (válasz Chris Co 76. hozzászólására)

De most meg már hogyan lehetsz ennyire értetlen, nem értem.:-) :-) :-)
Próbálom itt magyarázni, hogy csupa nemszázas alakról beszélünk itten, és lehet rajtuk akár kacagni is, de valahol tisztelnivaló az ilyen megszállottság.:-)

81. Chris Co (2015-08-09 19:09.16)

Ezt nem mertem írni, hogy : vagy magyar.:)

80. Chris Co (2015-08-09 19:08.00)

A leírtaktól függetlenül nekem tetszett a film. "Kedélyes mulatság" volt számomra és persze jók voltak azok a dolgok is, melyek legtöbbször filmelemzéskor kerülnek elő, mint színészek, kamera, képek meg a többi blabla. Egy szóval, szórakoztató volt és körülbelül ennyi és nem több. Tartalmi szempontból meg vitatható, ami nem baj, de egyoldalúan lefesteni valamit ebben a formában, stílusban, az nekem nagyon amerikai.:)

79. Chris Co (2015-08-09 18:54.51)

- (válasz Lector 78. hozzászólására)

Nem lőttél mellé. Egyik oldala pont ez, amit írtál. A másik meg az, hogy többnyire az egyszerű, a többség számára befogadhatóbb zenék vannak előnyben. Hiába tudja a Mekong Delta becsukott szemmel is elnótázni akármelyik muszorgszkij művet, a hallgatóság, mármint a többség nem erre kíváncsi, legfeljebb egy szűk réteg, mint mondjuk én is.:)) Amire igen, ott is szét lehet választani néhány dolgot. Vannak, akik két akkord megszólaltatásával is világsztárokká váltak (Sex Pistols) vagy betolták őket pénzzel (amiről írtál is, mondjuk Limp Bizkit stb...) és olyanok is, akik a múltban elért sikereik által vannak most is a toplisták elején (Metallica). Utóbbi azért lett sikeres, mert a kilencvenes évek elején váltottak, bár ahhoz kellett az is, hogy egy műfajt hoztak létre korábbi zenéjükkel (thrash metal, amit pluszként még ma is meg lehet lovagolni) és sokan, az öregebbek:) ezért járnak ki a koncertekre, hogy ilyen dalokat hallgassanak, mint a Fade To Black vagy a Master Of Puppets. Nálunk, idehaza is körülbelül ez van. Azaz, hogy a képzett, tehetséges zenészek háttérbe szorulnak. Ami még fontos, hogy ha valakiben van valami, ami nem zenei képzettség, technikai tudás által kerül felszínre, az attól még lehet jó, korszakalkotó vagy sikeres és még hallgatható is.:)

78. Lector (2015-08-09 18:39.13) - (válasz Lector 77. hozzászólására)

Mellélőttem. El is húztam:)

77. Lector (2015-08-09 18:31.59) - (válasz Chris Co 75. hozzászólására)

Egyetértek,...a mai zenei élet különböző helyszínein
...mint "amatőr" zongoraművész...vagy basszeros ...akár tehetséges dobos névtelen nullák...de kisakkoznák s lealáznák a ma menő sztárok egy két egyedét.Ez a háttér manipulált mai pénzvilág ezt szülte...:)!
Marad a kitartás és élete végére talán elismerés képpen kap egy emlékműsort...:-Radics Béla...pl.

Vagy a Tunyogi Péter

76. Chris Co (2015-08-09 18:25.18)

- (válasz Törölt felhasználó 74. hozzászólására)

Az, hogy "odateszi magát" valaki, nem ördögtől való, csak nem elég ahhoz, amihez. Azaz, hogy ő azért teszi magát oda, hogy a "legnagyobbak" közé jusson (ezen épp néhány "legnagyobb" mosolygott a film kapcsán). A noszogatással egyetértek, sőt, némely esetben talán még a módszerrel is, de az, hogy valaki "jobb vagy legjobb" legyen, ahhoz kevés, ha felpofozzák az illetőt vagy a szeme láttára felkapják az állótamot és repítik a sarokba. Ezeken szerintem még J.K. Simmons is fogta a hasát forgatáskor, fetrengett a földön a nevetéstől. Valóban vannak filmek, melyeket nem a valóságtartalmuk miatt nézünk, Die Hard, Airport satöbbi, akár a Whiplash is, csak én utóbbit valóságosabbnak tartom, mert az is, csak szerintem abban lőtt mellé, amit sugall maga a mű lényegét tekintve. A többivel egyetértek.

75. Chris Co (2015-08-09 18:13.16)

- (válasz Misafeco 73. hozzászólására)

Oké. Korábban már leírtam, hogy jó, ha valakik noszogatása helyett inkább odabasznak, hogy tanuljon. Ezzel nincs probléma. Nekem tetszett a film, szórakoztatott, de a lényeget tekintve butaságnak tartom a sikerhez vezető út kikövezését azzal, hogy valakinek beleverik a fejébe a pontosságot, precizitást és ő majd attól válik kiváló zenésszé. Lószart lesz attól zenész.:) Pölö : K. Hammetten is bizonyára mosolyognak olyan session vagy stúdió zenészek, akik sztárok hangszereit igazgatják, technikailag mégis fényévekkel járnak előrébb, mint a "nagyok". Érdekes, mily sokan vannak ők és mégsem kerültek színpadra, nem lettek sztárok. A jazz sem olyan, hogy nem kell hozzá érzés, csak tökéletesség meg precizitás. Pont az a stílus az, amihez jóval több érzés, érzelem kell, mint a filmben látott technikai dolgok elsajátítása. Anélkül mehet a levesbe az egész vagy mondjuk lehet az illető szakmabeli, mint háttér rugó és egyebek. A könnyűzenei műfajban millió példát említhetnék, mely nem a zenészek precizitásáról árulkodik, mégis sikeresek, menők, világsztárok lettek. A náluk profibb, precízebb, technikailag mesterebb zenészek meg legfeljebb a gitárjaikat hangolgatják jó pénzért az ismeretlenség homályába veszve. Szóval amit a film sugall, ahhoz édeskevés az, hogy kigyakorolja tökéletesre a Whiplash témát az egyén. Millió egy dolog kell ahhoz, hogy valaki eljusson oda, ahová. Két akkorddal is lehet óriásnak lenni és félig jazz tudással is volt már jazz óriásunk is, tehát innentől kezdve ez inkább egy kellemes, szórakoztató mozi volt, de zenei vonalon legfeljebb annyiról mesél nekünk, hogy vannak, akiket rugdosni kell, hogy felébredjenek. A többi meg már csak hab a tortán.

74. Törölt felhasználó (2015-08-09 16:35.23)

- (válasz Chris Co 70. hozzászólására)

Asszem' értem a mondandód velejét, de egyetérteni, sajna, nem tudok vele. Te ismered a zene csínját-bínját, nyilván másképp látsz egy csomó "szakmaiságot", de azt még te sem tagadhatod, hogy a sikerért - általában -szokás megdolgozni. "Tipical hollywood movie" - lehet, hogy a lehetőségek hazájában valóban nem ördögtől való húzás pátoszt csinálni a küzdésből, míg ez más vidékeken másképp "csapódik le". A jó öreg Európában valahogy szokás néminemű fölényesen rosszalló fejcsóválással nézni, ha valaki úgy istenigazában odateszi magát egy ügy érdekében, nem tudom, lehet, hogy ez csak a hosszúra nyúlt szentté avatottak listája felett érzett kiábrándultságból fakad, vagy egyszerűen csak szeretjük a "magánügy" kategória fedeles ládájába beszuszakolni az ilyesmit, mert úgy abszolút nem vagyunk kíváncsiak már semmire és senkire...
A filmre visszatérve pedig: naná, senki nem verte bucira az Andy gyerek fejét, hogy jobban püfölje azt a dobot, viszont az is igaz, hogy önmagától az ember ritkán képes olyan teljesítményre, ami meghaladja az erejét, mert általában hiányzik neki a visszaigazolás és megerősítés, meg az, hogy "tudod te ezt jobban is csinálni".
Bevallom, amikor először belelestem a filmbe (akkor nem tudtam végignézni, mindegy milyen okok miatt), én is hajlamos voltam egy viharvert szadista f@szkalapnak elkönyvelni az "oktatót", de aztán arra jutottam, hogy valami mégiscsak volt a csávóban, ha ilyesfajta gyűlölettel vegyes áhítatot tudott kicsiholni a tanítványaiból, akik a megfutamodás helyett a "zsarnokkal" való maradást választották.
Vagyis volt tétje és miértje a dolognak, ezekről a fickókról (és nőkről - tökmindegy melyik "ágban" versenyeztetik is őket) mindenki tudja, hogy eredeti és hamisítatlan exhibicionisták, akik jó nagy adag bizonyítási vággyal vannak megáldva, és ezért nem szégyellnek bármit megtenni. Az meg, hogy kiből válik felkapott és ajnározott személy(iség) a szerencsén túl a menedzselésen múlik leginkább, ennek meg vajmi kevés köze van a küzdeni tudáshoz- és akaráshoz...

De mint írtam is, az ilyen filmeket nem a valóságtartalmuk miatt nézi meg az ember, mert a színezés - úgy általában- mindennek csak használ... (persze akadnak olyanok is, akiknél a monokróm a nyerő, míg mások hasra esnek a színkavalkádtól...:):))

1 2 3 4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Nor-bee, 2021-05-08 22:43	103 hsz
Kérdések	Misafeco, 2015-02-09 18:31	4 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Whiplash adatlap

Eredeti cím: Whiplash

Évszám: 2014

Rendezte: Damien Chazelle

Szereplők: Miles Teller, J. K. Simmons, Paul Reiser, Melissa Benoist, Austin Stowell...

További információk

Szereplők fórumai

- J. K. Simmons - Vélemények

- Miles Teller - Vélemények

- Chris Mulkey - Vélemények

- Jason Reitman - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk