Fórum - Trust - Vélemények

1 2

38. Bertó!!! (2019-10-10 15:04.35)

Ez az Owen fiú ismételten meglepett.Nem gondoltam volna,hogy ennyire jól tud színészkedni.Le a kalappal.

37. Eljani (2015-02-11 09:08.49)

A színészi alakítások zseniálisak, Schwimmer mint rendező nagyon beletrafált, ez egy nagyon valóságos, ütős film. Nem értem miért nem mutatták be itthon a mozik, ja persze mert csak a látványos 3d-s sz@rságokat erőltetik. Aki úgy érzi már régen látott jó filmet ezt nézze meg.

36. Capunral (2014-03-25 05:39.44)

Hihetetlen realisztikus és sokkoló film. Tökéletesen tálalja a tragédia pszichológiai részét, felépítését minden oldalról, mindegyik fél szemszögéből. Néhol ütne, néhol sírna az ember és elveszti azt a kevés bizodalmát is a többi ember felé. Ügyesen játszott a kislány, remélem nem azért mert átélt már hasonlót, Clive Owen pedig profi. Ross nem rendezett rosszul, sőt minden elismerésem. SPOILERES Ami hiba volt a filmben, bár nem is az a főszál, az a nyomozás. Mivel plázában és csupa olyan nyilvános helyen volt a randi, ahol vélhetően sok száz kamera rögzített mindent, így elég könnyen azonosítható lett volna a kedves tanár úr. Alattam szólóval abban nem értek egyet, hogy szerényebb anyagi helyzetben és több műszakos robot mellett nem lehet megfelelően nevelni. Azt a bizodalmas légkört amit a pedofil alakított ki a kislánnyal, azt bármelyik apa is kialakíthatja rövid, de nem felületes beszélgetésekkel is és akkor jóra, fejlődésre, tanításra, nevelésre, tanácsolásra lehet felhasználni a tini ezen gyenge tulajdonságát.

35. Bean (2013-06-17 11:51.49)

Liana Liberato és Clive Owen eszméletlen amit ebben a filmben csinálnak. A rendezés is annyira erős, hogy a film végére rendesen kavarog benned a harag (az egész történet miatt) és a fájdalom, hogy mennyi mindent tesz tönkre és milyen pusztítást csinál egy emberben és egy családban egy ilyen esemény. A téma annyira feltudja ébreszteni az emberben a haragot és mondhatnám, hogy az állatot, hogy ülsz a film előtt és agyonlőnéd az ilyen embereket gondolkodás nélkül.Egy az egyben érzed azt amit az apa és azt próbálod megérteni, min mehet át a lány, mind a kettő felkavarja az embert. Az ilyen témájú filmeket nem szívesen nézni az ember, de látni kell azt gondolom, mert ez a világ egy része ami bármilyen formában is ott kell, hogy legyen a fejünkbe és nem szabad azt hinni, hogy velünk vagy épp a környezetünkkel az ilyen vagy ehhez hasonló dolog úgysem történik meg.Ezek a filmek és azt gondolom David Schwimmer is ezt szerette volna többek közt a nézőben megerősíteni. Minden szempontból erős a film, örülök, hogy David rendezőként ilyet le tud tenni az asztalra, mert ezek után érdekel a rendezői munkája. Azt gondolom, hogy ezek azok a filmek amik talán előkerülhetnek akár egy iskolai oktatáson a diákok elé, mert szükség van rá.

34. DInnyetimi (2012-10-07 16:02.17)

David Schwimmer mondá: welcome in the real world! Nem ő mondta persze, de ez jutott először eszembe. Nos, leszögezem, sőt állítom, aki megnézi, az bizony a hatása alá kerül. Spoileres lehet: Mi a varázsa, azaz miért érdemes megnézni? Az, hogy mindenkit érinthet, de mégis inkább feltételes mód nélkül írom: érint. A megjelenített szereplők éppoly valóságosak, mint te, a szomszédod, az ismerősöd, a barátod. A cselekmény nem kevésbé. Részben olyasmivel foglalkozik, ami most aktuális, részben pedig felvet morális problémákat, illetve elgondolkoztatja az embert a felállított értékrendjén, már akit, persze. Tehát én olybá’ veszem, hogy ez egy rendkívül összetett film. Abba nem is merülök bele, hogy milyen pozitívuma van, csak röviden: több dolgot bemutató, átfogó film, mindez alapos kidolgozottsággal; abban egyetértek más véleményével, aki ezen az állásponton volt, hogy minden részében tökéletes. Nekem a következőkről is szólt a film, csak egy rövid jegyzet: Elgondolkoztatott arról, hogy nem olyan régen ez az eset ebben a formában nem történhetett volna meg, hiszen minden korszaknak megvan a maga sajátossága, a jelenünkben és mi esetünkben az egyik ilyen éppen az internet, amely éppen most éli a virágkorát. Különböző korosztály másként éli meg ezt a „jelenséget”, nyilván lehetne vitatkozni a szükségességéről, de el kell fogadni, hogy létezik, és együtt kell tudni élni vele. Aztán az erőszak. Ez viszont minden korban jelen van, megfékezni teljesen nem lehet, csak büntetni a bűnöst. Ha elkapják. Nyilván mindenki szeretné elkerülni, hogy erőszak áldozata legyen, illetve ha ez megtörtént, akkor a bűnös megkapja méltó büntetését. Mindkettőre kitér a film, hiszen a szülőkben felmerül, hogy ha tudnak róla, talán meg tudták volna akadályozni, hogy ez megtörténjen (meg tudták volna..?), illetve az apa azon volt, hogy ő maga veszi fel az igazságszolgáltató szerepét, holott itt aki erre a feladatra „jogosult”, az mindent megtett, hogy a végére járjon a dolgoknak. Nyilván aki szülő, illetve szeretne az lenni, de ezen túl is a felnőtteket a legjobban ez a szerep, azaz a szülő szerepe fogja megérinteni a filmben. Függetlenül attól, hogy ki vagy (gyerek vagy felnőtt, szülő vagy nem szülő), egy általad felállított értékrend szerint éled az életedet, ami változik, mert minden változik. A helyes gyermeknevelésről kialakult képed az értékrendednek megfelelő. Amire ki akarok térni az az, hogy, ez teljesen szubjektív, nyilván vannak benne pontok, amiket erkölcsileg lehet helyesnek vagy helytelennek megítélni, de összességében véve szubjektív. Nyilván annyi minden lehet ráhatással (élethelyzet, környezet…stb.) arra, hogy ki milyen szülő, egyet azonban nem szabad elfelejteni: a szülő nem végtelenségig bír beleszólással a gyermeke életébe, és nem a végtelenségig hat rá, de tény, meghatározható szerepet is játszhat benne. Ezt azért írom, mert egyrészt hisszük azt, hogy meg tudjuk óvni minden bajtól magunkat és gyermekünket. A film is azt láttat(hat)ja, hogy ez esetben hiányzik valami a szülők részéről. De valóban így lenne ez? Miért hisszük azt, hogy mindentől meg tudjuk óvni a gyermekeinket? Hogy ha baj van, akkor miért gondoljuk azt, hogy ez megelőzhető lett volna? Valóban tényleg megelőzhető lett volna? Talán ebben az esetben igen, de ebben biztosak lehetünk? Ki a felelős, hogy ez megtörténhetett? Van felelős? Egy dolgot ragadnék ki a filmből talán tanulságként levonható: „Meg kell próbálnunk megvédeni magunkat és gyermekeinket. De néha annyit tehetünk, ha baj éri őket, hogy segítünk nekik felépülni.” A felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy ők is voltak tinédzserek. Igaz, ami igaz, azóta lefolyt sok víz a folyóban, változunk mi is, de változik körülöttünk minden. Egy felnőtt, ha gyermeki mivoltát nem is vetkőzi le teljesen, sosem lesz már újra tinédzser. Ezért adok igazat a hozzászólónak alább részben, aki azt írja, hogy az ember nem ismeri teljesen a gyerekét. Ha minden percét együtt töltenéd vele, akkor sem ismernéd már, más vagy az eltelt idő alatt, változtál. Több generációból áll a világunk, aki leggyorsabban változtat, alakul, azok a fiatalok. A szokásaikat nekünk szinte, ahogy telik az idő újból meg kell ismernünk. Annyi mindenre képes az agy, miért felejtik el a szülők, hogy mi játszódott le bennük, mikor tinédzserek voltak? Mert más szerepbe került azzal, hogy szülővé vált? Aztán a nevelés milyen szerepet tölthet be egy tinédzser korú életében? Mekkora jelentősséggel bír? A környezet a hatása nagyobb vagy a szülőé? Aztán a filmben egy hétköznapi családkép tárul elénk a jelenből: dolgozó szülők, 3 gyermek, a munka ellenére van idő a gyermekekre, hiszen együtt vacsoráznak, az is látszik, hogy foglalkoznak velük, emlékezzünk csak a főiskolára készülő fiú és apja közti beszélgetésre a bizalomról, a felelősségvállalásról, a felvilágosításról. Én feltételezem, ha a fiúval történt ilyen bensőséges beszélgetés, ez megtörtént Annie-vel is. Kérdés: a bizalmat megkapta-e a lány, és ha igen azzal visszaélt-e, ha nem számolt be a Charlie-val való kapcsolatának mindenre kiterjedő részleteire? Tehát mik azok a határok, amiket meghúzunk ezeknél a fogalmaknál? Itt a filmben úgy érzékeltem, hogy nagyon rövid idő alatt történt meg a gyermekből való felnőtté válás azzal, hogy Annie ráébredt, őt megerőszakolták. És még annyi mindenre ki lehet térni a film kapcsán, folytathatnám oldalakon keresztül. Végül egy utolsó gondolat: a film végén rávilágítanak arra, hogy az erkölcsileg elítélendően viselkedő emberek a társadalmunk részei, és adott esetben a környezetükben fel sem ismerhetőek. Érdemes megnézni.

33. Arni_Deszkások (2012-09-13 15:54.03)

Ezt tényleg sokaknak láttniuk kéne!A film amúgy fantasztikus végig hiteles marad és sehol sem túloz.Megrázó de egyben figyelemfelkeltő is hogy valami nagyon nincs rendben a mai világban!

32. Miss H. (2012-09-11 21:32.49)

Most néztem meg a filmet és eléggé sokkolónak, mégis zseniálisnak tartom. Pont annyit mutatott, amire szükség volt a néző elrettentésére. Mivel én pont a célkorosztály vagyok, nagyon tanulságos volt, bár nem hiszem, hogy ez velem megtörténhetne. Bár a lány is ezt gondolta, de én úgy éreztem, hogy én nagyon nem így reagálnék, bár remélem sosem kell ilyet megtapasztalnom. Én végül is megértem, hogy a lány mit gondolhatott, jellemét megismerve be kell látni, hogy könnyű préda volt naivságával és bizalmával. Annie tudta, hogy nincs rendben valami a "sráccal", hiszen, amikor megtudta, hogy idősebb nála, nem mondta el a szüleinek, tudta, hogy ez a kapcsolat nem helyes. Szerintem egy 14 éves lánynak már tudnia kell, hogy ha egy felnőtt férfi "szerelmes" egy ilyen fiatal lányba, azzal valami gond van. És az iyen esetek is a ritkábbak, ahol ki is derült az erőszak így az áldozat megkaphatta a kellő odafigyelést és kezeléseket. !SPOILER! Elég beteges gondolat, hogy a kamera, amivel "Charlie" felvette az aktust valószínűleg ugyanaz volt, amellyel emberünk fia kameráz a film legvégén...

31. Christine69 (2012-08-09 20:58.27)

Éppen azt akartam leírni, amit az előző hozzászóló: igen, érdemes lenne ezt a filmet lejátszani a tizenéveseknek. Emellett még ajánlanám az "Online alteregó" c., dokumentumfilmet; az kiverte a biztosítékot.

30. Doki33331 (2012-07-29 20:44.16)

Hol van a mozi bemutató ideje? Volt egyáltalán moziban, ha nem miért nem? Ez egy kiváló filmnek látszik sajnos még nem láttam de mindenképpen szeretném látni ! Ezzel a témával foglalkozó filmet kötelezővé tenném az iskolai előadásokon mint "ilyen bajba is kerülhetsz ha nem figyelsz oda címen"! Meg persze a szülőknek is kötelezővé tenném! Bizony vannak olyan családok ahol az ifjakat az internet meg a haverok nevelik egymást sajnos!

29. Cantri (2012-06-10 23:47.56)

Roppant kíváncsi voltam mikor jön el ennek a filmnek az ideje, illetve, hogy ki és hogyan fogja ezt nekünk tálalni. Azonban azt sosem gondoltam volna, hogy a Jóbarátok vicces krapekja fogja felölelni az ötletet, és formálni valami egészen… megdöbbentőre, azt hiszem ez a helyes szó ide. A világ kérlelhetetlenül változik, vele pedig körülmények is formálódnak. Hogy jó vagy rossz irányban? Nem könnyű megítélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a mostani tini generáció szinte teljes más megközelítést érdemel, mint a korábbiak. Pedig te jó ég, én is csak most hagytam el a tízes éveimet, és mégis rengeteg minden változott. Érzem a bőrömön, nap mint nap tapasztalom, hiszen van egy 15 éves húgom, aki pont a legkardiálisabb korosztály képviselője. Féltem őt, őket, hiszen egy sokkal nyitottabb világban élünk most, ahol azonnal megtudhatjuk ismerősünk legkisebb kínját, baját. Iwiw, Facebook, Twitter, Myspace… és ki tudja még mennyi hasonló blog, oldal létezik, ahol megoszthatják gondolataikat, érzéseiket… és igen egy kicsit magukat. Ebben az őrült világban nem könnyű rájuk figyelni, hiszen nem lehetünk ott mindig mellettük, sokszor csak remélhetjük, hogy minden rendben lesz. De a kölcsönös bizalom sokat segíthet, megérteni, elfogadni, és ezek által óvni is, még ha ők nem igazán akarják. David Swimmer tehát egy rendkívül aktuális témát karolt fel, amivel olyan jól elboldogult, hogy az ember nem is gondolná, hogy ugyanarról az emberről van szó, aki a Jóbarátokban viccelődött évadról-évadra. Szépen markolta fel a lényegi dolgokat, tragikusan erőteljesen bemutatva egy naiv kislány szinte teljes összeroppanását. Nem kapkodta el, de nem esett át a ló túlsó oldalára sem (nulla hatásvadászat), pont annyit engedett belelátni az eseményekbe, amennyit megkövetelt a dramaturgia. Meglepően hatásos koncepciója volt, hogy nem a lány fizikai bántalmaira ment rá, hanem a lelki tragédiáját öntötte képekbe, ügyesen görgetve a szálakat, hogy egészen a végletekig fokozza a tragédia kiteljesedését. Megérdemel egy terjedelmes kalapemelés. Összességében csak remélni tudom, hogy minél több korabeli látni fogja ezt a filmet, ami róluk szól, nekik szól, értük szól, hogy felhívja a figyelmet egy olyan veszélyre, ami nagyon is valós, mert a szörnyeteg már rég nem a szekrényben lapul… Ugyan még bőven tudnék gépelni a témáról, de az alant olvasható jó néhány remek írást olvasva feleslegesnek érzem tovább koptatni a klaviatúrát, tessék mindbe beleolvasni.

28. Lexerxist (2011-10-18 15:11.02)

Akinek van gyermeke, annak ezúton is elmondanám, hogy biztos lehet benne, hogy nem ismeri! Hiába hiszi azt minden szülő (köztük te is aki esetleg olvasod), hogy ismeri a gyermekét, ez nem igaz. Azok ismerik valójában akik együtt buliznak, isznak, cigiznek, no meg szexelnek vele. Viszont erről, meg van minden szülő szentül győződve, hogy nem igaz, az ő gyermeke nem... Pedig de, csak egyszer próbáljon meg elcsípni egy intim beszélgetést a gyermeke és a barátja/barátnője közt! Spoileres-> Csak úgy mint amikor az apa meglepődött ebben filmben, hogy a kislánya olyanokat írt chaten, hogy benedvesedik ha rágondol arra, hogy benne van... Ezt egyik szülő sem gondolná a gyermekéről, de még azután sem ha megnézi ezt a filmet. Nekem ilyenben nem volt élényem és remélem nem is lesz soha. De a szülők észrevehetnék már végre magukat. Mind azt gondolja, hogy a gyermekük egy angyal. De kérdem én, akkor honnan van az a sok 10-14 éves kislány a discokban hétvégén? Gondolom az ők szülei is azt hiszik, hogy biztos a barátnőjénél van késő estig, vagy a parkban és még véletlenül sem gondolják, hogy pont az őgyermekük tenné ezt, mert nem ilyen és mert megbízható. Minden szülő képtelen felfogni, hogy ugyanannak van kitéve a lánya, mint a filmben. Mert azt gondolja, hogy max. a szomszéddal történhet meg. Ráadásul a gyermek is ugyanezt gondolja. És nem, nem kell pedofil. Még véletlenül sem kell, hogy legyen egy pedofil. Elég egy vele egykorú gyermek, ugyanezt teszik akár az iskolában, mikor a szülő azt gondolja, hogy gyermek tanul, egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy mit csinálnak a kis tinik. A kérdés az, hogy csak az elítélendő, ha egy 30 éves szexel egy 12-13 évessel, vagy az is ha 12-13 évesek teszik egymással ugyanezt az iskolában, discoban, barátnőnél alváskor, kint a parkban stb.!? Minden gyermek azt hiszi, hogy ő már mindent tud a szexről és csak legyintenek az egészre, ahogyan a filmbéli apának a fia is tette... Amelyik gyermek tojik a felvilágosításra, pont annak a gyermeknek a szüleinek kellene a legkomolyabban venni az ezzel a témával való foglalkozást! A filmről amit írni tudnék, azt mindet elmondták a többiek előttem. A sajnálatos dolog az, hogy az nem nézi meg és az nem érti meg a lényegét, akinek kellene! És sajnos olyan is van, hogy azt hiszi megérti ezeket a dolgokat, pedig nem.

27. Törölt felhasználó (2011-09-09 17:35.05)

mozibemutatóval kapcsolatban elő tud rukkolni bárki valamilyen hasznos infoval?

26. Andi0013 (2011-07-19 15:54.01) - (válasz Csernakakos 25. hozzászólására)

(Spoileres) Szia Ákos! Elgondolkodtató amit írtál. A tőlem idézett részre a kérdésed (amiben benne van a válasz is) jogos is, azonban nincs kifejtve részemről az a mondat, mivel nem akartam kisregényt írni, így sok dolog csak állítás a hozzászólásomban magyarázat nélkül. Akkor most kifejtem, hogy mire gondoltam konkrétan. Sajnos a gyerekvállalók sok esetben nem igen látják át hogy mekkora felelősség nehezedik rájuk. Vagy ha mégis tudják, akkor egy idő után valamiért csak időszakosan érzik át ezt, általában olyankor, amikor történik valami. Tételezzük fel, hogy apu, anyu dolgozik, a gyerek iskolába/óvodába jár, minden nap majdnem ugyanúgy telik el. Persze nem is kell hogy folyton lelkizzenek a gyerekkel, viszont odafigyelhetnének sokan arra, hogy mit csinálnak a gyerek előtt. Sokakból hiányzik a következetesség. És itt ki is térnék arra hogy belenevelhető e a gyerekbe az ösztön? Igen, ez egyértelmű, sok dolgot gyerekként tanulunk meg. Persze vannak öröklött ösztöneink is, de most nem erről van szó. Arra gondolok, hogy egy gyereknek mindig kell egy példakép (még ha nem is tudatos ez nála), és általában a szülők azok. Azonban mit tanul tudat alatt az a gyerek egy olyan családban, ahol állandó konfliktus a pénz, az egyik szülő esetleg alkalmilag italozásba menekül a napok monotonitása elől, vagy más probléma elől? Megtanulja, hogy a probléma kezelés leghatékonyabb módjaként alkalmazható dolgok közé tartozik a/az: italozás, kiabálás, csapkodás, halogatás, a külvilágtól való elvonulás, ideiglenes megoldás, ha hazudik róla vagy magának, vagy a környezetében élőknek, elmenekülve a felelősségvállalás elől, a dohányzás, mert nyugtat, vagy egész egyszerűen a figyelmen kívül hagyás. Ezek között sok olyan van ami gyerekként tanult ösztön, amit felnőtt korban sínyli meg az ember. Pont ezért írtam, hogy odafigyelhetnének a szülők arra, hogy mit csinálnak a gyerek előtt, mert akaratlanul is tanítanak. A másik dolog meg inkább egy kérdés.. Miért van az, hogy a tanítások zöme negatív példák alapján zajlik? Tudva levő, hogy a negatív dolgok akkor nyernek jelentőséggel bíró hitelességet, és lesznek tanító jellegűek, ha valamilyen módon átéljük őket, nem pedig valaki elmondja nekünk azt, hogy mi a rossz dolog. Persze ez nem minden témát érintően igaz. A pozitív példák, főleg ha láthatóak is azért jobbak, mert az után sóvárgunk, törekszünk, és könnyebben bele tudjuk magunkat élni, mivel már mind örültünk, és voltunk boldogok, és tudjuk milyen érzés a „jó”. Mivel ez nem tartozik a filmhez, ezért sem fejtettem ki ennyire, gondolom érthető.:) A többiektől bocs az Off-ért. Visszatérve a filmre. Hogy akarta e a lány a szexet? Hogyan akarhat valaki olyan dolgot, amiről nem tud semmit? Szerintem inkább a kíváncsiság hajtotta, illetve a félelem, hogy ha nem teszi meg, akkor elveszíti az egyetlen embert aki tartja őt valakinek (persze ez hazugság.. ). Igazán akkor borult ki, és tudatosult benne hogy megerőszakolta, amikor „rájött” (a többi lány fotóját látva), hogy nem tartotta különlegesnek őt, és ő csak egy volt a többi közül. Mivel a családtól nem kapta meg azt a fajta elismerést amit elvárt (az apa vallomása a végén- hogy azt hitte hogy ő bátor, és erős), így az egója igencsak éhezett már mindarra amit ez a perverz p*cs megadott neki, és körömszakadtáig ragaszkodott hozzá, összetévesztve ezt az érzést a szerelemmel. Jó hosszú iromány lett.. ilyen hosszan még nem is írtam eddig..na most be is fejezem.:)))

25. Csernakakos (2011-07-19 12:48.56) - (válasz Andi0013 24. hozzászólására)

SPOILER Szia! Érdekes az okfejtésed, örülök, hogy olvashattam. De hadd mondjak ellent néhány állításodnak! "Sok szülő úgy gondolja, hogy nincs más kötelezettsége, mint dolgozni, házkörüli teendőket elvégezni, viszonylagos felületes kapcsolatot fenntartani a családtagokkal, mellyel nyugtázza, hogy minden rendben, és fenntartani ezt a látszólagos idillt." Én nem hiszem, hogy az esetek döntő hányadában ez a helyzet. Biztosan előfordul, van rá nem egy példa... De mondd, a szülő, aki a belét kidolgozza, akár több műszakban, hitvány munkát vállalva, hogy etetni tudja a gyerekeit, ruhát vehessen és kifizethesse a tankönyveket, annak a szülőnek mikor és hogyan kellene eleget foglalkoznia a csemetékkel? Ez a helyzet nem tükrözi a filmben főszerepet játszó családét, s abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én családom helyzetével sem feleltethető meg, de ismerek néhányat, akik nagyon közel állnak hozzá. Nem értek egyet a "felületes" jelzővel. Aki ilyen, az nem szülő, de hiszem, hogy nem ez a jellemző. Az olyan szülőnek, akiről fent írtam, a szíve szakad bele, hogy a mocskos anyagiak miatt képtelen úgy nevelni a gyerkőcöket, ahogy kellene. A nevelésről a következőket gondolom: én nem kaptam "netnevelést", felvilágosítást, a bekötéskor szüleim nem igazán értettek az internethez, azóta tanulgatják. De tény, hogy én előbb igazodtam el a web világában, mint ők, és úgy gondolom, ez 1-2 évtizedig jellemző is marad, egészen addig, amíg az én generációm nem válik szülővé (most ne menjünk bele abba, hogy az akkori virtuális világ vélhetőleg hozzáfogható sem lesz a jelenlegihez). A lényegre visszatérve, én nem kaptam okítást, de - ösztönből? - utánaolvastam annak, hogy mi is az a csetponthu, mielőtt eldöntöttem, hogy az életben oda fel nem megyek. Alapból álmomban sem fordult meg a fejemben, hogy a net arra való, hogy kiforduljak önmagamból, arc nélkül élhessem ki magam, vagy hasonlók. Aztán szép sorban jött a felismerés, hogy rengetegen erre használják. Az igény, hogy idegennel habra ismerkedjek a világhálón, pedig végképp nem alakult ki bennem. Én egyedül itt, a Filmkatalóguson kötöttem virtuális ismeretségeket, de mivel itt közösségi szinten folyik az élet, teljesen más mint egy kétszemélyes chat random alakokkal. Egyébként ha valamire, arra jó a Facebook, hogy legalább azt kiszűrd, az illető "fake"-e vagy sem. Nézegesd az ismeretségi körét, figyeld - ha úgy jobban tetszik, szaglássz utána - a velük való kommunikációját, és nagyjából fel tudod mérni a helyzetet. Egyébként nem is értem, hogy egy filmben, ahol iPhone 4-eket dobálnak a kölök fejéhez, hogy nem használják ezt a webes személyi igazolványt. Még valami: igen, nagy felelőssége van a szülőknek ebben a filmben és a valóságban egyaránt. Azonban adhat-e át a szülő ösztönt a gyerekének? Mi vesz rá egy lelket, hogy tapintható félelme ellenére sem száll ki egy autóból, és felmegy abba a lakásba, mint már lentebb írtam? Biztos, hogy ehhez mindössze azt kell sulykolni, hogy idegenek autójába nem szállunk be? Mert szerintem nem, és merjük leírni: ez a lány egy bizonyos pontig akarta a szexet.

24. Andi0013 (2011-07-19 11:35.06)

Ez a film intő példa arra, hogy sosem lehet tudni, hogy ki van a monitor másik oldalán, hogy interneten mindenki azt hazudik amit akar, és hogy miért is lenne fontos az adatbiztonság, mint olyan. Mindemellett sok más dologra mutat rá. Spoileres! A film elején még egy idilli családot láthatunk mintagyerekekkel. Azonban óriási hiba, és a mai világban egyre inkább azzá válik, hogy a szülők kevésbé foglalkoznak a gyerekeikkel. El merik engedni tizenévesen diszkókba, szórakozóhelyekre, barátokhoz – valójában az utcára kódorogni bandával, és még sorolhatnám.. , miközben abban a hitben vannak, hogy a megbeszélt időre hazaér a gyerek, és minden rendben lesz. Sok szülő úgy gondolja, hogy nincs más kötelezettsége, mint dolgozni, házkörüli teendőket elvégezni, viszonylagos felületes kapcsolatot fenntartani a családtagokkal, mellyel nyugtázza, hogy minden rendben, és fenntartani ezt a látszólagos idillt. A gyerekek egymást nevelik fel sok esetben és a szülők hajlamosak azt gondolni, hogy nem történhet semmi baj, hiszen már elég érett a gyerek 14 évesen akár, és képes felelősségteljesen döntéseket hozni. Viszont amint történik valami baj minden erre felépített illúziójuk pillanatok alatt szertefoszlik, és rádöbbennek, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy ki is a gyerekük igazából. Bűnbakokat keresnek, a probléma közvetlen okozóját, és ha meg is találják, és megtorolják a bűnt az elkövető ellen sincs nyugalmuk. Még mindig dolgozik a düh, a csalódás.. és sajnos nem magukba néznek, hanem „elkezdenek nevelni”. Nincs számítógép használat, nincs mobiltelefon (itt volt, csak ellenőrizve voltak a kimenő hívások), stb.. Egyik szülőnek sem jutott eszébe leülni, és őszintén beszélgetni arról, hogy a lányuk mit érez. Pszichiáterhez küldték inkább, mintsem önmaguk kudarcával néztek volna szembe, mert igenis (igaz közvetett módon) de leginkább ők tehetnek arról, hogy ez így alakult, hogy ilyenné nevelték a gyereküket, illetve nem nevelték.. Az apa monológja a film végén pozitívum volt, ő komolyan magába tekintett, és elismerte a hibáit. Ha egy mostani szülőnek nyomnánk az arcába azokat a beszélgetéseket amit a tinédzser korú gyerekük produkál, azt hiszem nem kicsit döbbennének le.. de azt is le merném fogadni, hogy százból egy ember lenne csak aki nem csak az okozatot látná, hanem az igazi okot is, és nem jönne ócska, kijátszható büntetésekkel. Sok mindent gondolok még ezzel a filmmel kapcsolatban, de azt előttem már Csernakakos, Anitabagwell, és Lesthat hosszabban kifejtette már, így most azt kihagynám. Nagyon jó film, csodálkozok rajta hogy ilyen kevesen látták csak... mindenképpen megéri megnézni!

23. Robin24 (2011-07-11 17:35.12)

Szomorú, de fantasztikus történet. [link]

22. Csernakakos (2011-07-10 10:51.29)

Szexuális erőszak. Egyesek szerint csak nagyon kivételes esetekben létezik, állitják ezt a kettőn áll a vásár elve alapján. David Swchimmer szerencsére nem csak örök(?) sorozatáról hires, de köztudottan szexuális erőszak-ellenes aktivista. Kitartó küzdelmének jelen állomását nagy örömömre nem egyoldalú, demagóg módon vázolja, de megpróbál minden oldalt körüljárni, számomra egyébként több-kevesebb sikerrel. Az ő és a történetirók együttes munkájának mérgezett gyümölcse az a mérhetetlen indulat, amit ez a kis mozi elinditott bennem. Ott az a teljeskörű kasztrálásra általam igen ajánlott pedofil rohadvány, az emberiség legalja, kinek esetében felesleges olyan mély jelentésű szavakat mint az erkölcs akár csak emliteni is, a másik végletért pedig egyenes kitiltás jár. Feledkezzünk el egy percre a legyűrhetetlen méregről, amit ennek a... pedofilnak akár az emlitése is kivált belőlünk, mert a film ennél sokkal jelentőségteljesebb témákból épitkezik. Engem óhatatlanul is felbőszitett az áldozat számomra rendkivül ellentmondásos karaktere. Eddigi filmélményeim alapján Briony Tallis talányos alakjához tudom hasonlitani, aki szintén megannyi kérdést hagyott lógni a levegőben, válasz nélkül. Hány éves kortól kezdődik a felnőttkor, azaz a pillanat, amikortól önállóan tudunk felelősségteljes döntést hozni? A tizennyolcadik gyertya elfújásáig nekem nincs felelősségem önmagammal szemben? Addig csak gyermeteg botlás létezik? Miért titkolom, ha vészhelyzetbe kerülök? A főszereplő kislány ugyanis - akit egyébként olyan briliánsan jelenit meg Liana Liberato, hogy az gyakorlatilag példa nélküli -, a legelső hazugságtól fogva tudta, hogy a szüleit nem fogja beavatni a kérdéses chatpartner életkorába. Miért nem hallgat kiváló ösztöneire? Hiszen láthatóan feszeng az autóban ülve, mégsem száll ki, mégsem rohan el a szállodából. Talán a kiváncsiság hajtja... De elég magyarázat-e, de főként: kellő ok-e a sablon, miszerint az iskola szépe nem örökbecsű barinője, s egyetlen korabeli fiút sem képes találni magának? És - kérdem ismét -, mi az, hogy felelősség? A szülő miért feledkezik meg a felvilágositásról, szóljék az a szexről vagy - és egyre inkább megkerülhetetlenül - az internet világáról? Továbbmegyek: hogyan gondolja bármelyik szülő is, hogy egy újabb kisgyerekhez vágott iPhone nem vezet majd ugyanoda, ahová az előző csevely? Talán a bizalom.. Amivel úgy gondolom, egyik karakter sem tud jól bánni, kivétel ez alól a lány osztálytársa. Egyébként is, mi az a bizalom? Családtagnak automatikusan, feltétlenül jár. Biztos, hogy ez mindig jó? Haladjunk előre: a lányban kizárólag az aktus pillanatában tudatosul, hogy mi történik vele. Sem előtte, sem pedig utána. Ez az igazán megrázó a forgatókönyvben, ettől emelkedik ki az átlagból, és emiatt (is) válhatna intő példának és kötelező tananyagnak az internettel ismerkedők számára (ezúttal legyünk optimisták, és ne emlitsük, hogy a Rekviem egy álomért rajongótáborának egy része a drogosok közül kerül ki). A lány viselkedése számomra az erőszak után vált felbőszitővé. Én nem hiszem, hogy a Natascha Kampusch-féle szindróma miatt nem tudasult benne oly sokáig, hogy mi is történt vele. Mindösszesen egyszerűbb volt ezt a "kellemetlenséget" elfeledni, s helyette okolni igaz barátnőt, weboldalt létrehozó perszónát, anyát, apát. Megjegyzem, utóbbival többször is vehemens konfliktusba keveredik, ahol egytől egyig az apa kerül ki "győztesen". Vajon miért? Elvégre, nézz már oda Clive Owen arcára: az a végtelen megsemmisültség, a kilátástalan űr megrázó és brutálisan félelmetes. Látható, hogy ő is csak vergődik, felemészti a végtelen düh a megrontóval és önmagával szemben. Azt hiszem, hogy ez az a kettősség, ami hiányzik a lányból. Nincs meg a vád, nincs meg az önvád. Legfeljebb olyan nevetséges irányban, mint az előbb is emlitett barátnő, és a többi.. Csakhogy ez egy nem működő És végezetül: dolgozd fel a filmet, és vess még egy, utolsó pillantást a megcsonkult családra. A menedékre, amely olyan biztonságot és szeretet adott, és amely már nincs többé. A törés, a tragédia olyan iszonyatos seb mindenki szivén, amely onnantól kezdve életed útján végigkisér. Vidd el a családod strandra, ünnepelj Halloweent, próbálj meg bizalmasan beszélni gyerekeddel, mosolyogj a fényképezőgépbe, mikor az addig boldogsággal átitatott családtagok őrült munkával igyekeznek őszinte mosolyt erőszakolni arcukra. Nem lehet és nem kell szavakba önteni a változást. Az ott van, és ha egyszer ott van, akkor mindig ott is lesz. Próbáld akárhogy is feldolgozni - add ki magad tizenévesnek a cseten, hogy levadászhasd lányod és családod megrontóját; folytasd a hétköznapjaidat a megszokott módon; seperd a szőnyeg alá -, eltüntetni úgysem fogod. De talán, ha elég toleráns vagy szeretteiddel, megtanulhatjátok elfogadni és együttélni vele.

21. Törölt felhasználó (2011-07-09 19:20.49) - (válasz Mekare 19. hozzászólására)

az Eden Lake ilyen téren nálam nagyobbat ütött. konkrétan kisebbfajta dührohamot kaptam utána.:)

20. Cantri (2011-07-09 14:55.43) - (válasz Anitabagwell 14. hozzászólására)

De) Csak nem a legjobb ilyesfajta oldalon vagyok fenn (sajnos), ahol az ilyen kevésbé ismert filmek egyáltalán nincsenek fent, hogy a régebbiekről ne is beszéljek...

19. Mekare (2011-07-09 11:53.09) - (válasz Anitabagwell 15. hozzászólására)

Épp azt akartam én is írni. hogy ide-oda forogtam...mert mindenkit meg tudtam érteni...persze az apát könnyebb volt, mert már oda vannak az a 14 ..pont 10 évvel,de még emlékszem milyen volt úgyhogy a bennem maradt tini is megrázkódott elég keményen. Nem, nem te haluztad..ott volt az a műbráner. Tényleg rettenetesen valós probléma, eddig is rettentő mérges lettem ha az unokaöcsém büszkélkedett vele, hogy chatelt valamelyik játékban, hát még ezután...eddig ismert volt előttem a veszélye, de az ilyen filmek nyilván közelebb hozzák az egészet és nem csak egy információ, hanem csontig hatoló tanulság. Elég sokféle érzelem ami végigfuthat az emberen egy ilyen film közben és után, de ami legjobban elért az most is a düh volt (legutoljára szerintem az Eden Lake-en lettem ilyen kibaszott dühös) wáááh

18. City225 (2011-07-07 23:44.34) - (válasz Törölt felhasználó 17. hozzászólására)

köszi a tippet amúgy, ja:)

17. Törölt felhasználó (2011-07-07 22:20.27) - (válasz City225 16. hozzászólására)

told ya!:)

16. City225 (2011-07-07 22:02.58)

Úgy érzem nekem is sikerült összefoglalni a film érlelte mondanivalómat, amelyet részben a sokk és a düh ihletett. [link] itt olvasható

15. Anitabagwell (2011-07-07 21:24.15)

Na, azt hiszem összeszedtem a gondolataimat. Lehetne nagy szavakkal dobálózni, de azt hiszem felesleges. Már az ismertető is magáért beszél - sejthetjük, hogy nem egy könnyed filmmel állunk szemben. Ami miatt különösen durva ez a film az az, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon valós dolgokkal állítja szembe a nézőt. És őszintén a csontomig hatolt a félelem, több szempontból is. Ha azt nézzük nem olyan régen voltam 14 éves (relatív, most jól esett leírnom :D), ha azt nézzük a húgom még nincs 14 éves, de nem sok év választja el tőle, és már azt is el tudtam képzelni, hogy a gyerekem kerül ilyen helyzetbe... Dehát mindegyis. Aki kapcsolatba hozható az internettel annak már nagyobbakat kell nyelnie. Minden szereplőt meg tudtam érteni. Számítottam arra, hogy durva film lesz, de minden elképzelésemet felülmúlt az, amit David Schwimmer összehozott. Végig olyan érzése volt az embernek, hogy akár ez a szomszédjában is megtörténhetne és egy cseppet sem hagyott alább ez a gondolat, sőt ahogy haladt előrébb a cselekmény, sajnos el kell ismerni: úgy egyre valóságosabbnak tűnt. Belegondolni sem akarok, hogy hány ilyen aberrált f*sz él ezen a nyomorult a világon. Persze, elkerülhetetlen volt: akarva akaratlanul is végiggondoltam. Ami még külön rettenet volt az a kislány viselkedése, hogy Ő mennyire sokáig hitt ebben a kapcsolatban. Hiába, mocsok nehéz elveszteni egy gyerek bizalmát, ez most arra volt példa, hogy bár sok embernek a legfontosabb ezt megőrizni, ebben az esetben nem volt más fontosabb annál, mint, hogy elveszítse. Az apát is annyira, de annyira meg lehetett érteni. Clive Owen meg egyszerűen tökéletes, mindent, de mindent imádok benne. Eddig képes voltam azért elfogulatlanul tekinteni rá, azt hiszem ezek után nem megy. Igen, telik ez a rohadt idő, mostmár Ő is apukákat játszik, de hogy.... nekem a The boys are back-nél is meggyőző volt, de itt most... szerintem tökéletesebb embert erre a szerepre nem lehetett találni. Catherine Keener is erős volt, a kislány meg egész egyszerűen félelmetes. Hát az biztos, hogy lehet valaki akármilyen jó színész, ezt azért embert próbáló lehetett leforgatni. A rendezést rettenetesen bátornak tartom, kevesen merték volna ezt így megcsinálni. Azt hittem a Hard Candy herélős jelenete után nem látok megdöbbentőt, de ebben az esetben.... más is látta a műbránert vagy csak én haluztam be?! Áh, rettenetes komolyan. Mintha valaki a szívemet facsarta volna. Annyira tennék valami az ilyen rohadékok ellen, annyira, de annyira. Nem tartom valószínűnek, hogy újra előszedem ezt a filmet, de mégis az kell mondjam, hogy nagyon fontos és látni kellene mindenkinek. Annyira valós probléma, hogy ettől valósabbat nem is tudom, hogy fel lehet-e hozni a 21.században. Ha már csak figyelemfelkeltés céljából készült, akkoris megérte. Ha már egy ember szemét kinyitotta, aki eddig nem hallott - vagy nem akart - ilyesmiről hallani, akkoris megérte. Erős, bátor alkotás ordító valósággal és segélyhívással. A vége pedig csak egy még nagyobb pofont ad, mikor felkeltem a székből a stáblistánál arra gondoltam, én már semmin nem lepődök meg ezek után. Ez van. Ilyen kemény az élet.

14. Anitabagwell (2011-07-07 20:50.12) - (válasz Cantri 13. hozzászólására)

nem torrentezel?

13. Cantri (2011-07-07 20:01.23) - (válasz Anitabagwell 12. hozzászólására)

Rég kiszúrtam már magamnak, de akkor jobban sietek majd megtekinteni, csak még nem tudom honnan szerezzem meg.

12. Anitabagwell (2011-07-07 19:43.04) - (válasz Cantri 10. hozzászólására)

akárhogy gondolkodom... idén én még nem hiszem, hogy láttam erősebbet. annyira ordít belőle a realitás hogy váááh, egyszerűen fel sem fogom komolyan. na meg David Schwimmer ebbe hogy tudott így belenyúlni komolyan. Meglepett. Nagyokat megszégyenítő rendezés.

11. City225 (2011-07-07 19:43.03)

Hát nem tudnám erre a filmre azt mondani hogy jó, de azt h rég váltottak belőlem ki ennyi indulatot az biztos..

10. Cantri (2011-07-07 19:41.19)

Nofene ennyire jó lett?

9. City225 (2011-07-07 19:39.28) - (válasz Anitabagwell 7. hozzászólására)

Árérzem.. ennyi indulatot rég éreztem magamban

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Bertó!!!, 2019-10-10 15:04	38 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Trust adatlap

Eredeti cím: Trust

Évszám: 2010

Rendezte: David Schwimmer

Szereplők: Clive Owen, Catherine Keener, Jason Clarke, Viola Davis, Noah Emmerich...

További információk

Szereplők fórumai

- David Schwimmer - Vélemények

- Clive Owen - Vélemények

- Jason Clarke - Vélemények

- Catherine Keener - Vélemények

- Viola Davis - Vélemények

- Noah Emmerich - Vélemények