Hát én akárhogyis, de sajnáltam Rourke-ot! A való életben és a filmben is! De nem azért, mert ahogy élt, vagy mert lecsúszott, stb., hanem mert megpróbálta a lányával fel venni a kapcsolatot, és egy hülye k.rva miatt elszállt ez a dolog. Mert ahogyan a csaj előadta, hogy vége, az akárhogy is, de kemény volt! Viszont annak örültem, hogy Pam-mel egy hullámhosszra kerültek! "Guns N' Roses a király!"

143. Trashfan (2009-07-14 15:09.59)

- (válasz Kahlo 139. hozzászólására)

Pont azért nem mutatják, hogy mi is történik, mert rád van bízva.

142. Peti777 (2009-07-14 15:07.23)

- (válasz Zajecka 141. hozzászólására)

Legalábbis valószínűleg.De szerintem is.

141. Zajecka (2009-07-13 16:11.25)

ill bele.

140. Zajecka (2009-07-13 16:11.17)

- (válasz Kahlo 139. hozzászólására)

meg.

139. Kahlo (2009-07-13 16:05.37)

Nagyon jó film, több kéne ilyen jó alkotásokból! De a végét nem értem, leugrik és belehal?

138. Denny90 (2009-07-01 21:20.50)

Darren Aronofsky a Requiem egy álomért c. örök klasszikusával bebizonyította, hogy ott van a legnagyobb rendezők között. Hihetetlenül kegyetlen realitásával tűnt ki a tömegből, és lelkileg talán a legkeményebben nyomot hagyó alkotás, amit valaha láttam. A második fontos Aronofksy film a Forrás volt, ami nálam ott van minden idők legnagyobb művei között, egészen pontosan nekem minden idők 6. legjobb filmje. Így hát természetesen nagyon vártam a Pankrátor-t, amelyben Mickey Rourke alakítása volt a legnagyobb esélyes az Oscar-ra. Igaz, nem kapta meg, de ez nem sokat számít. A film jobban hasonlít a 2000-es Requiem-re, mint előző filmje. Persze az alaphelyzet teljesen más, de arról szól, hogy egy ember hogyan veszít el mindent maga körül, hiába nagy név a sportban.
Mickey Rourke ugyanis egy pankrátort alakít, bizonyos Randy 'The Ram' Robinson-t, aki fénykorát élte a nyolcvanas években. 20 év telt el legnagyobb mérlőzése óta, és most a visszatérésére készül. Persze ez előtt van még pár meccse, és ezeken is bizonyít. A második ilyen meccsén azonban kiderül, hogy egészségi állapota már nem a régi, szíve sem bírja már sokáig, ha tovább folytatja. Úgy dönt, hogy befejezi, és rendbe hozza a lányával is a kapcsolatát. Ez mellett megpróbál igazi barátságot kialakítani a helyi bár egyik táncosnőjével, akiben sokkal többet lát. Randy-t hamarosan hatalmába keríti a remény, hogy talán tényleg van kiút a szerencsétlenségből, de lassan rádöbben, hogy saját hibáin egyszerűen nem tud változtatni, akárhogy is akar... Így határozza el, hogy mégis vállalja az utolsó összecsapást régi ellenfelével, akár mégha az életébe kerül is...
Az egész film tökéletesen rendben van. Ha stílusát nézem akkor az eddig látott filmek közül a Rocky-val és a Dühöngő bikával kellene összehasonlítanom. Maga a Rocky nálam nem volt akkora nagy klasszikus, a Dühöngő bika annál inkább (főleg Martin Scorsese, Robert DeNiro és Joe Pesci-nek köszönhetően), de a Pankrátor még az 1980-as klasszikusra is rátesz egy lapáttal. Ahogy a Dühöngő bikában is a hatalmas alakítások voltak a lényegesek (R. DeNiro/J. Pesci), úgy itt is Mickey Rourké a főszerep. Egyértelműen Oscar-t érdemelt volna, szerintem ha összevetem Brad Pitt Benjamin Button-ben nyújtott alakításával, akkor azt is egyértelműen lekörözi. Az alap dráma/sport műfajhoz ráadásul még hozzájön Darren Aronofksy egyedi filmkészítése (ami lenyűgöző) és persze Clint Mansell zenei aláfestése, ami ha nem is olyan meghatározó, mint a Requiem-ben és a Forrás-ban, attól még tökéletesen rendben van. (Egy ilyen filmnél ráadásul az original score nem is illene akárhová, a legdrámaibb jeleneteknél van fontos szerepe.)
A film minden kis részlete teljesen rendben van. Remélem ebből is olyan nagy klasszikus lesz, mint a két említett azonos stílusú filmből. Darren Aronofsky meg, hát ő, ő egyszerűen nem tud gyenge filmet csinálni...

137. Mangilla (2009-06-30 08:30.32)

Az elvárásaim magasak voltak a Wrestlerrel kapcsolatban, hiszen Aronofsky maga állította nálam magasra a lécet a Rekviemmel és a Forrással... meg aztán mindenki csak áradozott Mickey Rourke-ról... szóval, ez a film kihagyhatatlan volt:)
Másfelől viszont általában nem kedvlem a sportfilmeket, a wrestling pedig mégcsak nem is sport számomra...
Nos, jelentem, Darren ezúttal is megugrotta a szintet:P
Először nem igazán tetszett a kézikamerás megoldás, de aztán már fel sem tűnt, sőt, a legtöbbször kifejezetten jó megoldásnak bizonyult (pl. abban a jelenetben, amikor Randy a bunyós "bevonulózenéjére" megy ki a közért raktárából a bolti közönség elé:P).
A sztori önmagában még nem túl eredeti, láttunk már ilyen levitézlett bunyósokat, de mondjuk az, hogy ezúttal nem bokszról, hanem wrestlingről van szó, adott neki valami különleges "bukét".
Az régóta nyilvánvaló volt számomra, hogy a pankrációban nem sok váratlan esemény van, de azért meglepett az a baráti hangulat, ami a "harcosok" öltözőjében uralkodott - ez ugyanis meglehetősen eltér a sportolók között megszokott, sokszor pattanásig feszült légkörtől. Ennek nyilván pont az előbb említett kiszámíthatóság lehet az oka: mivel a meccsek előre le vannak zsírozva, a harcosoknak nincs okuk ellenségként tekinteni egymásra - a versengésnek ugyanis nincs tétje - legalábbis a hagyományos, sportkörökben elterjedt értelmezésben.
Énszerintem ez lehet a fő kölönbség mozgatórugója is, ha mondjuk a Rocky Balboával vetjük össze ezt a filmet (mely összehasonltás eléggé magától értetődő) - míg Rocky jórészt sportteljesítménye alapján (melybe azért a szerencse is sokszor besegített) küzdötte fel magát az élre, addig a "Kos" - elismerésre méltó fizikai "tettei" ellenére - jórészt a menedzserek (illetve közvetve a közönség) által jutott/maradt az élvonalban.
Valószínűleg a két eltérő "sportfelfogás" miatt alakult máshogy a két bunyós élete is - ugyan Rockyé sem volt a legrendezettebb, azért mégiscsak jobban beilleszkedett a társadalomba (még némi családi élete is volt sógorával, meg a végén a fiával is), mint Randy, aki erre képtelen volt, még akkor is, amikor már nagyon itt lett volna az ideje, hogy végre magával, és emberi kapcsolataival törődjön... :(

A pankráció hívévé ugyan nem váltam a film hatására, de ezentúl egy kicsit jobban értékelem őket.
A bunyós jelenetek egyébként nagyon jól voltak fényképezve.

Mickey Rourke-ot nem akarom nagyon dicsérni, jópáran megtették előttem: le a kalppal előtte - olyan szinten tudott azonosulni szerepével, hogy már-már dokumentumfilm jellegűvé vált Randy története... El sem hiszi az ember, hogy ez a fickó valamikor hölgynézők ezreit hozta lázba a 9 és 1/2 hétben...
Marisa Tomei számomra már több alkalommal bizonyított, és most is megerősítette, mennyire jó színésznő - és, nem utolsó sorban, mennyire jó NŐ...
Meglepetés volt számomra Randy lánya - a vásznon töltött, viszonyag rövid jelenléte ellenére nagyon jól alakított Evan Rachel Wood.

Végül, a hangulatról - Aronofsky most sem hazudtolta meg magát:)
Bár a Rekviemtől messze van, azért a Pankrátor sem az a rózsaszínű mesevilágot bemutató hollywoodi giccs... Nagyon is odavág minket, főleg az utolsó (kb.) félórában, amikor _SPOILER_ Randy külvilággal kezdeményezett kapcsolatai egymás után mondanak csődöt... Nagyon megsajnáljuk szegény öreget, pedig ő tehet róla... Kár érte, mert alapvetően nem volt rossz ember - ez egyértelműen látszott a "kollégák" hozzá való viszonyulásán, meg, hogy a pultnál milyen kedvesen kezelte a vevőket...
Nagyon kíváncsi lennék, hogy a filmben szereplő, ifjú, "magukat játszó", valódi panrátorok vajon magukba szálltak-e Randy történetét látva? Hiszen könnyen lehet, hogy rájuk is hasonló sors várhat...

136. VitoCorleone (2009-06-17 20:14.28)

Nagyon jó film. Micky Rourke mellett nagyot alakít még Marisa tomei és Evan Rachel Wood is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

135. Kismiska (2009-06-15 19:28.45)

- (válasz Zajecka 132. hozzászólására)

Ha már dogma, ajánlom a Julien Donkey Boy-t Harmony Korine-től:)

134. Kismiska (2009-06-15 19:26.42)

kemény film,
SPOILER
az elején még azt hittem, hogy több szó lesz benne a fiatal koráról, de a végén azt gondoltam, hogy ez így volt jó.
Sallangmentes, letisztult, dokumentarista jellegű mozi, 5 pont részemről.

133. Langelus (2009-06-04 21:28.03)

Magát Rourke-ot is megindíthatta a film pozitív fogadtatása és a Golden-Globe. "Tizenöt éven keresztül szartam a karrieremre, de A pankrátor rendezője, Daren Aronofsky új esélyt adott."

132. Zajecka (2009-06-04 12:05.50)

hát, akár propaganda film, akár nem, aronofskytól rossz filmet még nem láttam, így ez sem lett az. Sőt, ez egy nagyon nagyon jó film, és szégyen gaylázat hogy mickeyhez nem vágátk oda az oscart a szerepért, mert élete legjobb alakítását nyújtotta. olyan alakítást, ami bármelyik nála nagyobb színész becsületére is vált volna. folyton elszorult a torkom miközben néztem, én bevallom, nagyon sajnáltam randy-t hogy úgy él ahogy, hogy elcseszte az életét, hogy nincs senkije, mert egy jószívű, kedves hapsi. hogy régen milyen volt, arról persze nem tudhatunk, de a jelenben nekem elég szimpatikus figura volt. végig drukkoltam neki hogy összejöjjön a csajjal, kibéküljön a lányával stb stb, bár éreztem hogy nem így lesz. már csak aronofsky filmjeiből kiindulva valahogy lehetett tudni hogy nem happy end lesz nagy összeborulásokkal és közösen sírással.
mindenki elsőrangúan játszott a filmben, mickey, evan rachel wood, marisa tomei is remek volt, és nem mellesleg remekül is néz ki.
a karakterek igaziak, és mélyen emberiek.semmi túllihegés, semmi felesleges fakszni, sallang, úgy jó ahogy van.
nagyon tetszett a dogmás kamerakezelés, az, hogy a kamera sokszor csak úgy megy randy után, pont úgy ahogyan a pankrátorok után megy, mielőtt kilépnek a ringbe.kicsit nekem így olyan értelmezést kapott, hogy az élet maga is egy ring, ahol küzdeni kell. ez főleg annál a jelenetnél volt érezhető, ahol randy kilép a csemegéspulthoz. mikor pedig bevonul a sweet child o mine-ra, a hideg rázott :) egy interjúban mesélte hogy amíg bokszolt, addig ez volt a kivonulózenéje, felhívta axl-t hogy nem bánja e, ha benne lesz adal a filmben, majd felhívta bruce springsteent hogy írjon már egy dalt a filmhez. :)
a vége igazából kiszámítható, mert mint már mondtam sejteni lehet hogy nem happy end, mégis az ember szíve összefacsarodik. engem fejbevágott.
nagyon tetszett.

131. Balti1989 (2009-06-03 21:20.42)

Csak csatlakozni tudok, szerintem is egy nagyon jó film volt!

130. Fođri (2009-05-27 15:19.22)

Szeretem a pankrációt, ezért kíváncsi voltam a filmre.
Aztán persze kiderült, hogy nem csak arról szól, hanem nagyon sok másról is.Méltathatnám hosszú sorokon keresztül, de minek...egy fantasztikus film, egy zseniális, élete alakítását nyújtó Mickey Rourke-kal.:)

129. KareszFaszi (2009-05-26 23:01.30)

Sőt a moziBAN még kevesebben:))))

128. T.david88 (2009-05-26 22:22.03)

- (válasz Mekare 127. hozzászólására)

pontosan

127. Mekare (2009-05-26 18:36.09)

- (válasz Brigi fcb 126. hozzászólására)

Mert már mindenki megnézte otthon,olyan kurva sokára ért ide :D

126. Brigi fcb (2009-05-26 18:34.23)

[link]

anyám de szarok itt egyesek! a pankrátort alig nézik meg a moziba! ennyire igénytelen embereket!

125. T.david88 (2009-05-26 13:11.45)

nemkell elolvasni a leírást:)...sokszor vagy elrontja a filmélményt vagy nem is az van benne....sztem

124. Szabobodani (2009-05-25 20:39.49)

Hát ja, a leírás kicsit el van cse**ve...
No mind1.
Szerintem nem volt egy nagy alkotás, holnap már alig fogok rá emlékezni. Persze voltak benne olyan jelenetek is, amik megmaradnak bennem. Talán csak túl fiatal vagyok, hogy megértsen...(második x előtt vagyok 3 évvel :D)

123. Chomb (2009-05-22 11:18.13)

Bazdmeg! Nemtom kiirta a film alaptörténetét?,de kurvára nem igy van!Nem is költözik a sztriptiztáncosnőhöz?!
Megkeresi,a fiát mivan?Aki irta ezt inkább nézze meg ,a filmet!

122. Jerryco (2009-05-22 05:49.27)

Akkor már én is:
Mickey Rourke a férfi. (Volt valamikor... Egy ideál, egy állat) Az a pasi, akinek csókjától egyszerre alélt el Kim Basinger és okádta ki a belét.
Mickey nem volt rossz színész. Ezt tudtam, mert láttam az Angyalszívet és a Sárkány évét is. A 9 és fél hetet persze talán dacból sem néztem meg, de ahogyan hallom, egy generációnyi pisis bugyit hagyott maga után.
Mickey azután eltűnt a süllyesztőben. Odakint biztosan jegyezték, de a magyar filmkiadás egyszerűen nem vette észre. Ha valamit csinált is, mi sokáig nem tudhattuk meg. Mert nálunk nem "jegyezték".
Azután Rodriguez rendező úrnak és Frank Miller aberráltnak sikerült őt kikaparni az izzadtságszagú ringek és B mozik világából, először a "Volt egyszer egy Mexikó" című film kedvéért, majd a sokkal elvontabb és kifejezőbb "Sin City" kedvéért.
Akkor Mickey, mint Marv, újradeffiniálta színészi karierrjének intervallumát. Ő volt a karakter és az volt ő. Talán még a filmbeli partnernőket is megdugta, de ezt pont úgy leszrtam, mint, hogy mi kerül a szalámiba, amit élvezettel habzsolok a pofámba bele.
Mickey ezek után és előtt nyomult pár szarba is de közben egyzsre csak robbant a bomba: A pankrátor.
Darren A. filmje, aki eddig bármit csinált, az nem volt szokványos. Darren A. első filmjét nem szeretem. Nem is szerettem... Ma sem. Végig sem néztem. Talán a véleményem nem fog változni, de végig fogom nézni.
A második komoly és jegyzett filmjét, a Requiem egy (rém)álomért-et viszont bálványozom. A téma és a megvalósítás elvileg, megfelelő bevezetéssel a legkeményebb drogost is vissza kell, hogy rántsa a tudatos létbe. Amikor először moziban láttam az én drogom az Extasy és egy negyven fölötti nő volt.
A film pedig felébresztett. Éntudatra. Leálltam mindkettővel. Van egy olyan érzésem, nem kicsi mértékben a film miatt is. De egy biztos, mikor végül elbúcsúztunk; fellélegeztem.
A film felszabadított. Felkapcsolta a villanyt és az ember látta azt, amit addig talán sosem.
A sötétben felszakadozó tapétát. A porcicákat az ágy alatt. A megfakult vért a sarokban.
A szenvedély öl, legyen bármi is a trágya - ill. tárgya.
Aztán jött a Forrás.
Aronofsky talán legvitatottabb filmalkotása. Direkt írtam így és nem filmnek.
A forrás egy remekmű. Nem állítom, hogy érteném - kicsit olyan, mint egy Jacson Pollock festmény - de tetszik. Majd' minden perce.
Rachel Weisz jó. Hugh Jackman még jobb. A zene és fényképezés pedig vitt mindent.
Azután eltelt pár év és a rajongók vártak. Első hírek: Darren Rourke-kal forgat filmet.
- Kivel? Azzal a baromarcúval, aki szétverette a fejét? - igen...
Azután megtudtam a munkacímet: - Harcos.
De le sem szartam.
Végül mindehol hallom: Jön a Pankrátor.
Hoppá... valami lesz itt kérem.
Izgultam is rendesen. Ezzel a rendezővel, Rourke nem tudja elbaszni. Mert akkor még azt hittem, Mickey lesz a leggyengébb láncszeme a filmnek.
Hatalmasat tévedtem.
Az ál és egyben fiktíven dokumentarista történet azt mutatja meg, amit átél egy egyszerű ember.
Hiába végzi a világ egyik legnagyobb kanyaló munkáját a Kos, attól még ráment fiatalsága, családja és az élete.
A pankrátorok azon kívül, hogy a legnagyobb bábjátékosok, manipulátorok, maguk a bábok.
Ezeket a bábokat pedig nem kímélik, hiszen alárendelik a harcnak, fájdalomnak és bizony, néha egyenesen a vérnek is.
A Kos csak egy apró csavarja az Amerikai éhséget csillapító gépezetnek.
Persze pont a kizsákmányolás miatt mára megfáradt, törődött és beletörődött figurája lett szakmájának.
A név, ami mögött van egy múlt, de ami nem biztosítja a jelent.
Jó ember. Hibái ellenére is. Tudja, hol a helye és nem akar ebből erőszakkal kitörni. Inkább türelemmel.
Azután egyszerre jön jó, és rossz. Lehetőség a hírnév örökkévalóvá tételére, de másik részről magára a halálra is, akár.
De mit neki a halál?
Ez nem a legjobb Aronofsky film, de talán a legjobb Mickey Rourke mozi.
Lassan hömpölygő, naturalista dráma.
Látnod kell!
Ha nem tetszik, annak egy oka lehet: Magadra ismertél benne!

121. Coles (2009-05-22 02:23.02)

..A legmegindítóbb jelenet azonban mégsem ez, hanem az a pár perc, mikor „A kos“ a rajongóival találkozik. A helyiségben a régi nagyok foglalnak helyet, s várják a látogatókat. Randy unottan néz körül a teremben, azonban megakad a szeme „sorstársain“, s e közönségtalálkozón rádöbben valamire... Vagy ez első fellépés (zene és ováció mellett, mindvégig hátulról mutatva a főhőst) a húsboltban... Vagy az eladóként lezajló párbeszédek. Vagy az az összecsapás, melyet a következő párbeszéd(részlet) vezet be:
- Aztán óvatosan azzal a tűzőgéppel!
- Nem lesz baj uram!
S a vég! A vége: Kos Prés! Kos Prés! Kos Prés!
A film forgatókönyvét Robert D. Siegel írta, Maryse Alberti fényképezte, a zenével pedig Clint Mansell szolgált, valamint a „Boss“, Bruce Springsteen (jutalma: Golden Globe, a legjobb betétdalért). Mindannyian mesterek a szakmájukban. Azonban mégse várjunk egy pörgős, felturbózott, akciódús 111 percet. Majdhogynem dokumentarista jellegű az alkotás. Lassan épül fel és bontakozik ki, minimalista eszközökkel mutatja be e drámát. Nem véletlenül kilincseltek vele több helyen is, a forgalmazók fanyalogtak az ötlet hallatán.
S mit hoz majd a jövő? Az alkotás már visszatermelte a ráfordított milliókat, sőt, túl is szárnyalta azt. Bátortalanul emelgették a vásznak számát az USAnkában, így növekedő tendenciát mutatott, hosszú időn keresztül. Mickey Rourknak és Darren Aronofskynak azonban elválnak útjai. A színész előtt (sajnos) valószínűleg egy Randy-féle életpálya áll (ne legyen igazam!), olyan előkészületi stádiumban lévő alkotásokhoz adta nevét, mint a 13 (2010, r.: Géla Babluani), a Vasember folytatása (Iron Man 2, 2010, r.: Jon Favreau) és a Rambo (2011, r.: Sylvester Stallone) ötödik része. A rendező pedig eltűnhet egy csapóajtó mögött, melyen a Hollywood felirat áll. Ő rendezi ugyanis a nem éppen szerény költségvetésű Robotzsaru (Robocop, 2010) remakejét...
Vajon hányan gondolnak most David Fincherre? Jöhetnek a jelölések.

120. Coles (2009-05-22 02:22.22)

..életvitelét egészen addig, míg (szó szerint) bele nem pusztul. Azonban az egészségi állapota közbeszól, az egyik „fellépés“ után szívroham taglózza le, így választás elé állítja az élet: keres egy rendes állást, s próbál a realitás talaján egyensúlyozni (ebben segítenék a lánya és egy sztriptíztáncosnő), vagy a ringben mond búcsút az életétől. Talál is egy „rendes“ állást, húsbolti eladónak áll, azonban egy megszegett ígéret után újra a ringben találja magát.
Randy "A Kos" Robinson szerepében Mickey Rourke, aki (Sean Penn Oscar-gálán elhangzott szavaival élve) visszatért, s újra a csúcson van. Pedig az ő pályafutása is megfeneklett a kilencvenes években („Nineties sucks!“), akárcsak az általa megformált pankrátoré. A nyolcvanas évek sikerei ( Az étkezde-Diner, 1982, r.: Barry Levinson; Angyalszív-Angel Heart, 1987, r.: Alan Parker) után mélyrepülés köszöntött be. Botrányok, alkohol- és drogfüggőség, visszatérés a bokszhoz, plasztikai műtétek... S azok a filmek? Olyan produkciókhoz adta a nevét, melyekkel B-kategóriás sztár lett. Aztán szép lassan feltornázta magát az élmezőnybe. Az A por (Spun, 2002, r.: Jonas Åkerlund) szakácsaként, vagy a Sin City – A bűn városa (Sin City, 2005, r.: Frank Miller - Robert Rodriguez - Quentin Tarantino) Marvjaként sejteni lehetett, hogy újra a csúcsra tör. Rourke telitalálat lett, főleg, ha belegondolok, hogy először Nicolas Cage érdeklődött a szerep iránt! Olyan remekül alakítja a kiégett pankrátort, hogy a közönségsiker mellett a kritika is ódákat zengett a színészről (a teljesség igénye nélkül: Bostonban, Chicágóban, Floridában, San Diegóban, San Franciscóban és Torontóban is a legjobb színésznek választották, s az Independent Spirit Award (USA) elismerését, a Online Filmkritikusok Szövetségének, valamint a Washingtoni Filmkritikusok Szövetségének díját is elnyerte. BAFTA, Golden Globe, csak az a fránya Oscar bácsi nem akart jönni).
Marisa Tomei remek választásnak bizonyult, tökéletesen illik a főhős mellé. Nem mai csirkéről van szó, a hölgy bizonyított már szakmájában (1993-ban Oscar-díjat kapott a Vinny, az 1ügyű - My Cousin Vinny, 1992, r.: Jonathan Lynn – című filmben nyújtott alakításáért). Cassidy sztriptíztáncosnőként azonban többet lát a valóságból, mint a pankrátor. Nála a munka nem folyik össze magánéletével („A klub és az élet nem keverhető össze“). Egyedül neveli fiát, s azon kívül, hogy a foglalkozása nem leányálom, még küzdenie is kell az ügyfelekért, mert öregnek számít már az iparban. Ő veszi rá Randyt, hogy keresse meg régen látott (leszbikus) lányát.
Stephanie (Evan Rachel Wood, Marilyn Manson barátnője, olyan filmek szereplője, mint a S1m0ne, 2002, r.: Andrew Niccol; Az Eltűntek, The Missing, 2003, r.: Ron Howard; vagy a Kalifornia királya, King of California, 2007, r.: Mike Cahill) viszont hallani sem akar az apjáról. Az első találkozás így kudarcba is fullad. Randy azonban nem adja fel. Tanácsot kér Cassidytől, aki segít neki ajándékot vásárolni. Lassan be is indul az apa-lánya kapcsolat, sétára indulnak az emlékek ösvényén. Mikor az öreg a múltról, s a hibáiról kezd el mesélni, szinte érezni a leheletét, ahogy kiszárad a torka, s búskomoran kaparja elő a régmúltat. Az azt követő tánc ugyan majdnem kiveri a biztosítékot, de belefér a jelenetbe..

119. Coles (2009-05-22 02:21.11)

„De a fenébe is! Még itt vagyok! Én, a kos!“ – Mickey Rourke újra a csúcson!
Darren Aronofsky új ajtón lépett be! A negyven éves amerikai rendező negyedik nagyjátékfilmjével, A pankrátorral (2008) ismét bebizonyította, hogy a legnagyobbak között a helye. A rövidfilmekkel (Supermarket Sweep, ´91; Fortune Cookie, ´91; Protozoa ´93) induló alkotó olyan remekművekkel örvendeztette meg a mozi szerelmeseit, mint (aki ismeri pályafutását, már ugorhat is a következő bekezdéshez, vagy elmorzsolhat egy ásítást) a matematikus zseni történetét elmesélő Pi (1998), a függőség alapfilmjének számító Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000) és a gyönyörű látványvilágot teremtő A forrás (Fountain, 2006).
S most itt a legújabb gyöngyszem! Legújabb? A tengerentúlon már 2008 decemberében vetítették a mozik, sőt, ma már a dvd-piacon hódít. Nem is beszélve arról, hogy diadalmenetét még tavaly ősszel kezdte, a 65. Velencei Filmfesztiválról elhozta az Arany Oroszlánt (mellékes, hogy a Goodbye Solo - 2008, rendezte: Ramin Bahrani - című alkotást kiemelt programon kívül vetítették) . A magyar vetítés május 21-től kezdődik, s alig egy éves késéssel talán a szlovák mozik is bemutatják...
Addigra viszont megerőszakolják a világhálón/ról a türelmetlen filmrajongók, hiszen az Oscar-gála már csúcsra járatta a versenyben lévő filmeket. Pedig érdemes vele várni, a filmszínház adja vissza leginkább egy-egy mestermű varázsát. S mire érdemes várni? Nincsenek videoklipszerű vágások, nincs szürrealizmus vagy alig követhető akciójelenetek, van viszont önirónia, nagybetűs SZÍNÉSZET, emberi drámák és betekintés e különleges sport kulisszái mögé. Érdemes még megemlíteni, hogy a rendező nem vacakol a manapság oly divatos eredetboncolgatással.
Akkor ez most sportfilm (netán zsánerfilm)? Létezik egyáltalán ilyen műfaj? S lehet még újat mondani/mutatni ebben? Sportfilmnek nevezhetjük, hisz´ a pankráció világát is körüljárja, bemutat abból egy szeletet, viszont nem vonultat fel kliséket, nem adagol közhelyeket, hanem igazi, emberi drámát tár fel az alkotás. „A Kos“ vászonra vitt kálváriája túlszárnyalja az olyan alkotásokat, mint a Minden héten háború (Any Given Sunday, 1999, r.: Oliver Stone) , sőt, még a Rockyt is (1976, r.: John G. Avildsenis), s felsorakozik az olyan filmek mellé, mint a Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby, 2004, r.: Clint Eastwood), vagy a Dühöngő bika (Raging Bull, 1980, r.: Martin Scorsese).
A film története (kókusz)dióhéjban: a dicső nyolcvanas évek végén, pont húsz évvel ezelőtt, Randy "A Kos" Robinson a pankráció csúcsait ostromolta, rajongók sokasága előtt győzte le Ayatollah nevű ellenfelét. Azonban csillaga leáldozott, s a „szaros kilencvenes évek“ alatt, ahogyan a jelenben is, csupán külvárosi edzőtermekben küzd a hallássérült főhős, nevenincs ellenfelekkel, rajongóknak, aprópénzért. Lerobbant lakókocsiban él - ahol a szomszéd kissráccal játsza el újra és újra a „nagy csatát“, Nintendón ( mi az a „Call of Duty 4?“) - bár annak bérletét sem bírja fizetni. Alkalmi munkákból tartja el magát, sztriptízbárok gyakori vendége,s az alkoholt sem veti meg. Nem is zavarja különösebben, folytatná..

118. Coles (2009-05-22 02:21.05)

Üdv harcostársak!
Ritkán írok véleményt egy-egy filmről, mert nem hiszem, hogy sok újjal tudnék szolgálni. Most viszont találtam pár gondolatot, ami talán nem von le a film értékeiből. Aki még nem látta, annak nem ajánlom, az élvezhetőségéből sokat levon a "poénok" ellövése vagy a részletek tisztázása. Talán túl csapongó, utószerkesztést is igényelhet, de elég a nehézkes bevezetésből, ecce:

117. Kuli35 (2009-05-21 23:18.16)

Nagy film!!!!!!!!!!!