A stílus maga az ember...
Ezek a "gyászolók" (itt is és a köz. oldalakon) ahol jobbnál-jobb, egymással versenyre kelve, hogy ki tud szebb, díszesebb búcsúztatót beírni hát...az embernek felfordul a gyomra. Mármint a jóérzésűnek.
Persze ezek mögött a búcsúztatók mögött nincs semmi. Annyit is érnek. Semmit.
És jöjjön egy VALÓDI búcsúztató:
Venczel Vera kora legnagyobbja volt (nyugaton világsztár lehetett volna), az ismert mozi-tv párviadalban a hatvanas-hetvenes évek fordulóján is győztesen került ki a harcból átnyergelve a képernyőre (ahol változatlanul születtek kitűnő alkotások míg a mozikban a rendezők olyan filmeket kezdtek csinálni aminek nem volt nézője) de aztán egy jó 25-30 éve (rendszerváltás?) már nem nagyon történt vele semmi olyan ami a nagyközönség figyelmét is felkeltené. A színház szűk kör. A kollégák elmentek, kikoptak...stb. Szerencsétlen körülményű volt a kinézete is (mármint idős korában) itt is vannak erről a korszakáról képek egy-két jóakarójától...míg annak idején a legszebbek közé tartozott. Ha nem a legszebbnek. Erről sajnos itt nincs kép.
Összességében Venczel Vera a magyar filmművészet első sorába tartozik aki a körülmények miatt külföldön nem lehetett az első vonalban és a filmjei által amelyeket ha játszik a köztévé örökké fog élni. Egy színész számára ez a legtöbb. Életében a közönség szeretete míg a földi élete után az örökkévalóság a játszott filmjei révén.
Nos így néz ki egy búcsúztató még ha rövid is. De a nyugodjon békében meg legyen neki könnyű a föld meg stb...annyi mint a semmi. Az a lusta semmi emberek szövege. Odaköpnek valamit valahová aztán mennek tovább.
Én egyébként nem vagyok megrendülve V.V halálán hiszen egyrészt aki meg szület meg is hal másrészt ismétlem a filmjei révén örökké él. |
