Utolsó hozzászólások:
| Az 50 első randi - Vélemények (2013-07-09 12:27.52) |
Első "ránézésre" egy hétvégi, kellemesen üdítő film benyomását kelti. Nem kellenek hozzá nagy színészi alakítások, nincsenek benne hatalmas szavak..., mégis számomra több ennél!
Ha alaposan belegondolunk - félretéve, hogy a lány betegsége alaposan közrejátszik az események alakulásában -, így kellene élni az életünket. Minden nap "megismerni" a szerelmünket; minden egyes napot értékelni, hogy együtt lehetünk; minden nap dolgozni azért, hogy összetartozunk...; minden egyes nap köszönetet mondani, hogy van a másik...
Sajnos a kapcsolatok többsége azért megy/mehet könnyen mellékvágányra többek között, mert miután a két emberből egy pár lesz, egy idő után már nem tesznek semmit a kapcsolatukért. Elsilányul, eltemeti őket a hétköznapok szürkesége..., és ezt hagyják is.... Ez a kapcsolat - s ahogy írtam is, a lány betegségéből adódóan "kényszeríti" a srácot, hogy minden nap újra és újra kezdje az egészet; bár halkan megjegyzem, hogy azért ez is hatalmas dolog, hogy nem hátrált meg, hiszen simán mondhatta volna, hogy "jó csaj, de azért ennyire nem" - kisarkítva jó példa arra, hogy ha minden napot úgy élnénk meg a párunkkal, mintha az lenne az első... vagy talán az egyetlen, lehet javulna, mélyülne a párkapcsolatok többsége....
Természetesen helyhiány miatt, és mivel ez nem elsősorban filozófikus oldal :), tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad abba a hibába beleesni, hogy "skatulyázzunk"..., én sem szeretem, hiszen az élet nem fekete és fehér. Millió és millió összetevője, útvesztője, lehetősége, tanítása van egy kapcsolatnak..., mégis úgy hiszem, hogy jó tanulólecke a párkapcsolatok mindennapjainak megéléséhez, annak értékeléséhez, mélyítéséhez ez a film..., még ha "csak" egy kedves, szórakoztató filmnek is néz ki, elsőre! |
| A következő három nap - Vélemények (2013-07-07 09:49.07) |
Nem emlékszem rá, hogy ezt a filmet 2011-ben mennyire promótálták volna, de kifejezetten örülök, hogy - ha utólag is - megnéztem. Egy percet nem unatkoztam a film alatt, és olyan lelki "sokk" alatt voltam végig, mintha én magam lettem volna Russell Crowe vagy a felesége helyében. Amikor majdnem lebukik, szinte nekem is hányingerem volt. Az utolsó pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy sikerül-e elmenekülniük...
A film egyébként több olyan dologra is rámutat, ami a valós életben jelen van vagy lehet: a gyors, felszínes nyomozás ártatlan emberek, családok életét teheti/teszi tönkre; a legnagyobb bajban derül ki, hogy ki az igazi barát; a család mennyire képes összetartani a hatalmas nyomás alatt; mekkora lelki, szellemi és testi erővel rendelkezünk; olyanra is képesek vagyunk a szeretteinkért, amit álmunkban sem gondolnánk magunkról; az igazságszolgáltatás szégyene, hogy még mindig kerülhetnek ártatlan emberek börtönbe... stb.
Direkt nem olvastam el a korábbi hozzászólásokat - nem mintha befolyásolhatna -, pont azért, hogy a saját, teljesen "tiszta" szubjektív véleményemet mondjam el... Számomra mindenképpen tanulságos volt ez a film (is), pont azért, mert nem egy "szimpla" hollywoodi akciófilmként tekintettem rá, hanem a mélyebb mondanivalójába "kapaszkodtam" bele. |
| A szikla - Vélemények (2013-07-02 09:45.53) |
| Bár a film '96-ban készült, mégis ugyanolyan aktuális ma is a mondanivalója, mint akkor. Számomra kivételesen nem a látvány, a technikai elemek voltak a mérvadóak, hanem amit - legalábbis számomra - igyekszik a film sugallni: 1. az ember, ha magasabb helyre kerül, ahol mások felett áll, elfelejti honnan jött (tisztelet a kivételnek)..., és elfelejt ember lenni, maradni; 2. a hatalomért bárkit felhasználhatunk, eltaposhatunk, és eldobhatjuk, mint egy rongybabát; 3. nem minden az elsőre, aminek látszik; 4. végső elkeseredésében az ember olyan eszközök nyúlhat, amit lehet, soha nem tenne, tett volna meg; 5. egy/több vezetőt az tesz naggyá, és az vált ki tiszteletet iránta, ahogy viselkedik másokkal (de ez bárkire vonatkozik), a tetteiben; 6. azt hiszem majd mindegyik országban élőkre vonatkozik a következő: a kormány elfelejti, hogy ő van az emberekért, és nem fordítva...stb... Lehetne azon vitatkozni, hogy a valóságban tényleg így történne minden; hogy szinte acélemberként nem esik bántódása a kulcsfontosságú szereplőknek; hogy aki éles bevetésben abszolút tapasztalatlan, így megállná-e a helyét, és nem kap legalább egy golyót..., de, mint már írtam, számomra nem ezek az elemek voltak a legfontosabbak, hanem az az üzenet, amit - szubjektíven - én "kiolvastam" a történetből. |
Wildcat összes hozzászólása |
