Utolsó hozzászólások:
| Anime(Manga) idézetek, gondolatok (2010-08-22 17:37.12) |
Ennyi van meg nekem idézet a méz és lóheréből.
Hamarosan jön majd folytatása,csak ahhoz tovább kell jegyzetelnem. :)
Remélem így megteszi.:) Én csak pár darab idézetet olvastam itt ebből az animéből,így leírtam majdnem mindet ami nekem megvan.Jó olvasást hozzá. :)
Lupanita |
| Anime(Manga) idézetek, gondolatok (2010-08-22 17:33.55) |
"Vajon ha mi is betöltjük a 30-at milyen felnőttek leszünk? Még nagyon távolinak tűnik,de a ma a holnapba vezet , a holnap pedig a jövő felé. Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk,és talán ha ránk néznek el se hiszik majd,h mi is gyerekek voltunk egyszer. Ez a nap mindannyiunk számára eljön majd."
(Takemoto)
"Ami már egyszer elindult a maga útján…nem tud megállni soha. De most még maradjuk meg így,csak még egy kicsit. Vágjunk át a téli városon,otthon együnk valami meleget,és aztán cs dőljünk el,és aludjunk egy nagyot."
(Takemoto)
"A kezében van minden amire én valaha vágytam…és ő ennyire nem becsüli!"
(Takemoto)
"Néztem,ahogy minden erejével a képre koncentrál…ez 1 olyan világ,amibe én nem léphetek be. Egy világ,amiben nem létezik távolság."
(Takemoto)
"Még a nyár elején bazsalikomot,és fekete csalánt ültettem el az erkélyemen,amik a meleg napfényben hamar megnőttek. De nem sokkal később jött egy nagy vihar,és a legnagyobb bazsalikom kettétörve szomorkodott a többi mellett. Anyu megnézte,és azt mondta h ez már nem fog meggyógyulni…le kell tépni a tetejét,és idővel új leveleket hozhat. Én mégis képtelen voltam megtenni. Hiszen a szár végén a kis levelek még egészségesek voltak. Pont olyanok,mint mielőtt a szár ketté törött.
csak hogy ezt a néhány szót halljam…megcsináltam a hajam,nagy műgonddal szépítkeztem,és végig izgultam..csak azért,hogy halljam tőled ezt a néhány semmitmondó szót,és remélhessem,hogy ha csak egy kicsit is,de talán végre sikerül megérintenem a szívedet. Miért hiszek még mindig ebben az álomban…újra és újra vég nélkül,mint 1 bolond aki mindig ugyanazt a nótát fújja.
Pár nappal később mikor kimentem a verandára,láttam,h a törött bazsalikom nem bírta el a saját súlyát,és lekókadt a földre. Pont ahogy anyu mondta. Nincs mit tenni…le kell tépni a törött részt,h a szár tovább nőhessen,és új levelek hajthassanak ki rajta. De hiába tudtam ezt…továbbra is tétováztam. Nem tudtam kitépni azt az érzést…képtelen voltan rá."
(Jamada)
"Egészen biztos Őt hallottam…amint engem hív.
Néha elgondolkodom,h meddig emlékszik az ember 1 hangra? Ilyenkor elfog az aggodalom,és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet,hogy tudjam: „Még emlékszem rá.” De ha ezután…ha ezután soha nem találkoznánk többé,csak a látványa maradna meg az emlékezetemben,vagy talán csak a hangja?"
(Mayama)
"Azt hiszed a boldogsághoz elég,ha az ember megfelel egy listányi követelménynek?"
(Hanamoto tanár úr)
"Tudom,h a szerelemben nincsen bárcsak…de mégis…szeretném ha legalább vigyázhatnék rá."
(Mayama)
"Ahogy egyre jobban magához tért az álmából egyre inkább fájdalmasabbá vált a tekintete. Akkor 1x hallottam meg,ahogy egy emberi szív megtörik."
(Mayama)
"Tudtam,h ez lesz…ezért akartam annyira eltávolodni tőle. Mindent megtettem,h elkerüljem őt,mert biztos voltam benne,h ha ügyetlenül közeledek hozzá csak megint eltaszít magától,és távolabb lesz,mint valaha.
Tudtam… és most újra akarom kezdeni. Az egészet előröl. Vajon még meddig kell küzdenem?"
(Mayama)
"Mit ér el az ember azzal,ha önmaga köré is falakat emel."
(Morita)
"Látni akartam őt,találkozni vele…semmit sem tudtam neki mondani,csak látni akartam. Mintha minden ezen múlt volna. De csak egyetlen kis dologra jöttem rá…. Ha csak rá gondolok megszakad a szívem,és ez a fájdalom elég,hogy ne bírjak tőle soha elszakadni."
(Mayama)
"Csak bántson..mert nekem nem fog fájni….
A hold hívta őt. Egy édes dallammal hívogatta újra meg újra. De én lassan befogtam a fülét,mert pont ezért jöttem vissza hozzá."
(Mayama)
"Most én leszek aki kimondja azokat a szavakat,amik miatt annyit szenvedtem én is?"
(Jamada)
"Vagy küzdenek tovább,vagy feladják. Ez a 2 lehetőség van. Az embereknek mindig csak ez a 2 lehetősége van mindenben. Őszintén kell beszélned az érzéseidről,nincs más út. A többi már a másik félen múlik. Hogy feladja,vagy tovább küzd inkább. A következő lépést már ők fogják megtenni. Hiszen veled is ez volt… nem igaz? Mindenki ugyanezt éli át."
(Hanamoto tanár úr)
"Végre rájöttem miért nem találom az utam…nem azért,mert nincs térképem, hanem mert nincs célom ami felé haladhatnék.
Tény,h nem találom az utat,de ettől a bizonytalanságtól most nem fogok tudni megszabadulni. Így hát most nem tehetek mást, mint megpróbálok kihozni magamból mindent amire képes vagyok."
(Takemoto)
"A jövő a holnappal kezdődik, a munka a kapcsolatokkal,a kapcsolat pedig a mosollyal."
(Mayama)
"Van úgy,h boldogságot kívánni magamnak ugyanaz,mint boldogtalanságot kívánni valaki másnak. Mint 1 érme 2 oldala."
(Jamada)
"Mi van,ha nm marad semmi más az életében? Hány híres női művész van,akinek fennmaradt a neve? És hány van ezek közül,aki boldog életet élt? Akármennyi művet alkotnak,lehet hogy sosem marad fenn egyik sem. De nem hagyhatják abba,nem pihenhet a kezük…talán még a szívük sem pihenhet meg egész életükben. Szerinted hívhatjuk ezt boldog életnek?"
(Hanamoto tanár úr)
"Egy világ,amit sohasem láthattam meg,bármennyire is próbálkoztam. olyan álmok,és vágyódások,amiket sosem tudtam megvalósítani."
(Hanamoto tanár úr)
"Talán valamin elgondolkoztál? Amikor nem találod a választ magadban,a legjobb ha csendben dolgozol,és cs a kezed jár. Bizony néha hiába van,h töröd a fejed otthon,vagy kérdezel másokat, mert a válasz amíg nem jön,addig nem jön. De érdekes módon,ha végig 1 dologra koncentrálsz,és odafigyelsz a munkádra, a választ sokszor megtalálhatod a 100. csészében amit csináltál."
(Jamada öreg tanára)
"Nem… neki most nem arra van szüksége,hogy megszólítsam,és arról faggassam mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, Ő most a saját harcát vívja.
Melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk,mert szeretnénk vmit,vagy amikor nem tudjuk mit akarunk?
Csak 1 dolog biztos. Ha a szavakat,amik bennem vannak kimondtam volna, akkor sem tudtam volna megállítani a könnyeit."
(Takemoto)
"Sikerült ráébrednem,h mind idáig mennyire féltem. Féltem,mert nem láttam magam előtt a jövőt. Féltem,mert nem tudtam,mit kezdjek az életemmel,és féltem,h mi lesz,ha nem jövök rá. És mindenek felett rettegtem attól, h az idő könyörtelenül halad előre és előbb-utóbb túl késő lesz. Azonban mégis … Ha most nem állok meg, ha most továbbmegyek,akkor egyszer én is megtalálom amit keresek. Talán egyszer…én is."
(Takemoto)
"Az a lényeg,h bármilyen döntést is hozol,az ne csak kifogás legyen."
(Hanamoto tanár úr)
"Végre rájöttem,miért éreztem úgy azon a napon,mikor elindultam. Azt hiszem tudni akartam milyen fontosak azok a dolgok,amiket magam mögött hagyok.
Mikor megfogtad a kezem…éreztem h élek. Úgy éreztem képes vagyok élni tovább és szívből tudtam örülni annak,hogy hazajöttem.
Tovább kell menni….magunkhoz ölelve azt ami fontos: a bizonytalan jövőt, a kétségeket, a tévelygést, a viszonzatlan érzelmeket, a kívánságokat,amik nem válhatnak valóra. Magunkat-aki nem tud semmitől megszabadulni. Még azokat a napokat is,amikor sehogy sem találunk választ.
Úgy érzem képes vagyok hinni,hogy meg fogjuk találni azt, amit azon a délutánon együtt kerestünk közösen de nem találtuk…egy nap majd biztosan…."
(Takemoto) |
| Anime(Manga) idézetek, gondolatok (2010-08-22 17:14.45) |
- Miért futsz el mindig,ha szorul a hurok?
- Mert folyton utánam jössz…
- De cs mert te mindig elmész. Mintha ennyivel letudhatnál mindent…miért nem bírod a szemébe mondani h szereted? Csak hagyod magad sodródni az életben,anélkül,h döntenél,s végre a sarkadra állnál.
- Figyelj…miért pont én? Nézd, lehetsz rám iszonyú mérges,de akkor sem hiszem,h megváltoznék. Sokkal jobban tennéd,ha egy másik fiút keresnél helyettem. Ne foglalkozz velem többet... bocs,dolgoznom kell.
(Jamada;Mayama)
---------------------------------------------- ----
Egyszer se mondtam el neki,és mégis tudta hogyan érzek iránta… Ha erre gondolok,a könnyeim újra hullani kezdenek.
Egy idióta…folyton mosolyog mások felé,másoknak csak a jó arcát akarja mutatni,de mikor a hibáit nem tudja eltusolni mindig beijed,és elmenekül. Azt is biztos előre feladta,hogy összejöhetne vele. Fél,h beég,és azt se tudja mit csináljon.
Nem tudom miért,de már mióta szeretem. annyira szeretem,és mégis cs a hülyeségei jutnak eszembe…mégis… hallani akarom a hangját, és megérinteni a kezét meg minden.
(Jamada)
--------------------------------------------------
Miért van ez? csak annyi kellene,hogy az,akit a legjobban szeretek engem szeressen a legjobban. Ennyin múlik az egész,de miért érzem úgy,hogy soha nem fog megtörténni. És örökre…örökre így maradunk.
(Jamada)
------------------------------------------------- -
Miért pont belém lettél szerelmes? Nagyon fontos vagy nekem…de ha valaha is szerelmet vallanál nekem,nem tehetnék mást,minthogy visszautasítalak. De félek attól,hogy ha ez megtörténik,akkor soha nem látlak többé,és fáj ha rád nézek,mert magamat látom benned… Mert az ő szemszögéből én is ilyen lehetek-kétségbeesett,és szerencsétlen. De ez már semmit sem számít. Hiába próbáltam a jó oldalamat mutatni,semmi sem változott,és még mindig egy szerencsétlen lúzer vagyok,aki képtelen volt elengedni őt.
(Mayama)
--------------------------------------------------
É n pedig ahogy elnéztem a többieket,halványan felrémlett bennem az a kék ég,ami korábban felettünk tündökölt ott a folyóparton. Biztos,h eljön a nap,amikor mindennek vége lesz,és ez is emlékké változik…de az is biztos,hogy mindig eszembe fog jutni majd amikor ott voltál te,és a többiek,és közösen kerestünk egyetlen valamit a kék ég alatt. Emlékezni fogok a szél friss illatára.
(Takemoto)
---------------------------------------------- ----
Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen döntsem el,hogy feladom,és e szerint viselkedjek, és közben mondjak ellent a szívemnek…és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb?
Akkor egy nap majd talán elfelejtem a barna hajának illatát,a hideg füleit, a hátából áradó melegséget. Ez mind….vajon eljön az idő mikor ez mind eltűnik belőlem? És a szívemből a fájdalom… és minden. Minden… nyom nélkül,mintha soha nem is lett volna semmi.
(Jamada)
--------------------------------------------------
Valamiért úgy éreztem,ez az utolsó alkalom amit együtt töltünk… így hát csak pislogtam,újra meg újra. Mintha fényképként a szívembe égethetném ezeket az utolsó pillanatokat. A torta édes illatával,és a többiek nevetésével együtt.
(Takemoto)
--------------------------------------------------
-Te mit lépsz erre?
-Hogy mit lépek erre?- semmit.
-Akkor elhatároztad,hogy veszítesz?
-Tudod…nem igazán kedvelem az ilyen versengést. Ki nem állhatom.
-Így aztán be se szállsz a ringbe. Úgy veszítesz,hogy esélyt sem adtál magadnak soha.
-Mire akarsz ezzel célozni?
-Komolyan beszélek…gondolkozz már egy kicsit!
-Ennyi év nagyon hosszú idő,de te végig mellette voltál,és jó barátok lettetek.
Hajlandó lennél feladni mindent ami ennyi idő alatt kialakult kettőtök között?-A bizalmat,a szeretetet,és az összes egyéb fontos dolgot…
Feladnál mindent csak azért,mert nem szeretsz küzdeni?
Ez nem olyasmi amiről ilyen könnyen le szabad mondani.
Gondolj csak a vele együtt töltött időkre,a pillanatokra.
(Mayama;Takemoto)
------------------------------------ --------------
Tudod…megmondta,hogy nem szeret,de ettől nem tudok csak úgy kiszeretni belőle. A helyzet az,h az ilyen érzéseket nem lehet annyival elintézni,hogy „Oké értettem,szóval te nem szeretsz engem…”.
Ettől még nem fognak elmúlni,mintha sose lettek volna. Ez nem így működik.
(Jamada)
------------------------------------------------ -- |
Lupanita összes hozzászólása |
