Utolsó hozzászólások:
| Fekete hattyú (2010) - Vélemények (2011-02-24 19:00.57) |
Az a baj számomra, hogy a film összekeveri az ihletett művészi kifejezésért vívott harcot az abnormalitással. Ez a lány egyszerűen ideggyenge, és szkizofrén. Jó, ettől még lehet nagy művész, hiszen nem egy lelki beteg művészt ismerünk, ám amikor alkottak, akkor tiszta volt az agyuk. Ha nem így lett volna, akkor nem tudták volna közvetíteni a gondolataikat, érzéseiket, és mi nem tudnánk megérteni azokat. De a film, a horrorisztikus elemeket felhasználva teljesen szétcsúszik. A lány képzeletvilágban él, és már a néző sem tudja, hogy a valóságot látja-e vagy sem. Még az is lehet, hogy a film vége is csak a lány lázálma, és valahol folytatódik a történet - mondjuk a zárt osztályon.
Hát........ |
| Az osztály (2007) - Vélemények (2010-05-21 20:07.47) |
Nagyszerű filmnek találom. Számomra fölveti a tanárok felelősségének kérdését az adott helyzetben. Valójában háború dúl az osztályban, de a tanárok vagy becsukják a szemüket, vagy beérik fél megoldásokkal. A fiúk, akiket bántanak és megaláznak - szerintem- azért nem panaszkodnak, mert kimondtatlanul bár, de fölveszik a harcot kínzóik ellen. Az is válasz, amikor kezdetben még próbálnak közönyös képet vágni. Illetve főleg Jasperről van szó, az új fiú kiáll mellette, és nem is azért, mert annyira szeretné a másikat, hanem, mert nem érti és nem bírja elvsielni az igazságtalanságot. Belesodródik a háborúba az áldozat oldalán.
Én valóságosnak éreztem a helyzeteket. Az emberek elképesztő kegyetlenségekre képesek olykor. A fiatalok, még a gyerekek is.
Igen, a film végén valóban megkönnyebbülést és elégtételt érzünk, amikor a kegyetlenkedő srácokat lelövik a megalázott fiúk. Úgy érezzük, győzött végre az igazság. Épp ez a film érdeme, hogy olyan szemszögből láttatja az eseményeket, amely gondolkozásra késztet, és nem ítélkezésre. |
| Négy perc - Vélemények (2010-05-21 19:46.08) |
Én kb. egy éve láttam. Nagy hatással volt rám. Félelmetesnek találtam a lány agresszióját, és nem is értettem az okát, amíg ki nem derült, hogy az apja régebben megerőszakolta. Ezek után már elfogadtam, de még így is félelmetes volt.
Ugyanezek a "barbár" indulatok fejeződnek ki a lány zongorajátékában. Egyszerre taszított és vonzott. Elfogadtam és elutasítottam. Csodáltam és megvetettem. Megszeretni nem tudtam a főszereplő lányt.
Szívet szorongató a börtön hangulata, ijesztőek a lányok, amikor verekednek.
A zongoratanárnő is erős jellem. Annyi visszautasítás és pofára esés után is képes hinni a lányban és a tehetségében.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a drámai perceket, a nagy, látványos indulatokat. |
|
