Pingvinek vándorlása

Évezredek óta minden télen a Föld legzordabb terepén, az Antarktisz jégsivatagában egy igazán figyelemre méltó utazás veszi kezdetét. A császárpingvinek ezrei hagyják el a biztonságot nyújtó kék óceánt és a fagyott földön kúszva indulnak hosszú útjukra a kontinens sivár, szélsőséges és semmilyen életnek nem kedvező belseje felé. Szabályos sorban menetelnek, hófúvástól elvakítva, szélviharral küzdve. Eltökélten, hajthatatlanul, a szaporodás erős vágyától vezérelve törekednek arra, hogy biztosítsák a fajuk fennmaradását. Az ösztöneik és a Dél Keresztje túlvilági fénye által vezetve biztosan haladnak megszokott párzási helyükre, ahol eksztatikus énekkel kísért rituális udvarlási táncuk után monogám párokká alakulnak. E párok ˝jegyességet kötnek˝ egy évre, s társukhoz ez idő alatt mindvégig hűségesek maradnak. A napok rövidülnek, az időjárás egyre könyörtelenebbé válik. A nőstények az egyetlen tojás lerakása után - a hetek óta tartó éhezéstől kimerülten - jégmezőn keresztül térnek vissza a hallal teli tengerekhez. Az utazás kockázatos, mert a portyázó leopárdfókák komoly fenyegetést jelentenek a pingvinekre. A hímek a tojásokkal maradnak, hogy védelmezzék majd kiköltsék őket. A fagypont alatti hőmérsékletnek és a sarki tél szörnyű megpróbáltatásainak kitéve nagy veszélyekkel néznek szembe. Két hosszú hónap után - ami alatt a hímek semmit sem esznek - a pingvinfiókák kikelnek tojásaikból. Miután kikerülnek e kísértetiesen fehér világba, nem képesek sokáig túlélni az apjuk szegényes élelem tartalékával. Ha az anyjuk későn érkezik vissza az óceántól, az újszülött fiókák meghalnak. Miután a családok újraegyesülnek a szerepek felcserélődnek: amíg az anyák a fiókákkal maradnak, addig a párjuk az éhezéstől kimerülten indul vissza a tengerhez és az élelemhez. Míg a felnőttek halásznak, a fiókák a viharmadarak állandó támadásainak áldozataivá válhatnak. Az időjárás melegedésével a jégtáblák olvadni kezdenek, és a felnőttek újra és újra megteszik ezt a fáradságos utazást, több száz mérföldön át menetelnek a Föld legmostohább területén. És ez a vándorlás mindaddig tart, amíg a pingvinfiókák készen nem állnak az első bizonytalan alámerülésükre az Antarktisz mély vízébe. A császárpingvinek megközelítőleg száz évvel ezelőtt találkoztak először emberekkel, amikor az első felfedezők az Antarktisz jégsivatagában jártak. A rendkívüli hideg és zord körülmények miatt az ember ezelőtt még sosem volt tanúja a pingvinek vándorlásának.

Mi a véleményed erről a filmről?
nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs